Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Karácsony a kastélyban - Story4, 17:05 |
Macskajaj - AMC, 17:20 |
Virágba borult karácsony - Mozi Klub, 17:25 |
A nagy nap - Filmbox Extra HD, 17:50 |
Babylon A.D. - Film Mánia, 18:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Gojira -1.0 |
Karády Katalin |
2024-08-31 23:01.01 |
Egész aranyos, némely ponton szívhez szóló film. Sofia Carson az új Angelina Jolie, miután Megan Fox sajnos tucatkardashianné műtette magát az elmúlt pár évben.
A sztori viszonylag egyszerű, de van benne megfelelő mennyiségű dráma. Nekem személy szerint kicsit erőltetett volt, hogy mennyire nem megy nekik a színjáték, kb bármelyik heteroszexuális nő még akkor is hitelesen tudná eljátszani, hogy szerelmes Galitzine karakterébe, ha történetesen ellentétes politikai elveket vall vele. Őt már nem először látom, egész jól hozza ezeket a hősszerelmes csávókat. A történet nem egy világmegváltó, de egy könnyed csajos délutánra kiváló. Nekem egészen tetszett. Újranézni nem hiszem, hogy fogom, de egynek elment. |
2024-08-31 22:53.15 |
Megmondom őszintén, nem én vagyok a célközönség, mert a romantikus vígjáték nem az én műfajom. Azonban van például kivétel is, mondjuk az Idea of You, a Hating Game meg a Red, white, and royal blue kifejezetten cukik voltak.
Ez... egy klisés, cringe fostenger. Minden, ami miatt a műfajt mint olyat elítélem és szívom rá a fogam, amint felveti valaki, hogy nézzünk egy ilyen filmet. Kiszámítható volt, ál-ellentét a karakterek között, irreális helyzetek, kínos rokonok, viszketősen rossz párbeszédek, amit mintha 13 évesek írtak volna... Én nem tudom, hogy Sydney Sweeneynek megy ennyire rosszul az Euphoria után, hogy bevállalta ezt, vagy szándékosan égeti magát, mert tényleg tetszik neki. Az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani, hogy mindkét főszereplő rohadt vonzó, patika kinézettel rendelkezik. Sydneynek baromi jók a mellei, Glen Powell meg egy rommá gyúrt ógörög szobor. Rendesen fájt végignézni, főleg a végén a helikopteres jelenettől kezdve, mikor már kezdett kicsit zöldülni az arcom. |
2024-08-27 11:58.55 |
Még a premieren megnéztem a filmet, mert elég nagy Alien-fan vagyok, csak nem volt ingerenciám ránézni eddig erre a fórumra, mert mint ahogy sejtettem, igénytelen tróger kommentek vannak itt a filmről.
Akik szerint unalmas, feszültség nélküli és érdektelen volt a film, azok nem tudom, mit néztek. Ez klasszisokkal jobb volt a Covenantnél, Alien-filmként pedig még a Prometheusnál is, ami inkább egy önálló darabként állja meg csak a helyét, prequelnek so-so. Én nagyon élveztem, végig lekötött, nem bántam meg, hogy elég sok viszontagságon kellett átmennem, hogy meg tudjam premieren nézni. Valahol a második-harmadik Alien környékére raknám ezt a filmet, pedig amúgy a Prometheust is nagyon szeretem (tudom, szentségtörés). Erőteljesen nosztalgikus volt, néhol teljesen átvett panelekkel, patika látvánnyal és hanghatásokkal. A karakterek és a CGI szarok voltak, azt nincs mit szépíteni. Nekem a plot twist a végén kérdőjeles volt, mármint amikor felbukkant a mozivásznon, én elröhögtem magam. Összességében imádtam, nekem klasszikus lesz. Itt található egy bővebb blogposztom a témában: [link] |
2024-06-02 20:13.32 |
Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy ez így mi a tököm volt. Eddig is azért nem néztem meg, mert tudtam, hogy nem fogom érteni se a sztorit, se azt, hogy miért imádják ennyien.
A film kvázi kétharmadában nem történt semmi. Néha drogoztak, embert öltek meg táncoltak, ezek a jelenetek random váltakozásban, nem lineárisan. Ha valami isten tudja milyen mélyértelmű szimbólumokat kellett volna felfedezni, akkor nem jött össze. Tipikusan edgy redditorok kedvenc csemegéje, mert olllyaaann hangulatoossss ésss mééééllly. Miután a Once upon a timeot is kikapcsoltam egy húsz perc után, úgy érzem, hivatalosan is kijelenthetem, hogy Tarantino nem nekem való. |
2024-03-06 15:46.07 |
Ugyanolyan, mint a The Rite, a Prey for the Devil meg az összes hasonló témájú ördögűzős film. Mondjuk a Conjuring-univerzumos filmeknél talán hajszállal kevésbé gagyi. Munka közben néztem, de nem kellett feszülten koncentrálni, mert így is végig követhető, kiszámítható volt. Két rétegnek készül ez alapvetően: a fiatalabb tizenéveseknek, akik ezeket nézik társas összejöveteleken (én is anno ezt csináltam), meg a buta amerikaiaknak, akik fosnak mindentől. Igazából rossznak nem nevezném, de azon kívül, hogy volt benne némi újszerű ötlet (hogy miért jött a démon), jónak se. Aki szereti az ilyeneket, annak tetszeni fog, egyébként felejthető. Néha vannak benne "annyira zs-kategóriás, hogy már jó" jelenetek, sok beszólásról az ekszöszájzbúk Ferike jutott eszembe.
Nekem ebből a műfajból a Constantine az örök kedvencem a felejthetetlen hangulat miatt. |
2024-03-02 21:45.46 |
A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt, Paul igyekszik beilleszkedni a fremenek közé, és ezért válogatott próbatételeken esik át. Az anyja folyamatosan próbálja úgy manipulálni az eseményeket, hogy az Arrakis népe megbizonyosodjon, Paul az, akiről a prófécia szól, és aki elhozza a megváltást a fremeneknek. A Harkonnenek agylobbot kapnak tőle, hogy a fremenek miatt egyre több fűszert vesztenek, a családjukban ezért hatalmi harcok bontakoznak ki. Paul sokat tépelődik magában a szerepén és a jövőjén, némileg kelepcében találja magát. Megjelenik a várva várt szerelmi szál is, bár a hajónk már a film végére léket kap. A császár, a lánya és a Bene Gesserit tanácsadónőjük próbálják kézben tartani az eseményeket, de ez egyre nehezebbnek bizonyul Paul előretörésével.
Őszintén szólva engem nagyon kellemesen meglepett ez a film. Sokkal sűrűbbnek érződött, folyamatosan haladt előre a cselekmény az előzővel szemben. Én 2D-ben láttam, de így sem volt csúnya vizuálisan. (A hangok sajnos most is siketítőek voltak, de alapvetően örültem, hogy kifizettem a mozijegy árát, pedig a múltkor még el voltam határozva, hogy ingyen, az otthonom kényelmében fogom megnézni.) Amit a leginkább kedveltem ebben a filmben, az talán a morális szürkeség volt, és hogy szerencsétlen Paul kényszerpályára lett állítva. Fokozatosan nézhettük végig, hogyan vezet az út a "nem akarok messiás lenni"-ből a "pusztulj innen, nekem van a legnagyobb f@szom a vidéken"-ig. Kicsit olyan érzésem lett, mintha Orbánt néztem volna végig a 80-as évek végétől napjainkig, bár Timothée pár fokkal vonzóbb, mint nagyurunk. Tetszett a szerelmi szál is, az is, hogy nem ajtóstól rontottak a házba, és hogy komplex volt a kapcsolat. Valamiért nem gondoltam volna, hogy Florence Pugh-val és Austin Butlerrel fogok találkozni ebben a filmben (Feyd-Rautha karaktere számomra zseniális volt), de kifejezetten kellemes meglepetések voltak. A színészi játék nagyon jó volt, kivéve talán Christopher Walken esetében, aki valamiért kicsit semmilyen volt most a számomra. Rebecca Ferguson karaktere (Jessica Arteides / Reverend Mother az Arrakison) még mindig irritált, de mostanra jöttem rá, hogy ez legalább részben szándékos, ugyanis ennek a szériának pont az a lényege, hogy még azok sem hibátlanok, akikről azt gondoljuk, hogy "a mi oldalunkon" állnak. Na és a plot twist, gyerekek. Olyan csavar volt benne a film kétharmadánál, hogy még M Night Shyamalan is pironkodott volna rajta. Engem őszintén pozitívan lepett meg, szerintem kellő kakaót adott a sztorinak. Érdekes film volt, vizuálisan szép, tele erkölcsi dilemmákkal, komplex karakterekkel, és volt benne csipetnyi humor is. Nekem konkrétan jobban tetszett, mint az előző. Akinek kicsit is bejött az első rész, az mindenképp nézze meg a másodikat is, és ne felejtsen előtte elmenni a vécére, mert rohadt hosszú ez is. |
2024-02-17 18:36.01 |
Fú, hát még az elején járok, ezek tűntek fel eddig...
Előnyök: Lee Pace (ez a legnagyobb előnye, hogy őszinte legyek), érdekes kapcsolatok (cekc), látvány, némi érzelem Hátrányok: az égegyadta világon semmi köze sincs Asimov könyvéhez, ami kb színtiszta politika fehér, szivarozó férfiakkal, ez meg valami érzelmes űrtöri tele feka és indiai nőkkel. Kb mindenki, aki egy bajuszos, szivarozó politikus volt a könyvben, az valamiért egy színesbőrű szakembercsaj lett a sorozatban. Már szinte várom, hogy mikor fog előugrani az első meleg pár vagy transz/nonbináris karakter. Ha bejön a számításom, meglepem magam valamivel. |
2024-02-14 12:21.45 |
Szerintem azért, mert a két évvel ezelőtti Austin Butleres eléggé elmismásolta Elvis negatív tulajdonságait a kapcsolatban, és Priscilla el akarta mondani a saját sztoriját |
2024-02-13 13:07.00 |
Most fejeztem be ezt a filmet; mikor beharangozták, már tudtam, hogy meg fogom nézni. Ambivalensek az érzéseim, ha lehetne, 3.5 csillagot adtam volna rá, de így csak 3-at kap.
Nehéz nem háttérzaj nélkül belefogni a filmbe, mert Elvis nagyon népszerű és nyilván rengeteg információ rendelkezésünkre áll az életéről. Aztán ott van a tény, hogy Sofia Coppola rendezte, meg az is, hogy két éve jött ki az Austin Butler főszereplésével készült Elvis, és ez mintha választ akart volna adni arra a filmre. Az igazság az, hogy Coppolától nem vártam nagyon nagy történelmi hűséget, de kicsit azért mégis többet vártam, mint a Marie Antoinette esetében, mert Elvis kora hozzánk időben sokkal közelebb áll és sokkal könnyebb róla kutatómunkát végezni. Ilyen téren a csalódásom csak mérsékelt. (Az Elvis se volt jobb történelmi hűség tekintetében, ennyit legalább megadok.) Nem tagadom, hogy Jacob Elordi vonzó, mint ahogy egyébként Cailee Spaeny is, mégis olyan érzésem volt, mintha két Z-generációs fiatal atombénán Elvist és Priscillát cosplayelne valami Los Angeles-i halloweeni buliban. Elordi részéről az akcentus valahogy erőltetetten hatott, Cailee meg lesütött szemmel motyorászta végig az egész filmet. C2 szinten vagyok angolból, de ha nem raktam volna rá a feliratot a filmre, elég sok mindent elsikkadt volna az audiósávok minőségtelensége miatt (ami igazából teljesen átlagos hollywoodi filmeknél, mint pl Nolan művei). Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi okozta a kínos cosplayérzést, de Jacob nem hasonlít arcberendezésileg Elvisre, a kosztümök és a sminkek viszont abszolút rendben voltak, mégse jött át a performansz egyikőjük részéről se. Ha most rangsorolni kéne, hogy ki volt a jobb Elvis, akkor TORONYMAGASAN Austin Butlert mondanám mindenféle hezitálás nélkül. Még azt sem tekintem kifejezetten dealbreakernek ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy nem találtam autentikusnak a két főszereplő alakítását. Ami igazán zavart, hogy megint sikerült egy mozgókép-galériát készíteni Coppolának, amiben mindig mindenki tökéletesen néz ki, még a szétszórt drogok is, de a történetmesélés, a narráció valahogy teljesen kimaradt az egyenletből. Látjuk, hogy szerelmesek lettek a fiatalok, de azt nem értjük, hogy miért (azon kívül, hogy Elvis nyilván ELVIS, Priscilla meg egy lolita a megismerkedésükkor). Látjuk, hogy vannak valamiféle megcsalásra utaló jelek, de hogy mi történik valójában, azt nem. Látjuk, hogy Elvisnek problémái vannak a szerekkel, de nem tudjuk, micsoda problémák, milyen szinten, és miért. Látjuk, hogy tönkremegy a házasság, de még a legapróbb arra utaló jel sincs megjelenítve, hogy mégis mitől, amikor elvileg pont Lisa születése után kellene a legboldogabbnak lenniük. Elmotyogott félmondatokból, pillantásokból kell kikövetkeztetni, hogy mi zajlik a történetben, és úgy elég nehéz, ha az ember amúgy nem ismeri az élatrajzukat. Azon kaptam magam, hogy bár nekem nem teljesen idegen a téma, kb 5 percenként megállítom a filmet, hogy kiguglizzam, mi történt pontosan a valóságban. Coppolának tehát iszonytató hátránya, hogy bár nagyon SZÉP dolgokat alkot, alapvetően TARTALMATLANOKAT. Leginkább a filmjeit egy Pinterest vagy Tumblr moodboardhoz tudnám hasonlítani, amit 16 éves Lana del Rey-fan lányok raktak össze 2012-ben. Mikor a kapcsolat alakulását néztem a filmben, akkor konkrétan az Alkonyat villant be, ott se értettem a hirtelen, mélyértelműnek szánt társalgást a bárányról meg az oroszlánról a vadvirágos mező közepén, mikor a két osztálytárs között lezajlott kb 3 db beszélgetés előtte. Ezeket a hiányosságokat leszámítva egyébként abszolút nem éreztem rossz filmnek, nézni legalább is az első kétharmadát kifejezetten jólesett. Én alapvetően nem tartom normálisnak, hogy egy felnőtt férfi összejöjjön egy 14 éves kislánnyal, de magamba nézve ha én lettem volna Priscilla, én se csinálok semmit se másképp az elején, szóval még szurkoltam is nekik. A hangulat jó volt, a betétdalok okésak voltak, abszolút eye candy volt maga a páros is meg az egész megjelenítés. Élvezhető volt, az kétségtelen. Csak valahogy az a „hibám”, hogyha meghallom, hogy valós személyekről rendeznek filmet, akkor tényleges élatrajzi filmet várok el, és azt, hogy kicsit naturalista módon mutassa be az illetők életének MINDEN aspektusát, ami se az Elvisnek nem jött össze, ami egy a főcímadó személy szemszögéből készített musical, se a Priscillának, ami egy, szintén a főcímadó szemszögéből megírt csinos, dramatizált mozgókép. Egyik se volt életrajzi igazából. Ahhoz be kellett volna mutatni a kapcsolatot, a függőséget, a menedzsment csődjét, a megcsalásokat, Elvis egészségügyi hanyatlását, meg minden ilyen kényelmetlen dolgot, ami félig a szőnyeg alá lett söpörve megint. Alapvetően nem szeretem Sam Levinsont, mert nekem ő túl sok, de azt gondolom, ha valaki legközelebb filmet csinál Elvis és Priscilla témakörében, akkor neki minimum executive producernek kellene lenni rajta, ha nem rendezőnek, mert senki nem fogja hitelesen bemutatni ennek a két embernek a rusnya oldalait reális részletességgel. |
2024-02-02 12:13.17 |
Egyáltalán nem rám vall, hogy romantikus vígjátékokat nézzek, de ezt most random megnéztem tegnap éjjel, és nem tudtam letenni. Az alapötlet nagyon cuki volt, de elég kiszámítható, habkönnyed limonádé sztori, olyasmi, mint amiket tizenévesen szívesen írtam. Joshua karaktere kellemes meglepetés volt, Lucyé a szokásos romantikus regényes főhősnő. Szerintem kiváló színészeket választottak ezekhez a karakterekhez, nem tudom, ki az az Austin Stowell, de innentől érdekelni fog.
