Fórum - Ifjú regényírók (akinek készül, akié kész van és aki tervezi) (7. oldal)

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

1149. KongFan (2010-03-07 18:05.58)   - (válasz Ildikó12 1148. hozzászólására)

hát akkor köszönöm :)

1148. Ildikó12 (2010-03-07 18:01.54)   - (válasz KongFan 1147. hozzászólására)

Ja, bocs. Csak nemrég bedöglött a gépem, és miután megcsinálták, nem látom mit írok, egyszerűen összement a hozzászóló ablakom. Úgyhogy, nem írok pontosan. Nekem akart lenni.

1147. KongFan (2010-03-07 18:00.16)   - (válasz Ildikó12 1146. hozzászólására)

neked vagy nekem, mert nem egyértelmű :D

1146. Ildikó12 (2010-03-07 17:58.31)   - (válasz KongFan 1145. hozzászólására)

Ez neke nem hangzik rosszul.

1145. KongFan (2010-03-07 17:52.59)   - (válasz Ildikó12 1144. hozzászólására)

hát, volt már egy kisseb Star Warsos marhaság. Egy king kongom(sci-fi körítéssel xD) akkor volt egy sorozatgyilkosos dolog is csak miután láttam a Dexter sorozatot abbahagytam, mert szinte ugyanolyan volt :) előtte nem is hallottam róla de gondoltam hogy egy majdnem jó sorozat gyilkos milyen jó lenne, de megelőztek :)

1144. Ildikó12 (2010-03-07 17:41.13)   - (válasz KongFan 1143. hozzászólására)

Mik azok a szöszenetek?

1143. KongFan (2010-03-07 17:40.24)

én szoktam kissebb szösszenetek írni de csak a saját szórakoztatásomra :)

1142. Ildikó12 (2010-03-07 17:34.56)   - (válasz Ezsolty 1141. hozzászólására)

Írsz valamit? És író akarsz lenni?

1141. Ezsolty (2010-03-07 17:28.30)   - (válasz Ildikó12 1140. hozzászólására)

Én is jobban örülnék, ha lenne nagy szókincsem. Nem mondom hogy nem tudok többféleképp fogalmazni, de hogy profi színvonalon írjak az még messze van :D (remélem egyszer sikerül :)) Szoval ez igaz, hogy jobb ha másnak is tetszik, mert úgy az igazi!

1140. Ildikó12 (2010-03-06 17:29.26)   - (válasz Ezsolty 1139. hozzászólására)

Szerintem azért nem elég akedv az íráshoz, kell a tehetség is. Lényegében az írásokat mások olvassá, és kell, hogy nekik tetszen.Ha pedig jól fogalmazok, akkor eltudják képzelni az olvasóim azt írtam. Nem pon tú gy, ahogy én írás közben, de az amit írtam.

1139. Ezsolty (2010-03-06 17:23.38)   - (válasz Ildikó12 1138. hozzászólására)

Azért én is törekszek :))

1138. Ildikó12 (2010-03-05 23:22.12)   - (válasz Ezsolty 1137. hozzászólására)

Nekem azért fontos, hogy másoknak tetszene-e, nem tehetek róla. Fantáziám nekem is van, ha csak az kéne az íráshoz.:)

1137. Ezsolty (2010-03-05 19:18.39)   - (válasz Ildikó12 1136. hozzászólására)

Nem tehetség, hanem kedv kérdése :) Én se nagyon értek hozzá, csak jó a fantáziám... A gondolataimat én se tudom úgy leírni, hogy másvalaki is azt képzelje maga elé, amit én (vagy legalábbis hasonlót). Ha nekem tetszik a sajátom már siker xDD

1136. Ildikó12 (2010-03-05 09:40.15)

Szerintem mindenki- vagy legalábbis alegtöbb ember- ír valamit. Az tuti, hogy nekem nincs hozzá tehetségem.:(

1135. Kirschakos (2009-11-17 18:39.13)

Sziasztok! HÁt sajna még nem kaptam választ a könyvemről - illet kettőt az Alexandrától és a Gabo kiadótól hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem áll módjukban érdemben foglalkozni stb. Legalább nem azt mondták hogy rossz de azért ilyen szövegtől a hajam az égnek áll :S na mindegy. Azért elküldtem másoknak is. Egyelőre várok, de elkezdtem írogatni megint mert hiányzik:) itt az első két oldal csak ízelítőnek: Prológus Athén, Görögország Kellemesen hűvös éjszaka volt. Az égen egyetlen felhő sem takarta a szikrázóan ragyogó csillagokat, amint fényükkel megvilágították az Akropolisz távolban magasló romjait, mely kiállva az idők próbáját fenségesen tekintett le az alant elterülő hatalmas városra. A fellegvárból remek kilátás nyílt a metropolisz soha véget nem érő nyüzsgésére, a kocsik táncoló fényeire. David Stern, azonban vajmi kevéssé törődött Athén lenyűgöző látképével. Csupán egy dolog érdekelte jelen pillanatban: élve lejutni az Akropoliszról. David archeológus volt, aki egy hete érkezett a görög fővárosba meghatározott céllal. Alig egy hónapja rendkívüli felfedezést tett a British Múzeum levéltárában, s miután elég bizonyítékot szerzett, amiből kiindulhatott, elhatározta, hogy itt folytatja tovább a kutatást. Azonban valami nagyon nem volt rendben. Mióta megérkezett egyfolytában úgy érezte, mintha figyelnék, de soha nem látott senkit. Ennek ellenére mégis tisztában volt vele, hogy ösztönei nem csalnak, noha sejtelme sem volt, hogy mégis ki követheti. Mindenesetre, ahogy teltek a napok, és tisztázódni kezdett számára a kép a felfedezése körül, megtette az óvintézkedéseket. Épp a mai napon – megérzésének engedve - egy angolul jól beszélő utcai zenész fiával egy csomagot adatott fel a helyi postán, persze igyekezett diszkréten eljárni, és fizetni is csak azután fizetett, hogy a gyerek teljesítette a kérést. Ugyanezen a napon küldte el testvérének a kéziratot egy levéllel együtt, melyben pontos instrukciókkal látta el, amennyiben bármi is történne vele itt tartózkodása alatt. Úgy tűnt gyanúja nem volt alaptalan, mivel késő délután ellátogatott a Fellegvárba, hogy megvizsgálja a Parthenon – Pallasz Athéné – templomának hosszoldalán a tizenhetedik oszlopot, az épület keleti oldalán. Pontosabban az oszlop talapzatát, melyet vastagon lepett a por, de a férfi tudta, hogy mit kell keresnie. Egyetlen kis vésetet, egyetlen feliratot, mely megadja a választ arra, amit keres. És ekkor ott volt! A mozaik utolsó darabja, ahogy sejtette is, amint elméletét papírra vetette a levélben. A márványba karcolt, görög nyelvű szavak, melyek alaposan megkoptak, de még olvashatók voltak: λίκνο. Vagyis „Bölcső”. Egek, hiszen ez alapján megvan a hely! David szíve kalapálni kezdett az izgalomtól, akár egy gőzmozdony. A göndör, negyvenes évekbeli fiatalember tudta, hogy kezd gyanússá válni a turistáknak, ahogy az oszlopnál guggolt, ezért felállt és a látszat kedvéért körbejárta a romokat, melyek gyönyörű aranysárga fényben lángoltak, ahogy a nap lassan lebukott a horizonton. Időközben megnyúltak az árnyékok és az első csillagok felbukkantak az égen. David a Kariatidák – oszlopokat helyettesítő nőalakok – előtt állt és magában végigfutotta azokat a helyszíneket, melyeket már korábban számba vett és rájött, hogy helyesen következtetett. A levélben leírta ezeket, így legalább tudta, hogy munkája biztosítva van. Bízott a testvérében, hogy képes lesz olvasni a sorok között, ahogy tanította neki, mikor