Terje sértődött dúvaddá válik az italtól. Mellét düllesztve tetszeleg ilyenkor Megmondó kapitány hatásvadász rucijában családja mély bánatára. Neje egyéniségét színezi lilásra, fia megalázásában látja kikristályosodni saját nagyszerűségét, keserű köpetei cuppanva landolnak a szülői ház ünnepi asztalán. (Csak előttük toporzékol, a külvilág felé elfogadónak, barátságosnak és lazának mutatja lényét.) Nem sokakat lep meg talán, hogy Terje az alkalmak döntő többségét megragadja, hogy felöntsön a garatra. Melegséggel szívében gondol a szeszektől gátlástalan énjére.
Annak ellenére, hogy Jarlében ott zsibong még a közös focizások emléke, felkéri nézőközönségét arra, az vesse rá az első követ, aki nem lázadna fel egy ilyen apa ellen. Az otthon melegébe integrálódott lelki terror fojtóhurkánál még Helge is szimpatikusabb alternatívát kínál, a magát kommunista–anarchistának valló ifjú, aki Dead Kennedys-lemezt lopat tejfelesszájú követőjével. Példaértékű módszertani művelet.
Jarle az általa választott környezetben éjszakákat átdorbézolva, pajzán ábrándokat meglovagolva igyekszik szakítani a szemétdombra hajítandónak ítélt létformával. Hogy pontosan abba az irányba halad ezzel, amitől ezerrel távolodna? Dehogyis! Masszívabb az önuralma, felelősebben gondolkodik és edukáltabb faterjánál. Szóval, nem lesz gond. Ő sosem fogja bidéöblítéses hajmosásra kényszeríteni leendő csimotáit. A züllésre is csak rövid távon kipipálandó tapasztalatszerzésként tekint, ő aztán nem válik az alkohol rabjává, mint Terje, aki, ha leteszi a poharat, borítékolható, hogy valami svindli húzódik meg a háttérben. A tamáskodó tinédzser azonban nem nyúl érinti meg nevelője sebeit. Már annyira undorodik tőle, azt sem hiszi el neki, amit a saját szemével lát, a saját fülével hall.
Sosem lesz olyan büszke az őseire, mint Terje a náci csodafegyvert felrobbantó szabotőrökre. Véletlen-e, hogy ezt az időszakot, amikor fabatkát sem ért az emberélet, nevezték meg a harcosok a legboldogabbjuknak? Elfeledték volna, hogy ki voltak téve a csont- és kedélyfagyasztó időjárás viszontagságainak, az éhezésnek, szomjazásnak, a lankadatlan figyelmet követelő tevékenységek idegcafrangozásának? Aligha. A közös cél ezzel szemben egységessé kovácsolta őket. A hasonlóságokra tevődött közöttük a hangsúly, nem a különbözőségekre. És amikor az utóbbiak kerültek szóba, akkor sem áthidalhatatlan problémaként. Vállt vállnak vetni csak egymás mellett állva lehet, kompenzációs gúlába rendeződve rendkívül bajos.
Eszményi, persze, „mester és tanítványa”-állapotba rendeződni, ahogy lépdelnek az öröktől változatlan, örökké változó hullámok vasalta fövenyen (szaladhatnak is akár, mint a ’Kiss Kiss (Bang Bang)’ Felixe kezében a lurkóval), de azt, hogy felnézzenek az emberre, egyrészt nem árt kiérdemelni, másrészt el kell tudni fogadni az eleve túlzott csodálat idővel bekövetkező apadását s az önállósodást.
Az idill foszlékony egy állat, s nincs, mi pótolhatná. Emlékezni rá sem mindenkinek adatott meg. Futószalagon gyártott egyéni céljaikra fókuszálva masíroznak előre, amerre a madár se, és az Orheim század se járt.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	VAL P, 2023-02-03 00:58	1 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Az Orheim század adatlap

Eredeti cím: Kompani Orheim

Évszám: 2012

Rendezte: Arild Andresen

Szereplők: Vebjorn Enger, Kristoffer Joner, Cecilie A. Mosli, Glenn André Viste Boe, Rolf Kristian Larsen...

További információk

Szereplők fórumai

- Kristoffer Joner - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk