Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
A bűn árfolyama - HBO3, 04:05 |
Volt egyszer egy Mexikó - HBO, 04:10 |
Szirén - Véres legénybúcsú - Film Mánia, 04:15 |
Végveszélyben - Moziverzum, 04:45 |
Menedék - Filmbox Premium, 05:20 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Carter Burwell (69) |
Owen Wilson (56) |
Chloe Sevigny (50) |
Delroy Lindo (72) |
Tim Guinee (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Gran Torino |
Ella Hunt |
2010-03-29 21:16.08 |
Ne is próbálkozz vele tovább. Itt véleményeket írunk és cserélünk, beszélgetünk. Nem torrent oldal. |
2010-03-29 21:14.30 |
Láttam a Balto nagyon tetszett, akkor valószínűleg az Ezüstnyíl is be fog jönni. Medvevadászatra kiképzett kutyákról szól és persze gazdáikról. Elég régi már, de aranyos történet. Olykor elég komoly is.
Olyan igazi gondtalan, mosolygós gyerekmesékkel sajna nem szolgálhatok, jócskán kinőttem belőlük. Illetve régebbi Disney mesékkel próbálkozz, ha még nem láttad volna őket. Oroszlánkirály, A szépség és a szörnyeteg, A Notre-Dami toronyőr, Anasztázia, Susi és Tekergő, Charlie - Minden kutya a mennybe jut, Aladdin, A dzsungel könyve, 101 kiskutya. Ezek még igazi lélekkel megáldott mesefilmek, a szó legteljesebb értelmében. Eszembe jutott még valami, ez félig hagyományos film, félig rajzfilm, de kedves kis kaland a könyvek és a fantázia birodalmában. A címe: The Pagemaster, magyar címe elég szörnyű, inkább le se írom. Helyette itt a link: http://www.filmkatalogus.hu/Reszkessetek-nem-hagyom-magam--f.. Nagyjából ennyi, remélem segítettem :) |
2010-03-29 17:47.45 |
Hé, tavaszi szünet van, okééés?!? :) |
2010-03-29 16:49.13 |
Jókat nyerítettem, gratula :) |
2010-03-28 21:47.59 |
Nem tudom animékkel hogy állsz, de Miyazaki művei általában mindenkit megérintenek. Néhány cím: Nauszika, Princess Mononoke, Chihiro szellemországban, A vándorló palota, Laputa. Hirtelen ennyi, a többi inkább csak gyerekeknek szól, a felsoroltakban viszont jóval több rejlik, mint azt elsőre gondolnád. |
2010-03-28 19:27.31 |
Nem árt előzetesen tisztában lenni a ténnyel, miszerint a film elsősorban képregényadaptáció, ha hű történelmi mozira vagy kíváncsi, ne itt keresd. Írásod alapján megkockáztatom, hogy a fantasy mint műfaj nem épp a kedvenced, így bizony érthető az ellenszenved. Azon viszont cseppet ráncolom homlokom, hogy a töritanár mégis miért nézette veletek a filmet. |
2010-03-28 18:41.10 |
Először is egyetlen mondatból komplett jellemábrázolást készíteni nem mindennapi adottság, szeretnék elsőként gratulálni hozzá. Másodszor alábbi írásod alapján teljesen félreértelmezted a filmet, annak üzenetét, ha kíváncsi vagy egyáltalán más nézőpontra is, szívesen beszélgetek veled róla. |
2010-03-28 16:05.14 |
Mindezt lehetőleg egy ventillátor előtt próbáld, majd szólj, hogyan sikerült. |
2010-03-23 13:35.20 |
Interjú a vámpírral |
2010-03-21 23:00.53 |
Giccsnek nyoma nincs a filmben, ennyire jóleső mesével nem sűrűn találkozik az ember. Érdekes, hogy nem fogott meg közlésmódja. |
2010-03-21 14:09.51 |
Úgy vettem észre, előszeretettel használsz idegen szavakat. Olykor biza már túl sok is belőlük :) |
2010-03-21 12:08.26 |
Bocs öreg, de az ilyen "írásmódoktól" kifutok a világból. Kb mintha tökönrúgna valaki, annyira bántja érzékeimet :) |
2010-03-20 20:30.36 |
Mindez nem "szerintem" kérdése, a záró képsorokon egyértelmű a végkifejlet. Ahogy a figura a dokira néz, amiket utoljára mond, kétség sem férhet hozzá, hogy végül meggyógyult, legalábbis ami a kényszerképzeteit illeti. S hogy ezek után valaki hogyan képes, illetve képtelen szembenézni a történtekkel, együtt élni velük, hidd el, közel sem olyan nyilvánvaló, mint képzelné az ember. |
2010-03-19 19:51.32 |
Legolcsóbb megoldás a könyvtár. Szinte mindegyikben létezik pár példány. |
2010-03-18 21:49.01 |
Az egy dolog, ha neked nem jön be adott mozi, viszont ekkora baromságokat ne írjál már. Amúgy várom a pillanatot, mikor a "rakás szar" szókapcsolatot valódi érvek váltják fel egyszer. |
2010-03-18 17:36.27 |
Bizony, az egyik legzseniálisabb hang a videojátékok piacán. |
2010-03-18 14:22.47 |
Egy rivális vámpírvadász volt benne, Buffy-val sokszor csaptak össze, és persze olykor együtt is kellett működniük. |
2010-03-18 12:37.41 |
Ja, hogy te hitelességet vártál? Öreg hiba :) |
2010-03-18 01:10.29 |
Bár nem videojáték, mégis ahhoz áll a legközelebb. A címe: Halo Legends. 8 apró történet a Halo-univerzum szerelmeseinek, vagyis többek közt nekem is :) Animátrixhoz hasonló próbálkozás, elég sok érdekes infóra lehet bukkanni benne, rajongóknak kötelező. |
2010-03-17 15:21.56 |
Egyhelyben marad?!? Bad company ezek szerint kimaradt. |
2010-03-17 11:47.37 |
Egyáltalán nem vagyok vallásos figura, de úgy látom egyszerűen képtelen vagy felfogni a vallás, a hit lényegét. Mindezt bárki leszűrheti írásaid alapján. De mikor kanyarodott ilyen irányba a téma? Sehol sincs már egy filmmel kapcsolatos szó :) |
2010-03-16 15:08.10 |
Akkor irány a multi :) Úgyis ott él igazán a játék. |
2010-03-15 14:13.05 |
Picit költséges rajzfilmnek. |
2010-03-14 17:56.07 |
Az hát. Meg kell várni, amíg helyben marad picit. |
2010-03-14 15:50.37 |
Sajnos a Helyesírási szabályzat nem mondhatja el magáról ugyanezt... |
2010-03-14 15:41.26 |
Nem volt 3d-s hatás. Khmm. Persze hogy nem, ha képregényvetítésre mentél. |
2010-03-14 14:41.47 |
A dög címűben tonnhányi vér folyik, poénok rendben vannak, nekem a Slither mégis jobban bejön. Főleg Fillion miatt, egyik kedvencem a hapsi. A polgármester beszólásai igazán jól sikerültek, a poénok szintén szórakoztatóak, van pár igazán abszurd hülyeség benne. Szóval szerintem Slither. |
2010-03-13 23:30.46 |
Newman szinkronjától már kezd visszajönni a vacsi... Különben nézze, aki teheti! :) |
2010-03-13 23:25.40 |
Tízszer is benyomnám az öt csillagot, ha lehetne. Hatalmas élményt nyújtó, felemelő tanítás, minden hibát nélkülöző munka. Mindenkinek látnia kell. |
2010-03-13 14:15.01 |
Mintha kitépnének egy darabot a világból. Mi lesz majd velünk, ha egyszer ez az ember végleg itthagy minket, hogy elfoglalja méltó helyét odafent, legendás társai körében?
Robert De Niro. Korunk egyik legszimpatikusabb, és igen, a legnagyobbak közt említhető színésze. Egyszerűen árad belőle valami, mely szinte megmagyarázhatatlan. Egyéni stílusa, gesztusainak tárháza szinte önmagukban garantálják a minőségi szórakozást, eltekintve néhány kései mozijától, de egy efféle karrieren még ez a pár melléfogás sem képes látható karcot ejteni. Hogy miért, felesleges taglalnom, helyette itt ez a film a semmiből, minimális reklámmal, ragyogó szereposztással, és még valamivel, amit Hollywood mostanság egyre ritkábban képes a néző elé tárni, úgy hívják: szív. Először valamiért azt gondoltam, egy újabb De Niro-s családi marhasággal lesz dolgom, amitől bevallom, kifutok a világból. A rokonságra ütök szériát nem nekem találták ki, de most nem is erről van szó, hanem valami teljesen másról. Valamiről, amire sajnos elég ritkán akad példa, egy film, mely az ember lelkének mélyéig hatol, szinte kifacsar, s mindezt teszi olyan természetességgel, hogy az szinte már jólesik. Szeretem a minimalista mozikat, letisztult, kevés számú eszközeinek hála könnyen magukkal ragadnak, egyedül néhány jó színészre és egy átélhető sztorira van még szükség. Nos, itt mindkettő megtalálható. A történet hétköznapian egyszerű, és pontosan emiatt működik igazán. Adott Frank, egy férfi, igen, mert bár bőven nagypapa korú, attól még talpig férfi, özvegy, nemrég elhunyt feleségét gyászolja, próbál új örömöt lelni hátralévő életében. Mivel otthon nem találja helyét, s felnőtt gyermekei is mind lemondták a hétvégi találkozót, felkerekedik, s elhatározza, egyenként látogatja meg őket. Egy doboz gyógyszerrel és hű kerekes bőröndjével vág neki az útnak, mely út jóval többet jelent annál, mint azt először képzelnénk. Valóságos öröm nézni, ahogy De Niro figurája útra kel, idegeneket szólít meg vonaton, csak hogy beszéljenek pár szót, elgondoltam, sokszor a velünk szemben ülővel igyekszünk mindenféle kapcsolatot kerülni, ha ne adj isten, találkozna tekintetünk, juj, azonnal másfelé nézünk, ki tudja miért. Frank ezzel szemben keresi a kontaktust, büszkén mesél élete művéről, a telefonkábelek végtelen soráról, s ahogy a mellette ülő öregasszony időnként közbeszól, valóban bájos jelenet. Frank lassacskán haladva látogatja végig gyermekeit, betoppan pár napra életükbe, mely nem is annyira idilli, ahogy azt ő maga elképzelte, vagyis ahogy mindazt tudni vélte. Finoman, szó nélkül olvas az árulkodó jelekből, nem tesz szóvá semmit, nem vádaskodni, veszekedni jött, valami egészen más vezérelte. De Niro bölcs félmosolya, átható tekintete mintha azt sugallná: látom, nem akarod elmondani, valami nincs rendben. Nagypapás alakja valósággal felduzzasztja lelkiismereted, elmélázol saját családi kötelékeiden, be nem vallott dolgaidon, amikről jórészt az ősök miatt nem szóltál, nem akartad cserbenhagyni, megbántani őket, s inkább hallgattál, olykor talán túl sokáig is. De hiába, ők bizony mindig mindenen átlátnak, életed nyitott könyv előttük, s ha meg is próbálod leplezni gondjaid, egyetlen pillantással döntik le fedezéked, mindezt nem ellened, érted teszik, hisz mi lehetne számukra fontosabb gyermekeik boldogságánál. Idővel David-ről, az ígéretes művészről is kiderül, nem a tervezett szerint alakult sora, olyan dolgokba keveredett, melytől minden szülő retteg, inkább bírkózna oroszlánokkal, minthogy gyermeke drogokhoz nyúljon. Az ostoba, önként történő pusztítása testnek és elmének, talán a legszörnyűbb "büntetés" egy szülőre, jelen esetben egy apára nézve. Gondosan, szeretetben felnevelt valakit, úgy tűnt jól alakul élete, erre értelmetlenül vész kárba egy ígéretes tehetség, de fenébe is a munkával, hát a gyermekéről van szó! Ahogy egy szintén sokak által kedvelt moziban mondja Theoden király: "szülőnek nem való gyermekét temetni". Mindez maradéktalanul köszön vissza Frank arcáról, ahogy a kórházi ágyon felfogja, mi is történt. És nem érti. Bizony nem érti, hogyan, mikor távolodott el fiától s gyermekeitől ennyire. Milyen átkos korlátok férkőztek közéjük, amik meggátolták, hogy olyan őszintén beszéljen velük, mint gyerekkorukban? Igazi válasz talán nem is létezik e kérdésre, a legjobb, amit mondhatunk: ilyen az ember. Felnövünk, munka, esetleg saját család vár ránk, mindennapi gondjaink tengerében hajlamosak vagyunk megfeledkezni egymásról. Elbeszélünk, elmegyünk egymás mellett, ahogy a vonat suhan a telefonpóznák mentén, ki nem mondott dolgaink akár éveken keresztül kísértenek, mert valahogy sosem volt erőnk szembenézni a dolgok valódi állásával. Pedig végül minden gondod eltörpülni látszik, ha tudod, hogy vannak emberek, akik bármit is tégy, melletted állnak, míg tehetik, segítenek mindenben, egyetlen dolgod van csupán, légy őszinte, ne zárd ki életedből azokat, kiktől magát az életet kaptad. Lehet, a haverok előtt manapság ciki, ha családi program következik hétvégén, idővel ők is belátják majd, mennyire igazad volt, mikor helyettük családod választottad. A mellékszereplők is tisztességgel teszik a dolgukat, Sam Rockwell egyik személyes kedvencem, mindig öröm látnom, s itt van Barrymore kisasszony is, aki felett bár szintén járogat az idő, kislányos, őszinte bája jó ideig kísérni fogja még. A rendezés sosem tolakodó, a film nem akar feleslegesen érzelmeinkre hatni, minden torokszorító momentumnak indokolt helye van, s ami a legérdekesebb, alapvető, mindenki által tapasztalt dolgokra, érzésekre épít a mozi. Egy mindvégig jóleső, olykor keserédes, ám ami a legfontosabb, emberi történetet láthatunk, ami bár valóban hétköznapi húrokat penget, pont ettől válik különlegessé, átélhetővé. S ha egy kicsit is magadba zuhansz utána, netán felhívod a nagyit, megkérded hogy van, már megérte elkészíteni. Üdv! |