Mit értettem benne félre?
Értettem én, hogy mi akarna lenni a mondanivalója a filmnek, csak a rendező szarul kivitelezte. Bár szerintem szándékosan szart bele; ő csak profitálni akart ebből, nem pedig rávilágítani valamire. Elgondolkodtató, hogy ha tinik szempotjából akarja megmutatni egy gyógyíthatatlan és halálos betegségben szenvedő ember életét, akkor mért helyezi őt, és a film összes szereplőjét egy Amerikai Pite-kontextusba?! Mért kellettek bele a "gimis klikkek", a "lúzer" és a "pompomlány" tipikusan tini filmekben alkalmazott kliséi? Hát azért mert ez egy tinifilm. Annak is szánta. A nézőközönség java feltétel nélkül szimpatizál egy gyógyíthatatlan és halálos betegségben szenvedő kölyökkel, mindent megbocsát neki, és észre sem veszi, amiket például lent leírtam. És eszébe sem jutnak olyan filmek /vagy talán nem is hallott róluk/, mint a Philadelphia, az Édes November, a My Girl, vagy A Forrás, amik főszereplői (akik meghalnak) valóban hitelesen, meghatóan, és méltóságteljesen adnak betekintést egy haldokló lelki világába. De hát ők nem helyesek, meg cukik... ^^
Még a múltkorihoz: a zene is egy rakás fos... 2008-ban ilyen gagyit komponálni?! Röhej... Ilyen témájú filmhez minimum John Powell kellett volna...

2010-12-07 18:45.14

Nem értem, hogy mért tetszik ez a film ilyen sokaknak.
Natalie keményen tanul, sportol, ösztöndíjat is szerez, de mégsem stréber, szórakozni is eljár a baráti társaságával. Van egy nagyon jó barátnője, és egy normális srác (Raff), akivel össze is jön. Se Natalie, se a barátai nem cseszekednek másokkal, nem másokat lenéző újgazdag hivalkodó seggfejek, és nem is kisvárosi maradi tahók; egy tó mellett, tábortűznél egy egyszerű magnó mellett bulizgatnak, és eközben nem válnak nyáladzó kanokká, és ordenáré ribancokká, nem fürdenek a hányásukban, nem zavarnak senkit és semmit, szalonképesen őrültködnek. Natalie szülei is rendben vannak: támogatják lányukat, amiben jó, de nem erőltetik, megadnak neki mindent, és nem követelőznek, nem hanyagolják el, és szeretik, jó a kapcsolatuk vele.
És ekkor jön ez a kis majom Keith gyerek. Natalietól irigyli, hogy neki az élet megadott mindent. Ezért elhatározza, hogy ezért revansot vesz. Mintha Natalie tett volna bármi rosszat vele, vagy akár mással. A revíziós motivációja mondjuk csak jóval később válik világossá /legalább is számomra/, konkrétan mikor beismeri az utolsó percekben. Ugyanis Natalieval végig érthetetlenül viselkedik: arrogáns, és bunkó, levakarhatatlan, abszolutt lekezelő Natalieval, fikázza a tenisz eredményei, a jövőjét illető határozott elképzelései miatt /holott ő is emelt szintű osztályba jár, és strébernek is tartja magát/, fikázza a baráti körét, és a barátját, persze semmi konkrétumot nem mondd, inkább szarkasztikus megjegyzéseket tesz Natalinak, pl.: "remek választás ez a Raffael" /egyébként tényleg remek, semmi aljasat nem csinál a film alatt/. De ellensúlyozza ezt azzal, hogy próbál megmutatni egy másmilyen világot Natalienak, kicsit spontánabb módját az életnek. /Szerintem egyébként gyengén, nagyon gagyin produkálja magát, plussz Natalienak nincs is szüksége erre a carpediem - fakultációra, a barátai nem unalmasak./
A lényeg, ha Natalie megszívatása lett volna az előre meghatározott célja, mért ilyen gagyin kivitelezte?! Oké, nyomja ezt a titokzatos, megközelíthetetlen stílust, amivel tarolhatna: előbb hideg, később aztán majd megenyhül. DE NEM! Végig maxi gőzön egy tahó! Az elején simán elijeszthetné, és az utolsó percekben sem fogja vissza magát! Egy-két rotring ceruza vonásnyi pozitívumot skiccel fel Natalie fejébe magáról, egy kis emlék régről egy színdarabban, egy kis meghittség kettesben a tóparton, de a következő pillanatban már egy féltégla nagyságú radírral nyitja szét értük a koponyáját, hogy írmagját is kidörzsölje nekik! Hányszor töri össze Natalie szívét?! Én már nem is számoltam. Szóval ha nem mondaná meg egyértelműen a végén, hogy mért viselkedett ilyen érthetetlenül Natalieval, én rá nem jöttem volna, hogy ő alapból ilyen, a betegsége miatt makkant meg, titokban szereti Nataliet, vagy pedig csak meg akarja szivatni...
Több filmben lehetett már látni, hogy miként próbálja magát elidegeníteni egy beteg ember a szeretteitől, a szerelmétől, gagyikban és nagyszerűekben is, de most először könnyebbültem meg, mikor kiderült, hogy ebben a filmben a "beteg" szerepét alakító fűbe harap. Mondhatni, hogy közel állt ahhoz, hogy azt mondhassam rá: megérdemelte. Keith apja szerette a fiát, megtanította, amire tudta, támogatta őt, megadott neki mindent, amit tudott. Nem volt hülye gyerek, de még Nataliet is csak hátráltatta, pedig könnyen segíthetett volna neki, de inkább cserben hagyta. A suliba jó arcok jártak, ő nem kért belőlük, ő ült inkább a tó másik partjára, és nézte őket irigyen. Hiába játszott és foglalkozott a hasonlóan beteg kisfiúval, párhuzamosan mellette azon munkálkodott, hogy kib*sszon valakivel, akinek megadatott minden, ami neki nem, ami nem is lenne baj, ha nem egy teljesen ártatlan és tehetséges emberről lett volna szó. Mellesleg a terve sikerült, mert Nataliet elválasztotta a barátnőjétől, valószínűleg az egész baráti körétől és a családjától is /a film végén Natalie egyedül lóg, és vág neki az ismeretlennek/ és még éltében addig szuggerálta Nataliet, míg el nem hitte, hogy csak a szülei akarják, hogy jó iskolába menjen, és tenisz-karriert csináljon. Ha így lett volna, Natalie mért volt annyira jó teniszező?! Meg aztán ha egy szülő a legjobbat akarja a gyerekének, a gyereke is akarja azt, és ezért megtesz bármit, az tán baj? Végül is Natalie lemondott a karrierjéről olyan dolgokért, amikre siker esetén is maradt volna ideje: autót szerelni tanul, és világot indul látni...
Keith helyett: -Cashback-, -Juno-, -I Love You, Beth Cooper-, -Loser-, -Can't Hardly Wait-.

Az őrület határán - Vélemények

2010-07-08 12:21.59

jah, értem. akkor viszont nem traktálom.

azért remélem, hogy legközelebb nem egy konzervatórium archívumában hagynak ilyen szintű műveket megrohadni, és majd a film második részéhez komponálandó, ahhoz felhasználandó filmzenék mindegyike ki lesz adva... :-/

2010-07-08 06:32.06

nincsenek. és a másik OST albumon /melanesian choirs: the blessed islands _ chants from THE THIN RED LINE/ sincsenek.

az első már több filmben felcsendült /pl.: S1MØNE/; a szerzőjét nézve érteni lehet, hogy nem adja a jogutód oda => felsőbbrendűségi eszményeket képviselő presztízs anyag, nem deviáns filmek propagálására való...
a másodikat valószínű, hogy Hans Zimmer (John Powell és Francesco Lupica közreműködésével) dobta össze, de ezzel kapcsolatban nem találtam infót.

ezen intervallumok alatt hallható a filmben:
1. track: [00:01:58-00:04:00]
2. track: [00:08:00-00:09:13]

egyébként még négy helyen hallhatsz a filmben három kiadatlan tracket itt:
- mikor Witt közlegény és Welsh főtörzs előbb a csata egy napjának végén, este, majd a japán tábor bevétele, és Witt ismételt szökési kísérlete után pár mondatban elbeszélgetnek, ott hallhatod az egyiket.
- egy másikat akkor, mikor Tella közlegény eutanáziáért könyörög,
- és /szerintem/ a legcsodálatosabbat akkor, mikor három életű Witt elveszti a másodikat.
ezekből sajna nincs teljes egész anyagom, pedig nagyon kutakodtam/ok... :-/ az OST albumokat linkeljem?

2010-07-07 16:52.40

két kiadatlan filmzene:

*****

*****

* Automatikusan eltávolított tartalom.

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk