Képregényadaptációk. Az egész őrület nagyjából a '78-as klasszikus Superman film sikerével kezdődhetett, majd olyan filmekkel folytatódott, mint Tim Burton szintén klasszikus Batman-je, napjainkban pedig már olyannyira elterjedt ez az "őrület", hogy már se szeri se száma a képregény feldolgozásoknak. Ezek között természetesen vannak kifejezetten jól sikerült darabok (Sin City, Penge, A holló) és ahogy annak lennie kell bűnrossz adaptációk (Macskanő, Elektra, Fantasztikus Négyes), többségük azonban inkább az átlagban rekedt (X-men, Pókember, Daredevil). Voltak képregényfilmek amelyek mélyebb tartalommal és mondanivalóval lettek megáldva (A sötét lovag) és természetesen voltak olyanok is amelyek csak szórakoztatni és kikapcsolni voltak hivatottak (A Megtorló), vagy pedig simán csak az elképesztően eltalált és brutálisan erős hangulatukkal vívták ki az őket megillető klasszikus v. kult jelzőt (a már említett Sin City és a Holló). Hogy a Watchmen ezek közül melyik táborba fog tartozni, az az írás végére ki fog derülni.
1985-öt írunk, egy alternatív világban, napokkal az atomháború (és ezzel a világ vége) előtt. Egy egykori hőst a Komédiást meggyilkolják. Csak egyetlen maszkos hős Rorschach látja, hogy itt összeesküvés lehet a háttérben. Az '50-es évektől kezdve álruhás hősök vigyáztak a rendre a városokban, de a kormány rendeletekkel betiltotta és üldözni kezdte a maszkos rendcsinálókat. Egyedül Rorschach folytatja még mindig fittyet hányva a rendeletre és a hatóságokra. A többiek hétköznapi emberként élik tovább életüket, már csak nosztalgiával emlékezve a régi időkre. Kivéve Dr. Manhatten-t aki a kormány és a szintén korábbi hős Veidt szolgálatába állt. Ő az egyedüli aki meg tudja akadályozni az atomháborút, ám amikor azzal vádolják meg, hogy a sugárzása rákkeltő és a barátnője (Ms. Jupiter szintén korábbi igazságosztó) elhagyja a Marsra megy.
A történetről ennél többet kár lenne elárulni, így is ellőttem pár SPOILER-t, aki nem akarja elolvasni remélem átugorja. Kezdjünk is akkor bele: a Watchmen messze nem szokványos képregény adaptáció. A történet remek bár ez valószínűleg Alan Moore érdeme (a képregény írója), de azt az eredeti anyag ismeretének hiányában nem tudnám megmondani mennyire hű hozzá, Snyder korábbi képregényes munkáját figyelembe véve (a szintén elég jól sikerült 300) elég hű lehet. A képregényt amennyire tudom a képregényírás legjobbjaként szokás számon tartani, és hát az adaptáció sem egy egyszerű eset. Már a világa sem szokványos, egy alternatív jelenkép (vagyis már majdhogynem múlt, lévén 1985-ben járunk), ami elsősorban a hősöknek köszönhetően más. Itt az USA megnyerte a Vietnam-i háborút (köszönhetően Dr. Manhattan-nek és a többi hősnek, mint a Komédiás), Nixon-t háromszor is megválasztották, a hidegháború változatlanul tombol, sehol sincs még Reagen enyhülést hozó korszaka. A maszkos hősöket is betiltották, nem volt már rájuk szüksége az embereknek, közülük páran felfedték valódi kilétüket és birodalmat építettek köré (Veidt), valaki átlagos szürke életet él, valaki a kormánynak dolgozik, valaki pedig csak, mint Dr. Manhatten barátnője vonult be a köztudatba. Egyedül a szociopata Rorschach maradt meg hősnek, könyörtelenül megalkuvás és könyörület nélkül irtja a bűnözőket és ő lesz az egyedüli aki a meggyilkolt Komédiás ügyében nyomozni kezd. Itt még maguk a hősök sem egyszerű esetek. A Watchmen tulajdonképpen letiporja, megöli, kifordítja a klasszikus szuperhős mítoszt. Hősei ugyanolyan gyarló emberek, mint bárki más, testi, lelki és erkölcsi problémákkal, sőt időnként már-már pszichiátriai esetek, akik kérdés és gátlás nélkül használják az erőszakot és még egy terhes nőt is képesek gondolkodás nélkül agyonlőni, tudva, hogy a saját gyermekét hordja a szíve alatt, vagy egyéb aberrációi vannak. Egyetlen hős van akire illik a tipikus szuperhős jelző, ő pedig Dr. Manhatten, de az ő sorsa a legszörnyűbb. Szívszorító figyelni a ragyogó, kék isteni lényt, ahogy folyamatosan elhidegül az emberektől és bár érzelmei megmaradnak, egyre inkább csak külső szemlélőként, távoli istenségként tekint a Földre. Az ő tragédiája a legszörnyűbb, sorsa, hogy nem maradhat a Földön, ezért menekül először a Marsra, hogy aztán másodpercekkel a világvége előtt fedezze fel az élet csodáját. Végül pedig elmegy egy másik világra, hogy ott igazi istenként új életet teremtsen. Pont emiatt szándékos az összes túlzás, az utálások a korábbi képregényekre és adaptációkra (Superman, vagy a gumimellbimbós ruha is utalás egy közutálatnak örvendő képregényadaptációra: Batman és Robin), és végre azt is megértük, hogy az amcsi zászló nem úgy szerepel, mint egy szokásos (pl: Michael Bay) filmben.
