A lány nem akart több időt a bátyjára pazarolni, inkább visszament a szobájába tanulni. Lefeküdt az ágyára a jegyzetei társaságában, de alig olvasott át pár oldalt, lecsukódtak a szemei. Késő éjjel riadt fel arra, hogy lépteket hallott a folyosón. Felkelt, és ásítozva kinézett az ajtón.
- Ivy… - mormogta.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Jared félálomban van, én meg megyek haza, még alszom egy kicsit a holnapi vizsga előtt.
Shanon közömbösen megvonta a vállát, és visszaindult az ágyába, de félúton megtorpant.
- Mondd csak, Ivy, te tudod, miért kezdtek el a fiúk verekedni?
- Igen, tudom.
- Mennyire kell, hogy megfenyegesselek, hogy el is mondd?
- Ha nem akarnám elmondani, akár halálos átkot is szórhatnál rám, akkor sem bökném ki. Mivel azonban részben téged is érint a dolog, elárulom neked. Ryan Reynolds, a Sasok hátvédje feltűnően hiányolt téged a meccsről… - mondta Ivy olyan hangsúllyal, ami mindent kifejezett, majd hátat fordított, és kisétált a házból.
Shanon ledöbbenve állt egy ideig, aztán benyitott a bátyja szobájába.
- Jared, ébren vagy még? – suttogta, de nem kapott választ, úgyhogy beljebb sétált, és lehuppant az ágy szélére.
- Mi a fenét akarsz ilyenkor? – nyöszörögte a fiú álmosan.
- Ryan Reynolds, az van. A többit remélem te mondod magadtól!
Jared nyújtózott egyet, megdörzsölte a szemeit, majd a húga felé fordult.
- Az a piperkőc díszkan azt hiszi, neki mindent lehet…
- Bagoly mondja verébnek, bátyó! Ez minden, amit mondani akarsz?
- Igen.
Amikor a fiú még percek múlva sem folytatta, Shanon megelégelte a várakozást.
- Akkor engem még csak véletlenül sem emlegetett, ugye?
- Na jó, elmesélem – adta meg magát Jared – Az első gól után, amit becsavartam, szemétkedni kezdett. Széles vigyorral ecsetelte, milyen bombázók a Corneres szurkolócsapat lányai. Állítása szerint már mind megvolt neki, kivéve Ivyt, mert ő még friss husi, de ami késik, nem múlik. Ami miatt azonban véglegesen kiborult a bili, az volt, hogy részletesen taglalta néhány forró éjszakáját egy vadmacskával, név szerint veled. Behúztam neki egyet, ő meg visszaütött…
- Nagyon jól tudod, hogy soha nem feküdtem le vele, csak bosszantani akart téged. Az a marha! Remélem rendesen elbántál vele.
- Kétszer olyan rosszul néz ki, mint én – mondta a fiú komolyan, mire mindketten elnevették magukat.
- Őrült vagy!
- Nem, csak szeretem a húgomat és a barátnőmet. Nem engedem, hogy bárki a mocskos szájára vegyen titeket.
Shanon elkomorodva nézett a bátyjára. Abban a pillanatban újra beléhasított az érzés, mennyire szüksége van a testvéri szeretetre.
- Jared, nem felejthetnénk el az utóbbi hónapokat? Jó lenne, ha minden ugyanolyan lenne, mint régen, és soha többé nem veszekednénk.
- Én is örülnék neki – mosolygott a fiú – Azt hiszem, mindketten megváltoztunk valamelyest, valószínűleg előnyünkre. Mostmár minden rendben lesz…
Átölelték egymást, majd Jared törte meg a csendet.
- Hát, akkor frissen felújított testvérségünk szellemében kérnék valamit tőled. Megkockáztatom, hogy lekeversz egy nagy pofont, vagy esetleg úgy itt hagysz, mint a huzat - sóhajtott a fiú – Szeretném, ha megpróbálnál jóban lenni Ivyval, de legalábbis ha elviselnéd, és nem kötözködnél vele egyfolytában. Fontos lenne ez nekem.
- Ennyire komoly a dolog?
- Nagyon szeretem őt, hugi – vallotta be Jared – Más lett az életem, amióta együtt vagyunk. Kérlek, csak egy kicsit legyél vele kedvesebb, a kedvemért!
- Jól van, minden tőlem telhetőt megteszek – húzta el a száját Shanon, de aztán megenyhült az arca – Na jó, most megyek aludni, mielőtt túl érzelgősre vennéd a figurát. Holnap egy hiperszuper zárthelyit akarok írni.
- Úgyis mindig te vagy a legjobb.
- Tudom – kacsintott a lány, és még egy puszit küldött a bátyjának, mielőtt kilépett az ajtón.

