Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A karácsonyi üveg - Story4, 01:00 |
Az élet dicsérete - DUNA TV, 01:10 |
Ponyvaregény - Moziverzum, 01:30 |
Túl a fenyvesen - Viasat Film, 01:35 |
Ca$h - A visszajáró - AMC, 01:35 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Vanessa Redgrave (88) |
Christian Bale (51) |
Olivia Colman (51) |
Ann Dowd (69) |
Steven Zaillian (72) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Újabb parajelenségek |
Jenny Schily |
2022-02-07 08:59.08 |
Nagyon nem fogok egyetérteni az eddigi értékelőkkel, de semmi baj. Megszoktam, és azt is, hogy az intelligenciámat inzultálják a különböző filmes ízlésem miatt, bring it on :D
Ez egy zseniális, kicsit elvont, allegorikus horror, amiben paranormális beütések vannak, de alapvetően mégse démonos/szellemes-ijesztgetős. Elég erős felütéssel kezdünk: egy nőnek hirtelen, mindenféle előjelek nélkül öngyilkos lett a férje egy olyan fegyverrel, aminek a meglétéről a nő nem is tudott. Miután megtörténik a temetés, szinte azonnal elkezd paranormális cselekményeket észlelni a házban, és arra is rájön, hogy a férjének valószínűleg kettős élete volt, és nem az volt, akinek hitte őt. Fényképeket talál a telefonján más, hozzá hasonló nőkről, valamint felfedezi, hogy az erdő túloldalán a saját házuk tükörképére felhúzott egy másik házat a férje. A filmben az a zseniális, hogy nem klisés sem a történet, sem a főszereplő karakter. Érzelmileg számomra szokatlan válaszreakciói vannak a gyászra, ami érdekessé teszi őt is meg a sztorit is. A másik, ami még sokkal érdekfeszítőbb, az a történetvezetés és a szimbolika. Fogalmad sincs a filmnek egészen a végéig, hogy miről is van szó, vagyis éppen csak sejtegeted az utolsó negyedben, hogy itt komolyabb jelentésrétegek vannak, mint ami elsőnek mutatkozott. Nem lövöm le a poént, mert nagyon érdemes megnézni a filmet annak, aki szereti ezt a műfajt (gondolkodós thriller/horror), de bravúros a feltárás a végén. A kicsit lassabb észjárásúaknak beletelhet egy kis gondolkodásba az értelmezés, viszont nekem sem villám az agyam, mégis lejött, hogy miről van szó (főleg azért, mert sok olyan filmet láttam, ami felépítésében vagy a csavar tekintetében hasonlóan elvont). Aki az Eredeten nőtt fel és éli a művészfilmek szimbolikáját például, annak világos lesz már a második felétől a sztori. Az ijesztőfaktor is összetett: felszínen persze ott vannak a szokásos paranormális közhelyek, de a második felétől kiderül, hogy itt valami sokkal mélyebb dologról van szó, és számomra a témaválasztás sokkal ijesztőbb volt, mint hogy esetlegesen egy szellemmel van dolgunk. Én nagyon élveztem, végig lekötött, és ez tipikusan az az eset, mikor a trailer nem árulja el az egész filmet, amiért hálás vagyok. Aki pusztán szellemes ijesztgetésre vágyik, szerintem az sem feltétlenül fog csalódni, de aki valami innovatív, indie jellegű, egzisztenciálisan félelmetes filmet szeretne, annak tökéletes választás. Nem szinkronizálták le ugyan magyarra, de aki nem zárja ki a feliratos filmeket, annak érdemes megnézni. |
2022-02-06 22:54.34 |
Az elejétől egyértelmű volt, hogy egy disztópikus szatírával van dolgunk, ami annak ellenére az Idiocracyra hajazott, hogy amazt nem is láttam.
A sztori szerint egy nagyméretű üstökös közeledik elég gyorsan a Földhöz, és tökéletesen kiszámíthatóan bele fog csapódni, a bolygó felszínén elpusztítva az életet, körülbelül úgy, mint a dínók korában. Az üstököst először egy csillagászhallgató fedezi fel a tanárával, akivel rájönnek, hogy azonnal be kell jelenteniük ezt az emberiség sorsát potenciálisan megpecsételő tényt. Ez azonban nem túl egyszerű egy olyan világban, ahol a profit és a politikai tőke maximalizálása érdekében tényeket tussolunk el vagy másítunk meg, virágzik a tudománytalan összeesküvéselmélet-gyártás, enyhén autista harácsoló techmágnások cégei uralják az életünk legintimebb részeit, és az egyszerű embert sokkal jobban érdeklik a popkulturális események, mint bármi egetrengető horderejű dolog. Korszakunk sajátosságainak tökéletes kulminációja hozzájárul, hogy konkrétan senki le sem szarja a teljes kipusztulás számadatokkal is bizonyítható elkerülhetetlenségét. Vicces volt a narratíva, nagyon valóságszagú, emiatt viszketősen kényelmetlen, de egyben sokak számára, köztük nekem is túlságosan szájbarágós is. Napnál világosabb volt a Trumpra, Covidra, harácsoló republikánus politikusokra, Elon Muskra/Jeff Bezosra/Mark Zuckerbergre és a minket mélységeinkben tanulmányozó algoritmusokra, és végezetül a klímakatasztrófára való utalás. Ennél már csak akkor lett volna egyértelműbb a párhuzam, ha ezeket az embereket CGI-jal meganimálják a filmben a metaforikus elmesélés helyett. Szerintem is lehetett volna visszafogottabb, de azt gondolom, hogy a segghülye emberek korában nagyon is megvolt a helye a szájbarágásnak. Aki nincs tisztában az amerikai kultúrával, annak nem is biztos, hogy akkorát koppan a film, mint azoknak, akik ezen nevelkedtek. Összességében szórakoztató darab, de én most olyan pszichés időszakomat élem, hogy számomra sötétebb volt ez a film, mint vicces. Már egy pár éve hihetetlenül sötétnek és disztópikusnak érzem a technológia, az emberiség masszív butulása és a klímakatasztrófa miatti helyzetet, így nem kifejezetten tudtam önfeledten lazítani. Aki nem lelkis, nyugodtan tolja ezt a filmet. |
2022-01-30 22:27.56 |
Hát... akartunk egy szórakoztató mozis randit, és erre esett a választásunk. Gondolom, istenkáromlás lesz, amit mondani fogok, de: nem ismerjük az előző filmeket. Még vagy egy éve felraktam a szüleimnél a nagy tévére az első Sikolyt, de annyira gagyinak tűnt, hogy még a csajjal telefonálós résznél kikapcsoltam. (A másik választás az a dán történelmi film lett volna, amit csak rohadt későn adnak egy időpontban, vagy a Gucci-ház, és drámához nem annyira volt kedvünk.)
Bár nem néztük meg a filmeket, az előző filmek plotjait elolvastuk Wikipédián. Megmondom őszintén, olyan érzésem volt, mintha egy argentin szappanopera sztoriját olvasnám az Izaura tévéről, és nem egy horrorfilm szinopszisát. Millió karakter, Tények-jellegű "túlélte, mégis meghalt" illetve inkább a fordítottja, hogy "meghalt, de mégis túlélte" plot twistek (egy film alatt 3-4 ráadásul); a gyilkos valami tök irreleváns karakter, akiről kiderül, hogy múltbéli sérelmeket bosszul meg elég indokolatlan módon; a szomszéd macskájának az unokatestvérének a gazdája beszáll az új történetbe, akiről kiderül, hogy a gyilkos/áldozat rokona; logikátlanul, viccesen hülyén viselkedő karakterek akik tátott szájjal, csupasz seggel rohannak a faszerdőbe, satöbbi. Végigolvastuk, és többször besírtunk olvasás közben. Rájöttünk, hogy nekünk ez a tipikus vértrash, könnyed szórakozás kell most ebben a kemény és sötét világban, és valami, amit ki lehet fricskázni és besírni rajta. Így mentünk el a filmre, erre számítottunk. És ezt tökéletesen hozta is. Az a tipikus barátokkal megnézős, maxi nachosevős, fennhangon kitárgyalós-röhögős film, mint pl a Grave encounters vagy az Extraterrestrials, ami annyira szar, hogy már jó. Szerencsére a nevek alapján vágtuk, hogy kik jöttek az előző epizódokból, meg hát életkor alapján is egyértelmű volt, a történetet pedig az eddigi tekervényes sztorik ellenére tök jól lehetett követni. Nekem eléggé netflixes érzésem volt közben. Kicsit ilyen alacsonyabb költségvetésű, feltörekvő rendezői szárnybontogatós, kötelező meleg és fekete karakteres tinis slasher volt (mint mostanában kb minden azon a platformon). A tettes felét stabilan kitaláltuk a történetből, azonban a másik fele erősen meglepett, és ez pirospont. A sztori nagyon önironikus volt, olyannyira, hogy ide abszolút nem is kellett a Horrorra akadva, mert ez egy az egyben önmagát parodizálta. Mindemellett, ami viszont számomra idegesítő és nagyon durván sok volt, az az, hogy mennyire meta volt az egész. Egy tróger slasher horrorfilm szereplői értekeznek arról, hogy az események egy tróger slasher horrorfilmsorozaton alapulnak, és hogy milyen elemekre kell odafigyelni a filmekből annak érdekében, hogy kitalálják, ki a gyilkos, és életben maradjanak. Értekeznek emellett a filmsorozat fandomjáról, a filmek jeleneteiről, és egyéb a filmekkel kapcsolatos dolgokról, néha olyan szintekre menve, ami már egy laikusnak kurva sok volt és inkább vérgagyi, mint önfricskázóan vicces. Ha egy tanácsot adhattam volna az alkotóknak, az az lett volna, hogy legyen mondjuk tizedennyire meta a film, és akkor kicsit jobb lett volna. De néha úgy éreztem, egyáltalán nem volt célja jó lenni amúgy. A színészek működtek, a tinihorror szintjét igazából totál hozták, másra meg nem volt igény. Jók voltak a vizuális feszültségkeltésekkel való ugratások, a gyilkossági jelenetek alatt is ilyen érdekes katartikus érzéseim voltak, és nem stresszeltem, mint egy "igazi" horrorfilmnél, úgy... jó volt őket nézni. A magyar szinkron sajnos rohadtul nem működött, pedig voltak benne innovatív megoldások, mint pl a "csicskagyász" és most már a bazdmegeléstől se félnek a szinkrondramaturgok legalább a 18as karikánál, hálistennek, de így se volt jó. Megkockáztatnám, hogy Magyarországon kulturálisan SEM működik ez a film, egész egyszerűen azért, mert aki ilyen szinteken Sikoly-fan, hogy érti ezeket a meta agyalásokat, az azért tud jól angolul és inkább az amerikai kultúra kontextusában értelmezi az egészet, ugyanis a film tele volt egyéb horrorfilmekre való utalásokkal, ami csak akkor élvezhető, ha valaki benne van ebben. Én benne vagyok magában a műfajban, de ebben az alműfajban (slasher) nem, és ezután a film után se érzem úgy, hogy bármelyik előzőt meg kéne néznem. Nachosos-röhögős-egyszernézős, amire kellett, arra jó volt, de amúgy (vállaltan) trash. |
2022-01-29 08:41.51 |
Végül tényleg elkezdtük a második évadot, de a kedvesem egyedül fogja tovább nézni. Ugyanaz a bajom, mint az előzővel, hogy egy évad megnézése ellenére se értem, hogy mit is nézek, pedig ilyenkor már bőven tisztában kellene lennem a különböző érdekcsoportokkal meg viszonyokkal. A karakteret pedig sajnos ugyanúgy nem kedvelem. Külön érdekesség Geralt halloweenes aliexpresses sárga kontaktlencséje, és hogy Freya Allan úgy döntött, hogy 17-20 éves lányként az első évad után széjjelműtteti az egyébként teljesen rendben lévő, egyedien szép arcát. Rá kellett gugliznom, hogy ki ez az új csaj, és döbbenettel vettem, hogy ugyanaz mint eddig. Most ilyen 30 körüli kelet-európai luxusfeleség kinézete van, szép, de tucat és nem a korához illő. Sajnálom, hogy Hollywood ezt teszi a lányokkal. |
2022-01-10 09:58.51 |
Igen, ezen a gépen nem túl jó a képminőségem se, meg online néztem és pixeles is volt mellé.
Az Alkonyatot még 16 évesen láttam, mikor először kijött. Asszem az Eclipse volt az utolsó amit láttam (2010), a teherbeesőset már nem tudtam megnézni, úgyhogy én se mondanám magam egy Alkonyat-fanatikusnak, vagy olyannak, aki Pattinsont örökre az Alkonyathoz méricskéli. Csak szerintem Kristennel mindketten nagyon érdekes karrieri (és személyes) utat futottak be, egy agyonhypeolt tini vámpíros filmsagától a legrandomabb indie projektekig olyan, mintha a kezdeti löketet csak ahhoz használták volna, hogy később érdekes passion projekteket csinálhassanak, amik nem feltétlenül kasszasikerek, vagy tipikus hollywoodi filmek (pár kivétellel, mert a Charlie angyalai meg a Tenet azok pl). Nekem egyébként a világítótorony mint helyszín és jelenség, nagyon is szimpatikus, de ha filmrendező vagy forgatókönyvíró lennék, személy szerint teljesen máshogy használtam volna fel, mint ebben a filmben. Az egyetlen film, ami jelenleg eszembe jut világítótoronnyal, az a Light between oceans, ami egy romantikus, tragikus dráma, szóval műfajilag teljesen más, de mégis tök jól használta számomra a világítótornyot. Szeretem az olyan filmeket, ahol klausztrofób érzés van, sokat sejtető látványvilág, és olyan dolgokat látunk a képernyőn, hogy feszülten figyelünk, mikor fog előbukkanni valami rettenet. Ha én rendeztem volna ezt a filmet, akkor sokkal kevésbé kellemetlen lett volna a főnök karaktere, sokkal kevésbé repetitív a cselekmény, és több lenne az egyértelmű dialógus. Beleraktam volna hátborzongató paranormálisnak látszó eseményeket, háttérzenét, meg az egészet színesben csináltam volna. Ráfókuszáltam volna a szereplők mentális állapotára, a bezártságra és a kilátástalanságra, nem arra, hogy Pattinson huszadjára is szenet lapátol. De asszem én vagyok az az ember, aki bár magyarfaktos volt gimnázizumban, a Godot-ra várva című színdarab első felvonása után fogtam magam a haverommal, és elmentünk kocsmázni, mert nem bírom a szándékosan elvont dolgokat. :D Hozzáteszem, oda a magyartanár vitt el, ő maga pedig bealudt az előadáson. Szumma szummárum, valóban, emberek különbözőek, és ez így tök jó :) |
2022-01-09 18:07.46 |
Az én szememet az vette igénybe, hogy rendkívül sötét volt az egész (főleg az eleje), és próbáltam kisilabizálni, hogy mit látok a feketeségben. A véleményem 100%-ig szubjektív, és nem is akar objektív lenni, mert nem vagyok filmkritikus (bár az ő véleményük aligha objektívebb). Lehet, hogy filmművészetileg remek, de képtelen vagyok a befogadásra és élvezhetetlennek tartom, mint a művészfilmek túlnyomó többségét - nem láttam nagyon sokat, de merek neked 90%-ot tippelni. A Spencer volt a tavalyi évem filmes mélypontja, kb fél órát bírtam belőle. Nem gondolom, hogy végig kell néznem egy számomra vállalhatatlan filmet csak azért, hogy teljesebb képet kapjak róla.
Nagyon sok filmművészetileg retek filmet kedvelek, szóval még azt is bevállalom, hogy szar ízlésem van, de amúgy szerintem ez nem minősíti az intellektusomat, inkább csak a filmes ízlésem. |
2022-01-09 11:23.42 |
Nézhetetlen fosadék művészfilm. Próbál nagyon intellektuális meg hangulatos lenni azzal, hogy fekete-fehér, ennek annyi az eredménye, hogy 10 perc után elfárad a szemed az erőlködésből, hogy kivegyél valamit is.
Van egy nagyon irritatív, elvtelen köcsög főnök, meg egy nyomorult újonc, aki nem tud kiállni magáért. A kettejük hullámzó interakcióit követhetjük végig a teljesen ellenségestől a baráti lerészegedésig és vissza, teletűzdelve szürreális elemekkel, amik persze kétségesek a film valóságsíkjána szempontjából. Vontatott, tipikus esete annak, hogy hogyan lehet minimális cselekménnyel maximális kínszenvedést a vászonra vinni valamint a nézőben is kiváltani. 50 perc után feladtam, elolvastam a Wikipédián a sztorit, és konstatáltam, hogy nem akarok élve eltemetéseket meg kifröccsentett beleket nézni, mert az sem húzza fel ezt a színvonaltalan pszeudointellektuális szart. Valójában azt gondolom, hogy Kristen Stewart meg Robert Pattinson is jól tették, hogy elvállalták a kétezres évek második felében a Twilightot, mert ez aztán hozzájárult, hogy az általuk áhított legelvontabb, legindie-bb, legművészesebb filmeket is el tudják vállalni utána, mert ismerik a nevüket a szakmában. Láttam már Pattinsont a 911 által megpecsélt sorsú ifjúként, meleg festőként, cirkuszi társulatos szökevényként, stb, és alapvetően nem rossz ő, de... fura? Ez a film is az volt amellett, hogy simán csak rossz. Legalább is nem az én stílusom, annyi szent. |
2021-12-26 10:12.45 |
Unásig ismertem már a párszavas alapsztorit, hogy „csaj összejön a tengeriszörnnyel”, de nem tudtam, ezen kívül mit kell elképzelni. Kétségtelenül érdekes film volt, de korlátozottabb fantáziájú, földhözragadtabb embereknek, akik mondjuk a fantasyvel sincsenek jóban, biztos nem ajánlanám (a családban is több ember nem bírta emiatt).
Egy Eliza nevű néma, kicsit furcsa lány történetét követjük végig, aki egy titkos amerikai kutatóbázison dolgozik valamikor az 50-es években takarítóként. Ide hoznak be egy intelligensnek tűnő, vízi humanoid élőlényt, akivel Eliza valamiért elsőre klikkel és elkezd vele barátkozni. Vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Hasonló témát feszeget, mint a Splice, csak sokkal igényesebb lett a kivitelezése és kevésbé sci-fi, viszont undorkodás meg naturalizmzus van benne bőven. Azt gondolom, hogy nem azért nyert el ennyi díjat, mert zseniális műremek, hanem mert kipipálta mindazokat a szélsőbal beszédtémákat, amiket manapság Amerikában divatos unásig emlegetni. Volt benne rasszizmus, homofóbia, az ismeretlen dolgok elítélése, pszichopata és nárcisztikus főnökúr, fogyatékossággal élő főszereplő, satöbbi. Mindezek olyan arányban voltak vegyítve és ismételgetve, hogy számomra világosan látszott, ez a film specifikusan az amerikai woke kultúrának és kultúrában készült. Őszintén remélem, hogy csak én sejtek egy elég sötét, disztópikus jövőt ezzel a kultúrával kapcsolatban, de nekem igazából nem tetszett, hogy a fajok közötti erotikát valami nemes, fogyatékosságon átívelő dolognak mutatta be. Azt gondolom, innen lejjebb már csak az lenne, ha tíz év múlva remake-elnék a Lolitát, és Humbert lenne benne az a pozitív hős, aki felszabadítja Lolitát szexuálisan egyfajta coming of age személyiségfejlődésként. Érdekes volt, de sok volt benne az öncélú szexualitás, aminek semmi jelentősége nem volt a film cselekménye szempontjából. Egyszer nézős. |
2021-12-04 17:22.27 |
indiai = / = indián... |
2021-12-04 16:50.29 |
Azért szereztem be, mert édesanyám elkötelezett rajongója a királyi családnak. Bár némileg engem is érdekel Diana, még az sem emelte fel ezt a filmet a nézhetetlen fos szintjéről, hogy vizuálisan gyönyörű. Egy kriptikus, elvont művészfilm nulla történéssel, annál megbotránkoztatóbb dramatizációval valószínűleg soha meg nem történt eseményekkel. Sajnos rühellem a művészfilmeket... azért adok egy csillaggal többet az egyesnél, mert TÉNYLEG szép kinézetileg. |
2021-11-28 19:42.58 |
Hááát... én szeretem a horror sci-fiket, ez azonban mégsem volt az én műfajom. Nem szeretem az emberi test szabdalását, szurkálását, okádást, szemkinyomást, halálra verést, stb nézni. Ez inkább volt gore számomra, mint atmoszférikus horror, pedig ott volt benne a pszichológiai aspektus is bőven.
A főszereplőt alakító Andrea Riseborough tipikusan az a színésznő, aki már az arcberendezésével félig elviszi a hátán a horrorfilmeket. Az a tipikus kákabélű, színtelen, vitaminhiányos, androgün angol nő, aki mintha most szabadult volna Auschwitzból. Kicsit Tilda Swintonra emlékeztetett, csak utóbbihoz már hozzászoktam, bár őrá is gond nélkül le lehetett volna cserélni Andreát. A sztori meglehetősen foghíjas volt. Semmi infót nem kaptunk arról, hogy ki ez a cég, miért csinálja ezt az öldöklést, Tas miért vállalta be ezt a munkahelyet, egyáltalán miért történnek a dolgok, a szereplők háttere is vagy sematikus volt, vagy hiányzott. Ehelyett kaptunk egy csomó gyomorforgató, vagy éppen viszketősen kényelmetlen vizuált. Meglehetősen tetszettek azok a jelenetek, mikor a karakterek tudatába kaptunk betekintést és creepy dolgokat láttunk, de kb ennyi. A film tele volt szexjelenetekkel és meztelenséggel, és ez általában nem szokott zavarni, de itt kifejezetten öncélúan volt teletűzdelve meztelen seggekkel, csöcsökkel, faszokkal, dugásokkal, és a történet szempontjából csak egyszer-kétszer volt jelentősége annak, amit látunk. Egy barátnőmmel néztem a filmet, és elég kínos volt osztozni ezen az élményen, mintha poreszt néznénk együtt. A film alapvetése a megszállós horror újragondolása, azaz ezúttal nem panormális entitások szálltak meg embereket, hanem hi-tech módszerrel történt a tudatátvitel egyik testből a másikba, ez számomra innovatív volt és tetszett. Mégis összességében c-kategóriássá tette a sok szabdalás meg baszás, és volt egy nem tudom, mennyire vállaltan művészfilmes vontatottsága és kényelmetlensége a filmnek, anélkül, hogy akarna valami tartalmasabbat mondani. Pedig a tudatátvitellel gyilkolás aztán rengeteg etikai-morális kérdést felvet, aztán ezekkel kicsit sem volt foglalkozva. Elgondolás jó, megvalósítás irritálóan művészfilmes és undorító. |
2021-11-14 20:29.46 |
Ez nem egy sci-fi, hanem egy nagyon sajátos fantasy. Tudom, hogy ez az én hülyeségem, de néha vicces volt, hogy mennyire komolyan veszi saját magát a film, hiszen a film univerzumában tényleg megtörténnek ezek a dolgok. Mégis rohadt vicces volt néha köpködő buckalakókat, iszapban regenerálódó dagadék főnemest, feszületben álló, torzított hangon dörmögő katonákat nézni, és ez az egész úgy van kezelve, mintha a világ legkomolyabb, legtermészetesebb dolga lenne. Aki ezt komolyan tudja venni, annak minden elismerésem, azt hiszem, a fantasy műfaj kicsit hit or miss. Ezzel azt akarom mondani, hogy aki jóban van a beszélő fákkal, elfekkel meg törpékkel, annak ez a sztori se fog gondot okozni.
A másik fő benyomásom erről a filmről, hogy bár izgalmas, eseménydús és alapvetően jó volt, két és fél óra alatt bőven lehetett volna sokkal többet előrehaladni a cselekményben, főleg úgy, hogy ennyi idő alatt más fantasy filmekből lemegy egy többszáz oldalas kötetnyi cselekmény elejétől a végéig. Kicsit clickbaitelve éreztem magam, hiszen amit láttunk a filmben, azt nagyjából a trailer is elmesélte vizuálisan. Ami a színészeket illeti: ez volt a második filmem Timothée Chalamet-vel, és hát tud a srác. Amit ki lehet hozni egy vasággyal negyven kilós, világfájdalmas tekintetű, babaarcú 25 éves fiúból, azt ő kihozza színészetileg, bár ezt már korábban is így gondoltam. A könyv fő szála, hogy Pault kiválasztottnak kiáltják ki, aztán az ő nevében öldökölnek a vallási fanatikusok – Timothée tökéletesen testesíti meg a nem kívánt kiválasztottságot. Nem tudom, hogy Bautista jelenléte lepett meg jobban a filmben, vagy az, hogy úgy nézett ki, mint egy leukémiás cigányvajda. Rebecca Fergusonnak jó éve volt, mert már a Reminiscence-ben is főszerepet vitt, szóval lesz miből fizetni a hollywoodi villája rezsijét. Nekem valamiért ő irritáló volt ebben a filmben (is), ha negyvenes varázslórendbe tartozó anyukára gondolok, nem ő az első opció, aki bevillan, mint Paul anyja. A clickbait érzés ott is folytatódik, hogy a trailereket meg promóanyagokat telerakták Zendayával, a filmben pedig összesen kb 15 perc képernyőideje volt (Paul fűszeres tripjeivel együttvéve). Majdnem Bautista is szerepelt annyit a filmben, mint a film egyik legnagyobb reklámarca. Összességében jó volt, megnézem majd a következőt is, de ha lehetek őszinte: ezt nem egészestés hollywoodi mozifilmnek, hanem nagy költségvetésű sorozatnak kellett volna megcsinálni, mint mondjuk a GoT-t. Ott nyugodtan el lehetett volna húzni, mint a rétestésztát, és Zendayát se csak dísznek rakták volna bele. Két óra harmincöt perc annyira sok volt, hogy ennyi idő alatt illett volna többet kihozni a sztoriból. Ja, és a kövit semmiképp sem moziban nézem, akármennyire szentségtörés, mert nem adott hozzá sokat az élményhez. |
2021-11-08 09:37.49 |
Én nem láttam az eredetit, szóval arról nem tudok nyilatkozni, de elhiszem nektek, ha szar remake volt.
Inkább nem pontozom le ezt a filmet, mert ha lehetne, 3.5-et adnék rá. Egyszer simán meg lehetett nézni, de többször nem venném elő, és az előző 5 netflikszes "meh" filmnél fél fokkal tényleg jobb volt. Nekem igazából tetszett, hogy másfél órán keresztül egy sötét, adrenalinos izzadságszagú irodában, baljós tévés híradások közepette pusztán dialógusokkal tartotta fent a figyelmet és a feszültséget a film. Mindazonáltal szeretném azt hinni, hogy 911 diszpécsernek nem fognak odarakni akárkit, aki érzelmileg instabil, fizikailag beteg és a stressz amortizálja az állapotát, valamint képtelen elbánni azokkal a mindennapos szituációkkal, hogy az emberek krízishelyzetekben telefonálnak a sürgősségi forródrótra. Képzeld el, az emberek nem akkor fogják felhívni a 911-et meg a rendőrséget, ha jól vannak és vidámak, hanem ha gyilkosság, bűnözés, tűzeset, stb van. Az, hogy ezt egy diszpécser nem tudja higgadtan és megnyugtató, de hatékony módon lekezelni, szakmaiatlan és gáz. Gyllenhaal karaktere egy jól játszott karakter volt, de teljességgel alkalmatlan erre a feladatra. Ennyi erővel engem is odaültethettek volna dolgozni a 911 call centerbe, és hatékonyabban szedek ki információkat a betelefonálókból. Amikor 10 percig leáll dumálni a kislánnyal győzködni arról, hogy a rendőrök jók és segíteni akarnak, meg Emilyt nyugtatgatja a végtelenségig, akkor azért már fogtam a fejem, hogy nem lehet valaki ennyire suta. Ott nagyon nagy baj van, ha egy sürgősségi diszpécser elsírja magát a hívás alatt. Nekik szó szerint ez a munkájuk, hogy hideg fejjel kiszedik az információkat a hívóból, nem telefonálgatnak saját szakállra összevissza meg töretik rá az ajtót egy gyanúsítottra, akiről nem tudnak semmit. Nem volt realisztikus a film, nagyon nem. Tudom, hogy úgy próbálta meg a film megmagyarázni a dolgot, hogy a call center "lefokozás" volt a tárgyalás alatt lévő járőröző rendőrnek, de szerintem ez akkor se így működik. Én már a műszak elején kibasztam volna Joe-t a főnöke helyében, hallva, hogy miket mond a telefonban meg a kollégáinak. Hangulatilag ott volt tényleg, Jake is jó színész, de összességében a logikátlanságok miatt zavaró volt és ezért nem értékelném jóra. |
2021-11-05 15:18.50 |
Középsze/ar netflikszes sci-fi posztapokaliptikus bolygóval, csinos, fiatal és idealista tudóslánnyal, kötelező keményedett lelkű feka karakterrel. Az elmúlt tíz évben Dunát lehetne rekeszteni ezekkel az idealista posztapokaliptikus scifikkel, amiknek valamiért mindig az a vége, hogy még ebből az emberi szenny és túlszaporodás okozta fertő retekből is kifelé mutat egy halovány, de annál valósabb reménysugár. Az első öt-hat ilyen film után most már kezd idegesíteni ez a plot, pedig amúgy ez a film nem volt rossz, csak a vége lett ezáltal meglehetősen csövesbánat.
Külön említést érdemel, hogy az atyaúristendemekkora feminizmus és esélyegyenlőség korában a fiatal, fehér női karakter szexuálisan ráerőlteti magát a fekete, idősebb férfira azzal a jelmondattal, hogy "de hát muszáj {fajfennemaradás miatt}". Megnézném, hogy ez fordítva mikor lenne bármikor is oké a woke-kultúra szerint, hogy egy idősebb férfi akármilyen mottó alapján is erőlteti a szexet egy fiatal lányra (semmikor). De nyilván a kettős mércék korában élünk, és ha a csaj csinálja, az mindjárt más. Nem fogok úgy tenni, mintha Anthony Mackie-t jól ismerném, de emberileg nagyon kedvelem, és a filmben is rendben volt. Azt gondolom, ha a forgatókönyvíró kicsit érdekesebb, kevésbé klisé befejezést adott volna a filmnek, akár 4 csillag is lehetne. |
2021-11-04 21:17.24 |
Egy jó stabil "meh". Kate Siegel nagyon tetszett a Haunting of Hill House-ban, és a film első negyedórájában úgy tűnt, tök ugyanazt a karaktert fogja játszani, de végül nem így lett. Ezen kívül a film túlnyomó többsége kiszámítható volt. Az első snittől kezdve, ahol a sármos doktor megjelent, rögtön sejteni lehetett, hogy valami nem oké. Aki anno a Shiningnak azt rótta fel, hogy Jack Nicholson már az elején is őrültnek nézett ki, az bizony Collin dokira is az első perctől kezdve gyanúsan nézhetett, mert ez az agyonsminkelt pszichopata cégvezető imidzs csont nélkül átjött.
A filmnek igazából az a problémája, hogy egy jó alapkoncepciót meglehetősen "hatásvadász zs-kategóriás netflikszes" módon valósított meg. Ami a Get Outban hátborzongató és nyugtalanító volt, arra itt simán cöccögve lehetett legyinteni, mert annyira életidegennek tűnt az egyetlen hívószóval maradéktalanul elérhető hipnózis, a párhuzamosan a valóságot és a mesterséges élményképet is érzékelő karakter, az emlékek átültetése, a bábuként való irányítás, a meglehetősen jól képzett pszichés szakember, aki ezzel párhuzamosan amúgy a valósággal ellentmondó megalomán sült bolond, stb stb. Egy ponton sajnálni kezdtem, hogy nem én vagyok a doki betege, ugyanis a krónikus inszomniámmal mindent megadnék érte, hogy egy szóra vagy hangjelzésre elaludjak és úgy is maradjak nyolc órán keresztül. Collin doki, hívj fel pls. Pont amennyire jó lehetett volna a film, akkorát hasalt a hatásvadász mivolta miatt. Kate Siegel mértanilag tökéletesre szabott arcát azért jó volt elnézegetni másfél órán keresztül, de kb ennyi. |
2021-10-24 19:29.04 |
Meh. Szerencsétlen főhősnőnek már a paranormális élmények nélkül is fosadék volt az élete, igazán megérdemelt volna valami értelmesebb befejezést.
A film egy szokásos ingatlanos horror, most nem idilli, sokgyerekes család költözött egy renoválásra váró házba, hanem egy mexikói illegális bevándorló egy nagyon lepukkant motelbe Clevelandben. A falak között természetesen paranormális rémségek és beteg moteltulajdonosok rejtőznek, van pár okkult utalás a filmben, de semmi, ami expliciten megmagyarázná, hogy miért történnek a dolgok. Próbál nagyon misztikus meg művészies lenni, de csak a fárasztó zagyvaság szintjét üti meg. Egyébként paranormális szál nélkül, sima pszichopata moteltulajokkal akár még jó is lehetett volna a film, így viszont meglehetősen gagyi lett, mert az okkult rész elnagyolt, összecsapott volt, a szörny pedig kínai piacos CGI. Az ingatlanos horror műfajában bőven vannak jobbak még a netflixen is, pedig nem feltétlenül az igényes horrorjairól híres ez a platform szerintem. |
2021-10-17 15:42.43 |
Meglepetten vettem az imdb-n elitnek számító 6.6-os pontszámát ennek a zs-kategóriás hentelős "sci-fi" filmnek. Nyócmillió-kétszázhuszonegyezer ilyen filmet láttunk már: Independence Day 2, Skyline 2, Edge of tomorrow, Elysium, Pacific Rim, etcetera etcetera. Látványerekciós, hentelős mozi, aminek se eleje, se veleje. Úgy néz ki a vásznon, mint egy barackos zabkása, kis híján epilepsziás rohamot kapsz a robbanásoktól és a fegyverropogástól, közbetűzdeltek pár szentimentális családozós jelenetet is azért, hogy a barátnőjét is elvigye a pelyhes állú tinédzserfiú.
Rendkívül valóságszerű a kigyúrt, fehérneműmodell középiskolás biosztanár (kutató) és a háromdiplomás, huszonéves, csinos ezredeslány. A szörny percenként kettéharap 3 embert, de a húszéves ezredescsaj pont az arcától 5 centire el tudja tolni magától negyed órán keresztül, míg fater odaér. A szörny autókat borogat, de ketten be tudják tuszkolni egy ketrecbe gond nélkül. Ráadásul a szörnynek azért van empátiája, mert csak akkor pusztít, amikor apa meg lánya már elmondták a szentimentális búcsút. A suliban az osztály 60%-a feka. A lúzer vulkánfüggő szerecsen gyerek menti meg az ötletével az emberiséget, a szörnyek figyeld, nem real timeban végzik idegen civilizációnak a piszkos pusztítómunkát a gyarmatosítás előtt, hanem A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS MIATT KIOLVADTAK AZ OROSZ JÉGRÉTEGBŐL, mert már amúgy is ott voltak. Akkora szélsőbal woke fest ez a film, hogy a fal adja a másikat, pedig én nem vagyok konzervatív. Amellett, hogy zs-kategóriás a történet, és ezek a karakterek már tíz éve is egydimenziósak lettek volna, néhány jelenetet konkrétan összeollóztak más filmekből. A rendező legalább akkora Alien és The Thing-fan, mint én, de valamiért arra számított, hogy ez senkinek nem fog feltűnni. Pozitívuma, hogy meglehetősen szórakoztató, főleg, ha ironikusan nézed az egészet. Odagyűjtöd magad mellé az oldschool horror-sci-fi rajongókat, egy tál sajtos nachost, és végigröhögitek, hogy mennyire bugyuta az egész. Azért amikor druzsbával hentelik a zöldvérű csúnyaságot, meg ráugrik a hátára a világmegmentő és felvágja a torkát, akkor abban van valami humoros. Sajnos 2 óra 18 perc, annyit csak akkor ér az életedből, ha már a Transformers is tetszett neked, egyébiránt inkább hagyd ki. |
2021-10-14 07:47.19 |
Vegyes érzéseim vannak. Egy igényesen kivitelezett, érdekes karakterekkel és történeti elemekkel rendelkező film, de ez még nem akadályozza meg abban, hogy a végén misztikus zagyvaságba fulladjon. Amolyan norvégos-japános "direkt nem mondom el, hogy mi a rendes vége" érzésem volt, és majdnem 2 óra után átb@szva éreztem magam emiatt. Voltak benne olyan szálak, amiket sokkal jobban ki lehetett volna bontani ennyi idő alatt, ennek ellenére minden implicit maradt a csávó nácrisztikus, pszichopata beütésű jellemén kívül. El lehetett volna magyaráznijobban a Smit család történetét és hogy mi történt a nőkkel a házban, többet mutatni a nőegylet tevékenységéből, megmutatni többet a spirituális csoportból, akármi. Erre kaptunk egy döglődő házasságot meg egy random misztikus befejezést majdnem két óra alatt. Ez így forgatókönyvileg alulmaradt. |
2021-09-30 16:06.24 |
Hát, például az élet mulandóságát akarta kihangsúlyozni? :) Vagy egy a gyógyszercégek által elkövetett gátlástalan, titkos emberkísérletet vetett fel, mint alaptörténet. Vagy ez most költői kérdés volt tőled? |
2021-09-30 14:27.45 |
Gyakorlatilag a Secret Obsession nevű szintén netflixes film koppintása, csak talán picivel igényesebb. Még a főszereplő férjének karaktere is cirka ugyanaz volt, mint a másik filmben.
Az a baj, hogy ha nem spoilerezem le, még akkor is tudod, miről szól, mert az első pillanattól kezdve totálisan egyértelmű és nem rejteget semmi újat vagy meglepőt. Btw a filmadatlapon az az egy mondatnyi ismertető nagyon félrement, mert ilyen nincs a filmben, hogy a körülötte élőKre gyanakszik :D Ha ezt leszámítjuk, hogy teljes mértékben kiszámítható az utolsó percig, akkor nem ANNYIRA rossz film. Igényes színészkedés, kamerakezelés, látvány. Ami még zavart viszont, hogy a pár gyermektelenségét persze muszáj volt úgy előadni, hogy a nő rákja miatti terméketlenségének következménye. Igazából az sokkal woke-abb lett volna a netflix részéről, ha simán csak tudatosan gyermekmentes a pár - van aki egészségügyi ok nélkül él kettesben a házasságában, CSALÁDJÁBAN, 2021 van. De hogy sportszerűek legyünk, [spoiler]: valamiért nem hajlok rá, hogy elhiggyem, valaki teljesen normális, odaadó, romantikus, gyengéd férj 12 éven keresztül, és utána hirtelen kiderül róla, hogy feketeöves pszichopata, aki hobbiból embereket öl és kínoz meg. Ha ez az ismerkedési fázis első évében nem derül ki, akkor az adott csajnak óriási gondok vannak az ítélőképességével. Bár ugye volt egyszer egy Ted Bundy meg Liz Kendall is, és Liz se sejtette az elején, hogy a barátja sorozatgyilkos, de idővel rájött, és nem kellett neki 12 év. Meg hát az se túl woke így a 21. században, hogy mindig a férfi a pszichopata, és a szegény védtelen nő az áldozat, aki jól megjárja. Ha annyira toljuk az esélyegyenlőséget, akkor hol vannak a női pszichopata gyilkosok? Oké, hogy a sorozatgyilkosoknak csak 16-17 százaléka nő, de ezt a témát már unásig kiveséztük férfiakkal, akkor lássunk végre egy compelling, ijesztő nőt is ilyen szerepben. [spoiler] |
2021-09-09 14:54.28 |
Háttér: egy percet nem játszottam ezzel a játékkal, viszont szeretem a sci-fit (abban a szekcióban volt netflixen), illetve történelmi, öldöklős filmeket jól tolerálom, Michael Fassbender pedig az egyik kedvenc színészem.
Nekem ez a film egyáltalán nem tetszett. Nem gyakran szokott zavarni az alapkoncepció logikátlansága, hiszen simán megnézek Shyamalan-filmeket és némelyiket még szeretem is, de azért van egy lélektani határ. Genetikailag kódolt emlékek a DNS-ben? Visszanézhetően, kivetíthetően? Örökölt gyilkosgén? Mindenki gyilkos generációkra visszamenőleg? Szabadulás az akasztófáról, épületeken ugrándozás? Szabad akarat almája? A gyilkosság, mint társadalmi megrontó? Azért a lófasznak is van vége, már bocsánat. Nem Fassbender és nem is Cotillard baja, hogy ez egy szörnyű film... Egyszerűen csak pár koncepció jó játékban, és nem szabad megfilmesíteni. Ezt nagyon békén kellett volna hagyni, mert nem lett jó. Nagyon nem. |
2021-08-21 16:43.05 |
Ezt a filmet azzal reklámozzák, hogy a Westworld alkotóinak új filmje, ezért megmondom őszintén, én valami másra számítottam. A trailerben lelövik, hogy a klímaváltozás miatt a mély területeket teljesen elöntötte a víz (a közeljövőben), ezért az emberek nem is akarnak a jelenben élni, és visszautazgatnak a múltba nosztalgiázni a saját emlékeikben. Valamennyire azt is lelőtték a trailerben, hogy lesz benne egy szerelmi szál, de ezekből az információmorzsákból valami sokkal disztópikusabb és sötétebb dologra számítottam, mint amit valójában láttunk aztán.
A történet szerint Hugh Jackman karaktere, Nick egy kétszemélyes emlékbizniszt üzemeltet a klímakatasztrófa sújtotta Miamiban olyan embereknek, akik szeretnének visszanézni a mútjukba, és újra megélni bizonyos emlékeket. Az üzlet egy darabig jól megy, azonban idővel megfeneklik az amatőrebb vetélytársak miatt, aztán egyszer egyik nap zárás előtt betoppan egy nagyon csinos nő, Mae, aki felforgatja Nick életét. Hamar szerelem szövődik köztük, a nő azonban egyik pillanatról a másikra felszívódik. Nick képtelen felfogni a dolgot és túllépni rajta, így egyszemélyes kutatómunkába fog, hogy az emlékeiben visszatérképezze, mi történhetett a barátnőjével. A sztori a jellege miatt ide-oda ugrál az idősíkokban, és mindig kicsit meg kell kérdőjelezni, hogy most mikor is van, amit éppen nézünk. Nick frusztrációját mi is érezzük a nyomozás közben, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy Mae nem annak mutatta magát, mint aki volt valójában. Ha kategorizálnom kellene ezt a filmet, azt mondanám, hogy sci-fi settingű romantikus dráma, de a setting annyira... valóságos és közeli, hogy inkább jövendölésnek éreztem, és nem sci-finek. Miami elmerülését 2050-re jósolják, ami szerintem még egy kicsit visszafogott előrejelzés is, ha arra gondolok, hogy áltsuliban még 6 milliárd emberről tanultunk, ma meg már 7.6 milliárd van. Valahogy nem tűnt abszurdnak, hogy a filmben térdig gázoltak a vízben, meg átálltak éjszakai életre a hőség miatt. Bár a Westworldben rendesen ott vannak az érzelmi szálak, azért nem felejti el minden pillanatban az arcunkba tolni, hogy a techológia nem játék, és hogy iszonyat creepy dolgok tudnak általa történni. Az emberi természet sötét oldalát mutatta meg számomra (már amennyit láttam belőle). Ez a film... olyan lájti volt a Westworldhöz képest. Mint a WW kistesója, aki még tinikorban van, és szereti a romantikus regényeket. Annak ellenére, hogy a film lezárása nem egyértelmű, naplementébe elfutós happy end, azért mégis pozitívabb, mint amire számítottam. Rengeteg volt a teátrális szerelmes jelenet és dialógus, számomra nagyon regényes volt az egész. Érdekes volt? Persze, a mondanivalója is szép, de nem mondanám kifejezetten egetrengető tanulságokkal vagy westworldösen sokkoló megoldásokkal operáló műremeknek. Élvezhető film volt, jó is, de azért nem többszörnézős. |
2021-08-19 15:19.35 |
Háttőő... utálom az északi művészfilmeket, úgyhogy ez sem az én világom, but I appreciate the sentiment. Akik szeretik ezt a műfajt, azoknak biztos sokat fog nyújtani. |
2021-08-16 09:17.23 |
Esztétikailag remek, beltartalom tekintetében egy áthúzott üres karika Sofia Coppola 2006-os filmje. Bármit, amit a kosztümös filmekről vagy épp a francia forradalom korszakáról tudsz, azt dobd ki az ablakon, mert ez a film egy tumblr poszt hanggal. 20. századi rockballadákkal, mint aláfestés... Elpocsékolt két óra volt.
[link] |
2021-07-31 15:45.23 |
Moziban láttam, nekem tetszett. Koncepció és karakterek tekintetében érdekes volt, és voltak benne undi/ijesztő jelenetek. Szerintem nem nagyon árult zsákbamacskát, mert aki egy filmes adatlapot elolvas vagy megnézi a trailert, annak már le van spoilerezve a film. Voltak benne irritáló logikai bakik, kiszámítható csavarok? Persze, de ez egy M Night Shyamalan film, és az ellenkezőját várni tőle olyan, mintha azt várnád, hogy a nap ne süssön vagy a hal ne ússzon. Néhol még vicces jelenet is volt benne, pedig nem biztos, hogy ő annak tervezte.
Engem mélyen elgondolkodtatott az idő múlása, meg is rázott. Írtam róla tl;dr blogposztot, de csak az nézze meg, akit nem zavar, ha vannak benne történeti elemek. [link] |
2021-07-20 09:07.20 |
Amit elmondtál, azzal igazából semmi baj sincs, de ha valaki lehúz valamit pontszámmal, akkor minimum megindokolhatná az értékelést, vagy megnézhetné, hogy mit pontoz le. |
2021-07-12 12:07.38 |
3 nap múlva fogják bemutatni, oszt' már le van húzva 2.67-re? :D Az kemény. Bár az UEFA-büntetéses ügyet tekintve meg se kéne lepődnöm a honfitársaimon. Hadd jöjjön az a meteor. |
2021-07-06 10:32.01 |
Nekem tetszett ez a sorozat, bár az elején nagyon előítéletes voltam, míg le nem tisztultak a dolgok. A végére kifejezetten le voltam kötve, és ezen felbuzdulva az első kötetet is megvettem. Nem mondom, hogy kár volt, de a sorozat még úgy is jobb, hogy ez általában marhára nem szokott igaz lenni adaptációk esetén.
Az egyetlen mínusz csillag a kicsit klisés, hollywoodias kivitelezésnek szól. Szerintem a casting is lehetett volna jobb Ben Barnes-t kivéve, nem részletezettek a történet körülményei (országok, konfliktusok, grishaverse és úgy általában mi micsoda) és a romantikus szálak a sorozatban cliffhanger érzetűek, míg a könyvben explicitek. Írtam róluk tl;dr blogposztot is. [link] |
2021-06-23 16:19.23 |
Ben lemegy az apjához egy nyárra melózni, hogy egyrészt keressen egy kis pénzt, másrészt bondingoljon az apjával a szülei válása után. A történet egy erdőmenti (és tengerparti) területen játszódik, és erdőben lakozik egy természetfeletti entitás, aki a szomszédba "költözik".
Jelen van a horrorokban megszokott tinis slice of life, szerelmi szál, meg a családdal való drámázás (a tinifiú nyilván „nehéz korszakban van”, rosszul viseli a válást, és hogy az apja azonnal beújított egy barátnőt, stb), de nem vészes. Külön érdekesség volt, hogy Bent, a főszereplőt kifejezetten gyökérnek tartottam, és a munkatársából havercsajává anvanzsált mellékszereplőt, Malloryt kedveltem meg. Vannak para, feszültséggel teli, elvétve még undi jelenetek is, de a film meghatározó hangulata az, hogy rejtélyes: próbáljuk kitalálni, mi is történik, hogy működik a lény, és mi a motivációja. Sok minden kiderül, de azért nem minden, elég titokzatos marad a végéig a cselekmény. Folyamatosan fenntartja a feszültséget, és bár millió meg egy démonos-megszállós filmet láttam már, azt hiszem, most sikerült egy olyat kifogni, amilyet még nem. Az entitásnak vannak érdekes képességei, azonban azokat nem válogatás nélkül használja. A film vége szokásos cliffhanger, de nem hagy különösebb hiányérzetet. Korrekt horrorfilm bármilyen napszakra, egyedül vagy társaságban is. |
2021-05-24 19:19.42 |
Kéne most már csinálni az űr sci-fi témakörén belül külön egy klausztrofób műfajt, mert az elmúlt 10 évben Dunát lehet rekeszteni az olyan drámákkal, amiknek a helyszínen kívül nincs sok köze a sci-fihez, és párezer dollárból megvalósíthatóak. Ez is olyan volt. Nem tudom, hogy csak a francia rima vernyogása nem volt szimpatikus, vagy a valós cselekmény hiánya volt irritáló a számomra, de nem kifejezetten élveztem. A meglehetősen finnyás bátyámnak viszont tetszett, szóval nem vagyunk egyformák. Egyszer meg lehetett nézni, többször semmiképp. |