mickey rourke iz back! és nem akárhogy ám!
aronofsky szintén, és bár a sztori - egy öregedő pankrátor szívrohamot kap, ezért az orvos eltiltja a sporttól - festése elég melankólikus, de a rendező végül mégsem akar annyira letörni..
rourke állítása szerint pont egy ilyen szerepre vágyott, és most nem akarok arra kitérni - lesz itt méltatás bőven, így "zsenijális, meg úgy remekkk" - h mennyire élte át azt az életet, amit randy "the ram" robinson, de szinte sokkoló már az is, ahogy kinéz. pankrátorként, meg mindenhogyan, ez télleg az ő szerepe. mellesleg jól kondiba is hozta magát azért. mondom, egyébként elég lehangoló nézni a lecsúszott mindennapjait, ram 20 évvel a film története előtt volt ünnepelt sztá, mára viszont ő lett a legidősebb a sportolók közül, akik minden este egy helyi egyesület ringjében bunyóznak, nagyjából 50 ember előtt. az nem sok.
eszébe jut az embernek - ugye a pankráció profi dolog, és közel sem olyan brutális, mint látszik -, h vhol a pankrátorok is színészek: eljátsszák a sérülést (és erre mutatnak is 1-2 trükköt: rourke megvágja pengével a homlokát a földön fekve, h vérezzen, csak azért, h fokozza a hatást), üvöltöznek, létráról vetik le magukat, szóval nagy a show, aztán a műsor végén megölelik az öltözőben, és dícsérik egymást, h "csak így tovább"... és mindenek vmi elborult neve van, ők így fejezik ki magukat. aztán ram a nap végén hazamegy, illetve menne, de nem tud, mert nem fizetett lakbért, ezért a főbérlő lecserélte a zárját a lakókocsiján, így kényteléen a a furgonjában aludni, ahol szar neki. reggel meg keres vmi alkalmi munkát, aztán este újból a ring, totál ki van... és rendszeresen eljár aztán egy bárba, ahol nagy kedvence egy stripperlány - aki a "szerelmi" szál a történetben, de csak azért idézőjelben, mert a nő elég távolságtartó: neki ram csak egy kuncsaft a többi közül, akik 60 dolcsit fizetnek azért, h priviben táncoljon nekik egyet, de ram többet akar, a lány meg elutasítja.. de ez persze alakulgat, a lényeg ebből az, h ram talán nem értelmezi jól, nem kezeli helyén a lány viszonyulását. mindkettő a magamutogatásból, a testéből él, ettől pedig eléggé befordultak és kiégettek. de azért randyből még ránézésre is árad a szeretet.
a film érzelmi töltetének javát azonban randy lánya adja, aki utálja az apját, mert az sosem törődött vele: miután randy szívrohamot kap, és ezt elmondja, lánya egy laza "fuck you"-val realerázza, ami elég szomorú, mert így is folyamatosan ott motoszkál, h ez az ember bizony baromira egyedül van, és senkit nem érdekelne, ha történne vele vmi (persze alakulgat minden, de ez az alaphelyzet.): és nem azt látjuk, randy hogyan vált magányossá, hanem az életforma eredményét, és azt bizony - tudja jól - magának köszönheti.
aronofsky 1ébként hamar váltja a jeleneteket, ami nem baj, mert vmi új mindig előrébb viszi a cselekményt, de mindvégig a realitás talaján: a kézikamerás fíling a legjobb választás volt formának.
gyönyörű film, gyönyörű magányosfilm, s ami durva, h egyébként SPOILER csak a legvégén látjuk szépnek randyt, aronofsky akkor akarja, h szépnek is tűnjön... ami szomorú a film egészét nézve, végül azonban mégis felemelő.
és igen, ilyen filmmel kell visszatérni - aki pedig látta a por c. filmet, az tudja, h rourke egy dílert alakít, aki a vegyületek kotyvasztása alatt folyton pankrációt néz, mivel imádja. na és ezért is érdekes, miért is kapta ő a szerepet.
az operatőrnek és a vágónak pedig nagy dícséret, de főleg az előbbinek, mert annyira visszaadja a pankráció ritmusát azzal, h követi a mozdulatokat, h az nagyon tetszetős, és clint mansellnek, aki ezúttal egy erős gitártémával tesz hozzá a film lehangoló-felemelő világához.
a wrestler - remélem, nem birkózónak fordítják maj - mindenképpen kiemelkedik a 2008 év kínálatából, és lám-lám, így kell, v legalább ennyire kell kevés pénzből jól odavágni a sírós drámáknak! rourke és aronofsky ezt nagyon érezte. ütős és hatásos, egyértelmű 100%.
|