2007-05-04 22:35.25

Köcönöm... *meghajol

2007-05-04 22:34.24

Az elkövetkező napokban minden zajlott tovább a maga megszokott módján. Egy kis változatosságot jelentett, hogy a Padalecki testvérek között újra rendeződni látszottak a dolgok. Bár ehhez sajnos egy kellemetlen estre volt szükség.
A fúknak újabb meccse volt egy másik nagyon népszerű egyetem csapatával, és a fél város ott tömörült a csarnokban, de Shanon nem akart elmenni, mert inkább a nappali kandallója előtt ülve tanult a másnapi zárthelyi vizsgájára. Persze a tanulás nem bizonyul túl egyszerű feladatnak, ha az ember agya mindenütt jár, csak éppen nem a történelem forgatagán. Mark is pályára állt aznap, és a lány szerette volna látni a meccset, de tisztában volt vele, a másnapi vizsga mennyire fontos, ha szeretné elnyerni az év legjobbjának járó különleges ösztöndíjat.
A szüleik egy rangos társasági eseményen vettek részt éppen, így teljesen egyedül volt otthon. Tudta, hogy Jared csak késő éjszaka fog hazamenni, ráadásul Ivy társaságában. Igencsak meglepődött, amikor hallotta, hogy egy autó áll meg a ház előtt, aztán a kintről beszűrődő hangos beszédet. Azonnal felpattant ajtót nyitni.
- Te jóságos ég! Mi történt veletek? – kérdezte, ahogy meglátta a feléje közeledő alakokat.
Mark és Jensen két oldalról támogatták Jaredet, míg Ivy utánuk hozta a véres holmijaikat. Shanon egy percig képtelen volt megmozdulnii, csak nagy nehezen ocsúdott fel.
- Azt ne mondjátok, hogy megint verekedtetek a Daxtoni Sasokkal! – mondta rosszallóan.
A választ azonban már azelőtt tudta, hogy a három alaposan bedagadt, megkékült szempár beismerően rászegeződött volna. Ez valahogy nem volt újdonság, eddig hét meccset játszott a két csapat egymás ellen, és ebből hat végződött balhéval.
A következő pillanatban Shanon már csak mosolyogni tudott. Előszedte a szekrényből az elsősegély dobozt, és Ivyval nekiálltak leápolni a három jómadár kidekorált ábrázatát.
- Most éppen mi volt a vita tárgya? – csóválta a fejét Shanon.
- Nem kellett ehhez semmi különösebb indok – jelentette ki Jensen, de azonnal fel is szisszent, amikor Ivy egy kis fertőtlenítőszerrel próbálta kitisztítani az arcán húzódó horzsolásokat.
- Na mi van, a nagyfiúk egy kis jódtól berezelnek? – húzta őket a lány.
Shanon először Markot próbálta rendbe tenni.
- Ne velem törődj – fogta meg a kezét Mark – Jared sokkal többet kapott, szerintem nem ártana hívni hozzá egy orvost.
- Szóval te kezdted, Jared Padalecki – sóhajtott Shanon – Nem bírsz magaddal, ugye?
- Ki fogta volna vissza magát, amikor azok a barmok olyanokat mond… - fakadt ki Jared, de gyorsan le is nyelte a mondandója végét.
- Örömmel meghallgatnám a történet további részét is.
- Nincs tovább. Verekedtünk és kész. Gyertek, fiúk, mielőtt kitör a vihar a paradicsomban!
- Azért remélem, egyszer hajlandók lesztek elárulni az igazat is – szólt utánuk Shanon.
Amíg Ivy felkísérte Jaredet a szobájába, ő felhívta az orvosukat, aki egy negyedórán belül meg is érkezett.
- Úgy tűnik, könnyebb zúzódásokon kívül nincs semmi komoly probléma, de azért a biztonság kedvéért beutalom egy röntgenre. Pihenjen sokat, és ne erőltesse a mozgást, mert a bordái minden mozdulatra fájni fognak – mondta ki a diagnózist a doktor, miután megvizsgálta a fiút.
- Nem mintha nem érdemelné meg – morogta Shanon az orra alatt.
Jared elhúzta a száját, amikor a húga a saját szobájába indult.
- Én is szeretlek, testvérkém…

2007-05-04 22:32.51

Másnap reggel Shanon mosolyogva nyitotta ki a szemét. Már világos volt.
- Mark… te jó ég, elaludtunk!
A fiú hunyorgott egy darabig, morgott valamit, majd visszarántotta Shanont maga mellé.
- Ma nincs suli, meg egyébként sem akarok felkelni mellőled…
- De hogy megyek most haza? – kérdezte a lány kétségbeesve attól a gondolattól, hogy meglátják, amint az Ackles házból kifelé tart.
Mark huncutul elmosolyodott, és megcsókolta.
- Még mindig haza akarsz menni?
- Mark Dacascos, ezzel nem veszel le a lábamról.
Pár másodperc múlva azonban megingott Shanon erős elhatározása, amikor a fiú simogatni kezdte.
- Tényleg haza akarsz menni?
- Hát… - mondta a lány nevetve, de nem tudta tovább folytatni, mert Mark lecsúszott a takaró alá – Hé, ne csináld ezt velem… ez nem fair!
- Ha még mindig haza akarsz menni, most megteheted – hallatszott a takaró alól.
Ekkor azonban már Shanonnak esze ágában sem volt elhagyni az ágyat…
Amikor legközelebb magához tért, Mark épp akkor lépett be a szobába egy megpakolt tálcával a kezében.
- Csodálatosan szép napot kívánok, szépségem! – köszöntötte egy puszival a lányt – Azt hiszem, tegnap éjjel…
Shanon azonban nem hagyta, hogy befejezze a mondatot.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Egy forró csók után hozzáláttak a reggelihez.
- Nem fogod kitalálni, kivel találkoztam az imént, amikor lenn voltam a konyhában – mondta a fiú.
- Várj, kitalálom… az arckifejezésedből ítélve egy szellemmel.
- Ne bomolj, cicám! A kedvenc barátnőd, Babs nézett velem farkasszemet a fürdőszoba ajtajából, méghozzá Jensen fürdőköpenyében.
- Babs?
- Bizony. Nagyon úgy tűnik, hogy Jensen haveromnak oly mindegy, kivel melegítteti fel az ágyát.
A lány nem szólt semmit, mindenesetre nem nagyon tetszett neki a dolog. Viszont amikor Mark rámosolygott, egykettőre elfelejtette az egészet.

2007-05-04 22:32.15

Folytassátok csak, így nem lesz nehéz írnom rólatok, mint főgenyákról.

