Langelus hozzászólásai

Ugrás Langelus adatlapjára
elejére ... 1298 1299 1300 1301 1302 1303 1304 1305 1306 1307 1308 1309 1310 1311 1312 1313 1314 1315 1316 ... végére

Asszociáció

2010-05-13 20:06.12

Michael Douglas

2010-05-13 20:05.52

csak asszociáltam a szavakra.

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

2010-05-13 20:03.44

"Vagy egy őrült szolgálatába állunk, vagy agyonlőnek minket." "Gondold csak el a világot számok nélkül. Nem tudsz rendelni egy hamburgert se."

Melyik a legfeleslegesebb topik? :-)

2010-05-13 20:01.27

Úgy érted, túl korai? Jó, még nem telt el sok idő a premier óta, de úgy gondoltam, hátha azért akadtak már olyan észrevételek, amik konkrétan nem a rajongás, hanem a hibák szemszögéből látják azt a filmet.

Nem kell mindig kaviár - Vélemények

2010-05-13 19:55.15

Ez ízlés dolga. Nem az én stílusom az opera. Szoktam zenét hallgatni, de én inkább a mozi híve vagyok, már amikor óvatos utánajárás után találok egy megfelelő filmet.

2010-05-13 19:51.58

Hát látod, ebben például nem egyezik az ízlésünk. Én a színházat tartom a mozi anyjának, de számomra nem jelent tartalmas szórakozást, főleg nem az opera.

Vasember 2. - Vélemények

2010-05-13 19:48.27

"Amennyiben a 2008-as Vasember-film a Paramount-Marvel társulás kezében megmaradt egy robotpilótára állított termékbemutató szintjén, az idei folytatás már nem több, mint egy nyílegyenes úton száguldó, kiglancolt sportkocsi, beékelt kormánnyal és egy téglával a gázpedálon. Míg az eredetmesénél még automatikusan kínálkozott a szuperhős-sztorik eszmélés/megváltás narratívája (a multimilliárdos fegyvergyártóból egy afganisztáni terrorista-fogság humanitárius világjobbítót farag, aki a fináléban felülkerekedve a szimbolikus apa/diktátor figurán kinyilvánítja friss isten-mivoltát), a második részben már szabad kezet kaptak a készítők, hogy kedvükre válogathassanak a konfliktusokból – érthető, ha az eredmény felemás lett. A szuperhősvonalhoz kellő főgonosz figurájában szerencsésen rátaláltak a negyed százados múltra visszatekintő Whiplash-re (a Marvelnél még tavaly ősszel újraformázták a karaktert, bosszúálló ruszki atomfizikust teremtve az olasz playboy-eredetiből), aki – nagyrészt Mickey Rourke brutális fizikai megjelenésének köszönhetően – vérbeli, fenyegető ösztönképmásként tornyosul főhősünk elé, saját fegyverzetét ellene fordítva. Az új szuperhősfilm-trend szerint nem csupán kihagyhatatlan, de kötelezően túlhangsúlyozott drámai konfliktusoknál azonban nehezebb volt a választás: egyfelől tálcán kínálkozott a Stark és titkárnője között bimbózó románc szerelmi háromszöggé bővítése egy kirobbanóan dögös friss munkaerő riválisával (lásd Pókember 3.), másrészt csábító lehetőségként fénylett fel a főhős szívét védő palladiummag halálos sugárzása, ami egyre (ön)pusztítóbb viselkedésbe taszítja szuperhősünket (lásd Superman 3.). Döntés helyett biztosra mentek, sőt a két órás cselekményidőbe bezsúfoltak még egy ellenféllé kényszerült régi barátot, egy kisebbrendűségi érzésétől kíméletlen konkurenssé vált fegyvergyárost, sőt a SHIELD szuperhős-szövetségének egyre fokozódó nyomását a függetlenségét harcosan védő, überindividualista Tony Stark felett. Ezek után talán nehezen érthető, miért sikerült a Vasember 2. még elődénél is unalmasabbra. A lehetséges magyarázat ismét csak az arányokban rejlik. A műfajban elsődleges szerepet játszó fizikai összecsapások (talán nehezen elfogadható a kijelentés, de a szuperhős-kalandmesék sikere a jól felépített és helyesen időzített akciókra épül) az első rész hibáját megismételve nem csupán szórványosak, de rosszul pozícionáltak (hol marad a zsáner imádott akciófelütése?), sőt akár tét nélküliek: a három küzdelemben középen elhelyezkedő Vasember-Vasember bunyó a legjobb barát ellen zajlik kiszámítható végkifejlettel, a fináléban idejében kiürített vásárterület pedig gyorsan megfosztja hősünket a kétfrontos küzdelem jól kiaknázható krízishelyzetétől (gonosz semlegesítése versus áldozatok mentése). Az akciószegénységet (mind számban, mind koreográfiában) ezek után csak tovább súlyosbítja a fent említett drámabőség: ennyi személyes konfliktus bábája közt nem csoda, ha elvész a gyerek – a betegségen kívül egyetlen konfliktusszálnak sem jut elegendő idő a kibontásra, így aztán a megoldások is csak légből kapottak lehetnek (kivétel nélkül a SHIELD csodatévő-testületéhez kapcsolódva). Kétszáz percben a Vasember 2.-ből talán kerekedhetett volna a Marvel-filmek Elfújta a szélje, másfél órában esetleg a Terminátora (Whiplash remek monaciói entré-ja Cameron legjobb pillanatait idézi) – ebben a két órában azonban inkább olyan, mintha máris a Rocky 4-e lenne."

2010-05-13 19:48.05

Üsse kavics, begépelem:

Nem kell mindig kaviár - Vélemények

2010-05-13 19:45.24

Meg tudom érteni. Igen nagyon kevés az értékálló, kritikusan izgalmas és felemelő film.

Asszociáció

2010-05-13 19:40.49

My First Lady

Nem kell mindig kaviár - Vélemények

2010-05-13 19:40.31

A leírása alapján egy vagy két csillagot adnék rá.

Robin Hood (2010) - Vélemények

2010-05-13 19:39.27

Tehát igazából két dolog lehet rontó tényező: a VÉR hiánya és a túl sok poén. Megnéztem volna ma, de halasztanom kellett. Remélem, egy intelligens, brutális és ötletgazdag karaktercselekvéssel ütő mozi.

Nem kell mindig kaviár - Vélemények

2010-05-13 19:36.15

Nem kell mindig kevlár (Viccből írtam ezt ide)

Mit hallgatsz most?

2010-05-13 19:31.10

Ez egy nagyon finom dallam: http://www.youtube.com/watch?v=goKLnMbnidU

Mozifanatikusok éjszakája

2010-05-13 19:25.20

Érdekességként filmoldal.hu: Mi dönti el melyik filmet választod mozizáskor? Válassza ki a szavazást a listából - Válasszon szavazást -Mi dönti el melyik filmet választod mozizáskor? Mi dönti el melyik filmet választod mozizáskor? A film története 10 26.3% Nem járok moziba, dvd-n nézek meg minden filmet 8 21.1% Előzetes klip alapján döntök 7 18.4% 3D-s vagy normál vetítés 3 7.9% Melyik az új film 3 7.9% A film főszereplője 2 5.3% A hangulatom 2 5.3% A film rendezője 1 2.6% A film címe 1 2.6% Kritikák alapján döntök 1 2.6% Melyik kezdődik hamarabb 0 0% Mindegy, csak mozizhassak 0 0%

Vasember 2. - Bakik, hibák a filmben

2010-05-13 18:49.08

Remélem, nem bánjátok, amiért ezt az oldalfiókot megnyitom. Sok tucat filmnél van pontosan ezzel a címmel feltüntetve ugyanilyen. Ha a topic fölösleges, úgyis törölni fogják 48 órán belül. Azt vallom: nem készült annyira irodalmi értékű mozgóképi alkotás, hogy az ne érdemelne meg egy ilyen al-topicot. Ide össze lehet gyűjteni mindazokat a dolgokat, amit hiányolunk, elítélünk vagy mulasztásként felróvunk a folytatásnak.

Peter Facinelli - Melyik filmben leghelyesebb?

2010-05-13 18:33.12

XYD.

Vasember 2. - Vélemények

2010-05-13 18:28.00

Ugye nem bánjátok, ha bemásolok egy kritikát ide? Tudom, hogy ha valakit érdekel, akkor akár rá is kereshetne, de hátha így többekhez eljut.

Melyik a legfeleslegesebb topik? :-)

2010-05-13 18:25.15

Igen. Az Alkonyatnak és színészeinek összesítetten hagynék vagy 50 topicot és passz.

Robert Pattinson - Aki imádja Robot, az ide!

2010-05-13 18:23.44

Szerintem ő annyira rajonghat azért a Robért, hogy még az életnagyságú képmásához is hozzámenne feleségül.

Alkonyat - Újhold - Kedvenc farkas??

2010-05-13 18:21.57

Vuk.

Melyik a legfeleslegesebb topik? :-)

2010-05-13 18:21.06

Minden "ki a szexibb"-topic.

Robert Pattinson - Robert Pattinson linkek:D

2010-05-13 18:20.01

Június 1-től van nyár, M.A.B.(i)C. : )

Cillian Murphy - Vélemények

2010-05-13 18:17.31

Lehet, hogy nyáron tőlem is kap csillagot.

Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron - Vélemények

2010-05-13 18:14.41

Ez annak jobbára tinikorosztályú egyénnek "izgalmas", aki csak el akarja engedni - ugyan már: dobni! - az agyát, miután megérkezett a munkából vagy éppen bepiálva tombolt valami házibulin.

V mint Vérbosszú - Vélemények

2010-05-13 18:12.00

Több éves filmkritika, csak olvasmány gyanánt. "V mint vérbosszú O mint ostoba 2006. április 19. Bemutató: 2006. április 20. "Hét éve nem készült a hollywoodi dömpingben brutális erejű celluloidlöket, olyasféle veszedelmes agymasszázs, amely vizuálisan is szemkápráztató lenne. Chuck Palahniuk súlyos mesterdarabjának (Harcosok klubja) Fincher által vászonra álmodott verziója az eredetivel egyenértékű, nyers és kompromisszummentes remekmű volt. Hasonló lehetőség kínálkozott a Wachowski fivérek által patronált elsőfilmes James McTeigue előtt: Alan Moore és David Lloyd tusba oltott karcos disztópiája a szigorúbb ítészek szerint is popkulturális klasszikus, olyan kivételes alkotás, amelynek minden percében érdekfeszítő története provokatív, összetett morális kérdéseket feszeget, lenyűgöző grafikai megvalósítása pedig szinte kiált a megfilmesítésért. Képei rendkívül filmszerűek, mind formailag (zoom, párhuzamos montázs), mind narratív szempontból (flashback) a mozgókép nyelvét idézik. W mint Wachowski Sajnálatos tény, de az alkotók a kínálkozó büntetőt a szögletzászlóra bikázták, s mint (szinte) mindig, újra győzedelmeskedett a szigorú üzleti megfontolás: minimális kockázat, maximális profit. Így lett a V mint vérbosszúból megdöbbentően lebutított, amputált adaptáció, amely bízvást nevezhető elhibázottnak; önmagában szemlélve pedig szokványos módon levezényelt, professzionális amerikai tömegcucc, amely csupán annyival emelkedik ki az álomgyári posványból, hogy nyomokban a nyugalom megzavarására alkalmas moore-i ideákat tartalmazhat – körülbelül a tejcsokoládé analógiájára, amely tudvalévően nyomokban mogyorót tartalmazhat. Úgy hiszem, csak az képezhetné vita tárgyát, hogy a meglepő precizitással véghezvitt nullszaldó, a szörnyűnél is rosszabb fércmunka, A szövetség, vagy a V mint vérbosszú a ramatyabb Moore-adaptáció. (A maradék mozgóképre áthangszerelt Moore-anyag, A pokolból e ringben nem indítható, hiszen a kevéssé bántalmazható comics-mozik népesnek nemigen mondható csapatából kerül ki.) Miként azt Moore a Behind the painted smile című írásában kifejtette, a képregény ihletői között ugyanúgy megtalálhatjuk a világirodalom leghíresebb antiutópiáit (1984, Szép új világ, Fahrenheit 451), akárcsak a Batman-füzeteket vagy éppenséggel két trashmozit a halhatatlan Vincent Price-szal a főszerepben (The Abominable Dr. Phibes, Theatre of Blood). Listájában egyetlen, ámde annál fontosabb történelmi személy neve marad említés nélkül – az ok mégis érthető: az angol nemzeti mitológia emblematikus alakját, Guy Fawkes-ot David Lloyd, a V for Vendetta grafikusa-társszerzője ötlete alapján emelték be a történetbe. Fawkes az ún. lőpor-összeesküvéssel került be a történelemkönyvekbe (keresztnevének etimológiai pikantériájáról nem is beszélve: keresztnevéből származik az angol köznyelvben gyakorta használt guy – pasi – szó). Nevezett fiatal katolikus konspirátor 1605. november 5-én a protestáns I. Jakab király meggyilkolására tett – sikertelen – kísérletet. Ha egy árulón keresztül nem szivárog ki az ügy, a nyitóülés közben robbantotta volna rá a parlamentet a királyra, annak családjára és megannyi protestáns arisztokratára a pincében elhelyezett mintegy 800 kilogramm puskaporral. Szisztematikusan párolták ki belőle Moore apró finomságait A fenti történelemlecke ismerete feltétlenül szükséges a sztori szempontjából, tekintve, hogy a dátum, a karakter és a tett szimbólummá lett, s erre épül a mozi is: a film (anti)hőse a V nevet viseli (a V betű halmozása, valamint az 5-ös szám bárminemű megjelenítése ugyancsak szimbolikus, az Angliában minden évben ünnepelt november 5-ére utal), Guy Fawkes öltözékében és maszkjában jár-kel, mi több, nagyszabású tervét is meg kívánja ismételni. Nagy-Britanniában járunk, a közeli jövőben, ahol egy járvány okozta krízis következtében a szélsőségek felé fordul a nép, s egy fasiszta pártot választanak meg. Hatalomra jutását nyílt diktatúra követi, egy fasiszta, totalitárius állam ideológiájával és minden „segédeszközével” együtt: állami törvények figyelmen kívül hagyása, 24 órás, teljes állami ellenőrzés, titkosrendőrség, terror, faji tisztogatások, koncentrációs táborok, etc. V két síkon kíván igazságot szolgáltatni: személyes és társadalmi aspektusban. Privát vendettáját már az első fél órában lerendezi (anno biológiai kísérleteket folytattak rajta egy koncentrációs táborban), a kollektíva szabadságáért küzd hát a maradék 100 percben: célja az állam megdöntése a legkülönfélébb terrorcselekmények által, továbbá a nép lázadásra serkentése. A lojalitás jeleit eleinte nem mutató, a televíziónál dolgozó ifjú Evey (kit V ment meg az erőszakoskodó rendőröktől) idővel V szövetségesévé, lelki társává válik, miközben a szabadságharcos a tévé épületébe betörve sikeresen lejátszatja előre felvett felbujtó kazettáját, amelyben cselekvésre agitál, s többek között közli, november 5-én nagyszabású pirotechnikai bemutató várható. Nyomában Finch nyomozó, és segédje, Dominic; eközben V robbant, öl, s rendet rak, mi pedig csendben várjuk a grandiózus tűzijátékot. Buta mozi a V mint vendetta, szisztematikusan párolták ki belőle Moore apró finomságait. Így lesz V-ből anarchista forradalmár helyett egyszerű szabadságharcos, Eveyből lőszergyárban tengődő, prostitúcióra kényszerülő 16 éves gyereklány helyett jómódban élő, huszonéves televíziós asszisztens, Finch munkamániás, kétségbeesett, frusztrált, háromdimenziós karakteréből szimpla józsaru-klisé, Evey szeretőjéből, Gordonból pedig a szervezett bűnözésből hasznot húzó kisstílű figura helyett egy abszolút kidolgozatlan, kacagtatóan naiv showman, miként így cserélődik ki a háttértörténet posztnukleáris vésze sebesen terjedő ragályos kórra. Mindez már önmagában elegendő ok lenne a sírógörcsre, de a Wachowski fivérek összecsapott, slendrián forgatókönyve fokozza a fokozhatatlant: nem elég, hogy a szakadék szélére pozicionálják e produkciót, de azt egy elegáns csípőmozdulattal le is taszajtják onnan. Botor mód törölnek meghatározó szereplőket (Rose Almund; a Sors elnevezésű szuperszámítógép) és kiradíroznak egy hangsúlyos elbeszéléstechnikai megoldást (hangulatalapozó lírai monológok) is, de az igazi rombolást a hozzátoldásokkal érik el. V frappánsnak szánt csupa „v” betűs bemutatkozása még hagyján, s ha akarjuk, még a tévéshow-beli burleszk is legyintés-kompatibilis (noha teljességgel átgondolatlan, motiválatlan és hiteltelen). Ellenben a kényszeres szentimentalizmus, az erőltetett, tökéletesen működésképtelen romantikus szál V és Evey között már diplomatikusan szólva is komoly indok a hányingerre (a képregény világa mentes mindenféle nemes emberi érzésektől, ott csak permanens nyomasztás van és súlyos pesszimizmus). Istenigazából a velejéig hamis, undorítóan patetikus zárlat teszi fel ezen bóvlira a bizsu-koronát, amellyel feltehetőleg azt is sikerül elérnie a stábnak, hogy még a legelnézőbb Moore-szimpatizánsok is megberregtessék a láncfűrészt. Papírvékony protagonistát kreáltak V-ből A teljes játékidőben maszkot viselő Hugo Weaving V szerepében legalább meggyőző tud lenni(legalábbis amikor nem v-zik). Natalie Portman ritkán meggyőző, sőt, néhol kifejezetten halovány alakítást nyújt; mindenesetre kopaszon is bájos, s legalább olyan cuki a betanított brit akcentusa, mint Zhang Ziyi vagy épp Lee Yeong-ae angolja. A gárda igazi telitalálata John Hurt, aki az 1984-beli 1984 elnyomott Winston Smith-je után (ön)ironikus módon most elnyomó Big Brotherként térhetett vissza a gyöngyvászonra. Moore, akárcsak a többi filmadaptációjától, e mozitól is teljesen elhatárolódott, nevét a stáblistán sem olvashatjuk. (Érdekfeszítő adalék, hogy a grafikus-társszerző Lloyd a kezdetektől fogva lelkesedett a filmért, s máig remek adaptációnak tartja…) Úgy hiszem, jogos kritikával élt, amikor kijelentette, művét aktuálpolitikai kérdésekre silányították, e szerint pedig nem két szélsőséges politikai nézet, az anarchizmus és a fasizmus kerül egymással szembe, hanem a liberalizmus és a neo-konzervativizmus, leképezve az USA jelenlegi politikai helyzetét. (A teljesség kedvéért azonban ne feledjük, a 80-as években a képregényt a konzervatív Thatcher-kormány kritikájaként értelmezték, amelynek relevanciáját a köztudottan Thatcher-ellenes Moore is megerősítette.) Ugyancsak igaznak vélem azon megállapítását, amelyben azt fejtegeti, hogy a filmben papírvékony protagonistát kreáltak V-ből, aki amellett, hogy megszabadítja a népet a rabigától, leheletfinom muzsikát hallgat, csuda klassz filmeket néz, és ízletes pirítóst készít a szerelmének. Ellentmondásos figuráját tehát sikerült maradéktalanul hollywoodizálni – hadd dobogjon együtt vele a néző szíve! Ezzel szemben az eredetiben V többszörösen árnyalt, komplex karakter, aki tetteivel – többek között – egy morálfilozófiai problémát vet fel az olvasónak, miszerint erkölcsileg helyes-e egy magasabb rendű cél (szabadság, függetlenség) érdekében különféle terrorcselekményekhez folyamodni: ennek megválaszolásával pedig az olvasó döntheti el, hogy ünneplendő hősnek avagy elmebeteg antihősnek minősíti-e V figuráját. A V mint vérbosszú tehát egy szerfelett ostoba mozi, a graphic novel ócska mozgóképes hamisítványa. Tanulságos, nézem, az amazonon két mozijegy áráért vesztegetik az originál Moore-agymenést. A döntés természetszerűleg a néző kezében, tessék választani: piros vagy kék kapszula?"

Jon Favreau - Vélemények

2010-05-13 17:23.26

Nem az a kifejezetten komoly és sziporkázó értelmű pasas. Rendezett filmjei erősen hajlanak a Transformers irányába.

Robert Pattinson - Robert Pattinson linkek:D

2010-05-13 17:22.25

Hétfőn még csak 6 és fél ezer hozzászólás volt itt, mostmeg van több mint 7 ezer. Nyárra meglesz a 10.

Vasember 2. - Vélemények

2010-05-13 17:17.27

Pár év múlva Vasember el fog jutni valami olyasmig, mint az 1997-es Batgirl és Robin, vagy a 2007-es Pókember 3. voltak.

Star Wars III. rész - A sith-ek bosszúja - Legjobb Sith

2010-05-13 16:38.49

Jacen volt az, aki a sötét oldalra tért át, ugye? Belőle Darth kicsoda lett?

elejére ... 1298 1299 1300 1301 1302 1303 1304 1305 1306 1307 1308 1309 1310 1311 1312 1313 1314 1315 1316 ... végére