- Ne vidd el őtet, nekem szükségem van rá, ő csinálja nekem a konyha munkát. Ne vidd el őtet! Hadd itt őtet, mer én akarom őtet! Hadd itt azt az asszont! Ne vidd el a níszemet! :D

A magyar-angol keveredéssel beszélő nagynéni performanszát kár kihagyni.

11. KongFan (2014-04-25 14:09.13)

Na ez már jó volt!
Kicsit olyan ez a film, mint a Permanens vakáció továbbgondolása.
Megint csak unalmas életet élő figura, aki nem akar csinálni semmit. Csak éppen jön az unokatesó "látogatóba", aki visz egy kis színt az életébe. Minimálisat persze.
Egy évvel később futnak össze újra, ahol már egy cimborával együtt elhatározzák, hogy elmennek Floridába, hiszen ott jó idő van, ott a tenger, a bikinis csajok.
Felkerekednek és... semmi. Florida ugyanolyan üres számukra, mint New York.
Számomra az a film üzenete, hogy akárhol lehetsz, csak akkor lesz a közeg elviselhető, vagy érdekes, ha te is energiát feccölsz bele. Hogy körbejárd, megismerd.
Na már most ezek srácok mit csinálnak? Megszállnak egy tökéletesen ingerszegény hotelben, néha kártyáznak meg fogadnak agár meg ló versenyeken. Tökéletesen ugyanazokat csinálják, mint korábban Nagy almában.
Sokszor csak jó volt nézni, hogy milyen jól elvannak egymás társaságában ők hárman. Pedig igazából nem sok értelmes vagy izgalmas dolgot csinálnak. Csak úgy vannak.
Hétköznapi, emberi a film, talán pont attól működik ennyire.
Magyaroknak meg van pár érdekesség a filmben :)
A vége mondjuk nekem nem volt tiszta, hogy Éva miért csinálja azt amit.
Türelem kell hozzá, de megéri.

10. Chris92 (2013-03-23 16:27.23)

Az emberi kommunikáció képtelenség, kiüresedett életek, álmok illúziók, létvegetáció, aminek minden percét betölti a banalitás és az unalom. És persze a szereplők megpróbálnak ebből kitörni abszolút sikertelenül, lelki sivárságukat pedig a lepusztult tájképek is szimbolikusan reprezentálják. Jim Jarmusch lényegében fogta Antonioni klasszikus témáit és belehelyezte őket az 1980-as évek Amerikájába, alkotását mégis az amerikai független film egyik úttörő mozijaként szokás emlegetni, és jómagam is élveztem, noha erősen hangulatfüggő, türelmet megkívánó munka. Fekete-fehér képek, súlyos hangulat, hosszan kitartott snittek olyan párbeszédekkel, amiknek sok súlyuk nincs, inkább a karakterek közti légüres tért reprezentálják.

9. Betegesh (2008-01-09 22:41.51)

az áhított, és várva várt florida.
mesés táj, önfeledt tömegek, sugárzó napsütés és izgalmas kalandok. ezek azok a dolgok, amelyek közül egyikkel se találkozunk a film során, pontosabban, amelyek közül szereplőink egyikkel sem találkoznak. két szerencsétlen naplópó, és egyikük unokatestvérének 'látszattörténete' ez, ahol az ég világon semmi sem történik - de persze jarmusch, ugyan még csak második játékfilmje, de már ekkor sem olcsó rendező, nagyon is vannak történések, érdemes tehát odafigyelni. ugyan alapvető vonása (később is), hogy ezek "úgy-ahogy"-jelleggel zajlanak csak, de ezekben a köztes manőverekben nincs egy csepp üresjárat sem; és a zseniális az, hogy ahogyan ez a filmje is, épp ezekről az üresjáratokról alkot új világot. a "nincs miről beszélni, és nincs mit mondani" ijesztően sokatmondó világával találkozunk, a jellemek és a jelenetek groteszksége, valamint a frappáns és csavaros történet pedig szórakoztat is minket. "szórakoztat" a szó nemesebb értelmében, amennyiben képesek vagyunk akár magunkat is felsimerni.
willie unokatesója, éva (tényleg magyar)nagynénjéhez (szintén magyar) szeretne menni ohio-ba (ami azért az usa-ban vidéknek számít), de new york-ban át kell szállnia (ami nagyváros), és ezalatt willie-nél kellene megszállnia.. willie, a nagyvárosi semmitevész unottan hárít, nem fűlik a foga hozzá, mit pesztrálja őt, ideje sincs rá - persze hogy nincs, mert aki nem csinál semmit, mert nem is tud magával mit csinálni, annak a legdrágább az ideje, és nem is gyakran ér rá. willie egy kb. 10 x 20as alapterületű szobában lakik, és ez remekül érzékelteti, hogy bármennyire nagyvárosi legény ő, bizony nem épp a legszélesebb lehet a látóköre. az vagy, amit megeszel, ergo az vagy, ahol laksz. eddie, a haverja már inkább könnyedebb, a film kikacsintása felénk igazából ő: az esetlen, de kedves figura, aki próbál évára is nyomulni egy kicsit, és próbál valamiféle hidat képezni barátja, willie, és (végülis) annak testvére között.
már eleve az ő környezetük, és addigi életmódjuk sem egy felemelő, ígéretes perspektívákkal teli képet mutatnak, nemcsak maguk, de a nézők számára sem - vagyis, az első pillanattól tudjuk, ezekkel mi a helyzet. éva afféle üde színfolt, bár ő is eléggé unott, de még így is talpraesetteb külföldön, mint a két fiú saját országában.
jarmusch vonalvezetése lineáris, de több szempontunk is akad: az egyik szemlélet willie-é, akinek minden mindegy, a másik eddie-é, aki "ahol tud, ott segít", a harmadik pedig a magyar lány, aki valóban szeretne magával kezdeni valamit. persze ez egy mulatságos helyzet, ám a szó abszurdabb értelmében, mert sajnálatos tény, de willie és eddie még egymástól is el vannak hidegülve annyira, hogy ne zavarja őket semmi, ők az "örök idegenek mindenhol". valahol tipikus outsider-ek, akiknek nem tetszik semmi, de nem is tudják megoldani. aztán jön egy ötlet, miért ne utaznának el floridába, hisz még egyikük se járt ott... groteszk, de két amerikai még egyszer sem látta közelről a tengert. a lényeg, hogy felkerekednek, és nem azzal találkoznak, amit elképzeltek, de meg sem lepi őket. a tengerpart kopár, fúj a szél, a nap nem süt, sehol senki - és a háttérben midnannyian egy ügyes átverés áldozatai. nem lövöm le a poént, mert az akad, aki arra szánja magát, hogy végignézze, sajátos hangulattal fog találkozni, de kap hozzá néhány elképesztően finom csavart is, melyek a történéseket gazdagítják. inelligens és csendes humor, de rendkívül beszédes. a végső megoldás pedig csak megerősít bennünket, hogy mindig akad valaki más, aki okosabb nálunk/helyettünk.
már a film eredeti címe is beszédes: "stranger than paradise", azaz "furcsább/idegenebb, mint a paradicsom". a finom szójáték utalás lehet arra, hogy nincs új a nap alatt, azaz várunk valamit, amit egyáltalán nem kapunk meg, de arra is, hogy még egymásnak is idegenek vagyunk, de nem is lehetünk mások. hiába kerülünk más környezetbe, ha egyszer önmagunk reménytelenségén képtelenek vagyunk változtatni.
és közben szól a jazz, ami piszkos modorával meggyőz minket, hogy sajnos túlságosan reális dolgokról van itt szó.

8. Bizerba (2008-01-09 22:15.47) - (válasz Sokdudu 5. hozzászólására)

Akkor azt is kérjük!!:))

7. Bizerba (2008-01-09 22:15.27) - (válasz Betegesh 4. hozzászólására)

Feltétlenül!!:)

6. Bizerba (2008-01-09 22:15.05) - (válasz Évicem 2. hozzászólására)

Szia, Évicem!!:)
Mert ő ajánlotta nekem ezt a filmet, és utána láttam, hogy ide meg nem írt!!:))
Bocs, minden érintettől!!:))))

5. Sokdudu (2008-01-09 21:32.33)

ebből a filmből kell írnom érettségire az előre beadandó esszémet :)

4. Betegesh (2008-01-09 21:31.17)

- (válasz Bizerba 1. hozzászólására)

de, csak a film hosszabb eresztést igényelne, és lusta vagyok : D (de ha gondolod, később nézz vissza : ))

3. Billy costigan (2008-01-09 21:30.05) - (válasz Bizerba 1. hozzászólására)