Mindig szerettem az olyan filmeket ,melyekben a történetet valamely szereplő elbeszéléséből, múltba tekintéséből ismerhetjük meg.Az ilyen megoldás egyfajta sajátos várakozással tölt el, k megidézi azt a régi gyermekkori érzést ami akkor fogott el ha nagymamám, vagy akár az óvónéni mesélni kezdett vagy mesét olvasott fel....
A másik ok ami miatt egyre inkább kedvelem ezt a történetvezetési módot, hogy az évek során a legkülönfélébb műfajokban alkalmazták , remek filmekben(csak néhány példa: Harcosok klubja, letszítva, Interjú a vámpírral, Nagy hal..)
A Yann Martel regényéből készült Pí élete is ezt az utat választja.A tizenéves fiú csodálatos megmeneküléséről szóló történet a már felnőtt, megállapodottt főhős szemszögéből, elbeszéléséből bontakozik ki előttünk.Visszapillanthatunk a főhősünk gyermekkorába, megtudhatjuk nevének eredetét ,a hit a vallás , a transzcendens iránti érdeklődésének gyökereire.megismerkedehtünk családtagjaival és néhány érdekes, vagy szórakoztató mellékalak is feltűnik, akik bár mind fontosak, rövid időt töltenek csak a vásznon mintegy film megidézve a Forrest Gump, vagy a Benjamin Button különös élete anekdotázó visszatekintéseit.És miután a film bő első harmadában felépül előttünk főhősünk gyermek és kamaszkora, háttere-néhol azért megdöccenő tempóval-,elkezdődik a kaland...
Elkezdődik, és az általam nem kultivált 3D valódi értelmet kap.A hajókatasztrófa, a tengeri viharban való hánykolódás képsorainak drámaiságát, lenyűgöző látványát a végletekig fokozza a 3D és a remek CGI.Hiába is ragoznám, ennél a résznél tudatosult bennem, hogy ezt a filmet miért kell mindenképen moziban, lehetőleg a plussz dimenziós támogatással megnézni. Elképesztő, ahogy kifejezetten 3D -ellenes barátnőm is megjegyezte...Az operatőri munka azonban nem csak az akció/katasztrófa jeleneteknél tökéletes. A nyugodt békés tenger világa, vagy a csodás éjszakai jelenetek is lenyűgöző megjelenítést kapnak a vásznon.
És bár a film fontos eleme a látvány, nem feledkezhetünk el a remek zenéről és a színészi alakításokról sem...hisz ezek nélkül csak üres látványorgiáról egy jó történet rossz interpretációjáról beszélhetnénk.A főszereplő fiatal indiai hiteles, jól alakítja szerepét,a kórházi jelenetben, pedig-amikor pár percig csak őt mutatja a kamera-azt is elhisszük neki, hogy idővel nagy színész vállhat belőle...mielőtt azonban végigsorolnám a teljes színészgárdát, kitérnék egy olyan szereplőre "aki" mérföldkő a filmtörténetben és egyben a látványstáb további dícséretét is zengi..nem más ő mint Richard Parker.A tigris, akivel a túlélő fiú több mint kétszáz napig osztozik egy mentőcsónakon. Ő a film "Gollamja", annnyira élethű, hogy már fáj, holott csak egy kitűnő trükkcsapat döbbenetes "terméke", filmünk egyenrangú főszereplőtársa,együtt változik főhősünkkel és miközben tanul a fiútól, mégsem válik szobacicává,állandó veszlyforrás marad hősünkre nézve...
Az utazásról, a látványról a film elejéről sokmindent írtam, a történet utolsó szűk fél órájáról azonban nem lehet, nem szabad szinte semmit sem leírni...olyan megoldásokat, ha tetszik fordulatot kapunk az elbeszélés végén,melyek az egész történetet más megvilágításba helyezik. Megdöbbentő, megható befejezést kapunk ahol nem tolakódóan,a legjobb összefüggésben vetődik fel a hit kérdése, miközben egy álleejtős bravúrral is szembesülünk.
Bár stílusában Christopher Nolan munkáihoz nem sok köze van a filmnek, oly divatosan mégiscsak meg kell idéznünk Nolan mestert.A bűvésztrükk ismérveivel itt is szembesülünk...
Az ígéret...a sztori felvezetése.. karakterek bemutatása..
A fordulat...a hajókatasztrófa, Richard parker felbukkanása, az utazás..
A jutalom...a filmtörténet egyik legemlékezetesebb zárófordulata, amegható és megdöbbentő konklúzió...
És a három együtt: ÉLMÉNY!! Valódi,kötelezően moziban nézős, csupa nagybetűs...
|