 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| A 44. gyermek - Viasat Film, 23:10 |
| Bad Boys - Mindörökké rosszfiúk - Film+, 23:20 |
| Gladiátor - HBO2, 23:25 |
| Alelnök - Paramount Network, 23:30 |
| Blöff - HBO, 00:30 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Nicolas Cage (61) |
| Clint Mansell (62) |
| Jeremy Renner (54) |
| Uwe Ochsenknecht (69) |
| Sammo Hung (73) |
További szülinaposok |
| Utoljára értékeltétek |
Yellowstone   |
| Lauren Hutton |
Byrnes hozzászólásai
Odaát (sorozat) - Melyik a jobb pasi?
| 2007-05-10 22:36.07 |
| Ne sírjál, drága, semmi baj :) Én cejetjek... |
| 2007-05-10 22:35.34 |
| És kijön a lagúnából, hogy egy finom csókot leheljen az ajkaidra... |
| 2007-05-10 22:34.04 |
| Chen egy pohár hideg tejet akart inni, hogy lehűtse magát az évszakhoz képest szokatlanul meleg estén. Csak egy könnyű, sejtelmesen áttetsző zöld ruha volt rajta, vékony pántja lecsúszott az egyik válláról. Ahogy arcához érintette a hűvös poharat, lehunyt szemmel felsóhajtott.
- Mi újság? – kérdezte Masato nyugodtságot erőltetve magára, hogy leplezze zavarát. - Szörnyen meleg van – felelte a lány olyan hangon, hogy a férfinak minden idegszála borzongani kezdett – Egyébként meg unatkozom, valami izgisre vágyom… Ahogy kifelé tartott a konyhából, és elhaladt Masato mellett, érzékien rámosolygott. Öt perc múlva a férfi csillogó szemekkel rontott be Chen szobájába. - Jól van kis boszorka, sikerült elérned, hogy elveszítsem a fejem, és a világon mindennél jobban kívánjalak – mondta komolyan. - Ejnye Masato Kobayashi, hát illik kopogás nélkül belépni egy hölgy szobájába? – színlelt felháborodást Chen – Különben is, ha valaki így meglát, mit fognak gondolni rólam? Az lenne a legjobb, ha vennél egy hideg zuhanyt, hogy észhez térj! A férfi megcsóválta a fejét. - Ezt megérdemeltem, elismerem – lépett az ajtó felé, mintha menni készülne, de félúton visszafordult, és elkapta a lányt. Magához vonta, hogy megcsókolja, aztán szó nélkül gombolgatni kezdte a ruháját. Chen nézte az ujjait és az arcát, ahogy az odafigyeléstől picit elnyíltak az ajkai, és összeráncolta a homlokát. A ruha lassan szétnyílt, és ahogy Masato becsúsztatta alá a kezét, a lány megremegett. A férfi lehajtotta a fejét, és szájával becézgetni kezdte Chen mellének lágy domborulatát. A lány hátrahajtotta a fejét, felsóhajtott, és kezével átkarolta Masato nyakát, hogy vezesse őt, óvatosan irányítva a legérzékenyebb részei felé. Közben arra gondolt, hogy semmi sem fontos, csak ez az érzés, és nincs más lény az egész világon, csak Masato. Semmi értelme azon tűnődni, hogy helyes-e ez, ennek így kellett lennie. Chen még sosem szeretkezett ebben a szobában. Megfordult néhány férfi otthonában, de egyet sem engedett a saját ágyába. Mindig megtartotta a kellő távolságot, hogy szabad maradhasson, és megvédje magát a túlzott kötődéstől. Masato jelenléte szobájának rejtett mélyén egyszerre volt csodálatos és elképesztő. A zöld ruha véglegesen lehullt a földre, és Chen lefeküdt az ágyra, hogy élvezettel végignézhesse, amíg a férfi levetkőzik. Masato a lány mellé bújt, és ő gyengéden megfogta férfi mivoltának bizonyítékát, ami egyértelműen jelezte izgalmát. Chen lehajtotta a fejét, és olyan finoman érintette meg ajkaival, hogy a férfi levegőért kapva nyögött fel. Még sosem érzett ilyesmit, és ez az izgalmas játék a lánnyal teljesen természetesnek tűnt. A végtelenségig izgatott érzékei arra ösztönözték, hogy ő is ugyanilyen gyönyört nyújtson Chennek. Látni akarta, hogy vágytól remegve adja meg magát, és hallani, ahogy szenvedélyesen felsóhajt. Ajkaival végigbecézgette a hasát, aztán a bugyiján keresztül csókolta, és a lány érezte a forró leheletét. Masato felült, lassan levette Chenről a csábító fehérneműt. Ujjai gyengéden siklottak combjai közé, és érzékien simogatta a lány testének legérzékenyebb területét. Miközben nézte, hogy Chen nyöszörögve kapaszkodik a párnákba, szenvedélye hihetetlenül felkorbácsolódott. - Érezni akarlak… - suttogta kéjesen a lány, és maga felé húzta Masatot. Amikor a férfi erőteljesen beléhatolt, Chen úgy érezte, egy forró hullám söpör végig az egész testén. Csend volt, de a szobát betöltötte kapkodó légzésük zaja, és a lány hangja, ahogy vágyakozva súgta Masato nevét. Varázslatos volt látni, ahogy a férfi szeme megrebben, teste megfeszül, és ugyanebben a pillanatban minden porcikáját elborította a végtelen gyönyör. Masato a hajnal első sugaraival ébredt, a mellkasán érezte Chen lélegzését, és az oldalán emelkedő-süllyedő kebleit. Úgy gondolta, a reggel meg fogja hozni a megbánást, vagy legalábbis a higgadt gondolatokat. Egy percig még kincsként őrizte karjaiban a lányt, de aztán felkelt, és lement a saját szobájába. Lezuhanyozott, átöltözött, hogy megkezdje a szokásos reggeli őrjáratát. Chen kinyitotta a szemét, és amikor meglátta, hogy üres mellette az ágy, keserves szomorúság lett úrrá rajta. - Nem számítok neki – gondolta keserűen – Csak egy éjszakára kellettem. Nem volt ereje felkelni, úgyhogy visszahanyatlott a párnáira, és újra elnyomta a jótékony álom. - Jó reggelt, nyuszika! – suttogta egy ismerős hang a fülébe, és egy gyengéd puszit érzett a vállán. Finom illatok csapták meg az orrát, ahogy felnézett, Masato állt ott mosolyogva, kezében egy ínycsiklandozó reggelivel, meg egy szál rózsával. Pillanatok alatt elszálltak az órákkal előbbi komor gondolatok, és ahogy egymás szemébe néztek, mindketten úgy érezték, ebben az egy szobában gyűlt össze az univerzum összes boldogsága. Az ősz és a tél őrült gyorsasággal röppent el. Chen csak ritkán koncertezett, inkább a stúdióban dolgozott, egy új album megjelenésén. Rengeteg dalt írt, ami nem is volt nehéz olyan inspirációval, mint amilyen Masato. Csodálatos társ volt, gyengéd szerető, és megértő barát, mindig egy hullámhosszon voltak. Minden tökéletesnek látszott, egészen egy tavaszi hétvégéig. Az egyik nagy sikerű pletykalap leközölt egy bizalmas képet kettőjükről, amit egy paparazzi készített, amikor egy meggondolatlan pillanatban szerelmesen ölelték át egymást. Ettől kezdve a botrány megállíthatatlan folyamatként érte őket, az állandó félelem attól, hogy megláthatják őket, megmérgezte a kapcsolatukat. Masato aggódott a lányért, az egészségéért és a karrierjéért egyaránt, végtelen fájdalmat okozott, hogy látnia kell őt sírni. Egy nap döntést hozott: keserves, de a legjózanabbnak látszó döntést. |
| 2007-05-10 22:32.13 |
| Két hét múlva hűvös szél kavarta fel az avart a villa parkjában. A nyári nap utolsó sugarai még melengették a földet, de már érezhető volt az ősz lehelete. Chen békésen sétálgatott a száradó fűben, Masatora gondolt, és kettőjükre. Most, hogy a férfit végre elengedték a kórházból, és teljesen felgyógyult, újra megpróbálhat beszélni vele. Hiszen egyszer már kimondta, hogy szereti, és biztos, hogy komolyan gondolta, életveszélyben az ember nem hazudik.
Ahogy a lány a tóhoz ért, letelepedett a partjára, és egy kis virágot tépett le. Végtelen békét érzet, határtalan nyugalmat, amikor a virágot beletette a vízbe, és az fehér szirmaival úszni kezdett a szelíd hullámok között. Vele együtt távolodtak a fájdalmas emlékek, az utóbbi hetek gyötrő feszültsége. Masato tisztában volt vele, hogy tartozik egy magyarázattal a lánynak, és ezt nehezebbnek látta, mint az öt órás műtétjét. Hogyan mondja el neki, hogy kettőjük között nem lehet semmi, amikor majd’ meghal utána? Hiszen csak arra vágyik, hogy együtt lehessen vele, hogy átölelhesse és megcsókolhassa, olyan nagy bűn ez? Nagyon jól tudta, hogy igen, legalábbis mások szemében. Az emberek a sztárt látják Chenben, és ő csak a testőre, akinek meg kell védenie tűzön-vízen át, de ezzel ki is merül annak a kapcsolatnak a fogalma, ami hozzá fűzi. - Mi jár a fejedben? – kérdezte a lányt egyik este, amikor a ház körül sétáltak. - A szüleim, a barátaim. Néha az is eszembe jut, hogy egyszer én is szeretnék férjet, gyerekeket – mondta Chen halkan, és lesütötte a szemét. - Nem mondtad el a teljes igazságot, ugye? - Én… - Azt nem, hogy rám is szoktál gondolni – nézett rá Masato – Ha tiszta volna a lelkiismereted, az én nevemet is megemlítetted volna. Nézd, tudom, hogy történtek dolgok, és én mondtam olyasmiket, amiket nem kellett volna, de nem szabad romantikus álmokat szőnöd rólam! A testőröd vagyok, nem lehetek férfi a szemedben. Chen hatalmas csalódást érzett. Biztos volt benne, hogy miután rendeződtek a dolgok, szabadon alakulhat közöttük az a törékeny kapcsolat, ami már hetek óta elkezdődött, de még nem teljesedett be. Nem bírt a férfira nézni, elfordult, és a könnyeit letörölve visszarohant a házba. Masato jobban szenvedett, mint a lány. Nem a maga bánata miatt, hanem mert látnia kellett Chent sírni, és ez rosszabb volt, mintha egy tőrt forgattak volna meg a szívében. Az éjszaka hosszú idő óta először megint ébren volt, egyszerűen nem tudott elaludni. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy mi okból, de felkelt, felöltözött, és elindult a szoba felé, amit előzőleg már tiltott területnek könyvelt el magában. Halkan nyitott be az ajtón, és csak egy percre akart bemenni, hogy egy pillantást vessen a lányra. Már éppen indult volna vissza, amikor Chen felkattintotta a kislámpát, és csendesen megszólalt. - Masato, gyere ide… kérlek… Nem, ennek az imádott hangnak nem mondhatott ellen: odalépett az ágyhoz. - Van valami parancsod számomra? – kérdezte szelíden, miközben igyekezett nem észrevenni a habkönnyű selyemhálóing alatt felsejlő nőies domborulatokat. - Tulajdonképpen igen – suttogta a lány – Szeress ma éjjel… Hosszan, szerelmesen néztek egymás szemébe. Chen érzéki