Az elmúlt évben 2008-ban az a szerencse ért hogy láthattam az egyik kedvenc színészemet Ralph Fiennest két nagyszerű és egymástól teljesen eltérő darabban. Ez év tavaszán láttam őt a God of Carnage-ben de teljesen másfajta élményt jelentett őt színpadon látni ebben a görög tragédiában az Oedipus-ban, sokkal erőteljesebb és fajsúlyosabb alakítás volt a részéről.
A Nemzeti Színházban és Londonban lenni látva a darabot nem egyszer hanem kétszer nagyon csodálatos és emlékezetes pillanatai megmaradnak az emlékezetemben.
Magyarországról utaztam ki Londonba hogy ezen a csodálatos hétvégén láthassam ezt a darabot. Szerencsésen megérkeztem és ekkorra már megszerveztem néhány találkozót az új barátaimmal akikkel eddig még nem volt módom találkozni szemtől-szemben és közös érdeklődésünk Mr.Fiennes iránt eddig csak váltottunk néhány email üzenetet és sms-t.
Az első új ismerősöm akivel találkozót beszéltem meg Nathalie aki Párizsból jött. Korán felkeltem aznap hogy délelőtt 10 óra magasságában találkozzam vele a Nemzeti Színház aulájában így hát időben oda kellett érnem előtte így tehát leültem egy asztalhoz és őt kerestem a tekintetemmel. Nem sokkal később megtaláltuk egymást. Leültünk egymással beszélgetni mialatt apró ajándékokat váltottunk. Nathalie nagyon kedves volt és megajándékozott az „Oscar és Lucinda” könyv egy példányával még néhány apróságot Párizsból és egy klassz fotót Ralphról.
Elhozott magával egy könyvet amiben különböző portrékat lehet látni Ralphról amit ő rajzolt és meg is mutatott nekem. Azt gondolom a munkái nagyon szépek és ha Ralph látná ugyanezt gondolná amit én. Ugyanekkor találkoztunk egy másik hölggyel a neve Zsuzsanna és a Cottesloe Színház felé vettük utunkat ekkor a művészbejárónál megcsodáltuk Ralph-ot ekkor érkezhetett meg a színházhoz és egy fiatal hölgy valamit kérdezett tőle de ő mosolyogva a színház irányába mutatott.
A színház aulájában már rengeteg ember várakozott hogy megkezdődjön az interjú engem főképpen az aggasztott hogy az angol ismerősömet Sheraton-t nem láttam sehol és aznap véletlenül otthon hagytam a telefonomat igy nem is tudtuk megkeresni egymást. Nathalie-nek és Zsuzsannának és nekem más-más szekcióra szólt a jegyünk így hát az első sor elején megvártam Sheratont nála voltak a jegyeink pár perccel mielőtt az interjú elkezdődött volna végül megérkezett és megajándékozott az „Angol beteg” könyvvel és egy interjúval az Oedipus kapcsán ami a „The Times”-ban jelent meg október elején. Már a gondolat elpirulni késztetett hogy perceken belül Ralph színpadra lép és valóban néhány pillanat múltán amikor mindenki elfoglalta a helyét Ralph megjelent azzal a férfivel aki az interjút készítette vele és együtt léptek színpadra erre mindenki ovációban tört ki és tapsoltunk…
Ralph azzal kezdte az interjút hogy elmesélte mi inspirálta arra hogy színész legyen belőle a közönség minden szavát itta és egyszerűen nem tudtam félrenézni főleg hogy az első sorban ültem és a tekintete néhányszor az első sorban ülőkre tévedt minden egyes pillanatát élveztem és átéltem az interjúnak amit adott persze az éppen aktuális színházi szerepe az Oedipus is szóba került végül az utolsó negyedórában elkezdődött a „kérdés-felelek” szekció. Ekkor teljesen megvilágították a közönséget és teljes fényárban jelentünk meg Ralph előtt. Mivel az angol nyelvtudásom nem éppen tökéletes nem mertem tőle kérdezni pedig a Napfény íze című film kapcsán szerettem volna feltenni egy kérdést. Ez az interjú felejthetetlen élmény marad a számomra és a lelkemben őrzőm, ezáltal egy teljesen más Ralph Fiennes volt alkalmam felfedezni: szórakoztató, elbájoló és természetesen csak úgy sugárzott belőle a karizma és az a mágikus vonzereje nem volt nem észrevehető.
Folyt.köv.
|