A mozi világa is elképesztően jól kidolgozott. Az '50-es éveket idéző retro szuperhősgúnyák a '80-as évek közepének környezetébe ágyazva, tökéletes nosztalgia-retro hangulatot áraszt a film. Emellett helyenként elég sötét is, főleg a közelgő nukleáris holokauszt miatt, ami az élet maradékát is képes lenne eltörölni a Földről.
A látvány elképesztően erős, ebben (is) mindenképp felülmúlja a tavalyi Sötét lovag-ot. Egy szimpla temetés is elképesztő látványorgia, nem is beszélve Dr. Manhattan-ről vagy a Marsról. Az akciók elég álleejtősek, pörgő, dinamikus bunyók vannak, a kezdő képsorok a zenével és a képekkel egyszerűen zseniálisak. A vérrel sincs gond, csordogál rendesen, a Watchmen a Punisher War Zone-nal egyetemben az utolsó darabjait képezi a korhatáros képregényfilmeknek, a stúdiók döntése miatt több ilyen sem lesz. A hanghatások is ütősek, a puffanásokba és a csontok reccsenésébe szinte beleremeg a szoba. Már-már a Sin City-hez hasonlóan művészien ábrázolja az erőszakot.
A zenével sem lehet semmi baj, szerintem elképesztően jó kis soundtrack-ot sikerült összedobni, a film saját muzsikája szinte észre sem vehető mellette. Változatos dalok hangzanak el elég csak Nena 99 Luftballoons-ra gondolni vagy a szexjelenet közben hallható Hallelujah-ra.
A drámaiság, a mondanivaló, a hatalmas erkölcsi, morális és filozófiai kérdések feszegetése mind csak hozzátesz a már amúgy is remek filmhez. A mozi vége pedig többféleképpen értékelhető. Nehéz eldönteni, hogy kinek adjunk igazat: az erkölcsihez végig ragaszkodó, megalkuvást nem engedő Rorscharch-nak, vagy a Veidt tettét és célját megértő Dr. Manhattan-nek aki a "nagyobb jó" érdekében cselekszik úgy ahogy, és mi megsajnáljuk és megértjük azt a Rorscharch-ot akivel a film egésze alatt alig szimpatizáltunk, mert a veszte evidens. Azt is nehéz eldönteni, hogy megértjük-e, helyeseljük-e vagy elfogadhatatlannak találjuk-e Veidt tettét, ami végül is elhozta a világbékét. Még én sem döntöttem ezzel kapcsolatban, nem is várható egyhamar. Ez az igazi és legnagyobb erőssége a Watchmen-nek, napokig képes elgondolkodtatni az embert, és a nézők véleményét is megosztja a film végső fordulatával kapcsolatban, mind erkölcsileg, mind filozófiailag.
A színészek teljesítményével kapcsolatban nem nagyon lehet vitát nyitni, a remek és a tökéletes szavak nyugodtan használhatóak. Billy Crudup, mint Dr. Manhattan első osztályú és Carla Gugino is kifejezetten jó, az pedig más kérdés, hogy sosem láttam még filmben ilyen szépnek és dögösnek, mint itt (Sin City fedetlen kebles jelenetet kivéve:D). A kedvencem azonban a Rorschach-ot életre keltő Jackie Earle Haley volt, elképesztően jól jelenítette meg az erkölcsileg szilárd, megalkuvást nem ismerő, ám valójában szociopata gyilkos már-már antihőst, a végén a halálát, bár sorsszerű és elkerülhetetlen volt, én bizony meggyászoltam. Jó volt még a Komédiást játszó Jeffrey Dean Morgan is.
Így az írás végére világos, hogy a Watchmen az elgondolkodtató, mély mondanivalót tartalmazó, társadalom és emberiség kritikát, morális kérdéseket felvető képregényadaptációk közé fog tartozni és ebben én erősebbnek tartom, mint a Dark Knight-ot (egyébként látványban is veri, a Batman-nek viszont Heath Ledger a nagy ütőkártyája, mondhatni Joker-e:D). Elgondolkodtató, remek hangulattal megáldott, szinte tökéletes képregényfilm született Zack Snyder keze alatt, ami nehezen emészthető volta miatt sosem lesz olyan sikeres, mint a már sokszor említett, ma igencsak divatos képregényadaptáció. Társadalomkritika, erkölcs ezek a fő értékek a moziban és manapság erre egyre kevésbé van szükség, fogyasztói társadalmunk elérni látszik a célját. A Watchmen ugyanis megbukott a moziban, valószínűleg DVD-n sem lesz kirobbanó siker, maximum szájhagyomány útján fog majd évek múlva kulttá válni, de hasonló utat járt a világ egyik legjobb valaha elkészült filmje a Blade Runner is.
Szó mi szó engem lenyűgözött a Watchmen, a hosszabb rendezői változatot egy másodpercig nem éreztem hosszúnak vagy vontatottnak és egy több, mint 3 órás filmnél ez ritka dolog. Zseniális, mestermű, ezeket a szavak nyugodtan használhatóak erre a zsenialitásbombára. Tökéletesnek ugyan nem tökéletes, de ha az ember vevő rá, úgy fog felállni a fotelből/kanapéról/ágyról, hogy "hűvazzedeqrvajó" volt. Velem így volt.
99%
|