még egyetemisták voltak. David ekkor ráébredt, hogy későre jár és már távozni készült, mikor pillantása megakadt egy magas, fekete hajú férfin, aki ránézésre albán vagy török gyökerekkel rendelkezhetett, de nem ez volt, ami felkeltette a régész érdeklődését. Villámcsapásként érte a felismerés, hogy már máskor is látta a férfit, azokon a helyeken, ahol megfordult. Akár az árnyék úgy követte, mióta Görögországba tette a lábát! Az idegen észrevette, hogy lelepleződött, mire gonosz vigyor jelent meg vékony arcán és elindult David felé. A köves talajon átvágott az emberek között és nadrágja zsebébe rejtette kezét. A mozdulat oly fenyegető volt, hogy a régész teljesen biztos volt benne, hogy az alaknak fegyvere van, ezért lélekszakadva menekülőre fogta a dolgot. Kis híján orra esett, de eljutott a bejáratig, ahol kirohant az utcára és a fák lombja alatt rohant lefelé a lejtőn az óváros, a Plaka irányába. Rémülten tudatosult benne, ahogy hátra-hátrafordult, hogy üldözője szorosan a nyomában lohol. Leérve a lejtőn egy kihalt utcára jutott, mely kétségbeeséssel töltötte el. Hol vannak az emberek ilyenkor? A közeli kávéház előtt nem üldögélt senki, a mellette lévő üzlet is zárva volt, mintha az ördög űzött volna kegyetlen tréfát a férfival – talán így is volt. David csak futott tovább a sötétben, befordulva egy szűk utcába, de ekkor megbotlott egy hirtelen felbukkanó lépcsőben és lebucskázott a járdára. Nagyot nyekkenve zuhant a betonra, akár egy darab elhajított kő, amitől szeme előtt fekete pontok ugráltak. Érezte, hogy kificamodott a bokája, azonban megpróbált feltápászkodni, ám képtelen volt. Segítséget akart hívni, de a következő pillanatban megjelent felette üldözője, ezért szólni sem mert. A közeli utcai lámpa sárgás fényében úgy nézett ki, mintha maga a halál angyala jött volna el érte. David teljesen leblokkolt. – Felteszek önnek egy kérdést, Mr. Stern – hajolt le hozzá a férfi, előhúzva egy hangtompítós fegyvert a zsebéből. Tört angolsággal, de érthetően beszélt.– Ha ügyesen válaszol, talán megkímélem az életét. Hol van a kézirat? – Kézirat? Nem tudom, miről beszél – hazudta David. – Ki a fene maga? – Rossz válasz – felelt az ismeretlen, mire a régész combjára irányította a pisztolyt és meghúzta a ravaszt. Halk pukkanás hallatszott és David lába megrándult, ahogy a golyó behatolt testébe, és a fájdalom kínzóan hasított belé. Felkiáltott, ujjait a sebre szorítva. – Utoljára kérdem. Hol van a kézirat? A megbízóimat nem érdekli, hogy maga él vagy hal-e Mr. Stern. – Sejtem kik lehetnek a… megbízói! – nyögte David. – Tudom, mit akarnak, de… tőlem ugyan nem kapják meg az információt, hogy megtalálják! Aljas bűnözők! Még az anyjukat is ellopnák, ha aranyból lenne. – Az életével játszik. – A munkám… a hitvallásom. Az életem tettem fel… rá – villant meg az archeológus szeme és kínzója felismerte tekintetében azt a makacs fényt, melyet már látott párszor áldozatainál, akiket nem tudott megtörni. – Ám legyen – sóhajtott. – Előbb-utóbb úgyis megtaláljuk. Maga bátor ember, Mr. Stern. Gyors halált érdemel. Ezzel felállt és egyetlen lövéssel golyót eresztett a régész fejébe, akinek két szeme között apró, véres lyuk jelent meg és teste a betonra rogyott. Gyilkosa átkutatta zsebeit, de nem talált semmit. Hirtelen lépteket hallott és egy ifjú pár beszéde ütötte meg a fülét, mire eltette fegyverét, majd feltűnés nélkül beleveszett az éjszakába. Pár perccel később női sikoly hasított bele az athéni estébe, ahogy a pár belebotlott a holttestbe.

1134. LadySaturnica (2009-10-29 14:17.31)

Hello! Nekem van egy blogom, ahova mindig felrakom a regényem új részeit, meg saját fotókat. Az első regény címe ez lesz: Állati ösztön. Ez egy ifjúsági regény. Ha érdekel, kattanj rám. www.millimia.wordpress.com

1133. Kirschakos (2009-10-26 09:44.26)   - (válasz Saint alexis 1132. hozzászólására)

Kösz a segítséget. :)

1132. Saint alexis (2009-10-26 01:17.28)   - (válasz Kirschakos 1128. hozzászólására)

Üdv, de van, néha szoktam valami könyves hírlevelet kapni..kiadatod saját pénzen, ők meg terjesztik. Nem is annyira horror az ára, és az eladás után jutalék jár. Ha megtalálom megírom a címet.

1131. Kirschakos (2009-10-26 00:29.00)

ja és köszi a jókívánságot:)

1130. Kirschakos (2009-10-26 00:28.45)   - (válasz Qwerf 1129. hozzászólására)

Hát igaz hogy hobbiból írok de mindig is szerettem volna komollyá tenni. Igen igazság szerint engem NAGYON meglepett a válasz és komoly "plusszt" adott hogy van remény:) Természetesen amint van eredmény közölni fogom. Egyelőre kénytelen vagyok várni.

1129. Qwerf (2009-10-25 23:48.26)   - (válasz Kirschakos 1128. hozzászólására)

Konkrétan a kérdésedre nem tudok válasszal szolgálni:( Reméljük, jár erre valami illetékesebb/hozzáértőbb emberke is...:) Én csak tolmácsolni szerettem volna jókívánságaimat, meg elmondani, jól tetted, hogy léptél az ügyben. S ha megjelentetni (még) nem is sikerült, de a próbálkozás már egy nagy dolog. Ne add fel! Sokan megmaradnak asztalfiók írónak, pusztán a félsz miatt, s közben lehet, hogy korunk Poe-ját is ilyen kicsinységek miatt nem ismerjük meg. Plusz már az önmagában klassz lenne, hogy egy ilyen ismert és elismert író válaszolt neked, de hogy még méltatta is az írásodat, remek. Tényleg gratula! És sok sikert és kitartást a továbbiakhoz. Majd írj itt, hogyan alakulnak dolgaid!;)

1128. Kirschakos (2009-10-25 22:08.35)

Srácok. Pár hete befejeztem a bűnügyi kalandregényemet. Külföldi ismerőseim tanácsára elküldtem egy magyar írónak hogy mondjon véleményt róla. Ez a személy Lőrincz L. László volt akinek az weboldalán lévő címére küldtem és pár nap múlva visszaírt hogy kicsit hosszadalmasnak találta, de neki tetszett. ha ő lenne a szerkesztő neki tetszene. Mondta hogy küldjem el kiadóknak, amit meg is tettem. Az egyik visszaírt hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben és üzletpolitikájuk miatt nem tudnak érdemben foglalkozni vele :S Most még várok hogy a többi hátha válaszol. Azon töprengek hogyha nem kapok választ talán fel kéne raknom a netre valahogy legalább. Nem létezik valami elektronikus terjesztés?

