Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Ébredések - Film4, 22:00 |
Agyas és agyatlan - Film Café, 22:15 |
Közellenségek - HBO2, 22:50 |
A kétségbeesés órája - Viasat3, 23:20 |
Más világ - AXN, 23:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Danny DeVito (80) |
Martin Scorsese (82) |
Stephen Root (73) |
William R. Moses (65) |
Sophie Marceau (58) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg |
A bérgyilkos (1991) - Legjobb szövegek |
Gladiátor 2. - Vélemények |
Vicces képek |
A temetőkapu - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
A csaj, aki képben van |
Roland Joffé |
2008-07-08 12:45.10 |
Sokan elégedetlenkednek a magyar szinkron láttán-hallatán, ám valójában nincs miért. Való igaz, némely karakter hangja közel sincs az eredeti jellegéhez, ám egyes szereplők hozzájuk teljesen illő orgánummal szólalnak meg. Azt pedig egy pillanatra sem szabad elfelednünk, hogy a világon minden film az eredeti nyelvén él igazán, felesleges hát hasonlítgatni ilyen-olyan szinkronokkal, ugyanazt a hatást sosem érhetik el, melyet e filmek anyanyelvükön nyújtani képesek. Mindettől függetlenül örüljünk, hogy jópár zseniális szinkronszínésszel rendelkezünk, akik a legtöbb filmen és sorozatban vállalható, élvezetes szinkronnal ajándékozzák meg a nézőt. |
2008-07-08 11:57.36 |
Ha már így az elején meglepődtél, akkor mi lesz veled később??? :) |
2008-07-07 17:52.30 |
Jó gondolatmenet, ám valahogy mégsem :) |
2008-07-07 17:52.03 |
Szép volt, kapitány! XD |
2008-07-07 17:45.35 |
"Levél vagyok a szélben!"
Előre is maximális elismerésem a helyes megfejtőnek:) |
2008-07-07 10:42.59 |
Gondolom pontosan az volt az alkotók célja, hogy a végén a szokásos "most akkor mi van?" kérdés fogalmazódjon meg benned:)
Szerintem próbáltak egy csöppet misztikusabb részt összehozni, ahol egy kis időre megnyugodhat az ember, végre nem hajkurászunk bűnözőket, nem oltunk tüzet, nem kötünk be infúziót. A kezdeti tragédia után a csapat szórakozni indul, legalábbis felejteni az aznap látottakat. És pont az áldozatokkal hozza őket össze a sors. Érzésem szerint ezt a részt nem úgy kell értelmezni, mint a többi epizódot. Mintha az egész csak barátaink fejében, lelkében zajlana. Hisz olykor biztosan elképzelik, hogy az emberek, akik nap mint nap halnak meg a szemük láttára, ugyanolyan emberek mint ők maguk, bár nem ismerték őket, mégis lehet, már számtalanszor talákoztak, csupán nem szóltak egymáshoz. Ez a rész úgy vélem egy elképzelt találkozás volt az áldozatokkal, mint emberekkel, nem mint mindennapos esetekkel. Milyen lett volna, ha valóban megismerik őket? Hőseink csupán megálltak lélekben egy pillanatra, úgymond holtpontra érkeztek, melyen túl kellett lendülniük. Újra fel kellett fedezniük magukban e romlott világ megmaradt értékeit, hogy azokba kapaszkodva induljanak tovább. Én legalábbis, nagy vonalakban így értelmeztem az epizódot :) |
2008-07-04 14:36.57 |
Persze, hogy van igény. Miért ne lenne? Veled még sosem fordult elő, hogy könnyedebb szórakozása vágytál, és olyan filmet választottál, melyen nem kell túl sokat agyalni, csupán élvezed a látottakat? Azt pedig egyáltalán nem hiszem, hogy csakis ilyen filmekre lenne igény. Az ember csupán hajlamos az alapjaiban megváltozott társadalmunk hibáit, a fiatalság jelen problémáit jórészt a filmgyártásnak betudni. Mert biztosan ettől és ettől a filmtől lesz pszichopata meg tömeggyilkos a gyerek. És biztosan azért veri le a mászókáról Ferikét, mert Leónidász azt ordította a vásznon, hogy sosem szabad visszavonulni. De nem a szülő felelőssége lenne, hogy elmagyarázza lurkóinak mi hogyan működik, és hogyan kellene viselkedni? Ehelyett rendkívül kényelmes dolog lehet az agresszivitást és a többit a filmeknek betudni, legyenek ők és készítőik a fekete bárányok, akiket pellengérre lehet állítani, hogy mégis miért sugároznak ennyi erőszakot a nézők, s főleg a fiatalabb réteg felé. Álszent módon próbáljuk e fiatal elméket óvni az erőszak mindennemű formájától, miközben, ha anyuci bekapcsolja a híradót, sem találkozni mással, minthogy ki, kit és hogyan gyilkolt meg a nap folyamán. Önámítás lenne azt hinni, hogy egyes gyerekek e filmek hatására fejlődnek félre szellemileg. Ilyenkor inkább a saját házunk táján kellene körülnéznünk. Mert ha egy film képes arra, hogy egy ember viselkedését alapvetően befolyásolja, megváltoztassa, akkor ott bizony az adott személy buksijában vannak nem kis problémák.
