Ez a film zseniális. Az előbb néztem meg és még friss az élmény. Nem is tudom rázott -e meg film, ami háborúról szólt ennyire az Élet szép óta. Talán azért volt annyira szívbemarkoló, mert nem olyan régi eseményt dolgozott fel hanem a szerb-horvát konfliktust, tisztán emlékszem még most is, amikor elkezdődött, és a környezetemben sok felnőtt aggódott(én akkor lehettem kb 7-8 éves), nehogy esetleg átnyúljon a határon és tisztán emlékszem amikor a híradóban a menekülteket mutogatták. Megrázó volt még ez a film, mert elég sokszor megfordultam már Horvátországban, és kétszer átutaztam Szerbián és Bosznián is. Még most is ott vannak a nyomok, a szétlőtt házak, az autóút bal oldalán virít a halálfejes aknaveszélyre figyelmeztető tábla, Zadar külvárosán ott vannak a golyónyomok a házakban, Szerbiában a félig kész épületek, Boszniában a kidöntött falú, szétlőtt, elhagyatott lakóházak. Néztem ezt a filmet, és közben csak az járt a fejemben, hogy képesek emberek csak azért mert az egyik ortodox, a másik katolikus, esztelenül gyilkolászni, városokat lerombolni. Ezt én soha az életemben nem fogom épp ésszel felfogni. Aki ez után a film után is azt mondja, hogy a háború jó dolog, annak javaslom, hogy töltsön el két három napot egy ilyen városban, vagy frontvonalon,ahol mellette lőnek fejbe egy gyereket, lőnek szét kórházat, mészárolnak le falvakat mert az egyik x a másik meg y. És akkor utána mondja azt, hogy jó dolog ez az egész. A film szerkezeti felépítése nagyon tetszett, Adrian Brody pedig ismét kitett magáért, hatalmas színész. Néha azon is elgondolkodtam, hogy a háborús tudósítók vajon normálisak?:S Tényleg megszállottnak kell lenni ehhez a munkához, én biztos hogy nem bírnám utánuk csinálni. A visszaemlékezések különösen tetszettek. Csodálatos film.
|