2007-05-04 22:31.39

Elhúzta a száját, óvatosan kibontakozott a fiú öleléséből, maga köré tekerte a takarót, és az ablak előtt álló fotelbe telepedett. A gondolataiba merült, pár perc múlva azonban Mark álmos hangját hallotta.
- Kicsim, mi történt? Valami baj van? – kérdezte a szemeit dörzsölve.
Shanon hátranézett, szívét elöntötték az érzelmek, mégis képtelen volt szavakba önteni őket. Visszafordult az ablakhoz.
- Mondd, Mark, miért szeretsz engem?
- Tessék?
- Miért szeretsz engem? Ne, ne kérdezz semmit, kérlek, csak válaszolj nekem…
Mark odament a lányhoz, és leült mellé, a fotel karfájára. Az arcára nézett, és nem tetszett, amit Shanon szemeiben látott. Meg akarta simogatni a haját, de a lány elhúzódott.
- Hát jó. Azt kérdezted, miért szeretlek… nos… Tudod, minden ember keres valamit, ami teljessé teszi az életét. Ott találod meg, ahol nem is reméled: a szeretteid mosolyában, egy igaz barátságban, a kedvesed szemében. Ha pedig rátaláltál, és rájössz, mennyi örömöt és milyen sokat jelent ez neked, úgy érzed, szárnyak nélkül is képes lennél repülni. Nekem a szerelmed az a valami, ami boldoggá tesz, és nem tudom megmagyarázni, miért érzek úgy irántad, ahogy érzek, egyszerűen csak történik velem.
Egy pillanatra elhallgatott, mélyen a lány szemébe nézett, kissé félve, hisz nem tudta, mi üthetett Shanonba, csak abban volt biztos, hogy nem akarja elveszíteni.
- Számomra különleges az, hogy melletted ébredek fel, hogy látom a felkelő nap sugarait az arcodon, hogy bármikor elmondhatom: szeretlek. Apró dolgok, de ezek tesznek téged az enyémmé, és engem a tieddé.
A lány nem mert Mark szemébe nézni, mert eleredtek a könnyei. A fiú egy ideig nézte őt, de mivel nem kapott semmilyen visszajelzést, elkeseredve felállt, és az ágyhoz ment. Amikor magába roskadva leült, Shanon hirtelen felé fordult.
- Mark… - mély levegőt vett és visszanyelte a könnyeit – Nagyon szeretlek…
A fiú ránézett, meglepődve, kérdőn, mire Shanon odalépkedett hozzá, lehuppant mellé, és megfogta a kezét.
- Tudod, sokáig tartott, hogy ki merjem ezt mondani. Lehet, hogy gyáva vagyok, és megriasztanak azok az érzések, amelyek eddig távol álltak tőlem, de már ideje volt tudatnom veled. Egy megfelelő pillanat kellett hozzá, és az, hogy rájöjjek, nem akarlak elveszíteni. Olyan biztosan tudom, hogy szeretlek, mint amilyen biztos, hogy itt vagyok veled!
Mark úgy érezte, az egész világot át tudná ölelni. Azt hitte, soha nem fogja ezt hallani a lánytól. Magához húzta Shanont, és együtt bújtak vissza az ágyba. Egész éjjel beszélgettek, simogatták és csókolták egymást.

2007-05-04 22:30.38

Mark az ágyán feküdt, és az ablakon túl honoló sötétséget figyelte. Shanonra gondolt most is, mint az utóbbi pár hónapban mindig, és a kapcsolatukra, ha lehetett egyáltalán így nevezni ezt az egészet, ami közöttük zajlott. A lány határozott kérésére mindent titokban tartottak, az egyetemen szinte egymásra se néztek, nem találkozgattak nyilvános helyeken.
- Miért? – kérdezte egyszer Mark.
- Még nem nőttem fel a kapcsolatunkhoz, és ahhoz, hogy vállaljam mindenki előtt. Adj egy kis időt nekem, kérlek – hangzott a komoly válasz.
Így hát esténként, amikor már minden elcsendesedett, nagyon halkan másztak be egymáshoz az ablakon keresztül. Mark mindig a borostyánnal futtatott rácson jutott be a lány szobájába, de Shanont sem kellett félteni, úgy kapaszkodott fel az esőcsatornán, mint egy fürge mókus. Képesek voltak inkább kora hajnalban felkelni, és hazaslisszolni, de az éjszakákat mindig együtt töltötték.
Mark az órára nézett, már éjfél is elmúlt. A szemben levő házban mindenütt sötét volt, de Shanon szobájából halvány fény szűrődött ki. Pár perc múlva kialudt a lámpa, és lassan nyílt az ablak. Mark mosolyogva nézte, ahogy a lány könnyedén leereszkedik a kertbe, és átszalad az úton. Hamarosan egy kavics koppant az ablaküvegen.
- Piszok hosszú volt ez a három nap nélküled – suttogta Shanon, amint a szőnyegen landolt, majd átölelte a fiút, és gyengéden megcsókolta.
- Nekem mondod? Délután csak véletlenül láttalak meg és nem bírtam tovább magammal. Tényleg, mi volt Babsszal?
- Azt hiszem, életem egy újabb lezárható szakaszához érkeztem…
Ebben a mondatban minden benne volt, és Mark nem akarta tovább feszegetni a témát. El tudta képzelni, hogyan simította el Shanon az ügyet. De most nem ez volt a fontos, hanem az, hogy újra együtt lehettek. Szorosan magához vonta a lányt, és végigpuszilta az arcát, a homlokát, a nyakát. Csak másodpercekbe tellett, mire mindkettőjükről lekerültek a ruhadarabok. Az a mérhetetlen vágy, amit éreztek, most utat talált, és kielégülést kívánt, mielőtt mindent elemészt. Teljes mértékben átadták magukat ennek az érzésnek, együtt szárnyaltak a beteljesülés felé.
- Szeretlek – suttogta Mark nem sokkal később, amikor a lány még mindig pihegett a karjaiban.
Shanon csodálkozón ránézett, aztán elmosolyodott, és még szorosabban simult a fiúhoz. Boldog volt. Most, hogy Mark először mondta neki azt a szót, amit mindennél jobb volt hallani, sírni tudott volna a rátörő boldogságtól. Kényelmesen elhelyezkedett a fiú mellkasán, és elaludt.
Nem sokáig szundított, mert valami zajra felriadt. Kinyitotta a szemét, és mozdulni sem mert. Hallotta, ahogy valaki végigment a folyosón, majd egy ajtócsukódás, aztán újra csend. Iszonyúan megkönnyebbült. A föld alá söllyedt volna szégyenében, ha Ivy vagy Jensen véletlenül benyit, és ott találja. Mark nyugodt arcára nézett, és utálni kezdte önmagát. Miért nem képes már megmondani neki, amit olyan régen szeretne? Miért nem vállalja fel a szerelmüket nyilvánosan is? Miért várja el, hogy Mark mindezek ellenére is szeresse?

2007-05-04 22:29.35

Igen, drága. Bemásolom, aztán küldöm.

2007-05-04 22:28.53

Várd ki a végét...

2007-05-04 22:28.12

Shanygésa! Cijjjjjjjaaaaaaaaa :)

Flashdance - Vélemények

2007-05-04 22:27.29

A Dirty Dancing is jöhet, és ez is! A főszereplő csaj frizkója halálos, de jól táncol :) A zenei anyagától meg hát ugye magától beindul az ember lába...

Odaát (sorozat) - Melyik a jobb pasi?

2007-05-04 22:24.57

Ha nem baj, hogy egy ideig Shanonról szól :) A forró jeleneteteket Jardyval még nem fejeztem be.

2007-05-04 22:23.55

Még a régi, Shanon gonosz arcáról :)

elejére ... 212 213 214 215 216 217 218 219 220 221 222 223 224 225 226 227 228 229 230 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk