Gyurcsány Viktorka
Szenzációs hír seperte végig az országot és örvendeztette meg a magyar népet: Orbán Viktor Ráhel nevű lánya - aki egy véletlen folytán évfolyamtársa lett Gyurcsány Ferenc fiának - halálos szerelembe esett az ifjabb Gyurcsány iránt. Kettejük pult alatti frigyéből fakadt szerelmük gyümölcse, a kis Gyurcsány Viktor!
A baba híre reménységgel töltötte el az embereket, talán majd most, vagy legkésőbb akkor, mire ő felnő... végre megbékélnek egymással az emberek!
A kis Gyurcsány Viktorka ennek megfelelően már az első hetekben igen aktív volt a nemzeti megbékélés jegyében. Anyjának jobb- és bal melléből egyaránt szívta magába az anyatejet és vele együtt a nemzeti öntudatot, valamint a szociális érzékenységet. (Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már ezidőtájt a pelenka mindkét oldalára nagyokat "ejtett", de hát egy politikusnak ez már újszülött korában a vérében van! – ezért senkinek nem tűnt fel!)
Hogy leendő országának minden rétegét képviselje, az óvodában a szalonnát választotta jeléül, és a homokozóban bevezette a hajdani TSZ-ekre jellemző földművelési rendszereket - gondosan ügyelve arra, hogy a várépítéseket a sajtó elől titkolja, valamint az árkok ásását másokra bízza (utóbbiakkal együtt érezve, ám egyet nem értve - de nem is elhatárolódva).
Az első nap az iskolában azonban megrázó volt számára. Szülei ugyanis azt ígérték, hogy ez első osztály lesz, kiderült azonban, hogy ezt csak a kampány miatt mondták: minden fapados volt körülötte! Le is vonta a következtetést: itt hazudnak éjjel, hazudnak nappal, hazudik mindenki - kivéve őt. (Ekkor ugyan felrémlett előtte néhány óvodai szituáció, de megnyugtatta magát: az mind úgy kezdődött, hogy a másik fél visszaütött!)
Tanulmányai során próbált az ősök hibáiból okulni, hiszen tudta jól, neki Isteni küldetése van. Sőt, teremtenie kell – tehát isteni rangja is! Ennek megfelelően tudta, feladatát: minél hatékonyabban vezesse majd országunkat a szebb jövő felé, amit szívből kívánt mindenkinek. Ezért is köszöntött úton-útfélen minden embert ezzel a jelmondattal.
A hibákból való okuláshoz tartozott az is, hogy minden egyes tantestületi értekezlet előtt poloskákat eresztett a tanári szobába - ám hírek helyett ez csupán néhány igazgatói intőt eredményezett. (A kis Viktor fel is jegyezte az igazgató nevét az APEH zöldszám-listára!)
A felcseperedő Viktorka időnkénti borús hangulatát Parlamenti sétákkal kezelték szülei, mert megfigyelték, hogy ezen alkalmakkor a korona körüli több órás séta mindig sejtelmes szikrát csalt a fiú szemébe. Ellenben az a tény, hogy nem próbálhatja fel, atyai nagyapjára emlékeztető rángásokra késztette, melyet anyai nagyapjának Grazi orvosai próbáltak enyhíteni, kevés sikerrel.
Viktorka szüleit némiképp aggodalommal töltötte el, hogy nehéz volt gyermekük igényeinek megfelelni. Hiába vették meg neki a legszuperebb távirányítós autót - melyért előzőleg még némi toporzékolást is eszközölt, hogy megkaphassa - az ajándékozás pillanatában „köszönöm" helyett rendre a gyártó céget ócsárolta, a kereskedelmi haszonkulcsát kérdőjelezte meg, valamint a kisker-nagyker kapcsolatait elemezte. De nem volt ez másképp a kisvonat esetében sem, ahogy az autópályák is csak akkor voltak fontosak számára, ha maga készíthette - de arra ugye: ritkán volt ideje!
Már a kiscsoporttól kezdve gondosan ügyelt arra, hogy baráti körébe a megfelelő emberek kerüljenek, akiket ugyanabba az osztályba is járattak később a szülei, majd a későbbiekben mindkét diplomájukat is közösen, ámde más-más szakon szerezték meg. (A két diplomára egyébként azért volt szükség, hogy a későbbiekben mindkét nagyapjának baráti köréből kerülhessen ki támogató.)
A nagyapák... nos, igen! Minden nagyapának az unoka a kedvence - ám azt egyikük sem nézte jó szemmel, hogy a Kisunoka az ő székükre pályázik. Ez volt életükben az első dolog, amiben egyetértettek. És sajnos az utolsó is - hiszen az ezzel járó stressz mindkettőjük szívét és keringését felemésztette. Nyugodjanak végre békében – mondanám – de tekintettel a kettőjük ellentmondásaira, erre aligha kerül majd sor.
A két nagymama azonban sejtelmesen mosolygott, mikor unokájukat beiktatási ceremóniáján vehettek részt: hiszen végre a kis Viktorka megvalósította az egész ország álmát. Nemcsak megkaparintotta az országalmát, hanem sikerült elérje, hogy a nemzet végre megbékéljen egymással.
Immár közösen, egy zászló alatt vonulnak a rendőr-attak felé: "Viktorka, mongyá'le! Le a diktatúrával!".
|
