Spoiler-es befolyásoltságú írás
Sajnos a betegségek nem ismernek pardont. Főleg ha a rákra, vagy bármely más súlyosabb volumenű, a halál szelét is magában hordozó kórra gondolunk. Voltaképpen ez a fenti állítás minden betegségre igaz, de a rákra pl. ez hatványozottan igaz. A rákot nem érdekli hány éves vagy, iszol-e vagy drogozol-e vagy sem. hiába élsz sportos életet és várod meg a zöldet a lámpánál mlg akkor is ha éppen nem jön semmi. Mindenkit megtalál. Így volt ez ezen film hősével, Adam-mel is. Egészséges és becsületes életet élt. Csupán a háta fájt és éjjelente izzadt, emiatt ment el az orvoshoz. Ott azonban érkezett a húsbavágó ítélet, rákos, rosszindulatú daganat támadta meg a testét. Szinte vele éljük át ezeket a pillanatokat, belesüllyedünk a székbe és elhomályosul minden. Ha rákos vagy minden megváltozik. Háttérbe kerülnek dolgok, minden probléma kisebb ennél. Mert egy hajszálon függ az életed. S ilyenkor derül ki igazán ki az, akire igazán számíthatsz. Erre a tényezőre pl. nagyon jól rávilágít ez a film.
Először Rachael-t látjuk meg Adam közeli hozzátartozói közül, aki a barátnője. Először úgy tűnik, hogy rá számíthat Adam ebben a nehéz érában, de sajnos csalódnunk kell benne. Mindenféle nevetséges okból nincs közvetlenül mellette, egy idő után már érzi az ember a levegőben, hogy a hölgyike félrekacsintgat ebben a történetben. Szépen mosolyog, de közben az ember háta mögött mással megy a ritmikus ágygimnasztika. Adam-et éppen kezelik, ő pedig másnak nyitogatja az ollót. Ráadásul, mint kiderült tulajdon barátjával már régóta nem voltak együtt ilyen értelemben, mert különböző okok miatt mindig meghiúsult az ágytorna. És mindig a lány talált ki mindenféle indokokat. Ha egy fiatal párnál már hetek óta nincs szex, ott már bűzlik valami... Ideje ilyenkor a lány (vagy a fiú attól függ) körmére nézni. Szerencsére Adam Kyle igaz szavaira is hallgatva útilaput köt a lány lábaira, ugyanis időközben ténylegesen is kiderül, ami már nagyon sejthető volt. Kyle egy randija közben észreveszi, hogy Rachael más utakon jár. Eljön az a perc, amiért mindannyian szurkoltunk. Bye-bye Rachael. Később még próbálja magát visszaédesgetni, azaz visszakuncsorogni, de szerencsére Adam észnél van és nem hagyja magát. Még a csók sem tántorítja el. Hála Istennek. Erről még egy sor is ihletődött bennem:
"Keserű az a csók, mely hűtlen szájból ered..."
Ott van még hősünk mellett Kyle, akit az imént említettem. Aki egy vagány, szókimondó és felvágott nyelvű eléggé szexistának tűnő srác. Seth Rogen tulajdonképpen megszokott karakterét hozza. Az elején még az agyára megy az embernek, de ezerszer őszintébb karakter, mint Adam barátnője. Bár a stílusán lehetne finomítani, de legalább megmondja az igazat. És ez a legfontosabb. Inkább ilyen legyen egy barát, aki a képedbe mondja az igazat, mint egy olyan aki szépen, cizelláltan a képedbe hazudik. Kyle nagyon fontos szereplő Adam életében, a maga nyers és közvetlen módján és laza életformájával segít a beteg barátján. Van egyébként a film vége felé egy jelenet, ami teljesen megvilágításba helyezi az ő megítélését. Komolytalan stílusa ellenére olvas egy könyvet, hogy hogyan segíthet barátján. Kiemel számára fontosnak tartott dolgokat. Szóval az ő nála ez a mókásság nagyon is szeretetből jön. Törődik Adam-mel és ez nagyon tiszteletreméltó.
Szintén fontos láncszemmé válik életében Katie, aki a terapeutája lesz. Akiről egyből kiderül, hogy esendő, zavart, szétszórt és gyakorlatlan. Tankönyvszagúak a szavai, érezni rajta, hogy gyakorlatát végzi. Rutintalan és ügyetlenke, de mégis nagyon szerethető és sokkal segítőkészebb, mint Rachael. És jó hatással van Adam-re, aki egyre közelebb érzi magát a lányhoz és ez kölcsönösen is igaz.
Ott van még a beteg fiú anyukája, aki az agyára megy a fiúnak, de később kiderül, hogy igenis fontos a számára és az aggódását inkább pozitívan kell értékelni, mint negatívan. Az ő megítélésére jól rávilágít Katie Adam-nek. A fején találja a szöget.
Miközben a fent említett emberekkel éli napjait betegen a főszereplő betekintést nyerhetünk egy rákos beteg mindennapjaiba. Minden hatásvadászat nélkül, őszintén tálalva láthatjuk a korai fázis első rosszulléteit, a későbbi WC-csésze előtti térdelős esté(ke)t, a kemoterápia hangulatáig és a füves sütiig. Azt is, hogy mennyire meg tudja viselni az embert ez a betegség, valamint azt, hogy meg tudja viselni egy olyan ember elveszítése is, akit csak a betegsége alatt ismert meg. Érzések, hangulatok, mély lelkiállapotok, idegösszeomlás. Mindent látunk, ami egy ilyen élethelyzetben jelen van. De közben ez humorral van dúsítva, tehát úgy gondolkodtat el és indít meg, hogy meg is nevettet. Egyszerre dráma és vígjáték, ahogy az angol mondja: Dramedy.
Nem érdemes kihagyni ezt a darabot, nemcsak tanulságos, hanem szórakoztató is egyben.
|