sziasztok!
tudom, nem szép dolog elsőként rossz véleményt írni, de én nem osztozom ebben a feltétlen rajongásban a film iránt.
tulajdonképpen nem is a filmmel van bajom, mert hatása azért nagyon volt rám.
két napja nem szabadulok a gondolattól, hogy mégis minek kellene örülni a történet végén. én nagyon kiborultam.
amennyire tetszett a waldeni alapgondolat, és amennyire szeretem azt a könyvet, annyira nem értem, hogy miért számít úttörőnek Chris Mccandless, aki igen, "ki akarta szívni az élet velejét" és rótta az utakat, ami nagyon is inspiráló dolog, de azt hiszem a végén Ő is csak arra jött rá, hogy a túlzott elszigeteltség nagy hiba volt és ahogy írta: "happiness is real when shared".
szóval, szerintem hihetetlenül szomorú, lehangoló történet ez. nem hiszem, hogy bárki el tudná velem hitetni azt, hogy boldogan halt meg a srác.
Ti mit gondoltok? |
