Fórum - Pink Floyd: A Fal - Vélemények (7. oldal)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

141. Kimikem (2011-03-16 22:56.39) - (válasz Kimikem 140. hozzászólására)

addig

140. Kimikem (2011-03-16 22:56.21) - (válasz Orgona 138. hozzászólására)

Ha változás adig nem lesz akkor aug. 20-án. Miért jönni akarsz? :))

139. Convar (2011-03-16 22:55.04) - (válasz Lector 125. hozzászólására)

"Madlie,Animals,Final Cut,Wish You Were Here,Division Bell,Már Gilmour hatás.Nagyon nagy a harc a két vezéregyéniség között,személyileg,mint zeneileg." Sztem meg csak majdnem minden szavad igaz, márha ezt a mondatodat jól értettem, miszerint ezekben az albumokban sok a Gilmour hatás. A Meddle még lehet, még a Dark Sidera is mondhatjuk mondjuk hogy DG RW fifti fifti. De innentől Waters egyre inkább "rátelepedett" a bandára, egyre inkább csak ő volt az aki megmondja hogy mi lesz. Aminek kicsúcsosodása nem is a The Wallra tehető, hanem az azt követő, egyfajta Wall utánérzésnek is felfogható Final Cutre. Az egy az egyben Watersé, és amelyen egy dal kivételével Gilmour még csak nem is énekel. Sokan úgy is tekintenek rá mint Waters első szólóalbumára. (Hát Pink Floyd tagként biztos hogy az utolsó volt, az okokat tudjuk.) A Division Bell megint oké (mondjuk ebben fura is lenne Waterst keresni :) ), de érdekes módon kihagytad (persze nem kérek én számon semmit) a A Momentary Lapse Of Reasont, ami ugyebár az első PF album RW nélkül. Mondjuk így ezesetben sem lehet kérdés mégcsak kérdés sem, hogy melyikőjük érvényesül jobban rajta :) Éshogy RW vagy DG? Nem tudom, de sztem nem is fontos hogy versenyeztessük őket. Ők együtt voltak azok akik, együtt voltak az "igazi" Pink Floyd. Együtt alkották, amiben kettejük szakmai zsenialitása együtt tudta azt jelenteni számunkra, amit a PF jelenteni tud. Kicsit mint a B. Spencer és T. Hill, Stan és Pan, Stursky és Hutch, Mulder és Scully, Lolka és Bolka, Bob és Bobek... :D Na jó, elég a viccből, de szal értitek. De ha mégis megpróbálom azt nézni, hogy külön-külön melyikőjük munkássága tetszik jobban, hát akkor nézzünk meg 2 egymást követő PF albumot: The Final Cut kontra Momentary Lapse Of Reason. Ilyen formában sztem a Momentary jobb album, nagyon szeretem, változatosabb, "bátrabb" anyag. Rajta a Learning to Flyal, amely az egyik legjobb, legfelemelőbb Gilmour szerzemény és ott a helye a régi klasszikusok között (hiszen maga is klasszikus lett). A Final Cut ehhez képest nekem kissé túlzottan is egy belassult cucc, egy kissé egysíkú és álmoska dalcsokor. De mint mondtam term. csak a Momentaryhoz (vagy a Wallhoz) képest :) Szal a Final Cuttel nekem személy szerint csak annyi a bajom, hogy 1xűen túl nyugisra, túl lassúra sikerült, és bár a Gilmour éra 2 munkáján is kissé ingadozóbb már a színvonal, de vhogy nekem azok jobbak hozzák a 70 évek eleji, Waters uralma előtti PF érát.

138. Orgona (2011-03-16 22:52.34) - (válasz Kimikem 136. hozzászólására)

Debrecenben mikor lesz a Virágkarnevál? Tudsz róla valamit?

137. Kimikem (2011-03-16 22:51.25) - (válasz Trashfan 135. hozzászólására)

Waters jegyem már régen megvan! :))

136. Kimikem (2011-03-16 22:50.29) - (válasz Orgona 134. hozzászólására)

Nagyon régen. 1981 vagy '82 már nem is tudom!

135. Trashfan (2011-03-16 22:08.53)   - (válasz Lector 125. hozzászólására)

Szerintem mindketten zsenik. Csak éppen másképpen közelítenek a zenéhez. Pesten Waters koncertje is egy álom volt, meg annó a Floyd utolsó turnéjának bécsújhelyi állomása is. Zsenik mindketten.

134. Orgona (2011-03-16 22:03.15) - (válasz Kimikem 133. hozzászólására)

Mikor jutottál hozzá?

133. Kimikem (2011-03-16 21:54.04) - (válasz Orgona 132. hozzászólására)

Amikor a dupla LP-t megkaptam, sírtam örömömben. Vele keltem és vele aludtam. Leírhatatlan volt a boldogságom, amikor végre az enyém lett !:))

132. Orgona (2011-03-16 21:41.22) - (válasz Lector 125. hozzászólására)

Minden szavad igaz. 1979 végén hallottam először az albumról, a Szabad Európa Bárdi István műsorában: Lemezbemutatók, klasszikusok volt a címe. Az albumot viszonylag hamar, 1980 márciusában megszereztem, NSZK-ból hozták meg, a Karstadt eredeti reklám szatyrában. Az egyetemen sokan kérték kölcsön átjátszásra. :DDD

131. Kimikem (2011-03-16 20:39.48) - (válasz Tonkacsa 126. hozzászólására)

Tényleg nem sok lehetett ! :))

130. Kimikem (2011-03-16 20:39.08) - (válasz Lector 125. hozzászólására)

:)) Roger a zseni!!!

129. Quantumleap (2011-03-16 07:36.46) - (válasz Orgona 127. hozzászólására)

Dehát végülis nem feltétlen negatív kritikaként írja. (Nem csillagozott még.)

128. Lector (2011-03-16 07:34.54) - (válasz Tonkacsa 126. hozzászólására)

Természetesen,mindenkinél más és más,dolgok jönnek át.

127. Orgona (2011-03-15 22:38.38) - (válasz Tonkacsa 126. hozzászólására)

Nézd végig az egészet, talán más lesz a véleményed.

126. Tonkacsa (2011-03-15 20:28.08)

ebböl a filmből nem sokat láttam, de az alapján amit láttam, leginkább egy drogos lidérces álmai lehetnek ehez hasonlóak

125. Lector (2011-03-15 20:24.22)

Azt gondolom nagy utat tettek meg , a Dark Side of The Moon óta.David Gilmour ,Roger Waters,a két nagyágyú és dudás akik nem fértek meg ...egy ...zenekarban.Sokan ,rajongóik közül,ha még emlékeznek az atomszívű anyára, a pénz c számra,és lehetne végtelen a sor.D G mást szeretett volna,mint R W.A falban rendkívüli zenét kapunk,helyenként monumentálisat.Tartalmát tekintve{DVD}és egyéb média csinálmány alapján mondhatnánk gagyisnak is.De nem az.Komolyzene ez,a rockvilág legnagyobb zenéje.Amikor a fiam megszületett egy éjszakai műsorból{Komjáti György}csíptem meg anno B100-as teslámmal.Mekkora kuriózum,mekkora zene!Ma is borsózik a hátam ha a Hey You-t hallgatom.Kolosszális.Magával ragadó.Zenei zsenialitás.És jegyezzük meg, R W volt itt az igazi nagyágyú. Madlie,Animals,Final Cut,Wish You Were Here,Division Bell,Már Gilmour hatás.Nagyon nagy a harc a két vezéregyéniség között,személyileg,mint zeneileg.Fantasztikus ahogy ez még fel is dobja villogásaikat.Van Waters-től egy Dvd-ém ahol háborúról és az apjáról énekel.Gilmourról is egy Dupla dvd-ém.Nem tudom eldönteni melyiket szeretem jobban.Waters a nagyobb úgy gondolom.Ő ...Ő maga,...a FAL.

124. Convar (2011-03-15 19:45.32)

És ide sem írtam még. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az a 95 perc. Az animációs részek külön szinte katartikus élménnyel bírtak. A Comfortably Numb résznél pedig még mindig könnybe lábad a szemem. A mai napig különleges helye van a szívemben :)

123. Andi0013 (2011-02-20 16:45.37)

Már nagyon régen láttam.. Anti bá', a futóedzőnk vitt el párunkat anno moziba, azzal a kísérőszöveggel, hogy ez egy alapfilm, amit látnunk kell.:) A filmre már csak nagy vonalakban emlékszek, viszont az érzés ami utána maradt sokszor idéződött fel már bennem, egy-egy szituációban. Amolyan édesen-keserű szükséges rossz ahhoz, hogy elgondolkozzak bizonyos dolgokon és ember tudjak maradni.

122. Adrymyrtle92 (2011-02-18 19:45.11)

Most nézzük énekórán. Zseniális.

121. Quantumleap (2011-02-01 16:18.58)

Roger Waters idén Pesten is előadja!

120. Weser (2011-02-01 16:17.54)

Szeretem a Pink Floyd-ot, úgyhogy a filmet is nagyon szeretem, igazi klasszikus.

119. Comarca Lagunera (2010-06-21 21:21.16)

Nyilván a zene az alapkő, de azt leszámítva is nagy film, habár ha Pink Floyd akkor nekem abszolút Syd Barrett totál elszállós korszak viszi a pálmát -ami viszont a Falhoz képes egy egészen más vonal.- de persze akkor is...

118. Chris92 (2010-03-17 15:00.22)

Huhhh...micsoda mindfuck! Először láttam Alan Parker moziját, ami egy szimbólumokkal és metaforákkal teli musical egy szétesett rockzenész történetéről. Összefüggő történet nincs, a film sokkal inkább a múlt és jelen, valóság és képzelet között ugráló groteszk, bizarr és néha sokkoló jelenetek sorozata, viszont az aláfestő zenék zseniálisak!

117. Gyorkos (2009-06-21 13:20.40) - (válasz Darmah 116. hozzászólására)

Vannak ilyen zenék, filmek az biztos!

116. Darmah (2009-06-21 10:12.08)

Időröl iöre meg kell hallgatnom ,lecövekelek mint mindig ahogy az elsö taktus felhangzik,és örök szerelmesnek érzem magam ebbe a zenébe ,a része vagyok,egy vagyok vele mindhalálig.

115. Orfeusz (2009-06-10 11:03.54)

Zseniális rocktörténeti mű... és ma is aktuális, szerintem ....

114. Lasimoci (2009-06-10 06:17.06)

Egyedi vízió magával ragadó zenével.

113. Nymo (2009-05-25 12:16.34)

Áh, most néztem meg már nemis számolom hanyadjára és még mindíg olyan érzelmi állapotba tud keríteni...hogy huhh...szavak nincsenek rá

112. Sötétszív (2009-05-05 02:12.44)

Ez egy örök klasszikus. Alan Parker egyik legjobb filmje.Sötét, nyomasztó, és nem menekülünk a hatása alól. Kötelező!

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	GyermeklakĂłbizo.., 2020-11-27 14:16	321 hsz
Keresem	Gyorkos, 2010-02-17 12:03	5 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz

Pink Floyd: A Fal adatlap

Eredeti cím: Pink Floyd - The Wall

Évszám: 1982

Rendezte: Alan Parker

Szereplők: Bob Geldof, Bob Hoskins, Christine Hargreaves, James Laurenson, Eleanor David

További információk

Szereplők fórumai

- Bob Hoskins - Vélemények

- Roger Waters - Vélemények

- Alan Parker - Vélemények

- Bob Geldof - Vélemények