Jó film az Apocalypto, látványos, és újszerűsége rendesen megmozgatja az ember gondolatait.
Mel Gibson fogta az egykori indián kultúrákról alkotott naiv képet, amelyben az indiánok elsősorban mint fejlett, civilizált népek, másodsorban pedig, mint az európaiak ártatlan áldozatai jelennek meg, szóval fogta ezt leginkább a gyerekeknek készült tankönyvek illusztrációin megjelenő harmonikus idillt, és kivágta az ablakon. Más rendező, ha hasonló filmet készített volna, bizonyára egy megrázó filmdrámát adott volna ki kezei közül, ahol a magasan fejlett, és ami még fontosabb, feltétlenül jónak ábrázolt indián civilizációt ledarálja egy csapat torzonborz, páncélos, spanyol martalóc, akik persze gonoszak.
Hát itt ez nincs! Itt még európaiak sincsenek, mindössze a film legvégén jelennek meg egy nagyon hatásos jelenetben, de szerepük az Apocalypto-ban semmi. A film összes szereplője indián, és ez már önmagában is merész vállalkozás, csupa indiánról sikermozit alkotni, főleg az átlag amerikainak, ajaj...
Az Apocalypto nagy érdeme, hogy olyan dolgot mutat be, amiről talán film még soha nem készült, legalábbis színvonalas, tömegigényt kielégítő szupermozi még biztosan nem. A vikingekről, a keltákról, a rómaiakról, a görögökről, a középkorról, vagy a világháborúkról rengeteg film született, összehasonlíthatatlanul több, mint az indiánokról, főként a latin-amerikai indiánokról, pláne úgy, hogy őket nem mint az európaiakkal harcban álló népet ábrázolják. Mel Gibson megtette! Sőt, nem is akárhogyan, hanem a jóhiszemű beidegződésekkel bátran szakítva.
Remek fickó ez a Mel, a Passióból sem csinált egy szokványos, szőke Jézus sóhajtozik -típusú giccsfilmet, hanem megvakarta a feje búbját és így szólt: "Hohó, emberek! Mégiscsak kínhalálról van szó, hát ne álszenteskedjünk, folyjék az a vér!" És készített egy szenzációs filmet, ami felrázza az embereket, milliókra van hatással, vitákat gerjeszt és ezzel valóban fontos kérdésekre irányítja a figyelmet. (Bevallom, a Passió volt az első Jézusról szóló film, ami végig bírtam nézni, a többi unalmas, nyálas, hosszú izét kivétel nélkül eluntam a vége előtt.) Az Apocalypto-nál ugyanez volt a helyzet. Mel ismét megvakarta üstökét, és így szólt: "Hohó, emberek! A konkvisztádorok mégiscsak sok ezer feláldozott ember maradványaira bukkantak a meghódított városok falai között! Ezekről miért csak egy félmondattal emlékeznek meg a könyvek?" És ismét készített egy véres, könyörtelen filmet, szenzációs, de nem szenzációhajhász módon. Bár könnyen lehet, hogy a kukoricaföld mögötti hullagödör csupán Gibson apokaliptikus víziójának része, azokat a jelenetek, amik az azték fővárosban játszódnak, nem a rendező fantáziája szülte, azok valóban megtörténtek, és valószínűleg nagyon hasonló módon, erről falfestmények, domborművek és feljegyzések tanúskodnak, még azok a karók is valóban léteztek, amikre a levágott fejeket húzták.
[link]
[link]
A film képsorai lenyűgözőek, hagyományosak, de profi módon elkészítettek, és az indián harcosok végre nem úgy néznek ki, mint egy rakás szerencsétlenség, hanem egészen férfiasak, sőt, nem ritkán brutális külleműek. Az viszont baromság, hogy a film rasszista lenne, hiszen kizárólag indiánokról szól, és első harmadában az is világosan érződik, hogy az indiánok is ugyanolyan emberek, mint mások, tréfálkoznak, veszekszenek, szeretik a családjukat, sat. Az pedig nem érv, hogy "azé' rassiszta, mer' a zindiánok kegyetlenek benne", ennyi erővel minden olyan történelmi film rasszista, ahol valakik megölnek valakiket. Persze ezt a Passió esetében is hallottuk, nem kell foglalkozni vele.
Azért a film nem mentes a hibáktól, bakiktól sem.
A története például elég lapos. Elméletileg majákról szól, ami szerintem tévedés, Kukulkan az aztékok istene, nevezik Quetzalcoatl-nak, a Tollas kígyónak is, és erről a napfogyatkozásról is az aztékok bukása kapcsán lehet olvasni, mint ahogyan karóba húzott koponyákat is az azték fővárosban találtak a hódítók, bár lehettek ilyenek a majáknál is. Viszont a szereplők maja nyelven beszélnek, hát, akkor most a fene tudja, kikről is van szó.
A filmben annyi a szenvedés, hogy az már nem sokkoló, hanem szinte unalmas. Az őserdei szaladgálást is kicsit túlzásba vitték. Ennek a Gibsonnak tényleg lehet egy kis szado-mazo beütése, de a hogy a heroikus alakokat mindenek fölött értékeli, az biztos. Szerintem nincs olyan ember, aki azután, hogy megverik, megkötözik, elhurcolják, kis híján kivégzik, nyíllal keresztüllövik, bomló hullákon hempereg, még el tud szaladni, és átrohanni a fél kontinensen, leugrani egy vízesésen, persze trópusi klímán, majd kibírni még egy lövést, és még persze ellenségeit is meg tudja ölni. Na ne már! A hősökből nem fogy ki a vér és nem fog rajtuk a sebláz???
Az őserdei vadászok ugyan miből készítették vásznaikat, amikbe öltöztek, meg amiket függönyként használtak?
Na, ennyit erről, mint látszik, jól megmozgatta a gondolataimat az Apocalypto, ami, bár gyenge története és a fenti bakik miatt nálam nem lehet 5 csillag, a remek képekért és a merész megközelítésért azért 4-et biztosan megérdemel.
|
