Miközben a legjobb ruháit hajtogatta a bőröndbe, érezte ahogy megszállja az az izgalom amit Chen érzett.
Mindketten szerették a Japán kultúrát, erről a ház berendezése is árulkodott, és szívesen izgulta végig lökött barátnőjével, a számára oly kedves meccset a tévé elött.
Shanon, először nem szerette ezt a sportágat, mert számára túl véres volt, ő inkább a focit kedvelte, de olyan sokat nézte Chennel, hogy akaratlanul is megszerette.
-Hol tartasz? – kopogott be, már kissé nyugodtabb formában barátnője.
- Már majdnem megvagyok!
Chen belenézett a bőröndökbe és vizsgálni kezdte azok tartalmát.
- Shanon! A legszexisebb ruháidat itthon akarod hagyni?? Megőrültél?
Turkált bele a szekrénybe és kivett pár zsebkendőnyire összehajtogatott ruhadarabot.
- Mi az, hódítani megyünk?
- Igen, meghódítjuk keletet! – betette a ruhákat az egyik bőröndbe – sosem tudhatod, hogy ezek mikor kellhetnek.
- Oké… - adta meg magát.
Pár perc alatt Chen úgy telepakolta Shanon bőröndjét, hogy az szinte pattanásig feszült. Csak úgy tudták becsukni, hogy az egyikük ráült.
Mielött elindultak volna a reptérre körbeellenőrizték a házat, hogy mindent lekapcsoltak és elzártak e. Egyszer Shanon nyitva felejtette a villanyt, amitől az izzó egy nap után úgy átforrósodott, hogy fel is robbant. Ennél nagyobb meglepetést csak a villanyszámla okozott nekik, amikor hazaértek.
A taxiban egy „A felkelő nap országa” című könyvet olvastak és közben mutogattak a képekre, hogy a helyi látványosságokból mit szeretnének látni.
- Ha lesz egy kis időnk, menjünk el a vidámparkba – kérlelt Shanon.
A lánynak ez volt a nagy gyengéje. Imádta a hullámvasutat, az óriáskereket és nevetni az ömlengő párokon a szerelmesek alagútjában.
- Oké, oda én is szívesen elmennék. Azt hallottam, hogy nagyon jó!
Egészen a reptérig tervezgettek, addig amíg át nem haladtak a fémdetektor kapun.
Besípoltak.
- Kérem kisasszony, tegye ki a fémtárgyakat erre a tálcára. – intett egy nagydarab kopasz biztonsági ember Chen felé.
Chen kissé felháborodottan bár de engedelmeskedett. Lepakolta az összes ékszerét és a tálca megtelt.
Átment ismét a kapun, ami újra besípolt.
- Van még önnél valami?
- Hát… - habozott Chen, és pironkodva kinyújtotta a nyelvét, amiben egy kis gömb formájú nyelv piercing volt.
Shanon mélyen magába szívta a levegőt, a döbbenettől.
- Cheny!! Hát ez meg mi???? Te képes voltál átszuratni a nyelved???
- Te tényleg elhitted, hogy azért nem tudok beszélni egy hétig, mert ráharaptam a nyelvemre..?
Így menekült meg Chen attól, hogy a nagydarab kopasz fickó megmotozza.
Nem örültek sokáig, mert amikor Shanon átment a kapun, ő is besípolt.
A kopasz fickó úgy érezte, hogy ez élete legfárasztóbb napja.
- Van önnél fémtárgy, kisasszony?- Sóhajtott unalmában.
- Nos…van…
- Kérem tegye ki erre a tálcára.
Shanon arca cékla vörösre váltott és félő volt, hogy meggyullad.
- Az…sajnos nem fog menni…
- Kérem hölgyem, ne húzzuk egymás idejét. Önnek is piercingje van?
- De csak egy egész kicsike…
Chen álla a cipőjére esett.
- Shanon!!
- Jaj Chen, te tényleg elhitted, hogy két hétig azért ordítok pisilés közben, mert nagyon felfáztam? – zavartan felkapta a csomagját és tovább ment, otthagyva Chent, aki a biztonsági emberrel ketten már olyan pirosak voltak, mint két cseresznye.
- Vagány a kiscsaj. – mosolygott a kopasz.
- Jaj…fogja már be… - Chen is elvette a kézi podgyászát és a fél kiló ékszert, amit a tálcára pakolt, majd Shanon után eredt.
Nem szóltak semmit, amíg a repülőn le nem ültek és be nem kapcsolták az öveiket.
Cheny már vette a mély levegőt, hogy elég legyen hosszú mondanivalójának, de Shanon leintette.
- Ha felhozod a témát, esküszöm leszállok.
Chen csalódottan fújta ki a levegőt.
Talán fél óráig maradt csöndben, aztán az utazás okozta lelkesedés elhatalmasodott rajta.
Egészen addig csipogott, amíg rá nem aludt az étkező asztalkára.
Shanon élvezte ezt a kis nyugalmat. Elővette a könyvet, fellapozta és a legszebb tájakon végigsiklott a keze.
Régi álma válik most valóra.

