Sajnos egy részletben nem tudom beírni, mert túl hosszúnak találja, így két részre szedem.
A náci Németország 1939 Szeptember elsején megtámadta Lengyelországot, majd a Szovjetunió Szeptember 17-i bevonulása után hamarosan véget is ért a hadjárat. Lengyelország területét több körzetre osztották, majd 1940 elejétől kezdve a nyugati részekből, Warthegauból és Danzig-Nyugat Poroszorszából igen nagy sebességgel elkezdték kitelepíteni a zsidókat, hogy ez a két nyugati körzet hamar zsidómentes övezetté váljon, és a helyükre népi németeket telepítsenek. A kitelepített zsidókat a megszállt Lengyelország keleti részébe az úgynevezett Főkormányzóságba szállították, ahol különböző városokban telepítették le őket. Az egyik az öt nagy befogadó város közül a Krakkó volt. Ide főleg a Warthegauból érkeztek zsidók. Hogy a zsidókat egy helyre gyűjtsék, 1941 Március elején az összes környékbeli zsidót gettóba zártak. A gettót 1942 május végétől fokozatosan kezdték kiüríteni a transzportokkal, amikkel a zsidókat Belzecbe és egyéb táborokba kerültek.
A zsidók egy része az 1942-ben létrehozott Amon Göth parancsnoksága alatt álló Plaszow-i munkatáborba került. 1943 február 11-én Odilo Globocnik brigadeführer a körzet legfelsőbb SS és Rendőrparancsnoka a HSSPF/43/024/ rendeletben utasítja Göth-öt, hogy nagyobbítsa meg a tábort, majd ennek elkészülte után számolja fel a Krakkói gettó maradékát, és mindenkit,a ki még a gettóban van, vigye a Plaszowi koncentrációs táborba. A Gettót 1943 Március 13-án felszámolja.
A tábort 1944 Júliusa és Augusztusa folyamán ürítik ki, a zsidókat Auschwitzba, Mauthausenbe és egyéb táborokba szállítják.
Oskar Schindler szintén a háború elején érkezik meg Krakkóba, ahol is a káosz és a zsidó üzletemberek elzárása miatt hatalmas lehetőségek nyílnak meg a gátlástalan és ügyes emberek előtt. Schindler megszerez egy gyárat,a hol az SS-től igen alacsony áron zsidókat dolgoztat hatalmas haszonnal. 1944-ben mikor a zsidókat mind halra ítélik és más táborokba zárják, ügyeskedéssel, megvesztegetéssel eléri, hogy az ő munkásai megmeneküljenek ettől a sorstól, és megment körülbelül 1200 embert a biztos haláltól. Eddig a rövid történelem óra.
Thomas Keneally 1982-ben jelenteti meg regényét Schindlerről, amelyet Poldek Pfefferberg az egyik túlélővel való találkozásai és beszélgetései inspiráltak. Spielberg a megjelenésekor olvasta a regényt, és saját elmondása szerint már akkor gondolt a filmre vitelére, ám nem érezte magát még erre felkészültnek. A film közel tíz évvel a könyv megjelenése után készült el Spielberg rendezésében. Azzal, hogy várt vele ennyi időt, hogy alaposan átgondolt mindent, Spielberg elkészítette pályafutása legfontosabb, leghatásosabb és azt hiszem legmaradandóbb filmjét.
Spielberg zsenialitása az eddig készült filmjein is látható volt, de amit ebben a filmben alkotott az a pályája csúcsa úgy hiszem. Zsenialitása már rögtön az elején megmutatkozik, amikor is szembesül vele az ember, hogy a filmet fekete-fehérben forgatták le. Ez több okból is nagyszerű döntés volt. Először is azért, mert az embernek így az az érzése támad, mintha korabeli, jó minőségű dokumentum filmet nézne. Persze tudjuk, hogy nem azt nézünk, de a fekete-fehér kép mégis emeli az "ott vagyok" érzést, ami egy ilyen filmnél nagyon fontos. A másik, hogy a fekete.-fehér képbe ha valami színes dolgot helyez, akkor az egyből magára vonja a figyelmet. Ezt remekül ki is használja a piros ruhás kislány jelenetében a gettó felszámolásakor. A filmben ez egy roppant fontos jelenet, hiszen Schindler arcán először látjuk meg az aggódást, és azt, hogy kezdi igazán felfogni és átérezni azokat a borzalmakat, amik emberekkel körülötte történik.
Mert Schindler nem a megtestesült jóság és igazság. Nem, ő is csak egy ember, jó és rossz tulajdonságokkal éppen úgy felvértezve, mint bárki más. Hiszen a film elején láthatjuk is, hogy semmi más nem érdekli, csak a profit, a nők, és ami ezeken túl van, az hidegen hagyja. Mikor a félkarú munkását lelövik, akkor sem éppen az emberi életet sajnálja, hanem azt, hogy majd taníttathat be valaki mást a munkára. De Schindler pontosan attól válhat majd sok ember megmentőjévé, hogy benne van a hajlam arra, hogy ha a körülmények úgy alakulnak, akkor változni tudjon. ÉS a körülmények ehhez adottak, hiszen minél inkább belelát a dolgokba Amon Göth-el való kapcsolatán keresztül, annál inkább változik meg. Ennek egyik remek kulcsjelenete amikor a nő elmegy hozzá, hogy az idős szüleit hozassa át a gyárába, mert ott senki nem hal meg, és emberségesebbek a körülmények. Remek jelenet ez, ahol Neeson kifakad, hiszen az iylen dolgok, a zsidók segítése nagyon veszélyes dolog, és a nő kérése bizony bajt hozhat a fejére. el is utasítja a nőt, de aztán mikor beszél Stern-el, aki mesél arról, mi is zajlik a táborban, mégis áthozatja őket. Nagyon fontos jelenet ez, mert Schindler valahol itt kezdi el felfogni azt, hogy ezekre az emberekre a halál vár, és bár nem ezért jött ide, de sok embernek a sorsa lehet a kezében.
De hasonlóan fontos kulcsjelenet számomra az is, amikor Göth-el beszélget arról, hogy nem az az igazi hatalom, hogy bárkit megölhet, hanem az, hogy bárkinek megbocsáthat. ez a jelenet azért is remek, mert nemsokkal ezután jön az egyik kedvencem, amikor is Göth megbocsát elösször a fiúnak a kádért, hogy azt nem tudta kitisztítani.
Itt, ennél a jelenetnél már ki kell térnem a színészi játékokra is, és főleg Fiennes játékára, amely a legerősebb a filmben számomra. Ennél a jelenetnél egyszerűen zseniális, ahogyan miután elengedi a gyereket, belenéz a tükörbe. Az a tekintet...borzongató. Nagyon rövid jelenet ez, de mégis több színészet van benne, mint rengeteg agyonajnározott filmben összesen. De Fieness másik nagy jelenete is zseniális színészi játékot hoz. Igen, ott lent a pincében a Helennel folytatott párbeszédére gondolok. Abban a jelenetben egy pillanatig még láthatjuk előtörni Göth-ből az ember utolsó maradványait, hogy aztán egy hirtelen átmenettel el is tűnjön, átadva magát az ostoba ideológiának. Zseniális jelenet ez is, ahol Fiennes játéka ismét lenyűgöző. Szerintem Oscart kellett volna kapnia érte.
Liam Neeson játéka is nagyon erős, bár azért szerintem ebben a filmben színészi játék terén Fiennes viszi a prímet, bár az ő karaktere pont a fentebb említett jelenetek miatt sokkal erőteljesebb színészi játékra adott is lehetőséget. Mindenesetre Neeson játékára sem lehet semmi panasz. Már csak azért sem, mert karakterének fő lényegét, a változást érzékelteti a színészi játéka is. A film elején dölyfös, mindenkin átgázoló, könyörtelen üzletember, majd ahogyan változik, a személyisége, éppen úgy változik Neeson játéka is. Egyik kedvenc jelenetem tőle, mikor Sternt keresi a vasútállomáson. A másik Auschwitzban mikor megvesztegeti a táborparancsnokot. Tudom, színészileg egyik sem nagy jelenet, de nekem valahogy mégis ezek a kedvenceim tőle. Mindenesetre tökéletes választás volt.
Ahogyan szinte minden mellékszereplő az volt. Legyen szó Kingsleyről, aki ekkoriban még nem Boll filmekben bohóckodott, vagy éppen a Helen Hirsch-t megformáló Embeth Davitzról. Mert az a jelenet ám tőle is olyan jó ott lent a pincében...
egyszóval remek színészi gárdát láthatunk a vásznon.
|