Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Daredevil, a fenegyerek - Cinemax, 01:25 |
A kód neve: Merkúr - RTL Három, 01:25 |
Halálod napja - Filmbox Extra HD, 01:50 |
Karácsonyi dupla randi - Mozi Klub, 02:35 |
Gumball csodálatos világa - Cartoon Network, 02:50 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Franco Nero (83) |
Vincent Cassel (58) |
Maxwell Caulfield (65) |
Pokorny Lia (53) |
Oded Fehr (54) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
2022-es választás |
R.I.P. |
Creed 2. - Vélemények |
Dallas (sorozat) - Vélemények |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Elit játszma |
Piros Ildikó |
2009-09-18 21:31.15 |
Na szia ...:))) |
2009-09-18 21:30.54 |
Akkor jól sejtettem, hogy te nagyon ott vagy a szeren Gary filmjeit illetően. Tegnap este Dr. Kotásszal megnéztük - most már sokadjára - a Halhatatlan kedves-t.. egyszerűen zseniális ez a film, minden tekintetben...:) |
2009-09-18 21:17.04 |
helló.. én itt vagyok, Dr. Kotász meg valahol itt van az egyik ismerősénél, de én vagyok szállásadója mostanság.. úgy szerda este óta.. |
2009-09-18 14:06.17 |
Én jelenleg is érzem jelenléted de nem jelképes jelleggel..:))) |
2009-09-18 14:04.02 |
Biztosra veszem, hogy itt sem lesz nagy tolongás... de azért tegyünk egy próbát:))) |
2009-09-18 14:03.31 |
HÁt akkor.. .boldog szülinapot, Cunci százados...:))) |
2009-09-17 20:03.15 |
Hát, jónéhányat, de nem annyit, amennyit Te, szerintem... én tuti, hogy le vagyok maradva hozzád képest: talán egy tucatot, vagy kevesebbet, de az tény, hogy jópár még megnézésre vár... |
2009-09-15 21:56.36 |
Veszem az információidat rendületlen... már olyan gyors vagy, hogy nem tudok lépést tartani veled:)))) |
2009-09-15 21:14.59 |
ok.. that's fine...:))) |
2009-09-15 20:54.50 |
pedig itt .. illetve ott vagyok...:)) |
2009-09-15 20:49.43 |
A HANG...... :)))) |
2009-09-15 19:45.35 |
Bernardo Bertolucci 1998-as filmjének, az Ostrom-nak a zenéje (Besieged) |
2009-09-15 19:44.36 |
.... tökéletes harmónia....:) |
2009-09-14 19:27.31 |
Annyira szép..... :))) |
2009-09-13 21:47.01 |
A Rickman-könyv meg az én könyvespolcomon áll... A Thewlis által írt könyv pedig még nem jelent meg magyarul..... sajnos..:( |
2009-09-13 20:44.50 |
A vérbeli színészmesterség titka abban áll, hogy hitelesen jelenít meg személyiséget, érzést, érzelmet, cselekményt, akár pillanatonként változtatva. Verlaine filmbeli személyisége nagyon összetett, hiszen a világirodalmi gyöngyszemeket labilis idegzetű, szélsőségekre hajlamos, sok tekintetben beteg lélek alkotta, mely egyszerre volt családapa, erőszakos-brutális férj, és gyakorló szodomita, aki nem válogat az eszközökben céljainak elérésére.
A muzsikus karaktere viszont alapjáraton kiegyensúlyozott, viszonlyagos nyugodt mederben folydogált az élete, mígnem be nem toppant hozzá az afrikai fiatalasszony, és onnantól kezdve már semmi sem volt olyan egyszerű és nyugalmas. Bátortalan, fontolva haladó, de mégis kitartó. Ezért az ilyen volumenű színészeknek - mint Thewlis -jutnak osztályrészül változatos szerepek, mert nem manírból, nem sémákból építi fel a figurát, hanem a leghitelesebb módon, szinte rákészül, átéli, belbújik a karakterbe, ahogyan ez megvan írva a nagy könyvben, és amely nagy könyv nemcsak Thewlis, de Rickman könyvespolcán is ott áll...... |
2009-09-12 23:17.05 |
Elég sármos, az tény... |
2009-09-12 22:42.48 |
láttam.... és meg is néztem..:PPPPP |
2009-09-12 22:40.38 |
Szép estét...:))) |
2009-09-12 22:31.07 |
Igaz.. töméntelen színpadi és filmes szerep áll mögötte.... |
2009-09-12 21:52.00 |
még szerencse.....:)) |
2009-09-12 21:24.33 |
benne volt bizony... de a lényegen nem változtat.. mert a sztori egy és ugyanaz...:))) |
2009-09-12 21:20.24 |
nem.. ?? ez érdekes. .ezt nem Hannibal Lecter kérdezi Will Graham nyomozótól..??? |
2009-09-12 21:18.23 |
Embervadász |
2009-09-12 21:16.08 |
csak tipp... Bíbor és fekete |
2009-09-12 21:06.50 |
El fogom olvasni, csak most sűrű lett a programom... de majd reagálok reája....:))) |
2009-09-12 20:55.37 |
Bernardo Bertolucci maga úgy jellemezte az Ostrom című filmjét, hogy az nem más, mint „ egy, a mozi számára készült kamarazene”. Kiszabadít két, látszólag sérült lelket a börtönéből. A rendező sosem utasította el azokat a témákat, amelyek pszichológiai, szociálpolitikai, esetleg személyes kérdéseket taglaltak a nagyobb volumenű rendezéseiben – és amik most ebben a filmben néhol előbukkannak.
A történet egy Shandurai nevű fiatal afrikai nőről szól (Thandie Newton), aki elmenekül saját, nevesincs hazájából, miután a katonaság elfogta és börtönbe zárta férjét. Rómában talál menedéket, ahol beiratkozik az orvosi egyetemre és amíg tanul, takarításból tartja fent magát. Házvezetőnője lesz egy különc angol muzsikusnak (David Thewlis), aki hamarosan beleszeret. Mr. Kinsky – ahogyan Shandurai általában nevezi őt – egyszerűen nem tud a fiatal nő elé állni és őszintén megvallani neki érzéseit. A köztük lévő kapcsolatot az a kis lift jelenti, amely a lakrészüket összeköti. A liftben sokszor ott vannak a férfi rejtélyes ajándékai: kérdőjel egy darab kottapapíron, egy szál orchidea, valamint egy, a családi örökségből származó gyűrű. Shandurai feldúlva adja vissza a gyűrűt munkaadójának és közli vele, hogy nem érti a férfit, sem a zenéjét. Őt minden Afrikához köti, még a zene is. Kinsky megkéri a kezét, és megesküszik, hogy bármit megtenne érte, a nő viszont zaklatottan ordibál vele, hogy akkor mi lesz a férjével a börtönben……A férfi megdöbbenve veszi tudomásul a hallottakat, egy pillanatra meghátrál, mielőtt nekifogna merész cselszövésének, hogy bebizonyítsa odaadását. A türtőztetés, a visszafogottság légköre itatja át Thewlis játékát, aki ezt megelőzően egy teljesen ellentétes karaktert jelenített meg a „Meztelenül”-ben. A színész kicsit bánkódott is a jóval kevesebb sikerélmény miatt, mert hiszen a „Teljes napfogyatkozás”-ban Verlaine szerepében elcsábítja Rimbaud-ot, itt viszont Kinsky vágyakozása túl erős, rabul ejtő és végig kitartó. Thandie Newton, aki a „Jefferson Párizsban” Sally-jét alakította, a kritikák szerint előző karaktereinek tulajdonságaiból (is) építette fel Shandurai személyiségét, néhol túl kifejezően. Ennek ellenére mégis nagyon jól érzékelteti karaktere érzelmeinek hullámzását, ahogyan Kinsky gyengédsége, kedvessége lassan végül eléri azt, hogy más színben lássa a férfit. Talán sokan azt hiszik, hogy ez egy könnyed kis szerelmes történet, de szó sincs erről. Már csak azért sem, mert a könnyedség nem túl jellemző Bertolucci-ra, másodszor pedig a legalapvetőbb kérdésre keresi a választ: Mit tehet meg egy férfi élete szerelméért, a másik oldalról pedig lehet-e bízni egy teljesen idegenben. Shandurai idővel a férfi hatása alá kerül, látva, hogy az minden követ megmozgat érte és férjéért. Ám amikor a nő álma megvalósul, már nem tud választani a két férfi között. Sokkal inkább a képek és a zene mesélnek, mint a dialógusok, üdítően hat a film csendje a vizuális effektekkel és pergő párbeszédekkel megtűzdelt mozik között. A gyönyörű képeket Rómáról és Shandurai afrikai rémálmairól Fabio Cianchettinek köszönhetjük, aki dolgozott már együtt Bertoluccival a 10 perc Chello című filmben |
2009-09-12 20:47.55 |
... és a zenét ki ne felejtsük.. Bach, Beethoven és Grieg..... nagyon jó választás:)))) |
2009-09-12 19:58.56 |
Bernardo Bertolucci maga úgy jellemezte az Ostrom című filmjét, hogy az nem más, mint „ egy, a mozi számára készült kamarazene”. Kiszabadít két, látszólag sérült lelket a börtönéből. A rendező sosem utasította el azokat a témákat, amelyek pszichológiai, szociálpolitikai, esetleg személyes kérdéseket taglaltak a nagyobb volumenű rendezéseiben – és amik most ebben a filmben néhol előbukkannak.