631. Chen (2007-03-24 17:09.24)

Shanon feküdt az ágyon, félig az ébredés és félig az álmok világa között. Megnyugtató volt a csend, amit csak a távolról vidáman csicsergő madarak törtek meg.
Régen nem érzett ilyen nyugalmat, sem a lelkében sem a környezetében.
Ez a szokatlan csend és nyugalom csak egyvalamit jelentett.
Chen, nincs itthon.
Chen, Shanon lakótársa volt és egyben a legjobb barátnője már időtlen idők óta. Együtt bérelték ezt a szép tágas házat a külvárosban.
Chen bőbeszédű és sokszor túlzottan lelkes lány volt, amilyen Shanon mindig is szeretett volna lenni. Vágyott arra, hogy ennyi örömöt lásson és fedezzen fel az életben, mint barátnője, de ez sokszor igen nehezen ment neki.
A bejárati ajtó hangos becsapódására nyitotta ki a szemét. Chen hazajött…
Hallani lehetett, ahogy felrohan a lépcsőn és egy pár másodperc múlva kivágódott a szoba ajtaja.
- Shanon!!! – üvöltötte Chen, boldogságtól ragyogó arcal – Nem fogod elhinni…!!!!!
Shanon már félt, hogy most mi fog következni.
- Egy hét múlva K-1 World Max!! És nem fogod kitalálni, hogy kik lesznek ott…
- Az lehet Chen…mond el kérlek, hogy kik lesznek ott… - mondta kissé unottan Shanon.
- Hát, mi!!! – üvöltötte Chen nem kisebb lelkesedéssel. Zsebéből elővett két repülőjegyet, ami Japánba szólt.
- Ja és persze Ő! – egyetlen ugrással megfordult és a pólója hátán ott feszített Masato, Chen nagy kedvence.
- Hogy mi?? Japánba megyünk?? – lelkesült fel Shanon.
- Igen! Már mindent elintéztem, utazás, szállás, jegyek! – Az arcán látszott, hogy valami még maradt a tarsolyában, mert beharapta a száját és közben idétlenül vigyorgott. Shanon ismerte ezt az arcát.
- Ki vele, mi van még?
- V…I…P – lassan betűzte a drámai hatás kedvéjért.
- Azt meg honnan szerezted?
- Ismerek valakit, aki ismer valakit. Tudod, hogy megvannak a módszereim, ha valamit nagyon akarok.
- És mikor megyünk?
- Ma este, úgyhogy nagyon siess az összepakolással.
- Hogy micsoda? De hát csak egy hét múlva lesz. Mit csinálunk mi addig, és különben is dolgoznom kell, ahogy neked is. –lombozódott le.
-Tudod ezek varázs VIP jegyek, berepítenek a kulisszák mögé, ahol addig és annyit időzhetünk, amennyit nem szégyenlünk. Egy héten át bámulhatjuk, hogy hogyan készülnek fel ezek a japán félistenek. Ez a jegy olyan, mint Willy Wonka aranybilétája. – Chen szája nem készült betapadni – Én már kivettem két hét szabit, és neked is van még, úgyhogy ez igazán nem állhat az utunkba. Kérlek, Shanon….mond, hogy elmegyünk!
Chen elővette a kölyökkutya nézését és Shanon úgy döntött, hogy beadja a derekát, hisz ilyen lehetőség csak egyszer adódik az életben.

630. Shanon (2007-03-24 17:09.23) - (válasz Chen 628. hozzászólására)

Alig várom:)

629. Shanon (2007-03-24 17:09.12) - (válasz Chen 627. hozzászólására)

Szia Drága! Lesben álltam:)

628. Chen (2007-03-24 17:08.30)

Beszúrom, amit eddig írtam!:)

627. Chen (2007-03-24 17:07.58) - (válasz Shanon 625. hozzászólására)

Shanon!!!!!!:)))
Nem is számítottam rá, hogy itt leszel...!!!:)))))

626. Chen (2007-03-24 17:07.24)

Baromi jók ezek a képek...=))))
Vajon, hogy tudnék hozzájutni ehez a könyvhöz???

625. Shanon (2007-03-24 17:06.00) - (válasz Chen 624. hozzászólására)

Kipróbálnád, mi? Csak te másra akarnál ráragadni:)