Teljes elragadtatás az egyik oldalon, fanyalgó értetlenkedés a másikon. Azt hiszem nem csak bennem élt (s valószínűleg sokakban még jelenleg is él) az a sztereotípia, hogy egy nő nem képes levezényelni egy igazán ütős háborús drámát. Nos sokakkal együtt én is csalódtam Kethryn Bigelowban, természetesen pozitívan.
A bombák földjén (itt zárójelben megjegyezném, hogy nagyszerű lett a magyar cím) nem egy átlagos háborús film. Persze forradalmi újdonságokra nem kell várni, mert ma már nagy újdonságokat nem lehet mutatni. De ez a mozi igazán vérpezsdítő filmélmény, köszönhetően a profi kivitelezésnek. Adott egy háború, mely napjainkban is bőszen zajlik, melytől folyton zeng a sajtó. De amikor a híradóban hallunk egy-egy hírt az iraki eseményekről, attól nem tudjuk elképzelni milyen is lehet ott szolgálni, milyen ott a hétköznapi élet. Azonban ez a Bigelow rendezésében készült film, nagyszerűen vezet be minket a háború sötét rejtelmeibe, a katonák érzelmeibe. Persze nem véletlenül, hiszen a stáb hónapokig tanulmányozta az amerikai katonák a közel-keleti életét, hogy minél valósághűben vissza tudják adni azt. Véleményem szerint a film legnagyobb pozitívuma a realisztikus ábrázolásmódban rejlik, számomra teljesen átjött a háborús élmény. Érződik, hogy ezen a földön nem babra megy a játék, itt valóban élet-halálkérdés minden, mindössze egyetlen apró hiba, és minden véget ér. A forgatókönyv abból a szempontból tetszik, hogy megfelelő arányban tartalmaz akciót, drámát és mutat szemelvényeket a hétköznapi katonai életből, valamint ügyesen helyezték el a feszült vagy éppen látványos jeleneteket. Így mikor már laposodna a sztori, mindig jön valami, ami feldobja. Habár megjegyezném, hogy elég nagy válságban volna a(z) (amerikai) filmipar, ha tavaly ennek a filmnek lett volna a legjobb sztorija… Engem az első robbanás jelenetsora fogott meg a legjobban. Nem csupán a hangzás csodás, de az egész jelenet nagyszerűen lett összerakva, így könnyedén vitte fel a pulzusomat.
Láttunk már pár filmet a modern háborúkból, de az egyik legfontosabb egység a tűzszerészek életébe még nem igazán pillanthattunk be, eleddig. A bombaszakértő nem éppen a legkönnyebb, legnyugisabb munka. Ide kell spiritusz, kitartás mindezek mellett nem akármilyen fegyelem, és önkontrol. Az akciókra nem lehet panaszunk, vérprofin, s igen aprólékosan lettek megkoreografálva. De vannak jelenetek, amikor percekig síri csend honol, mikor a bombákat szedik, de még ezek a jelenetek is élvezetesek, mert igencsak feszültségteliek valamint idegtépők. Igazi pozitívum, hogy nem egy propagandafilmről van szó. Nincs benne, hogy akkor most az amerikai honatyaiak a nagy felszabadítók, az arabok meg a gonosz ellenállók. Az iraki háborúra, mint egy díszletre kell tekinteni. Ha ez a film a katasztrófamentők világába kalauzolna el minket, akkor talán Haitin játszódna. A hangeffektek szó szerint bombasztikusak. Úgy süvítenek a fülünkbe, mintha 5 méterre állnánk az eseményektől. Az ilyen filmekért érdemes beruházni egy házi-mozi rendszerre. A rángatott kézi kamerás fényképezéstől pedig olyan érzése van az embernek, mintha valami amatőr felvételt nézne, így megteremtve a valóság illúzióját.
Sokak szerint a 9 Oscar jelölés illetve 6 győzelem nagyon nagy túlzás. Én nem firtatnám különösebben őket, elvégre nem az én feladatom megítélni jogosságukat. Habár a legjobb filmzene jelölésének rejtélyét még Sherlok Holmes és Poriot együtt sem tudná megfejteni. Szerintem maga a zeneszerző is lefordult a székéréről mikor meghallotta a hírt, utána pedig 5 percenként hívta az Akadémiát, hogy nem csupán egy delériumos álomról van-e szó.
Összességében kellemes filmélmény, mely nem csak a műfaj kedvelőinek ajánlott. Háborús dráma a jobbik fajtából, de azért nem a legjobbikból…
|