Bocs a további offért, de ez kikívánkozott. |
2008-07-04 10:57.19 |
"És az ki a fenét érdekel, hogy egy ostoba képregény, vagy barlangrajzról adaptálták ?!"
Mindezt azért nem ártana figyelembe venni, ha már egyáltalán az ábrázolásmóddal van bajod. De úgy érzékelem, neked alapjában véve nem jönnek be a fantasy-filmek. Mely, mint minden más, ízlés, beállítottság dolga. Én a legtöbb éneklős filmtől vágyom el ebből a világból, mégpedig nagyon nagyon messzire. Tehát kár is több időt pazarolni a dologra, a lényeg, hogy itt szerintem mindenki veszi az álláspontod, ha az néha egy kicsit sarkított is. |
2008-07-04 10:29.30 |
Ééééés a megfejtés......helyeeeess!!! :) Jóhogy az! Kötelező házi feladat XD |
2008-07-04 10:24.13 |
"AZt hiszem, akár futhatnánk is!" XD |
2008-07-03 12:37.15 |
Hopp, akkor úgy tűnik rosszul fogalmaztam. Végzet címén itt a történet általa elképzelt befejezését, célja elérését értettem volna. Amúgy teljességel értem, miről tetszik beszélni:) És Szamuráj barátunk gondolata sem utolsó... |
2008-07-03 11:36.41 |
Érdekes, amit itt néhányan írtok, ugyanis hasonlóképpen vagyok én is a könyvekkel. Én előbb láttam a filmeket, minthogy olvastam volna a művet, talán ennek tudható be, hogy mérsékeltebb érdeklődéssel vágtam neki a könyvnek, hisz már tudtam, hogy mi fog történni nagy vonalakban. Tolkien egy zseni volt, nem vitás, ám írói vénáján még jócskán lett volna mit csiszolnia. |
2008-07-03 11:01.45 |
Hogy mi az igénytelen, és az elhibázott, azt hiszem szintén szubjektív dolgok, mozinézője válogattja. Szerencsére. |
2008-07-03 10:55.27 |
Hehh, aranyos vagy:) Különben én is a nyilvánvalóbb végkifejletet éreztem odaillőbbnek, reálisabbnak, és a film végeztével én is ezzel az érzéssel álltam fel a székből. Csak utána kezdtem el gondolkodni egy kicsit. Miért ne lehetne neki igaza? Most az egyszer miért ne teljesülhetne a gyermeki lélek által vágyott végzet? Hisz bár látjuk meghalni a kislányt, ám sokszor az ember szeretné hinni, hogy léteznek más dolgok is. Olyan dolgok, melyeket nem láthatunk, nincs rájuk bizonyíték, csak egyszerűen jó lenne, ha léteznének. És, talán léteznek is... XD |
2008-07-02 19:41.10 |
Ám Hitman csak egy van!!! Persze, akciómozinak nem rossz, de közel sem kielégítő számomra, mint Hitman-film. |
2008-07-02 18:50.01 |
Szerintem egyáltalán nem egyértelmű, végül mi is történik a lánnyal. Az értelmezés egyedül a nézőtől, az egyéntől függ, attól, hogy mit szeretnénk hinni végkifejlet gyanánt. Hisz akár el is juthatott Tündérországba, ki tudja? :) |
2008-07-02 18:45.46 |
Hát pontosan ez itt a bajság. Ősi Hitman-nyúzóként számomra képtelenség elvonatkoztatni a zseniális játéktól. Ez van. |
2008-07-02 16:06.00 |
Az egy dolog, hogy neked nem tetszik a fantasy, mint műfaj, nincs is semmi baj ezzel. De ennél a filmnél semmiképp sem szabad szem elől téveszteni annak valódi inspirációját, mely ugyebár a Frank Miller-féle képregény volt. A gnómok, ahogy írod, fontos elemei a képi világnak, Miller el is árulja egy interjúban, hogy az eltúlzott külső ábrázolásokkal kívánta hangsúlyozni a karakterek belső vonásait, például Ephialtes esetében is. Ez az elvont, eltúlzott fizikájú, kitalált lényekkel teli világ pedig szerintem telitalálat, senki sem fogja azt képzelni tőle, hogy ilyen szörnyetegek rohangáltak Görögországban, valamint Xerxész volt a piercingviselet úttörője. És hogy valaha ténylegesen meg is történt a thermophülai csata, az egyetlen dolog, amit komolyan lehet, illetve kell venni a filmben. A többi tömény szórakozás. |
2008-07-02 15:40.13 |
Ez nem történelmi film!!!! |
2008-07-02 13:49.44 |
Nem, itt nem erről lesz szó egyáltalán. A filmben megjelenő kapitány úr önmagában gonosz, mint ember ítélendő el. A fasizmus a sztori és a kislány próbáinak szempontjából nem is olyan lényeges. Inkább a személyes megpróbáltatások van a hangsúly, bár igaz, hogy a történet légkörét átitatja az elnyomók jelenléte, de mégsem ez lesz az, amire oda fogsz majd figyelni. Ügyesen oldották meg, az biztos:) |
2008-07-01 19:58.05 |
Ő ilyet nem írt :D |
2008-06-30 22:34.05 |
Ismételten egy olyan filmen vagyok túl, mely bizony nem kis hatást gyakorolt szerény személyemre. S hogy mégis mekkorát? Hát nézzük csak szépen sorjában...
Adam Sandler személyével mindenki tisztában van, neve már szinte összeforrt a felhőtlen szórakozást ígérő, könnyen fogyasztható vígjátékok fogalmával, egy-kettő komolyabb hangvételű mozija volt csupán, melyek igencsak megosztották a közönséget. Egyesek nem értették, mi a fenéért kell hirtelen komolykodnia a figurának, szerintük ő egyértelműen a vásznon való ökörködésre, nevettetésre született. Nos, akkor gondolják újra. Sandler embertelen profizmussal, teljesen átszellemülten formálja meg szerepét, ezt a végletekig magába zárkózott, felfoghatatlan fájdalmat átélt embert, kinek egyetlen vágy maradt csupán, hogy a világon mindenki hagyja őt békén. Ennek úgy tűnik, igencsak szűk környezete eleget is tesz, senki sem hívja, nem beszél vele. Míg egy nap a régi egyetemi barát össze nem fut vele az utcán, Alan (Don Cheadle) személyében, aki látszólag tökéletes, de mégis eseménytelen életet él. A találkozást követő napokban azonban hirtelen sokminden megváltozni látszik. Bár Charlie(Sandler) először még csak fel sem ismeri régi barátját, ám később már minden nap együtt lógnak, járják az éjszakai fényekben úszó várost, a pillanatnyi, másnapra hirtelen elillanó gondtalanság érzése sugárzik ezekből a képsorokból. Alan is úgy érzi, mintha sikerülne kitörnie a korlátokkal teli, túlságosan is példamutató életéből, végre valami új, nem kiszámítható dolog történik vele. A nézőnek itt még úgy tűnhet, hogy minden rendben van, bár barátunk, Charlie cseppet zakkant, mégis boldognak tűnik a maga egyszerű hétköznapjaiban. Csak később tapasztaljuk, hogy milyen törékeny is valójában ez a világ, mellyel védekezni próbál az állandóan feltörő emlékek, érzések ellen. A pszichológus is tehetetlen, Charlie képtelen bárkinek is megnyílni, a segítő szándékot újabb tehernek tekinti, hisz az emlékek sodrával újra lerohanják azok a szörnyű képek, melyeket mindennél jobban feledni vágyik. Mégis, mikor leül barátja mellé, a rendelő előterében, egyszercsak megszólal. Alan pedig hallgat, ahogy mi, nézők is tesszük. A mérhetetlen fájdalom mögül végre előbújik egy ember. Egy ember, akit azt hittük, hogy ismerünk, értünk, ám valójában fogalmunk sem lehet arról, amit ő egyenes adásban volt kénytelen végigkövetni. Szavai hallatán bizony elgondolkodtam. Az olyan fogalom, mint a család, hétköznapi dolognak tűnhet, hisz, mondhatnánk, olyan mindenkinek van. Apa, anya, gyerekek, nagyszülők, testvérek. Csupa megszokott elnevezés, melyek olyan személyeket takarnak, akikkel jó esetben minden nap, de legalábbis sűrűn találkozunk, létezésüket magától értetődőnek tartjuk. De mi történne, ha egy csapásra eltűnnének életünkből? Vajon mi is nekiállnánk naponta átrendezni a saját "konyhánkat"? Minden bizonnyal. Az ember sajnos későn, a már bekövetkezett dolgokból tanul, jobb esetben. S miután végleg elveszítünk valamit, érezzük csak át annak valódi, elemi fontosságát. És hogy milyen fontos a kimondott szó, mi sem bizonyítja jobban, mint mikor Charlie elmeséli a feleségével váltott utolsó szavait. Haragban elválni, sehogy sem szerencsés dolog, ebben az esetben, hát, inkább nem is mondok semmit. Mindannyian tudjuk, tudni véljük, hogy miről van szó, a legnagyobb együttérzés közepette. A film vége felé sorra oldódnak a személyes konfliktusok, Charlie végre képes szót váltani felesége szüleivel. A pillanat, mikor egy puszit nyom az idős nő arcára, majd távozik, az asszony pedig rögtön meghatódik, igazán szívbemarkoló jelenet. Mintha valaki azt ordítaná, semmit sem lehetetlen megbocsátani, nem létezhet akkora bűn, fájdalom, melyen idővel ne lehetne felülemelkedni. És úgy tűnik, ehhez olykor elég egyetlen segítő kéz, egy ember, aki végig mellettünk áll, vagy épp ül, nem kérdez, csupán hallgat, vár, amíg mi magunk fel nem ismerjük a nyilvánvalót, miszerint a múltat, bármennyire is fáj, végül el kell engednünk, hogy aztán őszinte reménnyel forduljunk a jövő, az új lehetőségek felé. Hisz azok, kiket elveszítünk, sem akarnák ezt másképp. Semmi esetre sem hibátlan a film, olykor igazán sokat veszít sajátos lendületéből. A szerelminek tűnő szál valóban nem túl eredeti, ám a végkifejlet tekintetében igazán bocsánatos bűne ez a forgatókönyvnek, hisz Charlie végre egy újabb embert enged közelebb magához és ez mindenképpen szívderítő látvány. Szerintem még nem írtam le minden gondolatomat a film kapcsán, pedig szándékosan hagytam magamnak jópár napot az értékelésre. Na nem baj. A lényeg, hogy ez egy szokatlanul hatásos dráma, egyszerű, igazán szerethető figurákkal, életszerű befejezéssel. És a képernyő elsötétülése után, azt hiszem, egy pillanatra nekem is megállt a világ... |
2008-06-30 20:27.40 |
Fene egye meg! Tényleg hülyeséget írtam! Jóvanna! Mindkettő David, és hogy most Finch vagy Lynch!!! Szörnyű hasonlóság ez, melynek csapdájába időről időre belezuhanok. Elnézést érte :) |
2008-06-27 23:06.05 |
Tehát kényszerítse rá minden emberi lényre saját akaratát, mondván, srácok, higgyétek el, így lesz nektek a legjobb? Persze, ez is előfordulhat, az is lehet, hogy bizonyos fokon működne a dolog, ám hogy mennyire szerencsés dolog istent játszani, hááát, mindenki döntse el maga.
Csak azért uralkodni, mert az jó? Ismételten elérkeztünk a ponthoz, ahol már az adott egyén motivációiról, lelkének milyenségéről van szó. Valamint egyetlenegy ember nézőpontja alapján képtelenség, hogy minden ugyanúgy, sőt jobban működjön a világon, mint előtte. Legyen az illető bármilyen intelligens, hatalmas, akarata nem egyezhet meg milliókéval, hisz ekkor már mintegy elnyomóként telepszik rá az emberiségre, és pontosan ő lesz az, akitől újra meg kell menekíteni azt. |
2008-06-27 22:04.58 |
Engem például az újszerű és megkapó látvány mellett nagyon is megfogott a film filozófikus oldala. Attól függően, hogy az ember milyen beállítottságú, mennyire érdeklődik ilyen-olyan dolgok iránt, a film megannyi rétege, értelmezési mélysége áll a néző rendelkezésére. Aki az akciók miatt nézte, szintén elégedett lehet. Ám akit izgatnak a filmben felmerülő problémák, és más kézzel nem fogható ám nagyon is fontos és érdekes dolgok, annak talán még nagyobb élvezettel szolgál ez a mozi.
A Superman-es gondolatot illetően pedig adódik a kérdés, hogy miért kellene uralkodnia egyáltalán? Hogy imádják, esetleg féljék az emberek? Csodálják, mert ő képes egy csapásra kiírtani mindent és mindenkit? Ugyan mi értelme ennek? És ha tegyük fel az egész világ felett uralkodik már, milyen további célja, motivációja lehet még az embernek?!? És igen, van, aki felelősségre von, és ez a személy jó esetben saját magad vagy. Ám ha lelketlenül, mindenen átgázolva képes vagy arra, hogy egyedüli célként a mások feletti uralmat tartod szem előtt, akkot onnantól már olyan dolgokról beszélünk, mint hatalomvágy, gonoszság, egoizmus, stb, stb. Valós, valakinek a javát szolgáló célok nélkül a hatalom csábító, ám annál veszélyesebb fegyvernek bizonyulhat. |
2008-06-27 21:16.57 |
Bár valóban fellelhető talán némi párhuzam a hagyományos szuperhősök és Neo személye közt, ám itt egyáltalán nem a hatalomról, annak élvezetéről szól a fáma. Neo nem puszta jókedvéből teszi azt, amit, ideje sincs elmélkedni képességein, hihetetlen lehetőségein, hisz, ahogy te is említetted, csakis rajta múlik, hogy becses fajunk tovább élhet, avagy végleg kipusztul. Képességeit csakis a többi ember szolgálatában használja, a hatalom, mint olyan, egyáltalán meg sem fogalmazódik fejében. Nem azért teszi azt a sok-sok hihetetlen dolgot, mert megteheti, hanem mert egyszerűen így kell tennie. Én egy cseppet sem éreztem azt, hogy Neo bárki felett állna, mint ember. Sokszor ő is elbizonytalanodik, segítségre szorul, és csakis a legeslegvégén ébred rá, mit is kell tennie, mi lesz végül a szerinte helyes döntés, amiben végre szinte teljesen biztos lehet. Említetted Pókembert, az első pók-filmben hangzott el a mondat: a nagy hatalom nagy felelősséggel jár. És ennek, valamint a már ismert végzet tekintetében egyáltalán nem biztos, hogy hasonló szerepre vágynék... |
2008-06-25 22:44.28 |
Éppen melyikhez van kedvem. Mondjuk ha választanom kellene, hogy melyiket nézzem meg most, akkor a Lynch-féle Végső megoldás lenne az. Amúgy az abszolút favorit talán A bolygó neve, de másodpercenként változik ezirányú véleményem. Imádom mindet :) |
2008-06-25 21:33.32 |
Így már érthető a csillagok eltúlzott halmaza. Szintén ősi Alien-fan vagyok, de ez egy megbocsáthatatlan, kritikán aluli teljesítmény volt. Az a gáz, hogy egy csillagot mindenképp kellett adni rá... |
2008-06-24 22:54.19 |
"Nájsssssszz!" :D |
2008-06-24 22:39.50 |
Értékelésed mégis ennek ellenkezőjét engedi sejtetni... |