Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Rakoncátlan célpont - Film Café, 10:05 |
A forradalom napján - Mozi+, 10:20 |
Downton Abbey: Egy új korszak - HBO, 10:30 |
Az élet dicsérete - Epic Drama, 10:50 |
Szerelem Dzsaipurban - Filmbox, 11:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Fisher Stevens (61) |
William Fichtner (68) |
Curtis Armstrong (71) |
Alison Pill (39) |
Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Ábel a rengetegben - Vélemények |
Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
Ida regénye (1974) - Vélemények |
Kántor (sorozat) - Vélemények |
TV2 |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Futni mentem |
Schmied Zoltán |
2010-11-03 14:13.27 |
Á, nekem nem is kellett tanulni, hamar belejöttem. :D |
2010-11-03 14:13.04 |
Egy kis Lajkó Félix?
http://www.youtube.com/watch?v=Xz3SvkwiSJw |
2010-11-03 14:10.19 |
Az nekem jobban megy, mint a hegedülés. :D :D :D |
2010-11-03 14:06.20 |
Én pl. 7 évig jártam zeneiskolába, hegedülni, de azt nem mondhatom el, hogy tudok. Visszagondolva azokra az évekre, minden elismerésem a tanáraimnak, hogy ép ésszel túlélték azt a nehéz időszakot.
Ezúton is köszönöm azt a végtelen türelmet, amit irányomban tanúsítottak. Tehetségtelenségem lustasággal párosult. |
2010-11-03 14:04.11 |
Ezt a versét is nagyon szeretem.
Még főiskolás koromban beszélgettem az egyik tanárommal arról, hogy lehet, hogy kissé közhelyes azt mondani, József Attila a kedvenc költőm,de akkor is Ő az. Erre azt válaszolta, neki is. :) |
2010-11-03 13:50.17 |
Billy Idol: Rebel Yell
http://www.youtube.com/watch?v=ZvxLRwZEx1c&feature=related |
2010-11-03 13:34.25 |
Fehérváron a turkálóban 200Ft/kg-ért. |
2010-11-03 10:26.49 |
József Attila / Hobó: Nagyon fáj
http://www.youtube.com/watch?v=D4CljbGbyZo&feature=related "Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat." |
2010-11-03 09:49.51 |
Mióta megszülettek a gyerekeim, esténként leggyakrabban ezt éneklem nekik. Még 2. osztályos voltam, 7 éves, amikor az iskolában Ági néni felírta a verset a táblára, és elénekelte (a dallam más volt), akkor még nem tudtam, mit jelent zsidónak lenni, de azok a sorok a táblán máig előttem vannak.
Lovasit meg mindig is bírtam. http://www.youtube.com/watch?v=T8-8U3PtiPw |
2010-11-03 09:29.21 |
Illyés Gyula:
Egy mondat a zsarnokságról Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallatószobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten gomolygó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! – ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott “vigyázz!”-ban, “tűz”-ben, a dobolásban s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félig nyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé kapott ujj “pszt”-jében, hogy ne mozdulj, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, táguló szembogárban, az van az éjben halkan sikló gépkocsizajban meg abban, megállt a kapulajban; abban, ahogy a “halló” közben – érzed – a kagyló csöndjén keresztül figyel egy idegen fül; nemcsak a telefondrót közt vergődő Laokoon-mód: vonat, repülő, sínpár, gúzsbog, kötélszár, mert zsarnokság van, nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, az operában, a trombitában, ott van az utca sarkán az éppoly harsány – vígan vagy kongó zordan feszülő kőszoborban, az van a derűtelen tarkálló képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; mert zsarnokság ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy a régi istened sem; mert zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek dadog az idegennek, ahogy, mielőtt súgtál, hátrafordultál, nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál is jobban bénító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves, az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szómámorban, mint légydög a borodban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az van az orrba-szájban, világban és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a tejút is már más, határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációkból, templom, parlament, kínpad, megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék, vonat kereke, hallod, rab vagy, erre kattog; hegyen és tavak mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, szív-hökkenésben; a nyugalomban, a bilincs-unalomban, a záporzuhogásban, az égig érő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret, követed és teremted; kémlelődsz ki e körből, ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába beivódik, evődik velődig; töprengenél, de eszmét tőle fogan csak elméd, néznél, de csak azt látod, amit ő eléd varázsolt, s már körben lángol erdőtűz gyufaszálból, mert mikor ledobtad; el nem tapodtad; így rád is ő vigyáz már gyárban, mezőn, a háznál; s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, fiad neki nemzed, hol zsarnokság van: mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; mert már miattad dermed dacba a gyermek, s lesz az öledben ringó feleség ringyó; vakondként napsütésben így járunk vaksötétben s feszengünk kamarában futva bár Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, e dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. |
2010-11-02 16:28.10 |
http://www.youtube.com/watch?v=ESOEuBMygbU |
2010-11-02 13:10.43 |
Az ő Nagysága nem a szépségében Áll. :D |
2010-11-02 12:46.27 |
Egy kis nyelvtörő Roccóval:
Rocco rockkoncerten rókázva Rókusfalvy rokonaival, rokolyában rokokó-pornót forgat. |
2010-11-02 12:35.46 |
Rosszat csinált, ítéljék el, mint mást, aki ezt tette, aztán kész. A többi engem nem izgat. Mondjuk én Story magazint sem olvasok. |
2010-11-02 12:31.21 |
Nahát, tegnap még Wynonát akarta a temetőbe csalni. Ma meg vasvilla Miss bambival?
Rám nem fog ideje jutni. :( |
2010-11-02 12:26.23 |
Értem én, de kicsit azt érzem itt is, hogy kell az embereknek a cirkusz, legyen min csámcsogni. Ha nem lennének Stohl-ok, sokan rosszul éreznék magukat. |
2010-11-02 12:21.22 |
Én is elítélem azért, amit részegen okozott, de egyetlen cselekedet alapján minden rosszat ráverni valakire túlzás.
Sokszor azok dobálják a köveket leginkább, akiknek a maguk háza táján kéne körülnézni először. |
2010-11-02 12:15.56 |
Korunk átlagembere hazaér a munkából, egy mozdulattal bekapcsolja a fűtést, miközben felesége mikrohullámú sütőben megmelegíti az üveges bébiételt, ráadja gyermekükre az egyszer használatos pelenkát, beindítja az automata mosógépet. Esténként 2-3-4 órán keresztül bámulja a tévét, alszik néhány órát, majd reggel kocsival elfuvarozza a gyerekeket bölcsődébe, óvodába, iskolába. Téli szalámit, pizzát, sós mogyorót eszik, szénsavas üditőt iszik, márkás cigarettát szív, el-eljár moziba, színházba, tekézni a haverokkal. Nosztalgikusan talán felrémlik benne időnként, hogy nagyszülei csapvizet ittak, és ha fürödni akartak, a tűzhelyen forraltak vizet, a húst nem a szupermarketből szerezték be, hanem tyúkot, disznót hízlaltak.
Látszólag mély szakadék tátong a Tarr Béla ábrázolta világ és a modern nagyvárosi lét között, mégis lehetséges párhuzamot vonni. Az isten háta mögötti lepusztult település lakóinak élete teljesen céltalan, az ott élők döntésképtelenek, megváltóra, megváltásra várakoznak, kívülről várják a csodát. De különbek vagyunk-e náluk mi, akik mindent készen kapunk? Ha egy nap arra ébrednénk, hogy sorsot cseréltünk, mi ülnénk ott a dohos, sötét, hideg konyhában, munka nélkül, lehetőségek nélkül – mit kezdenénk az életünkkel? Tarr filmjének “hősei”: néhány ember, akik hét órán keresztül a semmiben lebegnek, valamire várnak. Hogy mire, maguk sem tudják. Talán ők is Godot-ra. Nemrég elveszítették munkájukat, megkapták egy évi bérüket, s most közülük néhányan azt tervezgetik, lelépnek a többiek pénzével. Hogy hová, maguk sem tudják. Futaki irreális terveket ecsetel szeretőjének: „(...) elszegődöm éjjeliőrnek egy csokoládégyárba… esetleg kapusnak egy leánykollégiumba… És megpróbálok mindent elfelejteni, csak egy lavór meleg víz esténként, és nem csinálni semmit, csak nézni, hogy telik a kurva élet…” Hamarosan hírt kapnak a falubeliek: Irimiás és Petrina, a két, holtnak hitt szélhámos, közelednek. Mindenki tart tőlük, feszült várakozásban telik az idő. Közben a kocsmában fogy az ital, ropják a táncot részegen a tangóharmonika muzsikájára. A doktor az esős éjszakában magányosan kódorog, az ájulásig, a kis Estike meg macskája után saját magát is megmérgezi. A jó kiállású Irimiásnak jókor jön az értelmi sérült kislány halála, meggyőző szónoklatával lelkifurdalást ébreszt az emberekben s ráveszi őket, adják neki megtakarított pénzüket, hogy az így kapott tőke segítségével az Almássy-telepen egy szebb jövőt álmodhassanak maguknak. Ezek az emberek a hitet, a reményt vásárolják meg a pénzükért, s mert önmaguknak célt adni képtelenek, hamis prófétát keresnek, akiket nyájként követhetnek. Sivár ez a fekete-fehér, külvilágtól elzárt világ, ahol mindig esik az eső, áll az iszap, omladoznak a falak. A környezet, a táj komor sivársága azonban eltörpül az itt élők érzelmi kiégettsége mellett. A településen egyáltalán nincsenek kisgyermekek, az özvegyasszony Horgosné négy gyereke közül a két húsz év körüli nagylány prostiuáltként árulja magát a malomban, fia, Sanyi szélhámosokkal cimborál, saját húgát is becsapja, hogy elszedje pénzét; az egyetlen kisgyermekkorú szereplő a gyengeelméjű Estike, akiről senki sem vesz tudomást, halála utána a kocsmáros is csupán azt kéri számon az anyján, ugyan minek hozta ki az intézetből? Hét és fél óra... – sokan azt mondják / írják, sok, minek ennyi? Dehogy sok! A film alakjainak egész élete zajlik így, mit számít nekik hét és fél óra! Nekünk persze számít, mi unjuk. Menekülnénk vissza Fókuszt nézni, fórumozni a neten, inni a haverokkal... Pedig hét és fél óra kevés, pillanatok alatt elröpül, ha tartalmatlanul töltjük el. Tarr hét és fél órája tartalmas, megüli, elnehezíti a gyomrot. Ezért nem kívánjuk. Megszoktuk a chips-et, nem kell a pacal. S hogy ma is vannak, akik így élnek? Az ő bajuk. Megdöbbentő, fájdalmas, gondolatokat ébresztő hét és fél óra ez. Hét és fél óra a szeretet, a gyengédség legelemibb, legparányibb megnyilvánulása nélkül. Ami egymás felé közeledés a vásznon látható, az is pusztán zsigeri ösztön, testiség. Estike ugyan perceken át simogatja a macskát, de nem azt kiabálja-e ez a jelenet is, a gépies mozdulatok, hogy valójában nem a macskának van szüksége őrá, épp fordítva, a gyermek próbálja általa megtalálni gyökereit, nem létező biztonságát? Estike leírhatatlan magányában, kitaszítottságában Móricz Árvácskájának rokona. De Csáth Gézáé is lehetne ez a kisleány. Vagy Dosztojevszkijé. Körforgás, kiúttalanság. Alkoholmámorba, öngyilkosságba menekülés. Szimbólum ennek a műalkotásnak a befejezése is, bár ez inkább lezárás, mert megoldás, katarzis nincs. A kör bezárul – járjuk az utat, körbe-körbe, közben hisszük, haladunk, de mindig ugyanoda jutunk vissza. Az utolsó percekben visszatérünk a kezdéshez, Futaki harangszót hall... Ebből az ördögi körből nincs kiút, önmagába zárul. Újra és újra, az örökkévalóságig. |
2010-11-01 21:23.15 |
Ó, te mázlista, akkor neked dupla esélyeid vannak. :D |
2010-11-01 21:13.51 |
Beluccsi Mónika |
2010-11-01 21:10.32 |
Hogy áll a kampányotok? Írja már Meyer az újabb könyvet? Vagy ez is annyira lesz eredményes, mint annak idején Isaura ügye? |
2010-11-01 21:09.27 |
Egy kontaktlencsével ezt is megoldjuk. :) |
2010-11-01 21:07.12 |
Atyaég! Te ezt tükör nélkül nem tudtad? :O |
2010-11-01 20:50.00 |
A Kés alatt-ot bírtam, meg McMahon-t is. :) |
2010-11-01 20:42.39 |
Azt nem tudhatod. Vagy már láttad mind a 6 milliárd embert? Ki tudja, hány Thefloorfilla rohangál még a Földön? |
2010-11-01 20:39.26 |
Hát kire hajazol? |
2010-11-01 20:29.20 |
A fenébe, akkor én ezt is buktam. :( :( :( |
2010-11-01 20:25.02 |
Gondoltam én is erre, de azért 397-nél kicsit többre számítottam. Bár minden relatív, az Alkonyat fórumhoz képest még ez a 2281 is kevés. |
2010-11-01 20:18.40 |
Tudom, én vagyok a Te barikád. :) |
2010-11-01 20:15.18 |
Jöhetek harmadiknak? :D |