„Szeretlek” mondtam, de úgy hangzott, mintha énekelnék. A hangom úgy csengett, és csillant akár egy harang.
A válaszmosolya lenyűgözött, jobban mint bármikor amikor még ember voltam. Most láttam igazán.
„Ahogy én is szeretlek” mondta.
A két keze közé fogta az arcomat és a sajátja felé húzta – elég lassan, hogy emlékeztessen: legyek óvatos. Megcsókolt, először gyengéden akárcsak egy suttogás, aztán hirtelen erősebben, vadabban. Megpróbáltam emlékezni, hogy gyengéd legek vele, de nehéz volt bármire is emlékezni az érzések felhevülésében, nehéz volt bármilyen módon összefüggően gondolkodni.
Olyan volt, mintha soha nem csókolt volna még meg.- mintha ez lett volna az első csókunk. És igazság szerint, így még soha nem is csókolt meg.
Majdhogy nem bűnösnek éreztem. Bizonyosan megszegtem a szerződést. Nem szabad lett volna megengedni ezt nekem.
Habár nem volt szükségem oxigénre, a lélegzetem felgyorsult, olyan gyorsan száguldott, mint amikor tűzben égtem. De ez most más fajta tűz volt.
Valaki megköszörült a torkát. Emmett. Úgy tűnt a mély hang egyszerre volt vidám és zavart. Elfelejtettem, hogy nem vagyunk egyedül. Aztán rájöttem, hogy ahogy Edward köré tekeredtem az nem volt épp illendő a társasághoz.”

2009-02-12 20:01.27

szavakat csak

2009-02-12 19:57.23

Azt hiszem kész vagyok Timcsy:

"Nem éreztem, hogy valaki fogja a kezem, amíg az a valaki finoman meg nem szorította. Mint korábban, amikor elrejtettem a fájdalmam, a testem megmerevedett a meglepetéstől. Ez nem az az érintés volt, amire számítottam. A bőre tökéletesen sima volt, de rossz hőmérsékletű. Nem volt hideg.
A sokk első fagyott pillanata után, a testem úgy reagált az ismeretlen érintésre, ami méginkább sokkolt.
Levegő szabadult ki a torkomból, dühösen, keresztül az összezárt fogaimon, mély, fenyegető hangon, mintha csak egy csapat méh zümmögne. Mielőtt a hang elhalt volna, az izmaim megfeszültek és összerándultak, elhúzódva az idegentől. Felpattantam, olyan gyorsan fordulva, hogy a szobának kivehetetlen homállyá kellett volna összemosódnia, de ez mégsem történt meg. Minden porszemet láttam, minden szálkát a faborítású falakon, minden megbomlott cérnaszálat mikroszkopikus méretekben, ahogy a szemem tovább vándorolt.
Aztán ott találtam magam védekezőn a falhoz lapulva úgy egytizanhatod másodperccel később. Már megértettem mi döbbentett meg, és túlreagáltam.
Oh. Hát persze. Edwardot nem kellene hidegnek éreznem. Most már azonos hőmérsékletűek vagyunk.
Tartottam a pozíciómat még egynyolcad másodpercig, felmérve az előttem lévő jelenetet. Edward keresztül hajolt az operációs asztalon, ami az én halotti máglyám volt, a kezeit felém nyújtotta, az arckifejezése aggódó volt.
Edward arca volt a legfontosabb dolog a világon, de a periférikus látásom felismert minden mást egyszerre.
A védelmező ösztönöm előjött, és automatikusan kerestem a veszély bármilyen jelét.
A vámpír családom óvatosan várt a szemben lévő falnál az ajtó mellett, Emmettel és Jasperrel az élen. Mintha veszély lett volna.
[…]
A vigyor (alice vigyora) megnyugtatott, és aztán összeállt a kép. Jasper és Emmett azért álltak elöl, hogy megvédjék a többieket, ahogy azt gondoltam. Amire nem jöttem rá azonnal az volt, hogy én magam vagyok a veszély.
De mindez mellékes volt. Az érzékeim legnagyobb része és az elmém még mindig Edward arcára fókuszált.
Soha ezelőtt a perc előtt nem láttam.
[…]
Még mindig Edward arcát néztem, mozdulatlanul ismét.
Lassan megkerülte az asztalt, minden lépés majdnem fél másodpercbe telt, a lépése kanyarogva áramlottak, mint ahogy patak vize cikázik a sima kövek között – a kezét még mindig kinyújtotta.
Néztem a kecsességét, elnyelve az új szemeimmel.
„Bella?” kérdezte mély, csendes hangon, de az aggodalom a hangjában feszültséggel töltötte meg a nevem.
Nem tudtam azonnal válaszolni, elvesztem a hangja bársonyosságában. Ez volt a legtökéletesebb szimfónia, egy egy hangszeres dallam, egy hangszer, ami tökéletesebb volt, mint bármely emberkészítette…
„Bella, szerelmem? Sajnálom, tudom, hogy ez zavaros. De jól vagy. Minden rendben.”
[…]
De Edward keze körülfogta az arcomat, mint egy szatén borította acél, a vágy végigszáguldott a kiszáradt ereimen, a fejem búbjától egészen a lábujjaimig.
Felemelte az egyik tökéletes szemöldökét, várva, hogy megszólaljak.
Köré fontam a karomat.
Ismét nem volt mozgás. Egy pillanatig egyenesen és mozdulatlanul álltam, akárcsak egy szobor; abban a pillanatban a karjaim közt volt.
Meleg volt – vagy legalábbis az én érzékelésem szerint. Az édes, finom illatával amit soha nem voltam képes igazán érezni a gyenge emberi érzékeimmel, de ez 100%ig Edward volt. Nekinyomtam az arcom a sima mellkasának.
Aztán kényelmetlenül áthelyezte a testsúlyát. Eltolva magát az ölelésemből. Felnéztem az arcára, összezavarodva és megrémülve a reakcióján.
„Uhh…óvatosan Bella. Ow.”
Elrántottam a karom, a hátam mögé kulcsoltam őket, amint megértettem.
Túl erős voltam.”

2009-02-12 19:14.09

ez felismeri a szavakat...nem kell semmit beírni

2009-02-12 19:13.06

jah bocsi
én kerestem a múltkor de nem találtam csak olyat amihez meg kell venni a kódot...

2009-02-12 18:59.52

tudtommal neten nincs ingyenes verzió...:S

2009-02-12 18:53.27

akkor dolgozom az ügyön...időt kérek bella átváltozása: Hát az egy teljes fejezet...mármint a fájdalom...hogy mi fáj neki meg hogy nem kiabál, csak azért tűri csendben, hogy ne bántsa edwardot...
az a rész jó amikor magához tér???

2009-02-12 18:52.13

oh köszi, de elég nyers fordító vagyok...

2009-02-12 17:56.52

csak részleteket fordítok, amiket szeretek.
egyébként nem nehéz az angol szöveg egyáltalán.
az idegen szavak esetleg, de a mobimouse-program megkímél a szótárazástól!
ment neked egy mail...

2009-02-12 17:55.31

írtam vissza

2009-02-12 17:10.21

Ha már Jacob könyvénél tartunk: egy kis imprint:

„Rosalie ismét gügyögött a teremtménynek, félretette az üres fémizét, és felemelte a teremtményt, hogy az arcához nyomhassa az övét.
Tökéletes. Ez az új pozíció tökéletes volt a támadásomra. Előre hajoltam és éreztem, ahogy a forróság elkezd átváltoztatni, miközben egyre nőtt bennem a vonzás a gyilkos felé – erősebb volt, mint amit valaha is éreztem, olyan erős, ami az Alfa parancsára emlékeztetett, mintha felmorzsolna, ha nem teljesíteném.
Ez alkalommal teljesíteni akartam.
A gyilkos rám nézett Rosalie válla fölött, a pillantása sokkal tisztább volt, mint bármely újszülött teremtmény pillantása.
Meleg barna szemek, tejcsokoládé színű – pontosan olyan, mint valaha Belláé.
A remegésem abbamaradt; forróság öntött el, erősebb, mint valaha, de valahogy újfajta hőség – nem lángolás.
Izzás volt.
Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe.
De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam.
Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez.
Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált.
A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam.
A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott.
Renesmee.”

2009-02-12 16:47.49

Edward:Szerinted képes lennél megpróbálni kontrollálni a gondolataidat?
Jake:Senki nem mondta hogy hallgatnod kell. Kifelé a fejemből!
Edward:Bárcsak tudnék. Fogalmad sincs, milyen hangosak a kis fantáziálgatásaid (belláról). Mintha direkt nekem céloznád őket!

2009-02-12 16:47.10

„Alice: Szerintem Edward végül apró darabokra fogja tépni Rosalie-t. Csodálkozom, hogy ezt ő nem látja. Vagy talán azt hiszi, Emmett képes lesz megállítani.
Jacob: Lefoglalom Emmettet. Te segíthetsz Edwardnak a darabokra tépésben.” /breaking dawn

2009-02-12 15:49.38

csak azért kérdeztem, mert részleteket én is fordítgatok, és arra volta kíváncsi, hogy te teljes fejezeteket-e vagy csak kedvenc részeket?

2009-02-12 15:32.08

ment neked egy privát

2009-02-12 15:31.27

Ááá imádom ezt a részt...
Edward sokkot kap...nagyo nagy, amikor nem mozdul...ezeket te fordítod?

2009-02-12 15:20.35

Ok asszem kész vagyok. Szóval Emmett gúnyolódása és a szkander...

Bella: mióta van ébren.
Rosalie: csak pár perce. Hamarosan szóltunk volna. Téged kért – inkább a követelt a jobb szó rá. Esme feláldozta a második legjobb ezüstkészletét, hogy lefoglalja a kis szörnyeteget. Nem akartunk…izé, zavarni titeket.
Rosalie beleharapott az ajkába és elnézett, megpróbálta visszafojtani a nevetését. Éreztem Emmett halk kacagását magam mögött, amint rezgéseket küld végig a ház alapozásán.
Felszegtem az állam. „Azonnal elkészítjük a szobád” mondtam Renesmee-nek. „Imádni fogod a házikót. Varázslatos” felnéztem Esmére. „Köszönöm Esme. Nagyon. Annyira tökéletes.”
Mielőtt Esme válaszolhatott volna, Emmett ismét nevetett – ez alkalommal nem csendesen.
„Szóval még mindig áll?” próbálta kipréselni a kuncogásán keresztül. „Azt gondoltam, ti ketten mostanra már romokba döntöttétek. Mégis mit csináltatok az elmúlt éjjel? Megvitattátok az államadósságot?” harsogta nevetve.
[…]
„ Nem is vagyok benne biztos, hogy tényleg vámpír, főleg nem újszülött” kiabálta Emmett a lépcső alól. „ Túl szelíd.”
Minden idegesítő kommentár, amit az apám jelenlétében mondott ismét a fülemben csengett, és talán jó volt, hogy épp Renesmeet tartottam. Képtelen voltam teljesen figyelmen kívül hagyni, morogtam egy kicsit.
„Ooooo, rémisztő” nevetett Emmett.
[…]
„Nem jó ötlet, Emmett” mondta gúnyosan Edward, miközben kinyújtotta a kezét, hogy kivegye Renesmeet a kezemből. Rám kacsintott, amikor haboztam, és kicsit összezavarodva, de átadtam neki.
„Mire gondolsz?” kérdezte Emmett.
„Nem gondolod, hogy kicsit tökfejű dolog szembeszállni a legerősebb vámpírral a házban?”
Emmett hátracsapta a fejét és felhorkant „Ugyan már!”
[…]
Mély levegőt vettem: „Emmett, mit szólnál egy kis fogadáshoz?
Azonnal talpra ugrott. „ Nagyszerű. Halljuk.”
Megharaptam az ajkam egy pillanatra. Olyan hatalmas volt.
„Hacsak nem félsz túlságosan?” kérdezte Emmett.
Kihúztam magam. „ Te. Én. Szkander. Konyhaasztal. Most.”
Széles vigyor terült szét Emmett arcán.
„Öööö, Bella,” mondta Alice gyorsan, „ Azt hiszem Esme eléggé oda van azért az asztalért. Antik.”
[…]
„Oké Emmett. Én nyerek, és soha többet egy szót sem szólhatsz a szexuális életemről senkinek, még Rosenak sem. Semmi utalás, semmi célozgatás – semmi.”
Összeszűkültek a szemei. „Elfogadva. Én nyerek, és mindez sokkal rosszabb lesz.”
Visszafojtottam a lélegzetem, és gonoszul vigyorogtam. Nem volt semmi jele a blöffnek a szemeiben.
„Ilyen könnyen meghátrálsz, hugi?” gúnyolódott Emmett. „ Nincs benned túl sok vadság? Fogadot egy karcolás sincs a házon.” nevetett. „Elmondta neked Edward, hogy Rose és én hány házat döntöttünk romba?”

2009-02-12 14:47.47

uhh megmakacsolta magát a freemailem...:S

2009-02-12 14:11.11

elment...

2009-02-12 14:07.34

A lényeg: nyilvános fórumon kalózfordítást kérni...hát a kiadó elég zabos rá..de érthető mert sokan nem veszikk meg a könyvet, akik elolvassák kalózfordításban.
Mondjuk én tuti megveszem, és arra kérek mindenkit, aki kicsit is rajongó, hogy ne elégedjenek meg a nyers kalózfordításokkal (ezzel nem a fordítokat szerentném bántani, mert nagyon jó munkát végeznek, de szerintem tudják most mire gondolok) szóval mindenki szépen vegye majd meg a könyvet...mert
a) úgy az igazi
b) jól mutat majd a polcon
c) profik fordítják
d) ha bedurran a kiadó a kalózfordításokra, lehet meg sem jelennek majd, szóval mindenki ígérje meg hogy megveszi!!!!!!!!

2009-02-12 14:01.59

de ha valakinek meg lenne a bd vagy az eclipse további rész akkor gondoljatok rám is :D

2009-02-12 14:00.52

bd?
nincs
ezek részletek amiket beírtam ide, ezeket fordítottam...
fejezeteket nem...

2009-02-12 14:00.09

ha végképp nem kapod meg a mailemet adj meg egy másik email címet

2009-02-12 13:58.41

biztos h neked is elküldtem de elküldöm mégegyszer

2009-02-12 13:47.44

OK válaszoltam mindenkinek...de mst ne haragudjatok meek reggelizni, utána lefordítom az emmettes részt...

2009-02-12 13:40.59

jah bocsi
ezt tudom, csak egy másik fórumon másképp van...:D

2009-02-12 13:39.46

Egy kis csöppség kihajolt Rosalie karjaiból Jacob felé. Azonnal megragadta a figyelmem, attől a pillanattól, hogy kinyitottam a szemem, övé volt minden gondolatom.
„Csak két napig voltam távol?” ziháltam hitetlenül.
Az idegen gyermek Rosalie karjaiban pár hetes volt, ha nem hónapos. Talán kétszer akkora volt, mint a gyerek a homályos emlékeimben, és úgy ő maga tűnt tartja a saját felsőtestét, ahogy kinyújtózott felém. ( bocs, hülye fordítás, de a lényeg, hogy erős volt ) A ragyogó, bronzszínű haja loknikban hullott a vállára. A csokoládébarna szemei érdeklődéssel figyeltek engem, ami egyáltalán nem illett egy gyerekhez; felnőttes volt, tudatos és intelligens. Felemelte az egyik kezét, egy pillanatig felém, aztán megérintette Rosalie nyakát.
Ha az arca nem lett volna ilyen bámulatba ejtően szép és tökéletes, nem hittem volna el, hogy ez ugyanaz a gyermek. Az én gyermekem.
De Edward ott volt minden vonásában, és én a szeme és az arca színében. Még Charlire is göndör fürtjeiben, habár a színe inkább Edwardéra hasonlított. Csak a miénk lehetett. Hihetetlen, de mégis igaz.
[…]
Aztán, akárcsak a brutális születése után, rám mosolygott. Apró, tökéletesen fehér fogak villantak fel. Összeszorult a gyomrom, és tettem egy habozó lépést felé.
Mindenki nagyon gyorsan mozgott.
Emmett és Jasper előttem álltak, vállt-vállnak vetve, készen állva
[…]
Alice volt az egyetlen, aki nem mozdult.
„Ugyan, adjatok esélyt neki,”korholta őket „nem akart semmit tenni, csak közelebbről megnézni.”

2009-02-12 13:39.24

elolvasnám ha tudnám hol kell....most regisztráltam fogalmam sincs még hogy működik :S

elejére ... 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk