Na várjál, még nincs a laptopon net, csak visszatöltögette a progikat, amit az unokaöcsém letörölgetett. Most a másik gépen vagyok. Úgyhogy holnap mehetek a szolgáltatós sráchoz, váháháháhá....

2007-05-10 21:06.58

Shanon, milyen volt tegnap a Dr. House? Nem néztem :(

2007-05-10 21:04.52

Már megint vedelnek? Na, ebből semmi jó nem sül ki.

2007-05-10 21:04.11

Babsbaba, ezennel meghívlak az esküvőmre...
Vicc volt. Előadtam Norbinak a dolgot, erre azt mondta, hogy ilyen kettyós tyúkot nem vesz el, mert a gyerekeink halálos fenygetést jelentenének a világra. Hát nem kedves?

2007-05-10 21:01.57

Pedig féltem, hogy rám küldöd a japokat a mordállyal :))))

2007-05-10 21:00.49

Pusszantom a drágát :)

2007-05-10 20:59.59

Ez most az öröm kifejezése volt, vagy kezdjünk rettegni? :)

2007-05-10 20:59.08

Helló! Mi még nem találkoztunk.

2007-05-10 20:56.41

Akkor ha holnap nem leszel, akkor tesód eltett láb alól?

2007-05-10 20:55.53

Halihó csajok!

2007-05-09 22:02.05

Lányok, fájó szívvel, de mennem kell. Csak egy picit engedtek ide. Jó éjt!

2007-05-09 21:48.47

Nem véletlenül... Tudod, csak itt élhetem ki magam...
Képzeld, nem is kellett átmennem Norbihoz, jött ő magától. Érezte, hogy gáz van. Jaj, olyan cuki. Elvitte a laptopot, és igykeszik rendbehozni (most a másik gépen vagyok, idekönyörögtem magam). Ha holnap hozza vissza, megkérem, vegyen feleségül XD

2007-05-09 21:45.08

Jaj, drága, annyira bántott a lelkiismeret, mert tegnap úgy leszóltam a mangafiúkat. Még 1x bocsika érte!

2007-05-09 21:37.40

Sziasztok Babák!

2007-05-09 13:29.27

A következő hét iszonyatos gyorsasággal telt, rohamosan közeledett a félévi vizsgaidőszak. Az egyetem minden tanulója próbált erre a tényre koncentrálni, és igyekeztek az év során elmulasztott tanulást most behozni. Érezhetően kevesebb lett az előadásokról lógások száma.
Csak a karácsony és a szilveszter jelentett némi lazítást. Az év bulijának mindig Taylor Kitsch szilveszteri partija számított, onnan hiányozni egyet jelentett a diáktársadalmi kiközösítéssel. Persze azért bekerülni sem volt egyszerű, a meghívottak listáját igen szigorú szempontok alapján állította össze. A meghívók egy hónappal korábban kiküldésre kerültek, így a Corner teljes közössége jó előre megtudta, kik azok, akik igazán számítanak.
A buli izgalmának hevében volt már mindenki, amikor Babs és Sandra McCoy az egyetem ebédlőjének egyik asztalánál ültek, és gonosz terveiket szövögették. Bár halkan beszélgettek, egy figyelmesebb arra járó sűrűn hallotta volna Shanon Padalecki nevét tőlük. Amikor befejezték a traccspartit, magabiztos mosollyal az arcukon hagyták el a helységet.
Ha Shanon abban a pillanatban tudta volna, mit terveznek ellene, biztosan földhöz vágta volna a filozófia könyvet, amit éppen olvasott.
- Egyszerűen képtelen vagyok most ilyen emelkedett gondolatokra hangolni magam! – siránkozott, amikor többszöri nekifutás után sem értette, pedig minden egyes bekezdés világosan és szájbarágósan meg volt magyarázva.
- Egyszer az életben előfordul, hogy ezt hallom tőled! El se hiszem…
- Ne piszkálj, Jared, mert megbánod! Ez véresen komoly dolog. Tudod, mennyire imádom a filozófiát, és még sosem akadtam meg benne. Amikor az előbb elmagyaráztad ezt az egész elméletet, azt hittem, hogy felfogtam, de nem úgy tűnik.
- Szerintem egyetlen bajod van neked: nem figyelsz oda, szórakozott vagy, és egész máson jár az eszed. Na valld csak be szépen, melyik fickó terelte el ennyire a figyelmedet? – vigyorgott Jared kajánul.
- Képzelődsz, bátyó. Ez csak a félévi hajtás miatt van, kisé elfáradtam.
- Hát, ha te arra fogod… Na mindegy. Most kapd össze magad, és mélyedj bele a könyvbe figyelmesebben! Én még egyszer nem magyarázom el, nem fogom feleslegesen jártatni a pofám, holott ha egy kicsit megerőltetnéd magad, kisujjból kiráznád az egészet. És hiába mosolyogsz olyan kérlelően, én már itt sem vagyok!
- Rabszolgahajcsár! – morgott a lány.
- Lusta némber!
- Okostojás!
- Hmmm, nekem még egyszer se kellett magyarázni, az biztos… bezzeg a hugicámnak!
Egy díszpárna repült nagy sebességgel Jared felé, és telibe találta a fejét.
- Mi ez a hatalmas egyetértés? – nézett be a szobába az édesanyjuk – Shanon, vendéged van.
Kitárult az ajtó, és Babs lépett be rajta.
- Sziasztok! – köszönt egy halvány mosoly kíséretében.
- Hello! – vetette oda Jared nem túl lelkesen – Azt hiszem, én visszavonulok, beszélgessetek csak.
Miután a fiú vészjósló tekintettel eliszkolt, Shanon Babshoz fordult.
- Hát, gyere beljebb! – invitálta – Mi járatban nálam?
- Tulajdonképpen azért jöttem, hogy kölcsönkérjem a művtöri jegyzeteidet, ugyanis nem mindig esett jól bemenni az előadásokra. Mikorra iratkoztál fel vizsgára?
- Január közepére, de nem tudom, mi lesz belőle, mert még alig tanultam valamit.
- Ugyan Shanon, neked mindig a fejedben van az egész éves anyag, csak azt hiszed, hogy nem tudod.
- Persze, normál esetben ez így van, de most minden a feje tetején áll. Próbálni kellene a szurkolócsapattal, és zárjuk a félévet az újságnál is, most egy bővített szám jelenik meg. Bejelentettem, hogy jövőre kilépek, és még mindent rendesen át kell adnom az utódomnak. Úgyhogy most próbálom utolérni magam. És te?
- Január végére van időpontom. Viszont hiányos jegyzetekből nem sokra fogok menni. Az életemet mentenéd meg, ha ideadnád a tieidet.
- Ha gondolod, hogy megfelelnek, kölcsönadom őket.
- Hálás vagyok érte – ujjongott Babs – Amúgy hogyhogy otthagyod az újságot?
- Nagyon sok időmet elveszi. Volna mivel töltenem azokat az órákat, amíg a szerkesztéssel bajlódok. Meg aztán már nem élvezem, más dolgok kötnek le.
Babs gondolta, hogy mik lehetnek azok a dolgok, de filózott rajta, hogy meg merje-e kérdezni. Végül a kíváncsisága legyőzte az óvatosságát.
- Együtt jársz még Markkal?
Shanon egy pillanatra megállt, és komolyan azon tűnődött, hogy kidobja-e Babsot, vagy csak szimplán felpofozza. Aztán mégis uralkodott magán, leült a fotelbe, és szigorú tekintettel válaszolt.
- Azt hiszem, ehhez semmi közöd sincs.
- „Szóval igen, te kis kígyó!” – gondolta Babs, de inkább nyelt egy nagyot.
Jól tudta, ha visszaszól, búcsút mondhat a terveinek.
- Igazad van, ne haragudj! – nyögte ki végül.
Egy ideig még fagyos maradt a hangulat, aztán beszélgettek tovább úgy, ahogy régen is: Shanon kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, Babs meg hasra vágta magát az ágyon. Azért a látszat ellenére a három lépés távolság megmaradt közöttük.
- Alig akart elmenni, pedig feltűnőbben már nem is nézegethettem volna az órámat. Szó szerint el kellett küldenem – mesélte Shanon később Marknak – Nagyon szenya voltam?
- Csak amennyire szoktál. Egyébként ő se semmi csaj, bárki vette volna a lapot a jelzésekből a helyében. Bár, szerintem ő szándékosan maradt ilyen sokáig…
- Na igen. Pont olyan bosszantó egy személy, mint a kedvenc haverod, Jensen. Jól összeillenek.
- Ezt most olyan hangsúllyal mondtad, mintha zavarna, hogy összejönnek néha egy kis etyepetyére.
- Dehogyis! Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak a szexuális életükbe. Csak éppen Jensen nem rossz pasi, találhatott volna rendesebb nőt magának.
- Csak nem szemet vetettél kedves barátomra?
- Nem. A barátod barátjára vetettem szemet – incselkedett Shanon.
- Nocsak, és ki az?
- Úgysem ismered. Egy barna hajú, izmos, tetovált fickó, olyan mosollyal, amitől minden lány beindul, és oltári jó fej… meg úgy mindenestől szuper, jobban szeretem bárkinél a világon… Ja, és piszok jó az ágyban!
- Hogy hívják az illetőt?
- Nem tudom pontosan… talán Mark… Ez az, megvan! Mark Dacascos.
- De hát én jól ismerem Mark Dacascost! – mosolygott a fiú – Tényleg jó fej…
- Hidd el, ezt nálam jobban senki se tudhatja – villant fel Shanon szeme, és megcsókolta Markot.
A következő csók után már egyiken sem tudták féken tartani magukat.

2007-05-09 13:28.52

Késő este volt már, amikor koppant Shanon ablaka. Először oda sem figyelt rá, aztán amikor másodjára, majd harmadjára is hallotta, kimászott a fotelből és kinézett. Ahogy meglátta Markot, egyből felvidult. És még inkább, amikor a pillantása a Kawasaki Ninjára esett, amin a fiú ült. Marknak mindig is nagy álma volt, hogy vegyen egy ilyen motort, és most úgy tűnt, teljesült a kívánsága.
- Hello, cicám! Nem jössz ki egy kicsit? – szólt fel a fiú mérsékelt hangerővel.
- Ne mozdulj, mindjárt ott vagyok! – hangzott a válasz.
Shanon gyorsan felkapott egy zárt dzsekit és cipőt, aztán kimászott az ablakon. Mark mosolyogva nézte az akciót, és tárt karokkal fogadta az ölében landoló lányt.
- Megvetted a mocit, juhééééé – örömködött Shanon – Ugye elviszel egy körre?
- Hé, előtte nem kaphatnék esetleg egy csókot? – bosszankodott viccesen a fiú.
A lány a tankon ült, szembe Markkal. Most egészen közel húzódott hozzá, a lábaival átkarolva a fiú derekát, és egy forró csókkal üdvözölte.
- Hová megyünk? – kérdezte Shanon izgatottan, amikor szétváltak.
Igazából mindegy volt neki, csak az volt a lényeg, hogy Markkal lehessen. Kapcsolatuk minden egyes napján egyre szerelmesebb volt a fiúba, már csak ha rá gondolt, akkor is olyan érzések öntötték el, amiktől határtalanul boldognak érezte magát.
- Úgy gondoltam, kiegyünk egy kicsit a városi forgatagból. Beülhetnénk valami külvárosi hangulatos helyre, és vacsizhatnánk. Tudok egy vendéglőt, ami elég messze van innen ahhoz, hogy ne találkozzunk ismerősökkel.
- Meggyőztél – bólintott Shanon, és felvette a bukósisakot.
Fantasztikus volt a motorozás, a lány nagyon élvezte. Szorosan átölelte Markot, és egészen hozzábújt. Bár elég gyorsan hajtottak, a fiú biztos kézzel tartotta a járgányt, és Shanon biztonságban érezte magát.
A külvárosba érve először beültek egy moziba, és a vígjáték, amit megnéztek, csak fokozta a jókedvüket. Utána átsétáltak a szemben levő étterembe, és a vacsora mellett sokáig beszélgettek.
- Nem gondolnád, ki volt ma nálam – jutott Shanon eszébe a délután – Babs. Azt mondta, béküljünk ki, nem akarja, hogy ellenségek legyünk.
- És te mit válaszoltál?
- Azt, hogy eddig sem sírtam utána, de ha nagyon akarja, hát legyen. Persze azért ő is tisztában van vele, hogy ez már nem lesz ugyanaz. Bár Ivy szerint nagyon hasonlítunk egymásra, mi már teljesen külön világ vagyunk. Megváltoztam, és jobb nekem így.
- Ezt örömmel hallom – mondta mark őszintén, és megsimogatta barátnője arcát – Mégis van valami, ami nem tetszik nekem. Mi ez a hirtelen pálfordulás Babsnál? Jó lenne, ha odafigyelnél rá, hátha valami rosszban sántikál.
- Ígérem, nem tévesztem szem elől. De most hagyjuk is abba ezt a témát, inkább együnk.
Nagyon jól érezték magukat, az órák szinte pillanatoknak tűntek. Shanon életében nem evett ilyen jóízűen és felszabadultan.
- Nem kellene lassan elindulnunk hazafelé? – kérdezte, amikor véletlenül a faliórára pillantott – Mindjárt 1 óra. Észre se vettük, hogy elszaladt az idő.
- Olyan jó itt veled, nem akarok sietni – tiltakozott Mark.
- De én igen – kacsintott a lány huncutul – Még vannak terveim veled…
- Na ne mondd! És beavatsz? – mosolyodott el a fiú, miközben kézen fogta Shanont, és kimentek a parkolóba.
- Hát… holnap úgysincs suli, a szüleim meg a nagyiékhoz mentek, úgyhogy miénk a ház. Letesszük a motort, aztán bemászunk hozzám, és… - vonta meg a vállát a lány, mintha nem lenne ötlete.
- Nem is tudom. Még majd útközben meggondolom – hangzott a komoly válasz, mire Shanon gyengéden oldalba lökte a fiút.
Mark úgy tett, mintha fájna neki, és összegörnyedt. Pár másodperc múlva azonban kergetni kezdte a lányt, aki kacagva menekült előle. Pont a motorhoz értek, mire elkapta. A derekánál fogva felemelte, megpörgette, és miután letette a földre, szenvedélyesen megcsókolta.
A fiú ha lehet, még gyorsabban hajtott, mint idefelé. Szeretett volna minél előbb otthon lenni, Shanon ágyában és karjaiban. Hamarosan egy vasúti sorompóhoz értek, ami előzőleg fel volt nyitva, de most vonatot jelzett a lámpa. Mark leállította a járgányt, mert tisztában volt vele, hogy egy örökkévalóság, mire a vonat elhalad, és felnyílik a sorompó. Levették a sisakokat.
- Jaj ne, pont most kell erre jönnie ennek az ócskavasnak! – bosszankodott a lány – Messze vagyunk még egyébként?
- Ha még az idén elmegy a vonat, onnan már csak negyed óra.
- Az sok – morogta magában Shanon, és hatalmasat sóhajtott.
Hamarosan azonban felcsillant a szeme. Dorombolva bújt a fiúhoz, aztán átmászott a tankra, hogy szemben legyen vele.
- Tudsz arról, Mark Dacascos, hogy fülig szerelmes vagyok beléd? – suttogta a fülébe.
A fiú nem szólt semmit, csak mosolyogva homlokon csókolta a barátnőjét. A következő pillanatban érzéki borzongás futott át a testén, amikor érezte, hogy Shanon észrevétlenül lehúzta a motoros nadrág sliccét. A gyengéd női kéz rövid idő alatt utat talált a boxeralsón keresztül is. Mark szaporábban kezdte szedni a levegőt. Az, hogy a lány ott simogatta, ahol őrületes kéjt okozott, teljesen elgyengítette.
- Szívem… ezt ne… - nyögte, de tovább már képtelen volt folytatni.
A józan ész szava valahonnan a tudata legmélyéről hangzott fel, ami arra késztette, hogy lehúzódjon a motorral egy félreeső helyre, ahol magas fű nőtt. Shanon újra támadott, lejjebb csúszott, és ezúttal a szája vette át a keze helyét. Pontosan tudta, hogyan kergesse az őrületbe Markot. Amikor úgy gondolta, hogy a fiú izgalma a tetőfokán jár, ledobta magáról a nadrágot és a fehérneműt, aztán az ölébe ült. Mark hangosan felnyögött, ő pedig egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét, ahogy teljesen magában érezte a fiút.
Mark figyelte a lányt, mélyen a szemébe nézett, aztán lecipzárazta a felsőjét, és kikapcsolta a melltartóját, hogy az ajkaival birtokba vegye Shanon melleit. A lány mozgatni kezdte a csípőjét, lassan, kéjesen. Tökéletesen kizárták a külvilágot, már nem számított, hogy hol vannak, csak elmerültek az érzések hullámaiban. Hosszú percek múlva egyszerre remegett meg a testük, izmaik megfeszültek, miközben szorosan ölelték egymást. Erőtlenül, de boldogan hanyatlottak le a fűbe, és szótlanul feküdtek.
- Én is – szólalt meg a fiú elsőként.
- Mit te is? – kérdezte Shanon, és Mark mellkasára hajtotta a fejét.
- Én is fülig szerelmes vagyok beléd…
Körülbelül egy óra múlva halkan beparkoltak az Ackles ház garázsába, és lepakolták a bukósisakokat. Csendesen ügyködtek, persze pár csók sem maradhatott el az izgalmas késő éjjeli kommandó közben. Átrohantak az úton, felkapaszkodtak a borostyánnal futtatott rácson, és Shanon szobájában landoltak. Hamarosan a takaró alatt szorosan összesimulva melengették teljesen átfagyott tagjaikat. Biztosak voltak egymás iránti érzelmeikben, közben pedig nem is sejtették, hogy hamarosan kegyetlen próbára fog kerülni a szerelmük.

2007-05-09 13:28.14

Amikor Shanon becsukta az ajtót, úgy döntött, nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a beszélgetésnek. Készített magának egy teát a konyhában, majd felvonult a szobájába. Épp csak bevackolta magát a fotelbe, újra kopogtak az ajtaján.
- Bejöhetek? – nézett be Ivy.
- Meg tudom akadályozni valahogy? – kérdezte Shanon savanyú képpel.
Még mindig rühellte a bátyja barátnőjét, de megtanult uralkodni magán, és Jared kedvéért a lehető legvisszafogottabban viselkedett Ivyval, már amikor sikerült. Ivy meg tiszteletben tartotta Shanon szféráját, így nem is adott okot arra, hogy a lány beleköthessen. A mostani eset azonban teljesen más volt. Belépett a hangulatos, ízlésesen berendezett szobába, ami egyáltalán nem emlékeztetett egy kígyófészekre, pedig Shanonnak az dukált volna.
- Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, de Babs ugye azt akarta, hogy kibéküljetek? – kérdezte Ivy kertelés nélkül.
- Eltaláltad… tényleg nincs közöd hozzá! De mivel Jared megkért rá, hogy viselkedjek veled normálisan, így a válaszom: igen, azért jött, hogy legyünk újra barátnők.
- Nem kell csak azért rendesnek lenned velem, mert a bátyád erre kért – mondta nem kevésbé ridegen Ivy, mert időközben megtanulta, hogy Shanonnal csak így lehet szót érteni – Én mindössze szeretnék valamit a figyelmedbe ajánlani. Tudod, hogy kedves Babs barátnőd kivel lóg mostanában? Sandra McCoy-jal! Sőt, nem túlzok, ha azt mondom, sülve-főve együtt vannak.
Shanon erre a névre felkapta a fejét.
- Sandra McCoy? Már attól rosszul vagyok, ha csak rá gondolok. Az az undorító kis ribanc! Egyszer randizott Jareddel, és már rögtön az esküvőt tervezgette. Aztán mióta a bátyám kellemes ráhatásomnak köszönhetően dobta, egyfolytában próbál keresztbe tenni nekünk – nevette el magát.
- Tudom, nevetséges minden próbálkozása, ő nem ellenfél neked, kisujjal elbánsz vele. Viszont jobban teszed, ha vigyázol Babsszal! Ne legyen igazam, de szerintem nem tisztességes szándékkal közeledik hozzád.
- Arra gondolsz, hogy esetleg Sandra és ő ellenem szövetkeznek? Áááá, ne viccelj már! Nem mernének ilyet tenni.
- Magabiztos vagy, de ne felejtsd el, hogy Babs nagyon sokat tanult tőled, és ezt nem dicséretként értem. Ha megtalálja a gyenge pontodat, rengeteget árthat neked.
- Van valami abban, amit mondasz. De kérdeznék valamit: miért mondtad el mindezt nekem? Nem lenne jobb számodra, ha szépen belesétálnék a feltételezett csapdába, és jól megleckéztetnének?
- Bevallom, egy percre eljátszottam a gondolattal, de nem szeretném, ha a bátyád megorrolna rám, hogy cserben hagytalak. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy szomorúnak vagy dühösnek lássam.
Shanon elrévedt a hallottakon, és Ivy elindult az ajtó felé.
- Most meg kellene köszönnöm a szentbeszédet, de inkább felhívom valamire a figyelmed – hallotta a háta mögül – Nem vagyok oda túlzottan a Babsszal való barátkozásért, és nem is áll szándékomban ilyesmi, mindössze azért mondtam neki igent, hogy végre békén hagyjon. Jól mondtad az előbb, Sandra nem ellenfél nekem. Egyetlen kis apróság, amit ellenem tenne, felérne számára a halálos ítélettel, ezt mindenki tudja. Babs meg azt is tudja, hogy nincs gyenge pontom… Amúgy megköszönném, ha nem avatkoznál bele a dolgaimba, és nem hinnéd, hogy ettől most jobban kedvellek…
Ahogy befejezte a mondandóját, azonnal kezébe vette a könyvet, ezzel is jelezve, részről lezártnak tekinti a beszélgetést. Ivy halkan csukta be maga után az ajtót. Csak remélte, hogy Shanonnak lesz igaza, és nem neki.

2007-05-09 13:27.35

Nyugis szombat délután volt, Jared a szobájában kártyázott Ivyval, Shanon pedig a kedvenc írójának legújabb könyvét bújta. Először el sem jutott a tudatáig, hogy csengettek, nem mintha különösebben érdekelte volna.
- Shanon Padalecki, a füleden ülsz, drága kislányom? – lépett be az anyukája hosszas kopogtatás után a szobába – Babs van itt, beszélni szeretne veled.
- Tessék? Hogy Babs? Nem vagyok itthon! – morogta a lány.
- Már mondtam neki, hogy olvasgatsz. A nappaliban vár.
- Hát ilyen nincs! – nyafogta Shanon, és az arcát egy díszpárnába temette.
Pár pillanat múlva azonban összeszedte magát, és bár nehezére esett, de letette a könyvet, majd kimászott a kényelmes fotelből.
- Mit akar az a nőszemély? – kérdezte Jared suttogva, amikor a húga elhaladt a nyitott szobaajtó előtt.
A lány azonban egy vállrántással és a „Miiiiit tudom ééééén!” arckifejezéssel válaszolt.
- Szia Babs! – köszönt, amint leért a nappliba.
- Szia Shanon.
Kínos csend következett, Babs az ujjait tördelte, Shanon meg karba tett kézzel és cseppet sem barátságos arccal várta a közlendőjét.
- Szóval, biztos meglep, hogy itt vagyok és kíváncsi vagy rá, mit is akarhatok.
- Nem, csak azon gondolkodtam, hogy még vastagabb a bőr a képeden, mint azt én gondoltam.
Babs megbántott arcot vágott.
- Tudom, ezt megérdemeltem, és tisztában vagyok vele, hogy nem tudjuk visszaszívni mindazt, amit egymás fejéhez vágtunk… én mégis szeretném megpróbálni – hajtotta le a fejét – Szeretnék bocsánatot kérni, és örülnék neki, ha valamennyire helyrehozhatnánk a barátságunkat.
- Micsoda?
- Nézd, én megértem, hogy már semmi sem lehet olyan, mint azelőtt, de nem szeretném, ha ellenségek lennénk. Nekem sokat jelentett az együtt töltött idő.
- Talán ezt előbb kellett volna végiggondolnod.
- Beismerem, szemét voltam, de te tanítottál arra, hogy ilyen legyek… - eresztett meg egy halvány mosolyt Babs.
- Őszinte leszek veled, és ez a legtöbb, amit most tehetek. Nem vagyok biztos abban, hogy helyes-e, ha újra barátkozni kezdünk. Túlságosan hasonlítunk egymásra, és mint tudjuk, két dudás egy csárdában nem fér meg. Való igaz, te voltál a legjobb barátnőm, mióta összevesztünk, senkit nem engedtem ennyire közel magamhoz. Hiányzik minden, amit együtt csináltunk, nagyon is… úgyhogy nem bánom, próbáljuk meg.
Babs megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Örülök, hogy így döntöttél. Most megyek is, nem zavarlak tovább. Valamelyik nap átjöhetek hozzád?
- Persze.
Ahogy Babs lelépdelt a ház előtti lépcsőkön, még egy pillanatra visszafordult.
- Shanon… köszi! – mondta még mindig barátságosan.
Amint elfordult, azonnal eltűnt mosoly az arcáról.
- „Hülye ribanc!” – gondolta, és magában megfogadta, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor megalázkodott egy Padalecki előtt.

2007-05-09 13:26.29

Hahó csajok! Csak egy percre ugrottam be. Másolok sztori folytatást, mert este már úgyis dumcsizunk.

2007-05-08 22:47.10

Jó éjt mindenkinek! Megyek, kialszom magam. Puszi.

elejére ... 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220 221 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk