Az andalúziai kutya bemutatójára Bunuel úgy ment el, hogy telerakta a zsebeit apró kövekkel.
Félt a nézők reakciójától és úgy gondolta, hogyha menekülnie kell, legyen mivel védekeznie.

35. Tcili (2009-06-09 21:44.00)

folyt....
De mik a kérdések? Pl. ezek (is) lehetnek:
• Van-e módszer, amellyel elkülöníthető egymástól az igazi művészet, és a blöff?
• Mi az az „igazi művészet”? (Mitől az?)
• Egy film (mű) értelmezésében elegendő-e csak magának a műnek az ismerete? (Mennyire elegendő?)
• Egy film (mű) élvezete mennyire kultúrafüggő?

Igaz, ezek a kérdések bármilyen mű kapcsán felmerülhetnek. Mi az, amiben az Andalúziai kutya egyedülálló? Ma amikor már csak múlt az avantgárd, amikor már a posztmodern is „poszt” lesz lassan, néha már úgy tűnik, hogy a művészet határait kapirgáljuk. Lehetséges lenne ez? Kimeríthető a művészet, vannak határai? Ez a kérdés már messze túlmutat a filmesztétika határain. Mindenesetre bizonyos értelemben lehetséges megközelíteni ezeket a (képzelt?) határokat. Kazimir Malevics „fekete négyzet”-e jó példa erre. A film persze sokkal bonyolultabb műfaj, egy köztes az irodalom, és a festészet között. Ennek a műfajnak a lehetséges határait (valamely irányban) Bunuel első filmje legalábbis közelítette, ha éppen nem feszegette. (Mi teremtjük a művészi világunkat, vagy csak felfedezzük azt?) Talán éppen ez a legnagyobb, legfontosabb érdeme ennek a filmnek: Kitágította azt a játszóteret, amelyen aztán az utána jövőknek tere nyílt eljátszani a saját játékaikat.
Az Andalúziai kutya Luis Bunuel pályájának egyik leghíresebb, legnagyobb hatású, de nem a legjobb filmje. Egy 15 perces néma, kísérleti rövidfilmtől, amely inkább csak „játékból”, mint komoly koncepcióból született, ez nem is várható. A filmtörténeti jelentősége sem feledteti el velünk az érett mester késői remekműveit, amelyekhez persze jelentős művészi vargabetűkkel jutott el. Ez a film alapozta meg a rendező azon státusát, amely alapján a legjelentősebb szürrealista filmrendezőnek nevezhetjük.
/Pozsgai Csaba/

34. Tcili (2009-06-09 21:17.24)

A rendező így emlékezik a kezdetre (Luis Bunuel: Utolsó leheletem): „Az andalúziai kutya két álom találkozásából született. Dalí meghívott, hogy töltsek néhány napot Figuerasban, és amikor megérkeztem, elmeséltem neki, hogy nemrég egy keskeny felhővel álmodtam, amely kettévágja a holdat, és egy borotvával, mely belehasít egy szemgolyóba. Erre ő elmesélte, hogy előző éjszaka egy hangyákkal teli kezet látott álmában. Hozzátette: „És mi lenne, ha csinálnánk egy filmet ebből kiindulva?”
Ez a film valóban kezdet. Az első szürrealista, vagy inkább dadaista film. (Igaz, kísérletek voltak előbb is: Pl. Man Ray, René Clair) Később aztán, a második francia korszakában a rendező már igazi szürrealista filmeket készített. Ugyanis a szerző (Bunuel) bevallása szerint egyetlen egy olyan ötletet, képet sem vettek be, amelyet racionális, pszichológiai, vagy kulturális alapon meg lehet magyarázni. Szabad teret engedtek az irracionálisnak. És lőn… A film még a mai, azóta (1929) már sokat látott szemmel is zavarba ejtő. Vagyis éppenséggel a szerzők szándéka szerinti. Az is természetes azonban, hogy azóta már valószínűleg minden egyes jelenetére találtak valamilyen „magyarázatot” (az aki keres az talál logikája mentén). Pedig a film kiváltképpen olyan művészeti ág, amelyet erőszakolt magyarázatok helyett elegendő, illetve lehet „csak” élvezni is. Az andalúziai kutya mindkét szempontból (magyarázat, és élvezet) a -tágan értelmezett- filmművészet perifériáján van: A szándékos elvontság, összefüggéstelenség, szokatlanság, irracionalizmus, nem csak az értelmezést nehezítik meg, de a könnyed élvezetet is.
Mégis, mit mondhat ez a film a ma kíváncsi emberének? A lehetséges teljes kontextushoz persze nem elegendő csak a filmet ismerni. Bunuel ezzel a filmmel váltotta meg a belépőjét a szürrealisták közé, és a szürrealizmus –legalábbis a (kétségtelenül nem túl szerény) célkitűzései szerint- nem csak egyszerű művészeti mozgalom volt: A társadalmat akarta megváltoztatni. És ez a célkitűzés amilyen naív, ugyanannyira tiszteletreméltó is, és szerethető is. Az „elkötelezett művészet” (nem feltétlenül a politikai elkötelezettség értelmében –bár a szürrealisták nem voltak éppen politikailag semlegesek) ma az avantgárd elmúlásával rég kiment a divatból. A művészek inkább akarnak szórakoztatni, mint eszméket közvetíteni, vagy legalább állást foglalni. Ebben az értelemben az Andalúziai kutya egy régmúlt hőskor fontos epizódjának tekinthető. Természetesen nagyon is megkérdőjelezhető az a módszer, amely irracionalizmussal (Bunuel többször is emlegeti a szót) akar bármely tartalmat kifejezni. Mint tudjuk, a társadalmat a szürrealizmus sem tudta megváltoztatni, de az kétségtelen, hogy a XX. század művészetfelfogásához sokat tett hozzá.
Formailag az Andalúziai kutya kísérleti film. Nem vesz tudomást a szokásos, elbeszélő filmi dramaturgiáról, amennyiben összefüggéstelen történetekből építkezik. Merész, a saját korában egyenesen provokatív (ez kiváltképpen szürrealista szokás), vagy elborzasztó jelenetekből is áll (a szem borotvával való elvágása, a kézből kimászó hangyák, a meztelen női felsőtest (1929-ben)). Mindezeket a jeleneteket nemhogy egységes történetként, de még egyenként is nehéz értelmezni. Az alkotók biztosan tiltakoznának is ez ellen. Ők a filmjüket kísérletnek, önmegvalósításnak, és provokációnak szánták. Ez a film nem mesél el történeteket, nem nevettet meg, nem nyűgöz le szép képekkel. Még ahhoz is túl elvont, és avantgárd, hogy megbotránkoztasson. (Bunuel meséli, hogy a bemutatóra a zsebében egy csomag kaviccsal ment el, de nem volt szükség a közönség megdobálására, tetszett nekik.) A szürrealisták nehezen dolgozták fel, hogy sikeres volt. Ők akiket a lázadás éltetett, lassan a mainstream művészet fősodrában találták magukat.
Az Andalúziai kutya nem szép, és nem „jó” film. Lehet hogy nem ad válaszokat, de talán vet fel kérdéseket. A válaszokat a nézőnek kell megtalálnia. Nem a filmből, de a film által is serkentve.
/Pozsgai Csaba/

33. Zajecka (2008-10-02 17:52.27)

hogy mennyire nem kell agyalogni egy szürrealista alkotás értelmén, azt a követező sztori remélem jól példázza: trista tzara egy dadaista költő meg író meg mindenféle volt. ( a dadaizmus is egy irányzat volt, állítólag abból fejlődött ki a szürrealizmus-de ezen az okosak még vitáznak), szóval ez a tzara írta le, hogyan kell dadaista verset alkotni: fogj egy újságcikket, vágd ki a szavakat találomra,rakd bele e csíkokat egy zsákba, gyengéden rázd össze, és egyenként kivéve a szavakat, ragaszd őket egy papírra egymás után.a végeredmény egy dadaista vers lesz.
na...egy ilyen vers is max érzelmeket vált ki egy emberből.de gondolkodni hogy mit is jelenthet....hát nem.

32. Zajecka (2008-10-02 17:43.09)

természetesen 5 csillag, hát mennyire elborult, mennyire sötét, mennyire szürrealista jajj. :)láttam ugyan nem egy nagyon hasonló kisfilmet, de azért ez viszi a pálmát.miről szól?ilyesmin egyszerűen kár agyalni.a szürrealizmuson gondolkozni maga az értelmetlenség, itt csak a hatás, és az érzelmek számítanak amiket kiváltanak a nézőből.öncélú-mondta azt hiszem Randal.hát naná hogy az, persze.a szürrealista mukik a legöncélúbb melókat hozták létre, minden tudományosság, és belemagyarázás nélkül.hogy a közönségnek nem tetszik?annál jobb, rohadt szemét világ, mennyire pórok az emberek, és ez még jobban erősítette a művész egóját, és isten képzetét.ha elfogadták jó.ha nem-az is jó.legalábbis egyeseknek, nem mindenki rokkant bele a népzserűtlenségbe mint VanGogh.bár a szürrealizmus azért eléggé népszerű volt,hozzátenném.a filmet Bunuel Dalíval együtt készítette, Dalí keze nyomát sok jelenet őrzi, például a hangyás jelenet, ami még sok képén feltűnik. ám a film bemutatója után volt valami balhéjuk, össze is vesztek, talán azért mert Dalí neve nem volt feltüntetve hogy ő is hozzájárult a filmhez...vagy valami ilyesmi.Dalí azt mondta az egész filmet ő készítette, Bunuel csak lenyúlta tőle.
ezután Dalí ,nagy duzzogva elkészítette saját szürrealista filmjét, ami persze nagyon jó, naná,nem is értem miért nem mutogatják.

31. KicsiRéka (2008-06-18 08:20.07)

Fúú.Nagyon régóta készültem ennek a filmnek a megnézésére is tegnap sikerült beszereznem. Dali az egyik kedvenc festőim közé tartozik, úgyhogy nagy izgalommal vetettem magam a karosszékbe. Elképesztő ez a film! Én nem tudom egyes részeket hogy csináltak meg, de néha hatásosabb egy egy jelenet mint sok mostani filmben. Pl a tenyérből előmászó hangyák, amikor a férfinak eltűnik a szája stb stb. A zene és a cselekmény eleve éles kontraszt--erősítette bennem a szürrealitást. Úgy tudom, Dalí és Bunuel álmaiból alkották a filmet, bár sztem sokféle képpen lehet értelmezni. Pl a férfi és a nő párharca, van aki azt mondja, a film a sznobizmusnak és a szemérmetességnek szól be elég durván, és lehet csak egy látszólag értelmetlen, álmokból összekovácsolt szürrealista köpenybe bújtatott filmnek is felfogni. A szemfelvágós jelenet engem annyira nem fogott meg, sokkal inkább az amikor a férfinak nem volt szája, és a hangyás tenyér, a legkeményebb mégis a könnyed zene alatt futó erőszakos férfi szexuális közeledése a nőhöz. Na ilyet 1929ben bevállalni, le a kalappal. Az biztos hogy jópárszor megnézem még, mert nagyon sok dolog van ami többszöri megnézés után esik le az embernek. Az biztos hogy nem csalódtam a filmben. 5 csillag

30. MrMojoRisin1 (2008-04-29 12:28.42)

- (válasz Cziki 29. hozzászólására)

Neeeem! Szerencsére azért elég sokszor találkozok ezzel a "szóval" a mindennapjaimban!
Hát érdekes emberekkel lehet megismerkedni, így látatlanban, itt a fórumon!

29. Cziki (2008-04-29 12:24.46)

Természetellenesnek tartod?
Tudom, hogy nem, csak jólesik néha találkozni egy ismeretlen ismerőssel!

28. MrMojoRisin1 (2008-04-29 12:16.15)

- (válasz Cziki 27. hozzászólására)

Köszönöd? Mit? Hogy egyetértettem a gondolatoddal? Ugyan már...

27. Cziki (2008-04-29 12:07.33)

Köszönöm.!!!

26. MrMojoRisin1 (2008-04-29 12:03.24)

- (válasz Cziki 25. hozzászólására)

Jaja! Igen, értem! Valóban!

25. Cziki (2008-04-29 12:00.29)

Csak gondoltam valamire, nem beszélünk el egymás mellett, néha kicsit elkalandozom. Bocs!
Próbáltam e filmet a ma valóságába beilleszteni.
Ez alatt azt értem, hogy ma sok ember megtenné ezt a másikkal.Mármint a szemével.

24. MrMojoRisin1 (2008-04-29 11:54.19)

- (válasz Cziki 23. hozzászólására)

Most akkor lehet, hogy tényleg elbeszélünk egymás mellett:)
Milyen dokumentum film?

23. Cziki (2008-04-29 11:50.50)

- (válasz MrMojoRisin1 22. hozzászólására)

Ok, ok, ma nem a film hanem az élet ilyen. Méghogy nincs ki, és kik ellen menni.?
Szeretnék sokan a dok. film halálát.
A világon!

22. MrMojoRisin1 (2008-04-29 11:46.22)

- (válasz Cziki 21. hozzászólására)

De értem, hogy nem élő emberi szemet használtak, hanem boncolás után!

21. Cziki (2008-04-29 11:45.24)

- (válasz MrMojoRisin1 20. hozzászólására)

Akkor nem értettél meg!

20. MrMojoRisin1 (2008-04-29 11:33.32)

- (válasz Cziki 19. hozzászólására)

Nem! Az volt a jelenet, hogy a csaj szemét kiszúrják! Erre egy senkinek sem kellő, prosti hullájából kiszedték a szemet majd felhasználták! Amúgy lerí a jelenetről, hogy tisztelgés az Andalúziai előtt!

19. Cziki (2008-04-29 11:27.55)

- (válasz MrMojoRisin1 18. hozzászólására)

Gondolom boncolásnál...

18. MrMojoRisin1 (2008-04-29 11:19.01)

Mellesleg Thriller - en grym film című 1974-es svéd filmben igazi emberi szemet használtak!

17. Orgona (2008-04-28 10:14.34) - (válasz Cziki 16. hozzászólására)

Hogyne, őrült cirkusz lenne belőle.

16. Cziki (2008-04-28 10:14.00)

- (válasz Orgona 15. hozzászólására)

Igen. Emlékszel a vízbe folytott "beteg macskára"? Talán kettő éve a filmszemlén, egy dok. filmben. Ha jól emlékszem.

15. Orgona (2008-04-28 10:01.45) - (válasz Cziki 13. hozzászólására)

Az állatvédők világméretű balhéba kezdenének.

14. Cziki (2008-04-28 09:24.39)

- (válasz Master laster 9. hozzászólására)

Amennyiben megnézed Dali művészetét, könnyen rájöhetsz, hogy a szakember neki jár. Bunuel a későbbiekben realistább utakat járt.
Az avantgard mindig az eltúlzott újítást tűzte, tűzi lándzsája hegyére. A szakértő közönség soraiban azonban sok sznob akadt, akad. Ezért van az, hogy sok avantgard alkotást leginkább az avantgard alkotóktól kell félteni. Azonban a befogadó közönséget nem szabad elijeszteni semmi újtól. Emlékszem egy BMZ kiállításra, ahol az annak helytadó előre negatív hangot ütött meg, befolyásolta a hallgatóságot az új értelmezése ellen.
Aki helyt ad egy kiállításnak, filmvetítésnek az ne minősítse azt! Nem az Ő feladata.! Egyébként deviánsok nékül még mindig a középkorban tartanánk.

13. Cziki (2008-04-28 08:47.10)

- (válasz Orgona 11. hozzászólására)

Én is így tudom. Ezért azonban ma mi járna? Hűűű...

12. Cziki (2008-04-27 20:02.26)

- (válasz Randal 8. hozzászólására)

A kisérleti rövidfilmek időszaka volt ezen kor.Ki akarták szűrni a tartalmat. A francia szürrealizmus célja a mozgókép tiszta ritmusa.
Ebből jutnak el a CINEMA PUR-ig , mely tiszta filmet jelent. Dali és Bunuel filmje volt a csúcsa ennek a nem egészen tíz éven át tartó korszaknak. Nem kell szeretni, de bántani sem!

11. Orgona (2008-04-27 00:57.55) - (válasz Randal 8. hozzászólására)

Egy régi filmkritikában borjúszemet említettek.