pillantása, amivel végigmérte minden porcikáját, forró szikrákat lobbantott Masatoban. A lány felé nyúlt, és egy szenvedélyes csókkal csalogatta egyre közelebb. Amikor a férfi lázas vágyakozása elsodort minden józan gondolatot, megsimogatta Chen kebleit, és ő igyekezett minél jobban a tenyerébe simulni. Egyre bátrabb és oldottabb lett, érinteni akarta Masatot, becézgetni a meztelen bőrét. Levette róla a pólót, és mohón simította végig az izmos hátat, aztán szabadon garázdálkodott a férfi hasán. Keze egyre lejjebb csúszott, és ahogy ujjai alatt érezte Masato izgalmának egyértelmű bizonyítékát, felsóhajtott. Már a farmer cipzárját kereste, amikor a férfi elkapta a csuklóját. - Kicsim, ezt nem szabad – mondta vágytól rekedten. Tudta jól, hogy Chen már nem ura önmagának, és neki kell tennie valamit, mielőtt meggondolatlanul cselekszenek. - De… - Masato szavai lassan áthatoltak a lányt körülvevő rózsaszín ködön. - Aludj jól, gyönyörűségem! – lehelt egy könnyed csókot a férfi Chen homlokára, és halkan kiment a szobából. A lány elképedve ült fel az ágyon, térdét felhúzta, és karjaival átkulcsolta. A végsőkig felajzott, szenvedélytől remegő teste Masatoért kiáltott, de agya tudat alatt bosszút forralt. A férfi egész héten érezte, hogy Chen viselkedése megváltozott. Folyton kihívóan, érzékien nézett rá, úgy öltözködött, hogy még a lélegzete is elállt néha. Olykor, ha fellépésre mentek, a kocsiban a lány óvatlanul is a kezéhez ért, vagy ujjaival cirógató kis köröket írt le a hátán. Ennél már csak az volt kínzóbb, amikor a lehető legizgatóbb hanglejtésben adta elő a kéréseit. Masato nem sokáig bírta, a hétvégén feladta a harcot. Tulajdonképpen tetszett neki a dolog, és hízelgőnek találta, hogy egy ilyen varázslatos nő fel akarja kelteni az érdeklődését, de ugyanakkor rosszallta is, mert tudta, hogy Chennek baja származhat belőle, ha kapcsolatot folytat a testőrével. Mégis amikor a lányt szombat este a konyhában találta, elvesztette a józan ítélőképességét. |
| 2007-05-10 22:31.11 |
| Ne hagyd magad lerázni! *pompom lengetés |
| 2007-05-10 22:30.27 |
| Reggel Chen frissen és jókedvűen ébredt. Amint felöltözött, meglátta a noteszét az asztalon.
- Hát ez meg hogy kerülhetett ide? – gondolta magában – Hiszen Masatonál volt, és ő tudtommal nem volt a szobámban. Nem tudta, mi történt, de úgy döntött, majd a nap folyamán megkérdezi a férfit. Felkapta a füzetet egy tollal, és mosolyogva sétált el a tóhoz. Leült a partjára, úgy gondolta, ír valamit a tegnap estéről. Épp egy üres lapot keresett, amikor észrevette, hogy van benne valami, ami nem az ő kézírásával készült. Meglepődve kezdte el olvasni. Egyre jobban belemerült a csodálatos költeménybe, és azonnal tudta, hogy ez csak Masato verse lehet. Minden betű, minden szó, minden mondat a szerelemről szólt, varázslatos, mély érzésekről, amelyek eltöltik a lelket. Észre sem vette, ahogy szép lassan sírni kezdett, a könnycseppek gyöngyszemekként peregtek végig az arcán, és eltűntek a tó fodrozódó habjaiban. Sohasem írtak még neki ilyen gyengéd szavakat, ennyi érzelem, ami csak neki szól. Nemcsak szerelem, de barátság, szeretet és tisztelet is érződött sorok között. Most először érezte igazán, hogy valaki tiszta szívből imádja őt. Be kellett vallania magának, hogy ez az a férfi, akire egész életében várt, és nem szabad elszalasztania. Beszélni akart Masatoval, amilyen hamar csak lehet. Boldogan ment vissza a házba, és készülődött a délutáni interjúra. Olyan könnyednek és elégedettnek érezte magát, hogy nem gondolt a megmérettetésre, ami a stúdióban vár rá. Sendai legmenőbb tévétársasága szervezte ezt a beszélgetést, vele és az őt megvádoló újságíróval, hogy bebizonyítsa az igazát, és elégtételt vegyen a sérelmek miatt. Amikor a stúdió előtt a rajongók tömege várta, Masato biztatóan, de alig észrevehetően a lányra kacsintott. Chen erőt vett a félelmén, és kedvesen autogramot osztogatott, még néhány fotóra is hajlandó volt. Úgy látszott, a pletykák ellenére a sikere töretlen maradt, a rajongói nem pártoltak el tőle. Az interjú kőkeménynek bizonyult, de ő magabiztosan helytállt, tisztázott a nézők és a riporter előtt mindent, míg végül az újságíró kénytelen volt nyilvánosan bocsánatot kérni. Chen egészen feldobódva jött ki a kamerák kereszttüzéből. A folyosón Masato mellette ment, és ő egy óvatlan pillanatban a fülébe suttogott. - Találkozhatnánk otthon a parkban? Beszélni szeretnék veled… A férfi intett a fejével. Sejtette, hogy a lány elolvasta a versét, és magyarázatot akart adni, csak még azt nem tudta, mit hazudjon. Mert az igazat nem mondhatja el: hogy a szíve legmélyéből, őszintén szereti, és végtelenül csodálja. Chen az ajtó előtt bátor mosollyal integetett, amikor egy fura külsejű férfi felé mozdult, és a kezében kés csillant. Masato mellette állt, és azonnal észrevette a dolgot, de csak annyi ideje volt, hogy a lány elé álljon, testével védelmezve őt. Az éles penge a másodperc töredéke alatt Masatoba fúródott, és ő a földre zuhant. Szerencsére egy kollégája a tettes után vetette magát, és hamarosan el is kapta, míg egy másik biztonságis mentőt hívott. A lány először fel sem fogta a dolgot, csak állt ott kővé válva. Aztán ijedten letérdelt Masato mellé, az ölébe fogta a férfi fejét, és a könnyeivel küszködve a fülébe suttogott. - Itt vagyok melletted, vigyázok rád, amíg ide nem ér egy orvos. Beviszünk a kórházba, meglátod, hamarosan rendbejössz. Masato lassan felnyitotta a szemét. Megpróbált valamit mondani, de nem jött ki hang a torkán. A lány odahajolt, és csak halk suttogást hallott. - Chen, drágám, szeretlek! – mondta a férfi utolsó erejét is összeszedve, aztán elernyedtek az izmai, elájult. A kórházban tért magához, másnap reggel, amikor már túl volt egy hosszadalmas, bonyolult műtéten. A lány mellette ült a kezét szorongatva, a szeme vörös volt a sírástól. - Miattam kerültél ilyen helyzetbe – mondta halkan – Majdnem meghaltál, és én ezt sosem bocsátom meg magamnak. - Valamit tudnod kell – suttogta elgyengülő hanggal Masato – Ha biztosan tudom, hogy meg fogok halni, akkor is eléd álltam volna. Nem csak azért, mert ez a munkám, hanem mert… Újra lecsukódott a szeme, és elájult, de ezúttal napokon keresztül nem tért magához. Súlyos kómába került, és az orvos nem sok esélyt látott arra, hogy felgyógyul. Chen nem akart elmozdulni az ágya mellől, de egy fontos fellépésre kellett mennie, élete egyik legnagyobb koncertjére a Kiriwa Stadionban. A repülés csak még jobban fokozta amúgy is túlfeszített állapotát, és úgy érezte, nem lesz képes kiállni a színpadra, de a managere szabály szerint belökdöste. Nehéz volt vidám, csak rá váró emberek előtt énekelnie, de erőt vett magán. Minden simán ment, egészen a koncert végéig. Amikor utolsóként az új dala következett, valami olyasmi történt, ami megremegtette a közönség szívét, és könnyeket csalt a háttérénekesei szemébe. Felnézett az égre, lehunyta a szemét, és maga elé képzelte Masato tündöklő mosolyát. Tátva maradt mindenki szája, mert a dereka lassan hajladozni kezdett. Sohasem táncolt még ilyen beleéléssel, kavargó érzésektől fűtve, a lámpák rá irányultak, és a ragyogó fénytenger elborította testét-lelkét, könnyek gördültek végig az arcán. A dal végén az egész stadion döbbenten állt, egy pillanatig csend honolt, aztán tapsvihar tört ki. Több tízezer kéz csattant össze egyszerre, és lelkes kiáltások hallatszottak. Ugyanebben a percben a kórház egyik szobájában felpattant egy barna szempár… |
| 2007-05-10 22:29.26 |
| Inkább egy kellemesebb képre gondolj: Lagúnaboy... |
| 2007-05-10 22:28.51 |
| Most is dumcsiztok? |
| 2007-05-10 22:28.23 |
| Leültek a fűbe, és a lány mindent elmesélt, még az új dalát is elénekelte, amit Masato lelkes tapssal jutalmazott. Már jó ideje beszélgettek, amikor a férfinak eszébe jutott, hogy itt nemcsak Chenre kell vigyáznia, hanem a házat és környékét is biztosítani, úgyhogy nemsokára fel kell váltania egy kollégáját a kapunál. A lány egy kicsit elszontyolodott, mert olyan jól érezte magát, de hirtelen eszébe jutott valami.
- Holnap szeretnék bemenni a városba, elkísérhetnél. De nem testőr minősítésben, hanem mint jó barát. - Hát… ha így akarod… - lepődött meg Masato. Másnap Chen egész délelőtt pihent, most volt az első éjszaka, amit teljesen átaludt, és még lusta volt felkelni. Csak a nyitott ablakon beáramló illatok ugrasztották ki az ágyból. - Sahura néni biztos valami finomságot csinál ebédre – gondolta magában, amikor a nap már magasan járt az égbolton. A szakácsnő, Sahura Honasi igazi vidéki asszony volt, a maga törékeny alkatával, és a mesébe illő főztjeivel. Chen nagyon kedvelte őt, el nem cserélte volna senkiért, még akkor sem, amikor a managementje felajánlott egy igazi francia szakácsművészt helyette. - Veszed el a kezed, te falánk csirkefogó! – hallatszott a konyhából a zsörtölődés. A lány a hasát fogta a nevetéstől, amint belépett. Sahura asszony hasztalanul próbálta elüldözni Masatot az alig elkészült sütemény közeléből, és a férfi csupa habos orral, vigyorogva futkosott előle. - Szóljon rá kisasszony, mert ez a kis torkos mindenbe belenyalakodik! - Hagyd csak Sahura néni, hadd egyen belőle, ha jól esik neki! – mondta szelíden a lány. Ebéd után kisétált az üvegházba, hogy megnézze kedvenc bonsai-jait. Az öreg kertész már hazament, így nyugodtan le tudott ülni a sarokban álló ósdi kanapéra. Ezt még akkor tetette ide, amikor lomtalanítottak a házban, és ez a matuzsálemi korú bútor már nem illett a többi berendezés közé. Itt jó hasznát vette, amikor volt egy kis ideje, ide jött ábrándozni. Észre sem vette, hogy lassan szemerkélni kezdett az eső odakint, úgy elgondolkodott. Egy újságot látott ledobva a földre, valószínűleg a kertész hagyta itt. Felvette, és belelapozgatott, úgysem volt ideje mostanában olvasni. Az első oldalon csupa unalmas dolog volt, ezek a társasági cikkek leginkább arról szóltak, hogy melyik előkelő, sznob család adott éppen partit a héten. Az újság közepére érve azonban megfagyott benne a vér: a saját fényképe tekintett vissza rá. Ez még nem lett volna baj, hiszen már megszokta, hogy szinte minden nap írnak róla, de az a mód, ahogy ez a lap leközölte a hírt, valami iszonyatos erővel markolt a lelkébe. „A rocklady nem is olyan feddhetetlen múltja” – hirdette a cím, és ez még csak a kezdet volt. A rágalmazó sorokban hazugságokat találtak ki róla: összehozták mindenféle alakokkal, akikhez soha nem volt köze, úgy vélték, hogy több plasztikai műtéten is túlesett, és még drogfogyasztással is megvádolták. Meg sem tudott szólalni keserűségében, csak úrrá lett rajta a hihetetlen szomorúság. Nem tudott sírni. A könnyek általában a gyerekkorral járnak, és azt ő már maga mögött hagyta. Van, akiben elég erős a túlélésre irányuló akarat, és Chen lelke megacélozódott az évek során. Amikor a gyengéd karok átölelték a vállát, jóleső melegség töltötte el. Masato titokban mindig követte a lányt, ahogy most is, és amikor az ajtón bekukkantva meglátta Chen sápadt arcát, azonnal tudta, hogy baj van. Elég volt rápillantania az újságra, biztos volt benne, hogy valami pénzéhes zugfirkász megint pletykákat írt. Elég sokat látta már ilyen állapotban a lányt, és bár erősnek mutatkozott előtte, minden alkalommal megrendült. Az egyetlen dolog volt, ami ki tudta készíteni, ha a média bántotta. Chen felsóhajtott, és lejjebb csúszott, amíg a fejét Masato ölébe nem tudta hajtani. A férfi megsimogatta selymesen csillogó haját, és halkan dúdolt neki. A lány nem nézett fel, de a láthatatlan együttérzés feloldotta: eleredtek a könnyei. Masato eléggé férfi volt ahhoz, hogy megérezze annak fájó örömét, hogy szükség van rá. Csak ült és ringatta Chent, míg az esőcseppek egyenletesen doboltak az üvegház tetején. - Én mindent megpróbáltam, hogy ne lehessek céltáblája ezeknek az aljas alakoknak – mondta a lány halkan – Igyekeztem úgy élni, hogy ne adjak okot a szóbeszédre, de ember vagyok, és nekem is vannak hibáim. Még ha nem is tettem meg azokat, amiket rólam írtak, nem vagyok tökéletes. Pedig bármit megadnék érte, ha az lehetnék! - A tökéletesség unalmas – gondolkodott el Masato – Bármiben. Én már csak többre becsülök egy kis tökéletlenséget. Ujjai biztatóan cirógatták a lány vállát. - Tudod mit? Ha áll még a tegnapi ajánlat, akkor most meghívlak egy csendes kis helyre vacsorázni – vetette fel hirtelen. - Benne vagyok – állt fel Chen, és már nem is érdekelte annyira, hogy miket terjesztenek róla. Csak Masato létezett, és az a különös érzés, ami a simogatása nyomán támadt. Chen hosszú ideje magányos volt, a sztárság azzal járt, hogy csak magára számíthatott. Már nem is emlékezett, hogyan hat rá egy férfi közelsége. Együtt vacsoráztak Masato egyik kedvenc kisvendéglőjében, aztán beültek egy moziba, megnézni egy jópofa vígjátékot, amitől mindketten feldobódtak. Később sétáltak egyet a tengerparton, és sokáig nézték szótlanul a világítótorony felvillanó fényeit. Csak késő éjjel értek haza. - Hát, azt hiszem, ideje lesz aludni térni – búcsúzott Chen – Köszönöm ezt a kellemes estét! Masato nem szólt semmit, csak ránézett a lányra, és a korlátlan, túláradó szeretet mosolyával ajándékozta meg. Chennek ebben a pillanatban az a vágya támadt, hogy bárcsak a világon bárki más lehetne, csak ne egy ismert sztár, a férfi munkaadója. A karjai önfeledten ölelték át Masato nyakát, és felajánlotta ajkait, hogy egy gyengéd csókban forrjanak össze. Úgy érezte, egy percre megszűnik körülötte a világ, tetőtől talpig megborzongott, és a bőrén apró szikrák lobbantak. A férfire ugyanilyen hatással volt a csók, mégis kettőjük közül ő bizonyult józanabbnak: óvatosan eltolta magától a lányt. - Jó éjszakát, Chen! A lány remegő térdekkel ment fel a lépcsőn, és ahogy beért a szobájába, azonnal leült az ágyra. Jó nagy lélegzetet vett, és csak ezután tudott újra talpra állni. Felvette csodaszép fehér selyemhálóingét, amilyet otthon, Magyarországon sosem viselt volna, de itt szinte már hagyománnyá vált. Bebújt a takaró alá. Csillagos éjszaka volt, csend borult a házra. A parkban is nyugalom honolt, bár néha megcsikordult a kavicsos út a biztonságiak lába alatt. A szobákban mindenki aludt már, csak a személyzeti folyosó egyik aprócska helységében hallatszott némi nesz: Masato forgolódott az ágyában, nem jött álom a szemére. Az a csók járt az eszében, és Chen. Ahogy a lányra gondolt, melegség járta át a szívét, és a teste szinte sajgott utána. Egy hirtelen ötlettől vezérelve felkelt az ágyból, magára kapta a ruháit, aztán benyúlt az éjjeli szekrénye fiókjába, és kivette a kis fehér füzetet, benne a verssel, amit nemrég írt. Nem tudta miért, de kényszert érzett, hogy elinduljon a folyosón, fel a lépcsőn. Valami csodálatos érzés vonzotta egy szoba felé az emeleten. Amikor odaért, furcsa izgalom kerítette hatalmába, tudta, hogy nem szabadna ezt tennie, de halk fohásszal benyitott. A holdfény ezüstösen ragyogta be a helységet, a sugarak áthatoltak az ablakon, felkúsztak az ágy faragott lábain, és megállapodtak egy gyönyörű tündérarcon. Pajkosan becézgették a hosszú pillákat, végigfutkostak a piros ajkakon, és belefúródtak a selymesen csillogó hajtincsekben. Chen édesen aludt, csendesen pihegett a párnáján. Masatot megbabonázta a látvány, meg sem bírt mozdulni, csak állt ott, és bámulta a csodát. Nehezen tért magához, és ahogy feleszméledett, letette a noteszt a lány asztalára. Megsimogatta Chen arcát, betakarta, és belesuttogott az éjszaka csendjébe. - Aludj csak kicsi angyalkám, majd én őrzöm az álmod! Nehéz szívvel ment vissza a saját szobájába, örült, hogy senki sem vette észre. Ha a főnöke megtudná, hogy milyen érzéseket táplál Chen iránt, azonnal kipenderítené innen. Nem, nem szabad többé úgy gondolnia rá, mint egy varázslatos nőre, csírájában kell elfojtania ezeket a merész vágyakat. |
| 2007-05-10 22:27.19 |
| Bele se merek gondolni, mi lesz az aprócska pisztolyokból... félelmetes mordály :) |
| 2007-05-10 22:26.20 |
| Ki ráz le? |
| 2007-05-10 22:25.48 |
| A napok gyorsan teltek, és Chen szinte minden nap fellépett valahol. A világot járta, állandóan máshol bukkant fel, és egy kissé megviselte ez a folytonos ingázás. Szerencsére ott volt mellett Masato, aki már rég nem csak testőr volt, hanem egy jó barát is, mindent meg lehetett beszélni vele. Megértő volt, és bölcs tanácsokat adott. Egyik nap a legújabb dalát szerette volna neki megmutatni, és kikérni a véleményét, de nem találta sehol a férfit. El nem tudta képzelni, hová tűnhetett, amíg meg nem kérdezte a helyszínt biztosító biztonsági csapat főnökét.
- El is felejtettem mondani, hogy Masato beteg lett, de valószínűleg egy hét múlva már jön – mondta az idősödő, bajuszos férfi – Addig is hadd mutassam be a helyettesítőjét, ő fog magácskára vigyázni kerek hét napig. - Tatsuya Fujiwara vagyok, kisasszony – mutatkozott be udvariasan – Örülök, hogy megismerhetem! Chen lehangolódott. Masato mindig itt volt mellette, soha nem hagyta magára egyetlen percre sem, mi lesz most nélküle? Ez a Fujiwara szimpatikusnak látszik, és valószínűleg jó a szakmában, de mégiscsak egy idegen. A lány senki mással nem tudott úgy beszélgetni, mint Masatoval, valami megmagyarázhatatlan érzés kötötte hozzá. Szomorúan ballagott be az öltözőbe, csak az a gondolat vigasztalta, hogy egy hét múlva újra látja Masatoval, és ráadásul még lesz végre egy pihenője is, hazamehet Kamaishibe. Már három éve, hogy eljött a szülőhazájából, a kicsinyke Magyarországról, és azóta ezt a kedves japán várost tartotta otthonának, hiszen ott volt a háza. Nem is igazán ház, hanem egy kisebb vidéki villa, csendes, harmonikus környezetben, körülötte egy óriási parkkal és egy tóval. Az egy hét gyötrelmesen telt el. Chen örült, amikor a magángép megindult vele és a teljes stábjával: a rockbandával, a háttérénekesekkel, technikusokkal, és a turnémenedzserrel összesen harmincan voltak. Az út jó hangulatban telt ugyan, de a lány boldog volt, amikor landoltak a reptéren, már csak azért is, mert utálta a repülést. Egész úton Masatora gondolt, tudta, hogy a férfi már ott várja a házban, hiszen a hírek szerint meggyógyult. Amint a kocsi befordult a kapun, a szemével azonnal keresni kezdte, de nem látta sehol, egészen az ajtóig. Már éppen elkeseredett volna, amikor megpillantotta. Ott állt a bejáratnál, kezei a háta mögött összekulcsolva, és még sokkal jóképűbb, férfiasabb volt, mint amilyenre Chen emlékezett. Nagyot dobbant a szíve, alig bírta megállni, hogy Masato nyakába ne ugorjon, de a biztonsági szolgálat vezetője lépett oda hozzá, hogy üdvözölje. Nem volt elég egyetlen személyi testőr, a ház köré is kellettek őrök, mert folyton járkáltak rajongók a környéken, akik bármit megtettek volna, csakhogy bejuthassanak az épületbe. Amíg a lány a csomagjai kipakolásával volt elfoglalva, addig Masato őrjáratra indult a villa körül. Egyfolytában Chen járt a fejében, nagy önuralom kellett hozzá, hogy át ne ölelje ott az ajtónál. Most is nála volt a lány notesze, mindig magával hordozta, akárhová indult is. A parkba érve leült egy padra, és kinyitotta a füzetet. Szinte öntudatlanul elővett egy tollat, és írni kezdett. Megrohanták az érzések, amelyek már ott voltak a szíve legmélyén, de erőszakkal elfojtotta őket. Itt, csendes magánya közepette, ahol senki sem látta, szabadon ábrándozhatott Chen szomorú szemeiről, bársonyos bőréről, igéző pillantásáról. Már az első pillanatban, amikor nála kezdett dolgozni, akkor rájött, hogy ez a lány más, mint a többi sztár. A varázslatosan nőies, titokzatos külső egy érzékeny, melegszívű, kedves lányt rejtett, teljesen mást, mint az a díva, aki a színpadon volt. Hányszor vigasztalta meg, amikor bántották az újságírók, vagy a rajongók agresszív viselkedése rémisztette halálra, milyen sokszor bújt a karjaiba biztonságot keresve! Most végre be merte vallani magának, hogy szerelmes Chenbe. Hiába is igyekezett legyőzni ezt az érzést, amint meglátta a lányt, ismét elemi erővel tört rá. Ahogy írt, minden sor tele volt gyengédséggel, becéző szavakkal, nem titkolt el semmit, teljes lelkét beleadta ebbe a versbe. Nem gondolt rá, hogy mi lesz, ha vissza kell adnia a noteszt, hiszen nem tépheti ki a lapot, az túl feltűnő lenne, de nem is árulhatja el Chennek a legféltettebb titkát. Ő csak egy alkalmazott itt, a lány a munkaadója, és nem játszhatja el a becsületét egy törékeny, viszonzásra soha nem találó érzés miatt. Talán ha máshol találkoztak volna, más módon… A következő reggel Chen sétálni indult a parkba. A biztonságiak egy kicsit hangosak voltak aznap, de a lány nem hibáztatta őket, hiszen a nagyszabású koncertsorozat után végre visszatérhettek ide, ahol az élet sokkal nyugalmasabb. Chen egy kis magányra vágyott, hogy elmélyedjen a gondolataiban az elért sikerekről, esetleg hibákról, ahogy máskor is tette nagyobb promóciós események után. Szeretett volna virágot szedni, mezítláb futkosni a kavicsokon, és a fűben fekve bámulni a felhőket. Csak most jött ki rajta az utóbbi hónapok megfeszített munkatempójának az utóhatása, végtelenül fáradtnak és elveszettnek érezte magát. Dudorászva ballagott a fák között, amíg el nem ért a tóhoz. Leült a partján egy sziklára, levette a cipőjét, és belelógatta a lábát a lágyan simogató vízbe. Olyan csodálatos idő volt, és ő telesen elábrándozott, amikor hirtelen egy ismerős hang szólalt meg a háta mögött. - Üdvözöllek itthon! Gyorsan megfordult, Masato volt ott kedves mosollyal az arcán. A lány felugrott, örömében meg sem tudott szólalni, csak odalépett a férfihoz, és átölelte. Pár percig álltak egymás karjaiban, csendesen összefonódva. Nem látta őket senki, csak az ágakon csicsergő madarak és a vidáman kergetőző mókusok. - Úgy örülök, hogy megint egészségesnek láthatlak! – mondta Chen ujjongva – Annyi minden történt mostanában, és nem tudtam elmondani neked semmit, és írtam egy új dalt is, és… - Jól van, nyugodj meg, és kezdd elölről az egészet! Csak szép sorjában, különben egy szót sem fogok érteni az egészből – nevetett a férfi. |
| 2007-05-10 22:24.21 |
| Valahogy minden olyan fura volt ezen a napon, mintha valami lett volna készülőben. Chen olyan feszültnek érezte magát, de nem úgy, ahogy máskor a fellépések előtt, hanem valami különös rossz előérzet szállta meg. A csarnok felé indultak a kocsival, hogy próbáljon az esti koncertre. A rajongók megint elözönlötték a bejáratot, és a lány egy kicsit félt tőlük. Néha éjszakánként arról álmodott, hogy a hisztérikus fanatikusok rárontanak, belekapaszkodnak a ruhájába, a hajába… Csak akkor nyugodott meg némiképp, amikor ránézett a testőre, Masato nyugodtságot sugárzó arcára. Mellette biztonságban érezte magát, tudta, hogy nem érheti semmi baj.
Nem volt egyszerű bejutni a csarnokba, de Masato nagyon vigyázott, a testével védelmezte őt. A kezdeti izgalmak után elkezdték a próbát, a rockbanda, és a vokálozó lányok már buzgón készülődtek. Bemelegítésként Chen néhány könnyedebb dallamot énekelt, aztán megpróbálta előszedni teljes hangterjedelmét. Tudta, hogy ennek a koncertnek tökéletesen kell sikerülni, hiszen közvetíti majd az egyik legnézettebb tévétársaság. Eleinte elég bátortalanul jöttek elő a magasabb hangok, de végül is egész jól belemelegedett. Közben végigpásztázta a szemével a helységet: óriási csarnok volt, több tízezer férőhelyes. Mi lesz, ha estére teljesen megtelik emberekkel! Chen bele se mert gondolni, máris lámpaláza lett. Egyébként megint ugyanaz volt a program, mint mindig, ugyanazok az arcok vették körül. A nyüzsgés ellenére végtelenül egyedül érezte magát. A magány attól a naptól kezdve mellé szegődött, hogy elkezdte építgetni a karrierjét. Néha éjszakánként arra gondolt, hogy talán jobb lenne hétköznapi emberként élni, férjhez menni, és gyerekeket szülni, de másnap mindig jött egy fellépés, és ez az ábrándkép eltűnt a fejéből. A neki szóló ujjongás, és az emberek örömteli arca, ahogy hallgatták őt, mindenért kárpótolta. Masato ott ácsorgott a kordonok előtt, felmérte a terepet biztonsági szempontból, de közben lopva néha a lányt figyelte. Chen szeme egy pillanatra megakadt a férfin. Ilyen élénk barna szemeket, és ilyen átható tekintetet, amilyen Masatonak volt, még sohasem látott. Egészen libabőrös lett tőle, érezte, ahogy arcába szökik a vér, és teljesen elpirul. Már hat hónapja, hogy a férfi a személyi testőre lett, miután abbahagyta sportolói pályafutását, és meglehetősen barátságos volt a légkör közöttük, mégis néha zavarban volt előtte. Gyorsan hátat fordított, és elvonult a színpad másik oldalára. A délután gyorsan elröppent, és Chen már csak azon kapta magát, hogy elkezdték a koncertet. Minden simán ment, a legjobb formáját nyújtotta, a siker leírhatatlan volt. A szűnni nem akaró tapsvihar miatt többször is ráadást adott, aztán fáradtan ült le az öltözőben. Teljesen kimerülve bár, de boldogan tért vissza a hotelbe, és még sokáig nem tudott elaludni, gondolatban újra átélte a fellépés minden pillanatát. Egész hónapban koncertek és interjúk hosszú sora várt rá, és Chen szeretett volna egy nagyobb pihenőt beiktatni, de hát a munka mindenekelőtt. Az elismerésért meg kellett szenvedni, és nem lehet csak úgy hagyni, hogy veszendőbe menjen. Elég sokszor támaszkodott Masatora, a férfi erőt öntött belé, biztatta. Néha a lány egyedül üldögélt egy-egy csendes helyen, a családjára gondolt, akik távol voltak tőle, és akikkel már egy éve nem találkozott. Egyik ilyen alkalommal Masato odalépett hozzá. - Mi a baj, miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte kedvesen. - Tudod, a szüleimre gondolok, és a barátnőimre. Nagyon messze vannak, és szörnyen hiányoznak nekem. - Én sem láttam a családomat már vagy egy fél éve – bámult maga elé elgondolkodva Masato. Amikor meglátta Chen szemében a gyülekező könnyeket, átölelte a vállát, és leült mellé. Percekig elvoltak így szó nélkül, aztán a férfi megköszörülte a torkát, felállt, és elment. A lány nem tudta ezt mire vélni. Másnap megint koncertet adott, és a próba egyik szünetében a színpad szélére telepedve egy verset írogatott kedvenc noteszébe. Egyszer csak váratlanul árnyék vetődött a fehér lapokra: Masato állt ott mosolyogva. - Szia! Hogy megy a próba? – kérdezte. - Jól – válaszolta Chen kimérten. - Mit csinálsz itt egyedül? - Éppen fejen állok, és piros elefántokat fényképezek. Nem látod, hogy írok? - Ne legyél már olyan harapós, még a végén megijedek! – mondta a férfi vigyorogva, és ellenállhatatlan fényecskék gyúltak a szemében. - Na jó – vágta rá a lány megenyhülve – Verset írok. - És miről szoktál írni? - A családomról, barátságról, szeretetről, és minden egyébről, ami eszembe jut. Tulajdonképpen jó unaloműző. Masato fölé állt, és beleolvasott az épp készülő költeménybe. - Hát ez gyönyörű! Elolvashatom a többit is? - Nem is tudom… - Megígérem, hogy vigyázok rá, és senkinek sem mutatom meg! - Rendben. Neked kölcsönadom – egyezett bele Chen, és a férfi kezébe csúsztatta a kis füzetecskét, aki azonnal zsebre vágta. - Most mennem kell. Nemsokára visszaadom a noteszed, igyekszem gyorsan elolvasni. Chen egész este azon tűnődött, vajon helyes döntés volt-e odaadni a legféltettebb titkait Masatonak. Mi van, ha túl gyerekesnek fogja találni a verseit? Hiszen csupa sajátos élményről és érzésről szólnak, amiket talán nem ért majd meg teljesen. Lassan belenyugodott, hiszen ami történt, az megtörtént, nem lehet visszafordítani. Fáradtan feküdt le, és amint elszunnyadt, azonnal álmodni kezdett. Először csak az átható barna szempárt látta, aztán kibontakozott előtte Masato szelíd arca… |
| 2007-05-10 22:23.46 |
| Miért? |
| 2007-05-10 22:22.37 |
| Mi egészen más IZGALMAT fogunk okozni... |
| 2007-05-10 22:21.59 |
| Chenbaba, írtam neked egy sztorikát, hogy jó kedved legyen a sok túlóra után. |
| 2007-05-10 22:20.57 |
| Álljon csak, jó MEREVEN, mint a CÖVEK! |
| 2007-05-10 22:19.43 |
| Csak egy kicsit nagyobb FEGYVERREL :) |
| 2007-05-10 22:18.54 |
| És szeretnek GYÖMÖSZÖLNI... |
| 2007-05-10 22:16.11 |
| Lehet, hogy meglepődnénk hatalmas potenciájuktól :) |
| 2007-05-10 22:15.15 |
| Drukkoljatok is, hogy feltaláljam azt a bogyót, ha nem akartok kidőlni idő előtt :) |
| 2007-05-10 22:14.22 |
| És én Genya Sister? *zokog |
| 2007-05-10 22:13.51 |
| Az tuti! Muszáj leszek, ha bírni akarjuk erővel a két kiéhezett texasi bikát :) |
| 2007-05-10 22:11.18 |
| Huh, akkor gyúrjunk vazze! Létezik Viagra női változatban? |
| 2007-05-10 22:07.58 |
| Üdv Masato egyetlen szerelmének! |
| 2007-05-10 22:07.10 |
| Váháháháháhá *kirázott a hideg
Azt a faszit úgy meg... meg... megcibálnám! |
| 2007-05-10 22:05.54 |
| Sok-sok osztriga kell, és szezámmag tonnaszámra, hogy növeljük a potenciát :) |
| 2007-05-10 22:04.48 |
| THX! Legalább ott is boldogítalak titeket. |
| 2007-05-10 22:03.56 |
| Velem sincs semmi bajod? Csak mert úgy éreztem. |
| 2007-05-10 22:02.57 |
| Jó dolguk lesz, ezt megígérheti a 7 nő! :) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu