Lars Von Trier elérte, amit akart. Legalábbis nálam biztosan. Sikerült egy elég depresszív hangulatú filmet készítenie (ismét), amit az ismétlődő, de nagyon eltalált zene csak fokozott. Hacsak nem maga a zene okozta a képi elemekkel együtt a film alaphangulatát. Az alap story „szokásos” katasztrófafilm, de más szempontból megközelítve. Egyébként megjegyzem, hogy nem szeretem a katasztrófa filmeket, mert annyira egyformák… De a Melankólia más. Egyedi, mint Trier bármely filmje. Egy család nézőpontjából mutatja be, hogy milyen hatással van rájuk nézve egy várható világvége és nem azokat a csoportokat, tömegeket mutatja be, akik jajveszékelve, fosztogatva próbálnak hasznot lesni az utolsó időkben. Nagyon érdekes a karakterek megalkotása is. Számomra pl. kiszámíthatatlan volt a reakciójuk a bizonyosság bekövetkezésére. Ezen sokat lehetne még agyalni. Az meg, hogy az első rész, hogyan kapcsolódott a második részhez, számomra egyértelműnek tünik, de lehet nincs igazam. Szerintem az első rész csak bemutatja a film legdepreszívebb személyét, aki képtelen a „normális” családi életre. Mindezt elég megdöbbentő módon. Az is tetszett a filmben, hogy pont ez a személy, Justine aki a legnyugodtabb a film végén. Neki igazából nincs mit féltenie, (nincs családja) az élet számára a betegségéből fakadóan amúgy is megterhelő. De mindezek ellenére lesz egyfajta megnyugtató viselkedése a film végére, tehát átbillen a személyek viselkedése a mérleg egyik pontjáról a másikra. Aki eddig segítségre szorult, abból „megmentő” lesz, aki erősnek mutatkozott, kiderül, hogy ő volt a leggyengébb karakter. Legalábbis én így látom. Sokat tudnék még írni róla, de úgy érzem, az már túl sok lenne. :))
Mindent egybevetve, a képi hatások engem nagyon lenyűgöztek, a hangulata magával ragadó, (jól lenyomja az embert :)), szépen megalkotott művészfilm.

Rock zene

2013-01-24 14:39.46

Annihilator- Snake in the grass
http://www.youtube.com/watch?v=omXot8Ii3Ro

Versek!

2013-01-23 23:02.59

Volt egyszer egy zsenge-zöld,
Senki-lakta, szende völgy;
Hadra kelt, ki ott lakott,
S csak a nyájas csillagok -
Tornyuk azúr ablakán át -
Őrizték a völgy virágát,
Melyen nappal mindenütt
Lusta lángu nap feküdt.
Érzi most, ki arra jár:
Nyugtalanul fáj e táj.
Minden íze úgy zihál,
Csak a bús lég ül ma békén
Csöndje mágikus vidékén.
Szél se libben, de az ág
Borzong, mint a Hebridák
Hűvös habja, ködvilág!
Szél se libben, s mord sereggel
Bolyg az ég, nagy fellegekkel,
Dalmahodva este-reggel,
Árnyalva a miriád
Szemmel kéklő ibolyát -
S mely névtelen síron zokog,
A hajlongó liliomot!
Hajlong - s harmatot hullat a
Liliom örök illata.
Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.

/E. A. Poe: Nyugtalanság völgye/