Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Megy a gőzös - RTL Három, 05:00 |
Három óriásplakát Ebbing határában - HBO, 06:00 |
Mama pici fia - TLC, 06:00 |
Valami Amerika - Moziverzum, 06:00 |
Stílusos románc - HBO2, 06:02 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Walter Hill (83) |
Antonio Cupo (47) |
Jemaine Clement (51) |
Sarah Shahi (45) |
Mehdi Nebbou (51) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Revolver |
Röhrig Géza |
2012-03-10 07:45.21 |
Érdekes téma, olyan téma, ami sokunkat foglalkoztat, de a film nagyon erőltetett: helyszín, társaság, zene, párbeszédek, őszinteség. Külön zavart a háttér: békésen beszélgető emberpárok, embercsoportocskák, akik közül mindenki csak a mellette levőt ismeri, de ha valaki mégis beszédbe elegyedik egy távolibbal, a leg intimebb dolgokról folyik a csevely. Továbbá zavart a sok közeli kép. Egész filmben közelit látunk és két szereplőn kívül szinte senkit. |
2012-02-18 11:07.27 |
Tiszta, mint egy jégtábla, de erősen kidolgozatlan film. Nem hiszem, hogy egy gyerekkori kapcsolat 10 év múltán ugyanott folytatódhat, ahol egykor abbamaradt: egyikük se házasodott meg, semmi se siklott ki. Ezt a film se magyarázza meg, csak így van és kész.
Thomas halála is idegesítően egyszerű körülmények közt zajlik le, a további éveikben pedig a távolság a civilizációtól: nincs leírva, hogy azt hogy csinálják. Hogy ismerkednek meg valakivel? hol veszik a kenyeret? mit csinálnak szerda esténként? kinek öntik ki a szívüket? |
2011-11-30 22:25.13 |
Lehet, hogy '97-ben nagy durranás volt, de azóta már tonnaszám ugyanilyen gördült le a futószalagról. Egy film nem válik jó filmmé attól, hogy 300 csavar van benne, és 2 percenként hal meg valaki. |
2011-11-26 21:13.19 |
szóval ők négyen:
(***spoiler lehet) Rebecca (Matthew menyasszonya), Alex, Luke (Matt bartája), és Daniel - aki csak egy-két jelenetben bukkan fel - Lisát keresi, egy levelet és egy szál rózsát hagy az ajtaja előtt. |
2011-11-19 21:03.05 |
A végére szavak nélkül maradtam... a romantikus dráma kategóriában az elsők közé köszöntött be ez a film. Megindító darab fellengzősség és negatív karakter nélkül, mert aki nyugodt szívvel elítéli Alexet, az nem igazán tudja, mi a viszonzatlanság, a reménytelen szerelem.
Az éttermi leleplezős jelenet valami zseniális, és amit az egész filmben, de legfőképp ebben a jelenetben Rose Byrne alakít, az maradandó. Ezentúl külön figyelem Rose-nak. és külön dícséret a zenéért, amitől egy kicsit Solaris (2002-es Solaris) hangulat uralkodik. (le mertem volna fogadni, hogy egy zeneszerzőtől származik) (Cliff Martinez). A filmet az időben ide-oda ugrálás teszi igazán erőssé. Ha "lineárisan" folyna a történet, úgy sokat vesztene a hatásból. és végül a tanulság: ahhoz, hogy ők ketten boldogok legyenek, másik háromnak szenvednie kell. (háromnak vagy négynek :-) |
2011-11-06 23:12.15 |
Ebben a filmben aztán van feszültség, és valami bámulatos, ahogy Ellen Page játszik. Az első háromnegyed óráról le sem tudtam venni a szemem - sejtettem, hogy a végére vagy egy nagyon jó, vagy egy szörnyű alkotás kerekedik belőle.
Végignézve és elolvasva az eddigi hozzászólásokat és újragondolva is megmaradt a dilemma. Kétségtelen, hogy nagy film, csak a végefelé kiakasztott hogy már megint másról se lehet filmet csinálni, mint gyilkosról, pedofilról, véres megtorlásról. Mellesleg megjegyezném, hogy hála az ilyen moziknak, egyre zárkózottabbak vagyunk, mert "ki tudja, hány pszichopata szaladgál odakinn." Egy 14 éves lánnyal találkozhatunk, aki nyomozó, színésznő és sebész - a megtorlóbb fajtából. Egy zseni, akit nem lehet legyőzni, mert felkészültebb, és jobban ismer, mint saját magadat. Ha ilyen barátnőm lenne, félnék :-) |
2011-10-22 23:04.35 |
Azért mert imádod a juharszirupos palacsintát, még nem kell sajnálnod azokat, akiknek felfordul a gyomruk tőle. Nem azért, mert a juharszirup egészségtelen, vagy alacsony a tápártéke, vagy nem tudják emészteni, hanem egyszerűen egyeseknek nem ízlik. Ha neked bejön, fogyaszd egészséggel és mosolyogj azokra is, akik mást részesítenek előnyben, hisz NINCS JÓ TÁPLÁLÉK! Csak táplálékok vannak! |
2011-09-24 14:16.18 |
***spoilerveszély***
Larry (Noah Emmerich karaktere) azért zaklatja folyton Ronnie-t, mert Larrynek is valami nehezen feldolgozható szárad a lelkén: bár tévedésből, de megölt egy kisfiút. Ezt akarja jóvátenni azzal, hogy más gyerkőcöket próbál megmenteni egy pedofiltól. "B" magyarázat: Azzal, hogy Ronnie-ra mutogat, a saját vétkéről próbálja elterelni a figyelmet. "C" magyarázat: Ronnie egy közútálatnak örvendő figura, aki háza elé el lehet menni és őt ostromolva akárki kiélheti frusztrációit, "gyermekvédelem" címszóval takarózva. 2. A vacsora utáni autós jelenet az egyik legsúlyosabb a filmben. Ronnie egy beteg ember, aki nem tudja megtalálni az utat más emberekhez - ez esetben a lányhoz. Szexuális vágyait pedig azonnal éli ki (feltételezem, hogy pedofilként nem sokat randizgatott a "kedveseivel"). A vágy adott, megerőszakolni nem akarja, így marad a kézenfekvő megoldás. A reakció pedig... nem tudom, mit lehetne egy ilyesmire reagálni. Csapja a fejét a műszerfalba? Hívjon rendőrt? Forduljon pszichológushoz? |
2011-08-20 19:06.31 |
A filmnek van valamilyen titokzatosan komor hangulata, ami a vége felé átalakul egy (szokványos) krimi hangulattá és onnantól sorozatban köszönnek be a jól bevált és agyonkoptatott amerikai-mozi elemek... összesítésben 3.5 csillag.
***SPOILER*** Ha a madridi hotelszoba jelenettel végződött volna, ahol kiderül, hogy az egész egy összeesküvés volt, akkor sokkal erősebb lett volna a film: a vesztes könyvelő veszít, a nagymenő nyer, a lány könnyes szemmel marad a nagymenő nője és bízik benne, hogy elfelejti Jonathant, akihez igaz érzelmek kötötték. Ezzel szemben egy közönséges happy end lett: a vesztes könyvelő lenyomja a nagymenő csalót, a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó elnyeri méltó jutalmát: a szerelmét. Még az maradt bennem tisztázatlan, hogy ha a végére Jonathan ilyen ügyesen megoldotta a dolgot, az elején nem merült fel benne a kérdés, hogy vajon miért "barátkozik" egy menő ügyvéd egy unalmas aktakukaccal. |
2011-08-14 16:56.50 |
Gyönyörű és megrázó film.
Amit még kiemelnék, az a zene, és a zenés jelenetek hirtelen vége: ezzel utalva arra, hogy mikor igazán beindul, és összeáll a kép, akkor egy pillanat alatt vége. |
2011-08-08 21:09.56 |
DoktorÚr, teljesen egyetértek - ezzel az igazgyöngy-elmélettel nagyon fején találtad a szöget. |
2011-07-30 22:09.23 |
118 éves bácsika mesél a pormentes jövőben; emlékek-visszaemlékezések; baljós- elkerekedő szemek; nagy döbbenetek: "vajon létezek-e?"; megcsúszás egy falevélen; robbanás; örök szerelem; "nem tudok nélküled élni"; robbanás; csalódás; baleset egy falevéltől; topmodell ápolónők a kórházban, zuhanás autóval vízbe, és még egy hosszú sor futószalagos csoda összegyúrva a megszokott, jól bevált kameramozgással, a megszokott, jól bevált zenei aláfestéssel; megfűszerezve felfoghatatlan kérdésekkel, mint például "létezek-e?", "mi lenne, ha az idő visszafelé múlna?", 9 dimenzió... stb.
Hatásvadász Pillangó-hatás utánzat, tele klisével. Valahogy az elejétől a végéig erőltetettnek éreztem: mintha a készítők valami óriási durranást akartak volna készíteni, amiben minden benne van... de a kidolgozatlanság miatt kicsúszik a talaj az egész alól. Azért 1-2 értékes gondolat van benne :-) |
2011-03-13 09:36.50 |
Kemény film. Mondanám, hogy 4 csillag, de mégse adok rá csillagot, mert egy jelenete bizony kicsapta a biztosítékot. Persze, ezzel is fokozza a mondanivalót - még közelebb visz a helyzet komolyságához és az emebri akarat határtalanságához. Én is így csináltam volna - azaz csináltattam volna azokat a képsorokat :-) Szóval jó film, de az a kritikus pár perc csak kötélidegzetűeknek.
**SPOILER** Élni akarás. Szerintem az élni akarás ott kezdődik, hogy ha a vadonba megyek egyedül, akkor valamennyire felkészülök egy-egy vészhelyzetre - legalább annyiban, hogy szólok, hogy hova megyek és mikor tervezek visszajönni. Tehát a gödröt, amibe beleesett, ő maga ásta ki a meggondolatlanságával. |
2011-01-15 09:21.18 |
Kellemes csalódás. Valami futószalagos klisé amerikai mozit sejtettem mögötte, aztán :-O
...kitűnő |
2010-12-07 15:50.15 |
Érdekes, hogy épp az a korszak termel ki sok Sy Parrish-t, melyben mindenkit figyelhetnek sötét sarkokból, vagy lehallgathatják telefonját, olvashatják emailjeit. Mindenki figyelhető, de csak kevés emberre figyelünk.
Talán épp attól magányosodunk el sokan, mert mindenkiben a pszichopatát látjuk, tehát el is fordulunk olyan idegenektől, akik a barátaink lehetnének. A film sok elgondolkodtató témát vet fel: a látszat és a valóság bántóan eltérő, a fényképek sokasága pózolás, képmutatás. Sy nem beteg, nem pszichopata, hanem magányos. és meglát olyan értékeket, amik mellett sokan átsiklanak. Az a bűn, amit ő tett Yorkin papával és alkalmi nőcijével, vagy amit Yorkin papa tett a feleségével és fiával? és a végén kit sújt a törvény igazságos keze... |
2010-11-27 21:16.39 |
Többet vártam ettől a filmtől... elcsépelt, "örökzöld" témák körül forgó poénok, a flegma amerikai pasi, a mindenkivel összetűzésbe kerülő francia csaj, veszekedések lényegtelen dolgokon - nem tudtam azonosulni egyik karakterrel sem. Egyedül az utolsó jelenet töri meg a felületességet és billenthette át a 3 csillagra, de... összesítésben mégiscsak gyenge. |
2010-11-05 08:43.35 |
Az első három "történetben" még van valami, amit el lehet rágcsálni, el lehet gondolni... a többi erősen közönséges, semmitmondó. |
2010-10-19 08:42.12 |
Vannak filmek, melyeknek húzóerejük nagy részét a történet adja: valahonnan valahová alakulnak az esmények, a következő negyed órában-fél órában fog kibontakozni valami, amit várunk és számítunk is rá. Az Érzelemgyárnak is vannak ilyen elemei, de ugyanakkor ha egy percet vagy öt percet ragadok ki belőle, már abból is annyi mindent kapok... Az európai hangulata, az őszintesége, az életszerűsége. Elsa Zylberstein csodálatos, a film pedig kimérten és példásan önti képkockákba a rideg valóságot az egyedüllétről, a nagy Ő-ről, vagy a megfelelőről, vagy a tűrhetőről, a tűrhetetlenről... |
2010-09-08 13:09.20 |
Talán még egy film sem volt ilyen hatással rám: miután megnéztem, kb. egy órán át sírtam. A percek múlnak tovább, de valami lepattan belőlük, amiről úgy érezzük, nincs erőnk beszélni, nem tudjuk elmagyarázni, nem lehet a végére érni - ez tükröződhet Juliette Fontaine, vagy Kristin szemében... |
2010-05-22 08:56.21 |
Két-három év elteltével újra megnéztem, és ugyanúgy, mint először - a stáblista legördülése után még néhány percig csak ültem és néztem magam elé...
Megrázó dráma bizalomról, őszinteségről, túlélésről, "az apró dolgokról" és még hosszasan lehetne sorolni. Olyan film, amiről napokig lehetne beszélni és akkor sem mondtunk el róla mindent. Lankadatlan odafigyelést igényel, hosszas emésztést vált ki. A több, mint kétórás film egy percre sem unalmas. Folyamatosan más és más megvilágításba helyezi a tényeket, a történteket. és a válasz a nagy kérdésre az elejétől ott volt előttünk... |