Természetes igények
A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig-él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
Weöres Sándor - A Teljesség fel

2009-06-04 03:12.11

A Mester állandóan támadta az emberek kedvenc istenfogalmait.

- Ha istened a segítségedre siet, és kiment a bajból - mondta -, akkor itt az ideje, hogy a valódi Isten után nézz!

Amikor arra kérték, hogy magyarázza ezt meg, a következő történetet beszélte el:

- Egy ember őrizetlenül hagyta teljesen új kerékpárját a piacon, amikor vásárolni indult. Csak másnap jutott eszébe a kerékpár, s rohant azonnal a piacra, gondolván, hogy úgyis ellopták már. De a bicikli pontosan ott volt, ahol hagyta.

Nagy örömében a legközelebbi templomhoz hajtott Istennek hálát adni, amiért megőrizte kerékpárját. Amikor azonban kijött a templomból, a biciklinek hűlt helyét találta

Filmkereső

2009-06-04 02:46.45

Nemm tudom mi ez a film,de nem tudnám végignézni,fél évig tuti depis lennék tőle!

Versek!

2009-06-04 02:42.04

„Ez vagy te!”
Ne sirass, fiam, Szvétakétu! Én se

sírok már érte:
nem olyan fontos dolog a halálom.
Semmi se vész el ezen a világon,
egy a lélek és ezer a ruhája
s a valóság csak ez a könnyü pára.

Ne sirass, Szvétakétu!
Száz virágból hordják össze a méhek

a drága mézet,
száz illatot és száz színt elkevernek,
így találják meg a sokban az egyet:
egy a valóság s ezer a ruhája,
a lélek az egy, ez a könnyü pára,

hiszed-e, Szvétakétu?
Folyamok futnak keletnek, nyugatnak

és megnyugodnak;
melyik melyik volt, nem tudja a tenger.
Én is megteltem már az örök eggyel:
egy az anyag s minden más csak ruhája,
lelkünk öltözik, ez a könnyü pára,

érzed-e, Szvétakétu?
Vágd meg e fügét! Mi van benne? Csak mag?

Vágd szét a magvat!
Mit látsz? Semmit? – Ez a semmi a magban,
ez nő meg fává, ez a láthatatlan:
ez a lélek, a mindenség csirája,
ez a valóság, ez a könnyü pára,

tudod-e, Szvétakétu?
Eltűnik, mint ha sót teszel a vízbe,

de ott az íze:
mindenen átcsap az örök lehellet:
az isten él, az isten A Te Lelked:
ez a valóság, melynek nincs halála,
ez a mindenség, ez a könnyü pára:

Ez Vagy Te, Szvétakétu

elejére ... 624 625 626 627 628 629 630 631 632 633 634 635 636 637 638 639 640 641 642 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk