Már beírtam párat
ezek így vannak sorban

Jacob könyve:
„Felpillantottam Bella fehér szemeiről, még mindig pumpáltam a szívét. Edward egy fecskendőt tartott a kezében – teljesen ezüstöt, mintha acélból lenne.
„Az meg mi?”
A kőkemény keze ellökte az enyémet az útból. Egy kis reccsenést hallottam, ahogy az ütése eltörte a kisujjam. Ugyanabban a másodpercben beleszúrta a tűt a szívébe.
„A mérgem” válaszolta miközben befecskendezte.
Hallottam a zökkenést a szívében, mintha csak megütötték volna egy evezővel.
„Mozogj” parancsolta. A hangja fagyos volt, és halott. Vad és meggondolatlan. Mintha csak egy gép lett volna.
Figyelmen kívül hagytam a már gyógyuló fájdalmat a kisujjamban, és újra pumpálni kezdtem a szívét. Nehezebb volt, mintha a vére megalvadna – sűrű és lassú. Amíg én az immár mérgezett vérét próbáltam áramoltatni az ereiben, néztem amit csinál.
Olyan volt, mintha megcsókolná, hozzáérintette az ajkait a nyakához, a csuklójához, a könyök hajlatához. De hallottam, hogyan szakad fel a bőre, ahol a fogai keresztülharapják, újra és újra, mérget juttatva a szervezetébe, annyit amennyit csak lehet. Láttam, ahogy a sápadt nyelve átsuhan a vérző sebeken, de mielőtt émelyített vagy dühített volna, rájöttem mit is csinált. Ahol a nyelve lemosta a mérget a bőréről, ott a seb begyógyult. Bent tartva a mérgezett vért a testében.
Több levegőt fújtam a szájába, de nem történt semmi. Csak élettelen emelkedés a mellkasánál. Még mindig pumpáltam a szívét, számoltam amíg ő mániákusan dolgozott felette, próbálta ismét összerakni. A király összes lova, és a király összes embere..
De semmi nem volt ott, csak én, csak ő.
A holtest felett dolgoztunk.
Mert ennyi maradt a lányból, akit mindketten szerettünk. Ez az összetört, kivérzet, szétroncsolt holttest. Nem tudtuk ismét visszahozni Bellát.”
Tudtam, hogy túl késő. Tudtam, hogy meghalt. Biztosan tudtam, mert a lökések megszűntek. Nem láttam okát, hogy itt maradjak mellette. Ő már nem volt többé itt. Így az üres teste már nem vonzott. Az öntudatlan vonzás, hogy a közelében legyek, eltűnt.
Vagy talán az megfordult jobb szó lenne rá. Úgy tűnt, mintha most ellentétes irányba húzna. Le a lépcsőn, ki az ajtón. A sóvárgás, hogy eltűnjek innen, és soha de soha ne jöjjek vissza.
„Akkor menj,” csattant fel, és ismét odébbütötte a kezem az útból, átvéve a helyem. Úgy éreztem három ujjam eltört. Kiegyenesítettem őket nem törődve a fájdalommal.
„Nem halt meg,” suttogta, „Rendbe fog jönni.”
Nem voltam benne biztos, hogy nekem beszél. Megfordultam és magára hagytam a saját halálával, lassan sétáltam az ajtó felé. Nagyon lassan. Képtelen voltam gyorsabban mozgatni a lábaimat.
[…]
„Rosalie ismét gügyögött a teremtménynek, félretette az üres fémizét, és felemelte a teremtményt, hogy az arcához nyomhassa az övét.
Tökéletes. Ez az új pozíció tökéletes volt a támadásomra. Előre hajoltam és éreztem, ahogy a forróság elkezd átváltoztatni, miközben egyre nőtt bennem a vonzás a gyilkos felé – erősebb volt, mint amit valaha is éreztem, olyan erős, ami az Alfa parancsára emlékeztetett, mintha felmorzsolna, ha nem teljesíteném.
Ez alkalommal teljesíteni akartam.
A gyilkos rám nézett Rosalie válla fölött, a pillantása sokkal tisztább volt, mint bármely újszülött teremtmény pillantása.
Meleg barna szemek, tejcsokoládé színű – pontosan olyan, mint valaha Belláé.
A remegésem abbamaradt; forróság öntött el, erősebb, mint valaha, de valahogy újfajta hőség – nem lángolás.
Izzás volt.
Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe.
De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam.
Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez.
Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált.
A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam.
A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott.
Renesmee.
Az emeletről új hangot hallottam. Az egyetlen olyan hangot, ami meg tudott érinteni ebben a pillanatban. Egy eszeveszett dobogás, gyors ütem…
Egy változó szív.”

2009-02-13 16:52.01

sehogy...:S őszintén
volt aki azt mondta segítene...vagyis egy ember mondta ezt, de semmi konkrét...még várok egy kicsit aztán ha senki nem szól feladom...

2009-02-13 16:50.54

jah mindjárt folytatom...

2009-02-13 16:47.17

igen de ez mostani kép
miért borzaszt el?

2009-02-13 16:31.33

igen
mondd!

2009-02-13 16:27.27

akkor asszem nem keresem tovább
ha már megvan akkor köszike nyuszipofa

2009-02-13 16:14.08

uhh nem tudja valaki melyik fejezetbe van...nem találom...

2009-02-13 16:07.28

megkeresem amikor bever egyet jacobnak...

2009-02-13 16:02.25

igen
de amúgy www.pirateclub.hu

2009-02-13 15:51.21

a válasz :D

2009-02-13 15:49.30

Háttérinfo: bella megszül, elég véresen, és leáll a szíve. Jacob lélegezteti és pumpálja a szívét, mert a vámpírméreg csak akkor képes meggyógyítani és hatni, ha nem áll le a szíve.

Jacob könyve:
„Felpillantottam Bella fehér szemeiről, még mindig pumpáltam a szívét. Edward egy fecskendőt tartott a kezében – teljesen ezüstöt, mintha acélból lenne.
„Az meg mi?”
A kőkemény keze ellökte az enyémet az útból. Egy kis reccsenést hallottam, ahogy az ütése eltörte a kisujjam. Ugyanabban a másodpercben beleszúrta a tűt a szívébe.
„A mérgem” válaszolta miközben befecskendezte.
Hallottam a zökkenést a szívében, mintha csak megütötték volna egy evezővel.
„Mozogj” parancsolta. A hangja fagyos volt, és halott. Vad és meggondolatlan. Mintha csak egy gép lett volna.
Figyelmen kívül hagytam a már gyógyuló fájdalmat a kisujjamban, és újra pumpálni kezdtem a szívét. Nehezebb volt, mintha a vére megalvadna – sűrű és lassú. Amíg én az immár mérgezett vérét próbáltam áramoltatni az ereiben, néztem amit csinál.
Olyan volt, mintha megcsókolná, hozzáérintette az ajkait a nyakához, a csuklójához, a könyök hajlatához. De hallottam, hogyan szakad fel a bőre, ahol a fogai keresztülharapják, újra és újra, mérget juttatva a szervezetébe, annyit amennyit csak lehet. Láttam, ahogy a sápadt nyelve átsuhan a vérző sebeken, de mielőtt émelyített vagy dühített volna, rájöttem mit is csinált. Ahol a nyelve lemosta a mérget a bőréről, ott a seb begyógyult. Bent tartva a mérgezett vért a testében.
Több levegőt fújtam a szájába, de nem történt semmi. Csak élettelen emelkedés a mellkasánál. Még mindig pumpáltam a szívét, számoltam amíg ő mániákusan dolgozott felette, próbálta ismét összerakni. A király összes lova, és a király összes embere..
De semmi nem volt ott, csak én, csak ő.
A holtest felett dolgoztunk.
Mert ennyi maradt a lányból, akit mindketten szerettünk. Ez az összetört, kivérzet, szétroncsolt holttest. Nem tudtuk ismét visszahozni Bellát.”

2009-02-13 15:28.15

de
de mit?:D a bármi nagyon tág...én meg döntésképtelen...mondjatok egy jelenetet ami érdekel...

2009-02-13 15:24.04

ha kérdés van itt vagyok...:P

2009-02-13 15:07.31

várom a levelét

2009-02-13 14:56.06

Renesmee mindig félig ember félig vámpír marad, és egy idő után nem fog tovább öregedni. Jacob örökké félig ember- félig vérfarkas marad. És nem öregszik tovább, amíg vámpírok vannak a közelben...szóval pont jó

2009-02-13 14:54.35

szal a lényeg, hogy bella képes megvédeni magát az olyan képességek ellen amik a fejében zajlanak. szóval edward nem hallja a gondolatait, jane nem képes neki mentálisan fájdalmat okozni, alec nem képes kikapcsolni az érzékszerveit.
de az olyan képességek amik nem a "fejében" zajlanak hatnak rá. Alice látja a jövőjét mert az a döntéseken múlik, jasper irányítja az érzéseit stb stb.
Bella ezt a képességét ki tudja terjeszteni másokra. Meg tudja védeni a többieket a mentális támadásoktól.
Renesmee pedig megérint és megmutatja neked a gondolatait...ez ennyi

2009-02-13 14:52.01

renesmeet furcsán fogalmazzák meg...
hogy edward hall másokat, viszont renesmeet hallhatja mindenki
vagy az h amig bella senkit nem enged a fejébe, addig renesmeet senki nem zárhatja ki a fejéből.
szóval összedobták amilyük van :D

2009-02-13 13:13.17

házat...sok házat döntöttek romba
de edward el is mondja, hogy rosalie és emmett voltak a legrosszabbak és hogy több mint tíz évig alig bírt megmaradni mellettük....mert hát még a gondolataikat is hallotta :D

2009-02-13 12:48.22

őőőőőőőőő a nászúton kétszer azt hiszem...utána az átváltozás után is van pár alkalom, de semmi részlet.... (de amikor szétmorzsolja a rózsát akkor nincsenek együtt...ha érted)

2009-02-13 12:40.29

nos edward szobájában az ágy kovácsoltvas mégis szétmorzsol majd róla egy kovácsoltvas rózsát...

2009-02-13 12:27.13

nem én fordítottam...de akkor nem vámpír bella, az a nászútjuk és edward töri össze az ágykeretet...

2009-02-13 12:20.32

küldjenek privit akik benne vannak egy kis gengszterkedésben.
egyedül sok

2009-02-13 11:23.51

ha valaki felveszi velem a kapcsolatot, hogy tessék mi fordítjuk és itt tartunk, ez a fejezet a tiéd akkor csinálom...de most feleslegesen nem esek neki a 9.nek ha már valahol lehet a 12nél tartanak...sztem ez érthető...

Alkonyat - New Moon (Újhold)

2009-02-13 09:56.19

írj egy emailt és átküldöm.

csak így nem tudom csatolni...

elejére ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk