Spoiler található
A Family life(Családi élet) mellett ez a másik idegtépő lélektani drámája Loach mesternek.
megtörtént események alapján készült.
Anglia 90-es évek.A középkorú,sokat tapasztalt,fiatalos Maggie élete kisiklott,négy gyermekét vette el tőle a gyámhatóság,a szocális munkások folyton-folyvást a nyakára jártak.Mondván képtelen megfelelő ellátást biztosítani porontyainak.Részben talán igazuk van,de az nem tűnik fel nekik soha,hogy ő mennyi szenvedésen ment keresztül-az élettársai közül egy kiemeltebben bemutatott figura pl. hihetetlen agresszív volt vele szemben,a feleségbántalmazás mintaképe-a nő,ki mellesleg intelligens és szeretreméltó,egy kissé naiv és butuska-sorra hasonszörű kapcsolatokba botlott a vadállat negyedikig.(Ray Winstone-remek játéka).Maggie megszokta életében a szenvedést,alárendeltséget,bántalmazást és önhibáján kívül találja meg az állat élettársait.Elhiteti magával,hogy életképes,szeretteljes kapcsolatok ezek,gyermekáldással megtoldva.A film elején már megismerkedik egy teljesen más kultúrát képviselő,kedves,illedelmes,emberszerető férvival.A jólnevelt paraguayi fickó maga az optimizmus és megtetszik neki a gyönyörűen éneklő nő.A bárban egy gyorsrandi után,kibeszélik érzéseiket egymásnak-felelevenednek megrázó életképek Maggie múltjából.Az optimista,jámbor Jorge akit Maggie csak George-nak nevez-lelket önt belé,"elhiteti" a nővel,hogy másképp is lehet párkapcsolatban élni,brutalitás nélkül,szószó normálisan.Jorge tényleg szereti Maggie-t,Maggie pedig megtanulja szeretni párját és bár hosszú kínlódások után együtt is fognak élni.Ám még ezelőtt elveszik a kapcsolatuk első majd második gyümölcsét(teljesen igazságtalanul szerintem).A gyermekek elvesztése a férfit az öngyilkosság gondolatáig juttatja,a nőt teljes lelki szétzuhanáshoz.Ők ketten mégis oly erős támaszai egymásnak,hogy a borzalmas nehézségek mellett is kitartanak egymás mellett és később születendő gyermekeikhez már nem nyúl a pokolian bürokratikus,szívtelen szociális szolgálat.fájdalmas,szívtépő mozi-szeretetről,csalódásról,egy korhadt szociális rendszerről,az egymás felé nyújtott lelki támasz meglepő erejéről.Ken Loach előtt ismét le a kalappal.
|