Itt egy másik. Amolyan nyomatékként mellékelem az előzőhöz:
"Jon Favreau 2008-ban egy bűnrossz filmmel levette a lábáról a fél világot, Robert Dowey-t pedig végleg a szupersztárok közé emelte. Mivel a Vasember nem volt más, mint ennek a második résznek a két órás trailere, joggal bízhattunk benne, hogy majd most megmutatják, mitől döglik a légy. Nem teszik; Tony Stark második kalandja – bár egy fokkal jobb, mint az első – tipikus hollywoodi ipari hulladék, és mint ilyen, némileg szórakoztató.
A legnagyobb probléma ismét az, hogy forgatókönyv nélkül, pusztán Downey karizmájában és a 200 milliós büdzséből összeeszkábált akciójelenetben bízva álltak neki a munkának. Justin Theroux (a Trópusi vihar is az ő bűne) szedett-vetett szkriptjéből hiányzik az ív, amire felfűzné az eseményeket, vagy egy központi gondolat, ami vezényelné a sztorit. Így jobbára random módon egymásra pakolt jelenetek kusza halmaza a film, és ezek legtöbbje totál érdektelen. Nincs izgalom, nincs miért, kiért szorítani. Annyi javulás történt az első részhez képest, hogy legalább nem kell egy órán át bámulnunk, ahogy Stark összerakja a páncélt. És ha már Stark; vele se kezdtek semmit. Theroux-nak eszébe se jut elmélyíteni a figurát, ellenben ír egy olyan jelenetet, amihez hasonlóan borzasztót a Pókember 3. hírhedt kocsmás-táncos betétje óta nem láttunk. Itt a részeg Vasember tombolásával sikerül elérnie, hogy Stark-ot már ne jó fej bunkónak, csak sima bunkónak tartsuk.
A második részek örök törvénye a többet, nagyobbat elv. A Vasember 2-ben akcióból nincs több, mint az elsőben, ellenben három filmre elegendő A kategóriás színészt csempésztek a filmbe. Természetesen senkire nem jut elég idő, esélyük sincs kibontakozni a mellékszereplőknek, mégis, sokszor miattuk válik nézhetővé a film. Paltrow ugyanolyan jó, mint mindig, Scarlett Johansson dögös és érzéki, a Terrence Howard helyére beugró Don Cheadle pedig egyenesen remek. A Pankrátorral a béka feneke alól felbukkanó Mickey Rourke, bár úgy tűnik, Oscar esélyes szerepek helyett a jövőben inkább a bankszámláját gyarapítókkal lesz elfoglalva, ismét briliáns. A Vasember 2. itt hibázza a legnagyobbat; az egész filmnek Downey és Rourke vérre menő csatájáról kéne szólnia. Az említett színészekkel ellentétben Sam Rockwell élete legrosszabb, legripacsabb alakítását nyújtja az ellenlábas Hammer képében. Samuel L. Jackson filmográfiájában már így is annyi a vállalhatatlan szerep, hogy még egy már nem oszt, nem szoroz. A film ugyanakkor egy egyszemélyes Robert Downey Jr. stand-up, a többiek csak azért vannak, hogy asszisztáljanak ehhez. Aki eddig szerette őt, ebben a filmben is imádni fogja. Aki hozzám hasonlóan már a falat kaparja attól, hogy Downey minden filmben ugyanazt és ugyanúgy játssza (gyakorlatilag önmagát), azokra nehéz két óra vár.
A Vasember 2-ben pontosan kettő értékelhető akciójelenet van, egy a végén, egy az elején. Mind a kettő benne volt az előzetesben is, így nagy meglepetésre ne tessék számítani. Viszont el kell ismerni, ezek a durvulások toronymagasan a film legjobb pillanatai, Favreau-nak ehhez van érzéke, ha már máshoz nem is nagyon. Na de, 200 millió dolláros költségvetés, és 1200 Ft-os jegyár mellett az ember kicsit többet vár, mint két, egyenként tíz perces zúzást. Az első rész erényeit sikerült átmenteni ide is; a páncél ugyanolyan hihető, mint ott, szinte érezzük a súlyát és az erejét. A vágás pedig az emberi érzékelés határait is figyelembe veszi; nincsenek szétforgácsolva a jelentek.
A Vasember 2. ugyanúgy összeroskad a túl sok szereplő, túl sok történetszál súlyától, mint a Pókember 3. Lelketlen és agyatlan nyári blockbuster, amit a néhány jól elhelyezett poén, a látvány, és a casting ment meg a totális csődtől. Az pedig külön ironikus, hogy az amúgy kosárpálya nagyságú amerikai zászlók előtt ugráló „nemzeti kincs” végül is inkább a jófajta német minőségre szavaz. Tessék csak figyelni az autómárkát."
|