A történet egy Shandurai nevű fiatal afrikai nőről szól (Thandie Newton), aki elmenekül saját, nevesincs hazájából, miután a katonaság elfogta és börtönbe zárta férjét. Rómában talál menedéket, ahol beiratkozik az orvosi egyetemre és amíg tanul, takarításból tartja fent magát. Házvezetőnője lesz egy különc angol muzsikusnak (David Thewlis), aki hamarosan beleszeret. Mr. Kinsky – ahogyan Shandurai általában nevezi őt – egyszerűen nem tud a fiatal nő elé állni és őszintén megvallani neki érzéseit. A köztük lévő kapcsolatot az a kis lift jelenti, amely a lakrészüket összeköti. A liftben sokszor ott vannak a férfi rejtélyes ajándékai: kérdőjel egy darab kottapapíron, egy szál orchidea, valamint egy, a családi örökségből származó gyűrű. Shandurai feldúlva adja vissza a gyűrűt munkaadójának és közli vele, hogy nem érti a férfit, sem a zenéjét. Őt minden Afrikához köti, még a zene is. Kinsky megkéri a kezét, és megesküszik, hogy bármit megtenne érte, a nő viszont zaklatottan ordibál vele, hogy akkor mi lesz a férjével a börtönben……A férfi megdöbbenve veszi tudomásul a hallottakat, egy pillanatra meghátrál, mielőtt nekifogna merész cselszövésének, hogy bebizonyítsa odaadását. A türtőztetés, a visszafogottság légköre itatja át Thewlis játékát, aki ezt megelőzően egy teljesen ellentétes karaktert jelenített meg a „Meztelenül”-ben. A színész kicsit bánkódott is a jóval kevesebb sikerélmény miatt, mert hiszen a „Teljes napfogyatkozás”-ban Verlaine szerepében elcsábítja Rimbaud-ot, itt viszont Kinsky vágyakozása túl erős, rabul ejtő és végig kitartó. Thandie Newton, aki a „Jefferson Párizsban” Sally-jét alakította, a kritikák szerint előző karaktereinek tulajdonságaiból (is) építette fel Shandurai személyiségét, néhol túl kifejezően. Ennek ellenére mégis nagyon jól érzékelteti karaktere érzelmeinek hullámzását, ahogyan Kinsky gyengédsége, kedvessége lassan végül eléri azt, hogy más színben lássa a férfit. Talán sokan azt hiszik, hogy ez egy könnyed kis szerelmes történet, de szó sincs erről. Már csak azért sem, mert a könnyedség nem túl jellemző Bertolucci-ra, másodszor pedig a legalapvetőbb kérdésre keresi a választ: Mit tehet meg egy férfi élete szerelméért, a másik oldalról pedig lehet-e bízni egy teljesen idegenben. Shandurai idővel a férfi hatása alá kerül, látva, hogy az minden követ megmozgat érte és férjéért. Ám amikor a nő álma megvalósul, már nem tud választani a két férfi között. Sokkal inkább a képek és a zene mesélnek, mint a dialógusok, üdítően hat a film csendje a vizuális effektekkel és pergő párbeszédekkel megtűzdelt mozik között. A gyönyörű képeket Rómáról és Shandurai afrikai rémálmairól Fabio Cianchettinek köszönhetjük, aki dolgozott már együtt Bertoluccival a 10 perc Chello című filmben |
2009-09-12 19:09.24 |
Most már ne dobjon... .megvan a film...:))) |