Jól néztek ki, jó volt a stílusuk, jó volt közöttük a kémia. Reális volt a történet? Egyáltalán nem, semmi esély rá, hogy ha az ügyeletes szépfiú bullyingol a munkahelyeden, akkor utána miután lehánytad egy céges eseményen, hazavisz és ápol otthon, amíg jobban nem leszel, és titokban szerelmes beléd. Talán a gondolatcsíra a történet mögött, hogy vannak olyan emberek, akikkel az utálat mögött jelen van egy jelentős mennyiségű szexuális frusztráció (főleg a munkahelyen), nem olyan elrugaszkodott, ilyet simán láttam/éreztem már, de a romantikus vígjátékok egyébként sem arról szólnak, hogy a valóságot tükrözik vissza. Kellemes volt, szórakoztató volt, néhol szexi volt (konkrétan mindkét főszereplő top a maga nemében), szingli időszakokra tökéletes csajos mulatság. Hetero férfiaknak, mélyértelmű hipster szórakozásra vágyóknak kizárva. |
2024-01-08 19:22.12 |
Mondanám, hogy borzasztó volt, de... ez egy ANIME MŰVÉSZFILM, amit gyakorlatilag úgy kell elképzelni, hogy egy 80+ éves japán tata be-DMT-zik alaposan, és utána félkómás állapotban ír belőle egy forgatókönyvet. Lesz az a réteg, akinek tetszeni fog, szerintem a harmada Károli japán szakos, és anime-kitűzős táskával fog menni a vetítésre.
Egyik legcreepybb aspektusa a filmnek amellett, hogy a második világháborús Japánban zajlik, ahol normálisnak számít a halott feleséged húgát elvenni feleségül, abban a minutumban teherbe ejteni, és ezzel az egésszel traumatizálni a gyerekedet, az, hogy az egyik főszereplő egy természetfeletti szürke gém volt, aminek egy emberi fej jelent meg a torkában, amit, ha el akart rejteni, hogy sima gémnek látsszon, VISSZANYELTE AZ EMBERI FEJET A GYOMRÁBA. Én szeretem a horrort, de ez rendesen undorító volt, pedig alapvetően egy rajzfilmről beszélünk. Azok a színes papagájok a párhuzamos dimenzióban szerintem sokáig kísérteni fognak még. Nem tudom, hogy Miyazakinak mi volt ezzel a célja úgy őszintén, de ha kisgyerekeket akart vele traumatizálni, akkor szerintem tökéleteset alkotott. Voltak bent a moziban ilyen derékig se érő csimóták, nagyon érdekelne, hogy ők mit vittek haza ebből az élményből. Az is lehet, hogy többet, mint én, mert bevallom emberesen, a 124 percből a 10%-át, ha értettem annak, hogy mi zajlik a vásznon. Nyugodtan jöhetnek a gyalázkodó hozzászólások, Elvis, ha gondolod, már kezdheted is. Nem fogok megsértődni. |
2023-12-27 15:20.29 |
Nem reméltem volna az utóbbi években, hogy ennyire meg fog lepni egy film pozitívan, főleg a kedvenc „műfajomból”, de ez egy üde, hátborzongató színfolt volt.
Egy egyedülálló lányról, Brynnről szól, aki a közösség által kirekesztve lakik egy amerikai kisvárosban, és fokozatosan tudjuk meg a háttértörténetét, hogy miért is él így. A film érdekessége, hogy nincsenek benne dialógusok. Ijedezések, lihegések, nyögések, kiáltások vannak, de szavakból összesen maximum 5 db. Akinek ez furcsa, vagy problémát okoz, az inkább bele se vágjon a filmbe, mert ez többnyire egy POV sztori, a főszereplő szemszögéből nézzük, aki annyira magányos, hogy senkivel sem beszél, még magában sem. Ha ezt a csöppnyi érdekességet valaki leküzdi, utána nagyon érdekes és lebilincselő. Ráadásul felirat se kell hozzá. Először is ott van a hátborzongató látvány és hangulat. Mesterien vannak megkomponálva benne a feszültséggel teli jelenetek. Némelyik lény kicsit érdekes, de gagyinak mégse mondanám. Vannak benne undorító, horrorisztikus részek, de talán nem ez a lényeg. Brynn háttértörténete folyamatosan bontakozik ki a film alatt, és megértjük, hogy a földönkívüli lények nem mindenkit kezelnek ugyanúgy. A lánynak szembe kell néznie a sötét múltjával és a feldolgozatlan traumájával, és meg kell bocsájtania saját magának. Az a furcsa helyzet áll elő a végkifejletben, hogy még egy másik intelligens faj leigázó képviselői is sokkal toleránsabbak felé, mint az a város, ahol él. Vannak benne életszerűtlen, már-már vicces részek? Bénázik néha Brynn? Vannak benne klisék, inspiráció más filmekből (Signs, Dark Skies, Fourth Kind, stb)? Abszolút, de még így is simán szerethető alkotás. Valódi mondanivalóval szolgál a No one will save you, emellett ijesztő és érdekfeszítő. Aki szereti az ufós műfajt, annak jó szívvel ajánlom, 93 perc, szóval ha nem tetszik, akkor sem egy brutális időpocsékolás. |
2023-08-15 13:19.02 |
Annak ellenére, hogy horror volt, abszolút nem az én műfajom. Inkább valami gótikus-romantikus... thriller? Idegesítőek voltak a karakterek, baromságok voltak a csavarok, cserébe a vége tényleg meglepő volt. Háromszori nekifutásra sikerült csak befejezni, nem nézném újra semmiképpen. |
2023-08-04 10:41.37 |
Online láttam egy filmajánlóban ezt a filmet, és a trailer meg "a fejes jelenet" után úgy éreztem, meg kell néznem. Egyébként is szeretem a horrort, és a nem klisés alkotásokat ezen a műfajon belül.
Azt hittem, nehéz lesz megnézni, mert egy közeli családtagom demenciában halt meg, de igazából a sztori sokkal kevésbé szólt magáról az Alzheimerről, mint az okkult, paranormális szálról. Deborah egy Alzheimeres hölgy, akiről dokumentumfilmet forgat egy fiatal lány az egyetemi projektje keretében. Deb lánya egy iszákos leszbikus, a stáb és ő együtt próbálják az anyján elhatalmasodó "valamit" megfékezni, és az asszonyt megóvni saját magától. Rövid úton kiderül számunkra, hogy Deborah viselkedését nem lehet csak úgy a betegségnek betudni, mert attól sokkal szörnyűbb dolgok állnak a háttérben, többek között egy régi okkult bűneset. Úgy néz ki, Harris, a szomszéd és gyerekkori barát tud valamit, de titkolózik, és nem nézi jó szemmel a stáb tevékenységét. Ahogy haladunk előre az időben, Deb egyre ijesztőbb és vállalhatatlanabb dolgokat csinál, kikészítve a stábot és a lányát. Valahogy kivert a víz ettől a filmtől. A második felét rendesen feszülten, stresszelve néztem végig, vártam, hogy "A Jelenet" mikor jön el, persze a végén volt. De igazából közben is elég megrázó volt, ráadásul az alkotók úgy tervezték meg a filmet, hogy szubliminális jeleket, a másodperc töredékére bevágott képeket raktak bele. Ezt sokszor észrevettük és megállítottuk a filmet, hogy megnézhessük, de nagy valószínűséggel olyan képek is voltak, amiket nem vettünk észre. Ez valahogy rájátszott a tudatalatti nyomasztásra; amikor nem tudod, miért vagy nyugtalan, de az vagy. Nekem az ijesztőfaktor majdnem a Sinister 1 szintjén volt, ami nálam nagyon nagy szó, ugyanis seasoned horrorkedvelő vagyok. Nem ajánlom minden lelkiállapothoz, de ha tényleg parás horrorfilmet akar valaki nézni akár társasággal, akkor egy jó választás. |
2023-07-22 21:45.17 |
Fhú… nem is tudom, hol kezdjem erről az 1 óra 54 perces pink maszlagról. Minden adott volt, hogy jó legyen: húzónevek a stáblistán (Margot Robbie, Ryan Gosling, Will Ferrell, Dua Lipa), zenék, habosbabos látványvilág, csajos hangulat, nagy költségvetés, mégis számomra oltári bukó és kétórányi szenvedés lett a vége.
A sztori érdekes, valamilyen szinten sokatmondó, egy öntudatra ébredt Sztereotipikus Barbie ™ és egy irreleváns, szexualitásában megkérdőjelezhető Incel Ken ™ sztorija. Vannak benne párhuzamos dimenziók, egzisztenciális és társadalomszintű kérdések, kikacsintások a felnőttek műveltsége felé, mégis suta és kaotikus lett az egész. A stílus, amiben megíródott, gyerekeknek és buta amerikaiaknak szól, akik a végtelenül kétbites közlésmódot viccesnek találják majd, de közben a film próbál a politikailag rendkívül felvilágosult Z-generációhoz is szólni az agyonintellektualizált kiszólásaival. A probléma az, hogy bár ez sok országban táptalajt fog kapni, mert odaillik a kontextusba, nekem nagyon nem jött át az üzenet. Azt gondolom, hogy ez a film a Mattel valaha volt legnagyobb és legzseniálisabb marketingfogása. Egy irreálisan tökéletes, ikonikus játékbabát, ami lányok generációinak befolyásolta negatív irányba a testképét, woke SJW mázba mártani, diverzifikálni, és úgy előadni, mint valami feminista, női erőt jelképező ikont, egyszerre a 2023-as amerikai politikai és populáris kultúra és az aljas vadkapitalizmus tökéletes megtestesülése. Igen, szerintem különösen aljas egy nagyrészt a kislányokat célzó témájú filmben patriarchátusról, női elnyomottságról meg hasonlókról pofázni. Egy pillanatig se kételkedjetek, a nagyvállalatok nem azért állnak ki az LMBTQ jogok, a zaklatás meg a környezetvédelem mellett, mert annyira erkölcsösek, hanem mert ezekkel a mottókkal nagy vásárlótömegeket lehet megszólítani. Mi köze van például egy üdítőitalnak, sörnek vagy előrecsomagolt töltött keksznek a melegekhez? Lófasz, ha úgy nézzük, azon kívül, hogy Pride-hónapban el lehet adni egy csomó szivárványcímkés terméket, és aki megveszi, az úgy érezheti, ő erkölcsösebb, mint a sok bigott paraszt, aki nem. A Mattel ráadásul erőteljesen beleártotta magát a filmbe, a szánkba rágta a Barbie-babák üzenetét, megmutatta, hogy ők ilyen kis vicces, bohókás, kedves népség, és hogy persze szupermenő a főhadiszállásuk. Ők nem ilyen vérkomoly, profitmaximalizáló tőzsdecápák, akik az anyjukat is eladnák pár százalék növekedésért, hanem Will Ferrell, meg a bénácska gyakornokfiú. A történet még maga nem is lenne rossz, és a színészek is tehetségesek a maguk nemében, a dalok egy része meg a látvány egész cuki. A probléma inkább ott van, hogy a közlésmód brutálisan kínos (az első 10 perc után ki akartunk menni, de úgy éreztük, nem lett volna szociálisan elfogadott), és a politikai üzenet folyamatos nyomatása hollywoodiasan túltolt és egyszerűen BUGYUTA volt. Nem vagyok egy putyinista NER-bérenc vagy Megafonos csúszómászó, de ha annyiszor lehúztam volna egy felest, ahányszor valaki elkezdi ecsetelni, hogy a nőknek milyen szar a világ a férfiakhoz képest, a moziból a detoxikálóba vezetett volna az utam. Úgy érzem, ez után a film után kétszerannyi Blaire White-videót kell megnéznem, mint egyébként. Összességében nekem ez egy borzasztóan rossz filmélmény volt, és a "hígfos, 5/1" szintjéről csak a halállal és az élettel kapcsolatos, már-már AI-témába áthalló filmvégi elmélkedés volt az egyetlen, ami felhúzta a "szar, 5/2" szintjére. |
2023-06-12 17:13.36 |
Ennek a faszinak hogy van még munkája? :D |
2023-06-07 15:01.28 |
Nincs mit, máskor is :) |
2023-06-07 14:16.37 |
Fú... hát ugye egy epizód van kint, kezdésnek ez egy kicsit túl lett tolva.
Abel karrierjét már régen követem, az egyik kedvenc zenészem a diszkográfiája elejét tekintve, ezért mindenképp kíváncsi voltam rá. Az is érdekelt, hogy Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya mit fog kihozni egy színészi szerepből a kvintesszenciális nepo baby megtestesüléseként. Sok a botrány a sorozat körül. Pár hete a Rolling Stone is lehozott róla egy cikket, bár az ő véleményükre nem feltétlenül adunk. Azt mondták, a produkció időközben új rendezőt kapott az Eufóriás csávó személyében, és a sorozat botrányba fulladt, mert a forgatás résztvevői elkezdték úgy érezni, perspektívaváltást történt a történetmesélésben. Egy fiatal nő zeneiparban megélt élményei helyett teljesen férfifókuszú kínpornó lett a sorozatból. Amire Abel teljesen óvodás módon reagált, mondván kb "ki olvassa manapság a Rolling Stone-t", még ha igaz is. Sosem voltam egy kifejezetten prűd ember, sőt, de Lily-Rose tangás p1csáját, mellbimbóját, maszturbálását nézni majdnem egy órán keresztül számomra nem tartalom. Úgy érzem, mintha álságosan elő akarnák adni erről a sorozatról, hogy mennyire komoly mondandója van, aztán még ha lenne is, se tudnánk róla elgondolkozni, mert folyamatosan az arcunkba van tolva valami testrész, ami az alapvető ösztöneinkre játszik az agyunk helyett. Lily-Rose színészi játéka leginkább arra emlékeztet, mikor a húszaséveink elején, 2013 körül rejtélyes, szexi, vadóc csajoknak akartunk tűnni a tumblr-ön, de utólag visszanézve gáz kiscsajok voltunk, feleannyi intellektussal, mint amennyit hittünk magunknak. A hangja viszont egész jó, és tényleg ő énekel (anyukája is énekes). Vicces, hogy a cigi, a pia meg a drog úgy van kezelve, mintha a világ legszexibb, leg-edgybb dolga lenne, aztán büdös, koszos, bomlasztó dolgok a valóságban :D Kicsit úgy érzem, mintha Sam Levinson csinált volna egy második Eufóriát, és számomra ez kellemetlen, mert az elsőt is abbahagytam a sok kínos szexjelenet miatt. A történetmesélés próbálja azt sugalmazni, hogy ez a lány ki van használva, egy darab húsnak tekintik sokan, de szerintem inkább arról van szó, hogy ő is ezt látja magában, és direkt játszik rá. Kicsit mintha a saját felelősségét ki akarnák vonni a képletből. Ha az volt a cél, hogy Abel egy ijesztő, szuggesztív, rámenős, szadista faszinak tűnjön, akkor kiváló színész a The Weeknd énekese. Összességében öncélúnak, soknak érződött ez sok sex drugs rocknroll életstílus, és ez a tartalom rovására ment. Szerintem folytatni fogom a sorozatot legalább egy darabig, de valószínűleg azzal fog ez járni, hogy kb 50x fogok megállítani egy epizódot a kínosság miatt. |
2023-05-04 10:27.15 |
A tény megmarad, hogy egy huszonéves, csinos csaj mint gerinces paleontológus 1982-ben az annyira nem gyakori :D De értem, miért hozták ezt a döntést, a film wikipedia oldalán ezt írták:
"In order to be different from Kurt Russell as the 1982 film's protagonist, R.J. MacReady, Kate Lloyd was written to have similar traits as the character Ellen Ripley from the Alien film series." |
2023-05-03 14:35.57 |
Kicsit logikusabb, kevésbé irritáló szereplők és több információ a szörnnyel kapcsolatos körülményekről. |
2023-05-03 14:29.17 |
Évente legalább egyszer azért újranézem, a 1982-es oridzsit azért többször (havonta). Nekem igazából tetszik, tudom, hogy sokaknak nem, de szerintem adja.
A hangulat jó (hajaz az eredetire), a látvány odabasz, a feszültség végig megvan. Hátrányként tudnám említeni a húszéves, csinos, vékony egyetemi professzor paleontológus csajt, akinek már a létezése is teljesen abszurd, ha azt vesszük alapul, hogy ez a film egy prequel a 1982-es filmhez képest. Szerencsére még akkor jött ki a film, amikor nem volt kötelező indokolatlanul LMBTQ karaktereket belerakni a filmekbe, így ez inkább apró nüansz, mint ordítóan kilógó propaganda. Szerintem méltó az eredetihez. Kedvenc karakterem amúgy Lars. Egy darabig rendesen érdekelt a norvég nyelv emiatt a film miatt. |
2023-05-03 13:21.20 |
Az tény, hogy jobb, mint az előző, de nem jó. A Room című 2005-ös filmre hajazott, de persze más volt a témája. A fogvatartó nyomorultat kb. a harmadik kirohanása után fejbevágtam volna egy nehéz tárggyal a másik két szereplő helyében.
A lényeg a film utolsó 15 percében volt, emiatt viszont kicsit az Égi tűz jutott eszembe, a látványról meg a Skyline. Összességében limitáltam volna a belső helyszínes drámát, és többet foglalkoztam volna a külső helyszínes eseményekkel. Örültem, hogy itt legalább nem rángatja egy idióta a kézikamerát rohanva New York utcáin, hogy "oh my god, oh my god!!!4" de ettől csak kicsit volt élvezhetőbb a film. Egyszer meg lehetett nézni, többször semmiképp. |
2023-04-09 11:54.21 |
Nekem a Blair Witch projectre hajazott ez a filmélmény. Többségében unalmas (18 és fél percig kellett várni az első eseményre, addig egy new yorki buli résztvevői kapcsolati nyavalyáit hallgatjuk), buták és gyökerek a szereplők, életszerűtlenek a viselkedések/párbeszédek. Már értem, miért körülbelül csak ötödjére sikerült megnézni végig. A szörnyek érdekesek és ötletesek, de nem tudunk meg róluk a világon semmit. A kamerás horror szerintem alapvetően egy nehezített terep, sok az ugyanolyan alkotás, illetve az amerikaiak már attól is befosnak, ha egy takaró meglibben vagy egy ajtó résnyire kinyílik (paranormal activity). Az ingerküszöbömet ez nem éri el. |
2023-04-09 11:47.34 |
Jó, akkor átfogalmazom: számomra (!) nem érte meg ár-érték arány tekintetében ez a mozis élmény. |
2023-04-08 10:46.42 |
A John Wick-filmek negyedik felvonása 169 szenvedős percben. Ez volt az a film a szériában, ami után nemcsak azt kérdőjeleztem meg, hogy én kedveltem a John Wick-filmeket, hanem úgy összességében az életemet is, amiből elment majdnem 3 óra erre.
Úgy emlékeztem, hogy az első és a harmadik film kifejezetten nagyon tetszett, ezért ez a mostani élmény valahogy földhöz vágott. Elöljáróban elmondanám azt, hogy jelenleg előkelő pontszámokat kap a véleményezőktől, úgyhogy az én megélésem erősen szubjektív, így is kell kezelni. A történet nyilván arról szól, hogy a főcímadó karakter az eddigi viszontagságait túlélve elindul, hogy bosszút álljon/leszámoljon a bérgyilkosokat irányító belső kör ráküldött zsoldosaival, akár a belső körrel is. A belső kört ideiglenesen egy tűrhetetlen karakterű (Bill Skarsgard által játszott) francia márki vezeti teljhatalommal. Skarsgard tündököl ebben a szerepben, ugyanis a puszta feltűnése a vásznon zsigeri frusztrációt, dudorodó ereket okozott a homlokomon. Egyáltalán nem ajánlom ezt a filmet sem moziban, sem pedig magyar szinkronnal. 6-10k-t elkölteni arra, hogy kínos, magyaros akcentusú japán meg orosz párbeszédeket és fegyverropogást hallgatsz 3 órán keresztül, miközben még pisilni se tudsz kimenni, valami kriminális. Én úgy éreztem, hogy a szinkron brutálisan rossz volt, de lehet, hogy csak a japán szakos meg a fordító és tolmács beszél belőlem. A párbeszédek már a szinkronszínészek slampos japánját, oroszát és kínaiját leszámítva is szörnyűek voltak. Fontoskodó, komolyanvehetetlen, poétikusnak látszani akaró, a végletekig erőltetett rébuszok, metaforák és idézetek életről, halálról, barátságról. Hirtelen nem tudtam, hogy valami ZS-kategóriás Trónok harca spinoffban vagyok a sok szájkaratézástól, vagy egy 14 éves edgelord rajongó által megírt fanfictiont látok megfilmesítve. Az átható érzés a film során így a kínosság, abszolút cringe volt gyakorlatilag végig, de csak részben a borzasztó dialógusok miatt. A kínosságérzet másik része az volt, hogy a film még csak minimálisan sem szeretett volna vesződni azzal, hogy az univerzuma a valóság talaján marad. A vak bérgyilkos premisszája valami elképesztően baromság volt a filmben. Matat a kezével a levegőben, hogy elvegyen maga mellől egy borítékot, tapogat a járóbotjával a földön, hogy egy lépcsőig el tudjon jutni, riasztókat szerel fel, hogy tájékozódjon egy konyhában, de azért simán lelő/lekardoz/lekaratéz a film során vagy 30 embert erőfeszítés nélkül és John Wicket is durván megsebzi. Vak bérgyilkost küldeni John Wick ellen kicsit olyan benyomást keltett, mint mikor gyerekeket küldtek keresztes hadjáratra a 13. században, Caine karaktere így óriási anomália volt és kilógott a filmből. Úgy tűnt, a film vezérelve az volt, hogy hogy lehet minél érdekesebb, szebb helyekre, különböző nemzetiségű gengszterklánokhoz elküldeni John Wicket, ahol aztán megpróbáltatásokon kell átesnie. Hogy egy csapat lőfegyveres spanyolajkú bérgyilkosra harci overálos japán íjászok lövöldöznek az osakai Continentalban, az egészen fájdalmas. Ilyen trope-okkal pedig zsúfolásig volt a film. A Scott Adkins által játszott elhízott, asztmás maffiavezér simán földhöz bassza párszor a meglehetősen gyakorlott, filigrán John Wicket. A francia üldözéses jelenetek során csak BMW-k üldözik Johnt, ráadásul ugyanabból a típusból kb 30 kocsi, pedig elvileg ezek független piti gyilkosok, akik nem szervezetten támadnak. (Külön vicces ez a tény úgy, ha az ember járt már Franciaországban: közel s távol a mi kocsink volt az egyetlen BMW, akárhova mentünk Provence-ban.) John Wick úgy gurul le a Sacré Coeur 300 lépcsőjén, mintha egy golyó lenne egy teljesen kiegyenlített felületű meredek lejtőn, a fizikai törvények ebben az alternatív világban a főszereplőt szolgálják. Amikor egyszerre ketten vagy hárman támadnak Johnra, akkor 1-2 ember mindig a földön fekszik, vagy várnak, míg John kinyírja azt, akivel éppen harcol, ez nagyon előzékeny tőlük. Voltak részek, amikor muszáj volt röhögnöm, mert iszonyatosan komikus volt, és sokszor azt éreztem, erre direkt rá is játszanak. Két pozitívumot tudok ezzel a filmmel kapcsolatban felhozni: az egyik az volt, hogy a különböző országokban lévő nemzetközi helyszínek nagyon szépek és hangulatosak voltak (a japán Continental, a belarusz templom, a párizsi nevezetességek, stb), látvány tekintetében számomra az egyik kedvenc az a lerozzant ház volt, ahol francia nyomkövetők tömegei támadtak Johnra, miközben ő felső perspektívából aprította őket, mint valami számítógépes játékban. A másik pozitívum a film végkifejlete volt. A film befejezése, ami a megelőző két és fél órával szemben szerintem méltóra és ötletesre sikeredett, kifejezetten korrekt volt, és számomra ezek felhúzzák a katasztrofálisan rossz 1 csillagról a simán csak szar 2 csillagra. Ha még egyszer döntenem kéne, otthon nézném meg, illegálisan, házi nachos társaságában, a wc biztonságot nyújtó közelségében. |
2023-03-13 12:15.06 |
Számomra nem hátrány, ha van történeti ív, cselekmény, és nem csak úgy bele a világba történnek a dolgok. Igen, emiatt nálam egy csomó egyébként filmművészetileg remeknek titulált film (The Witch, Neon demon, Mulholland Drive, The Lighthouse) kiesik a kosárból.
Különleges vagyok, de a filmes ízlésem meglehetősen sajátos, kedvelek egy csomó filmművészetileg NEM remek filmet is. Szerintem ez semmilyen szinten nem degradál le emberileg és intellektuálisan se, de ha te ragaszkodsz hozzá, hogy értékítéletet mondj valakiről pár fórumhozzászólás alapján, akkor hajrá. |
2023-03-10 14:52.48 |
Részleteznéd, kérlek? :) |
2023-03-09 15:51.54 |
Hát, igazából rossz volt, de olyan bocsánatosan rossz?! Jól néztek ki a karakterek, szeretem az amerikai gimis helyszínű filmeket, nagyon stílusos volt mindenki, voltak benne wholesome románcszálak, teljesen irreális személyiségfejlődési ív... Viccesnek egyáltalán nem volt az, maximum kedves kis sztori. De szerintem ezek a 90es és 2000es évekbeli vígjátékok nem is arról szólnak, hogy jónak kell lenniük, hanem csak be kell húznia valamivel a nézőt, és szórakoztatni.
Igazából a film nagy részében mindenki irritált és ellenszenves volt Joshon kívül, aztán a közepétől elkezdett a főszereplő teljesen out of character módon viselkedni, ami miatt lehetett vele kicsit empatizálni. Annyira azért mégsem, mert ha valaki amerikai milliomos Beverly Hillsben egy ügyvéd lányaként, és egy szoborparkos villában lakik meg mindennap vadonatúj ruhákat vesz a plázában, elég nehéz vele sorsközösséget érezni. A Clueless kicsit olyan volt egyébként, mint a Mean girls meg a Legally blonde, csak talán még butácskább, de azért nem egy Zoolander szint, utóbbi teljességgel vállalhatatlan. A vége aranyos volt végül is. Egyszer megnézhető, már csak a popkulturális relevanciája miatt is. |
2023-03-06 14:55.54 |
Figyu, ha még nem láttad a Marebito című japán filmet, tudom ajánlani, hogy ezt letaszítsa a trónról életed legszarabb filmjeként. |
2023-03-06 14:34.37 |
Középszerű kézikamerás ördögűzős horror, aminek a vége igazából egészen tetszett. Egyszer simán meg lehetett nézni, szerintem mondjuk eredetiben szórakoztatóbb lett volna a céli akcentusokkal, de a második részt majd úgy nézem (úgysincs leszinkronizálva). Szeretem az ilyen bibliaövezetes helyszínű filmeket. |