1127. Kirschakos (2009-07-10 00:03.46)

Sziasztok! EGyszer már raktam ide néhány sornyi szöveget egy készülő regényemből - még mindig azt írom eddig 153 oldallal vagyok kész. Egy kalandregény, melyben egy gyémánt után megy a hajsza, de a tudomány is jelen van nanotechnológia témában. Van benne egy naprlórészlet egy egyiptomi kereskedőtől. Remélem tetszeni fog! :) „ Életem hosszú évei lassan véget érnek, ezért írom e naplót, hogy mielőtt még az öregség – eme csúf, legyőzhetetlen kór – megbomlasztaná elmém, legyen mit papírra vetnem, hogy megőrződjön a titok, mely oly sok esztendőn át gyötört éjt-nappallá téve, sok boldogtalan percet okozván. Titok, amit kapzsiság és becsvágy szült, hogy szerelembe torkolljon, melyet a legnagyobb fájdalom kövessen, mit valaha csak átélhettem. De hadd kezdjem az elején! A nevem Titus Meriré, egy gazdag egyiptomi család sarjaként láttam meg a napvilágot a fáraók földjén. Imádtam Egyiptomot kiskoromtól fogva. A sivatag szinte vonzott magához, a Nílus megbabonázott. A sors iróniája, hogy félig rómainak születtem, mivel apám római katonaként szolgált a seregben. Sosem vágytam apám hazájába, de mily különös a sors, hogy most mégis itt végzem be életem. Róma dicső városában, hová elmenekültem és elrejtőztem. Súlyos bűnt követtem el, de az istenekre esküszöm, nem bántam meg! A gyilkosságot még Egyiptomban, Alexandriában követtem el, alig harminc évesen. Hidegvérrel és minden bűntudat nélkül tettem meg. Ezen cselekedetemhez vezető események akkor kezdődtek, mikor találkoztam egy Caius Marcus Asellus nevű férfival. Gyönyörű nap volt, a Nílus áradása megkezdődött, az emberek ünnepeltek. Én éppen a kikötőben felügyeltem a család egyik hajójának berakodását, mely datolyát, értékes balzsamokat és ritka fűszereket készült szállítani görög földre. Már egy éve átvettem apám üzletét, aki a leggazdagabb kereskedők egyike volt egész Egyiptomban. A római akkor toppant elém, mikor a hajó felhúzta a horgonyt, és a kapitány kiadta az indulási parancsot. Marcus Asellus magas, erős testalkatú férfi volt, göndör fekete hajjal és kék szemekkel. Ajánlás után keresett meg, mivel azt állította, hogy olyan kincs van a birtokában, amint túl akar adni, de a pénzből le is akar telepedni Egyiptomban. Ebből sejtettem, hogy értékes tárgyról lehet szó, amin hamar visszaszerezhetem a kiadott költséget, akár meg is duplázhatom, ha lesz kinek eladni. Kértem, hogy mutassa meg, de azt mondta nincs nála, ezért kért, hogy kísérjem el lakásáig, mely az egyik közeli fogadóban helyezkedett el. Az úton feltűnően nyugtalannak tűnt és állandóan környezetét kémlelte. Viselkedése felkeltette figyelmem és még kíváncsibbá tett. Megérkezvén a fogadóba, bezárkóztunk szobájába, hol kést vett elő övéből, majd kifeszítette a padló egyik deszkáját. Kisebb, rongyokba burkolt csomagot emelt ki a nyílásból, amit letett az asztalra. Helyet foglaltunk és ő felfedte a csomag tartalmát. A rongyok alól egy aranyozott ládika került elő, ami már maga tetszetős volt, de az igazi érték benne rejtőzött. Felpattintotta a fedelet és bekukucskáltam a dobozba. Szemeim tágra nyíltak, lélegzetem elakadt a látványtól, s csak tátogtam, mint a partra vetett hal. A kézfejemnél alig nagyobb, csiszolatlan kék gyémánt hevert előttem, melyen megcsillant az ablakon besütő napsugár. Abban a pillanatban arra vágytam, hogy az enyém lehessen, ezért habozás nélkül megkötöttem az üzletet a rómaival és, bár az árat magasnak találtam, hajlandó voltam kifizetni, de előtte tudni akartam honnan szerezte a követ. Marcus Asellus megértően bólintott, majd hosszas hallgatás után mesélni kezdett… Róma hadjáratot indított Ázsiába, hogy megismerje és meghódítsa a Keletet. Marcus Asellus a légióban szolgált Licinius Lucullus seregében, mely átkelt a Tigris és Eufrátesz folyókon, hogy megütközzenek VI. Mithridatész, pontusi királlyal, aki ezeket a területeket uralta. Lucullus, Sulla hadvezéreként tűnt ki a háborúban, mely sokáig elhúzódott, de végül a rómaiak győztek, és hatalmas hadizsákmányt szereztek Ázsiából, melynek felvonultatása három teljes napig tartott. A fogás Lucullus birtokába került, miután Ázsia tartomány helytartójává nevezték ki. A kincsek hatalmas vagyont jelentettek, és köztük volt a gyémánt is, amit Kék Szemnek neveztek. A gyűjtemény egyik legértékesebb darabja volt, amit Lucullus állandóan magánál tartott, szinte mániákusan ragaszkodott hozzá és senki nem mehetett a kő közelébe. A helytartót megbabonázta a gyémánt és a kincs többi része, ezért zavartalanul élvezhette az életet, de hamarosan beköszöntött a Mithridatész elleni harmadik háború, melyen újra részt kellett vennie. Végül Chalcedon és Cyzius városoknál győzelmet aratott, s hol Marcus Asellust kitüntették hősies helytállása miatt, de ő kezdett belefáradni az örökös harcokba. A pontusi király, azonban elmenekült, így a háború tovább hömpölygött egészen Leszbosz szigetéig, melynek partjainál a két hajóhad egymásnak esett. Lángoltak a gályák, dolgoztak a katapultok, a nyílvesszők sivítva szelték a levegőt, miközben emberek vesztek hullámsírba és mindkét fél veszteségeket szenvedett. Aztán a rómaiak számára billent a mérleg és szétverték a pontusiak armadáját. Lucullus ismét diadalt aratott, de öröme másnap haragba csapott át – ahogy Marcus később hallotta - , mivel éjjel valaki ellopta a gyémántot, melyet zászlóshajóján tartott. Marcus Asellus üzlettársam volt a tettes, saját bevallása szerint, aki az egyik elsüllyedt hajón szolgált és a vízbe zuhant, így azt hitték meghalt, ezért nem kereste senki sem. Ő viszont túlélte és az éj leple alatt magához vette a követ, majd elkötött egy csónakot és megszökött. A Chalkidiki-félszigeten kötött ki, s mivel jól beszélte a görögöt, eljutott Athénba, ahol meghúzta magát pár napig, majd Krétára hajózott és onnan tovább Alexandriába, ahol eljutott hozzám. Van még bőven belőle de nem akartam akkora szöveget bemásolni belőle:) Tervezem, hogy megpróbálom kiadatni majd ha kész lesz szóval csak minimális infót ejtek el de véleményekre kíváncsi volnék:) Előre is köszönöm.

1126. Atonya (2009-07-09 21:05.40)   - (válasz Qwerf 1124. hozzászólására)

SZia! Köszi, hogy leírtad a véleményedet. Egyáltalán nem tartottam sértőnek, sőt... Hiányoltad a stílusmeghatározást. Ez egy regény bevezetője akart lenni... A töltelékszavas megjegyzéseddel teljesen egyetértek, néha túlzásba viszem... Elragad az ihlet...:) Az igeidők, nekem is feltűntek és már aznap megpróbáltam korrigálni, tehát már van egy javított verzióm. Örülök, hogy őszinte voltál, és nagyon hálás is vagyok érte. Próbálok mindenre figyelni, és igyekszem megfogadni a tanácsokat (persze csak azokat amikkel egyetértek:)) Még 1* köszi:)

1125. Sötétszív (2009-07-09 17:10.09)   - (válasz Andro 1123. hozzászólására)

Ezt örömmel hallom.Drukkolok neked.:)))))))

1124. Qwerf (2009-07-09 16:41.14)   - (válasz Atonya 1120. hozzászólására)

No, ha már annyira kérted, s mégsem véleményezte eddig senki az írásodat, akkor én firkantok pár sort. Persze ez csak saját vélemény, hangsúlyozom, nehogy sértődés legyen belőle... Mert a dicsérgetésnek nem sok értemét látom, abból kevésbé tanulsz. Tehát az írás minőségével nincs gond, nem ez az első próbálkozásod az látszik. Alapvető hibákat már nem követsz el (legalábbis nekem nem tűnt fel), mint túlzott szóismétlés, kirívó magyartalanság, helyesírási hiba... S ez jó. Viszont maga az írás nem kötött le, ha nem kéred külön az elején, végig sem olvasom. Nem volt elég feszes... S ez nem a történet számlájára írandó, tehát nem a cselekmény hiány miatt váltam érdektelenné. Gondolom, számodra is vannak írok, akik írását akkor is élvezettel olvasod, ha épp semmi másról nem is szól, minthogy miként vágták le az esti fürdés után a lábkörmüket. Hogy miért? Mert kedveled őket. Miért kedveled? Mert valami megfogott a stílusukban. Persze az önálló stílus fontosságát gondolom, nem kell hangsúlyoznom... Hogy arra hogyan teszel szert? Olvasás, olvasás, és gyakorlás... Jelenes esetben, ami nekem kitűnt, hogy néha túl részletes vagy. Legalábbis az írás terjedelméhez képest. Eddig akármelyik nagy író tanácsait olvastam, melyek ifjú írótanoncokhoz szóltak; vagy épp hallottam személyesen (bár személyesen csak újságírókat ismerek, szépírókat nem, max. amatőröket), de a "húzás" fontosságát kivétel nélkül mindegyik megemlítette... A kevesebb néha több alapon, ugye. Tudom milyen az, amikor egy szerző megír valamit, s onnantól kezdve minden leírt szavához ragaszkodik:) Nehéz is ez a húzás dolog, de hidd el, van értelme. De hogy konkrétan is lásd mire gondolok: Írod: A békés, megnyugtató álmok elkerülnek, így nem is csodálkoztam azon, hogy még itthon is tennivalókat keresek. Akár lehetne így is: A békés, megnyugtató álmok elkerülnek, nem csodálkozom, hogy itthon is tennivalókat keresek. Érted mire gondolok, amikor azt mondom, nincs mindig szükség a töltelék szavakra?:) Aztán nem ártana tudnom, hogy ez mi? Egy novella, vagy esetleg egy regényrészlet? Mert attól is függ, hogy mit mondok. Például itt: Két évvel ezelőtt kaptam az édesanyámtól. Ő volt a világ legtehetségesebb stylistja. Csodálatos nő volt rendkívüli tehetséggel megáldva. Ez a pizsama volt utolsó kollekciójának egyik darabja. Külön nekem készítette a 17. születésnapomra. Így megérthetitek, hogy lelkileg mennyire kötődök hozzá. Feltételezem ezt azért írtad ily' hosszan, hogy az olvasó jobban "megismerje" s ezáltal megkedvelje a főhősödet. Egy regénybe tán bele is fért volna az ilyen bővebb kifejtés, lelkizés. De egy rövidke novellában nem kell ilyen részletességgel ecsetelni azt, aminek nincs köze a fő szálhoz. Elég lett volna annyi: Két évvel ezelőtt kaptam az édesanyámtól. Külön nekem készítette a 17. születésnapomra. Ebből egy értelmes ember már levonta volna azt a következtetést, amelyet te beleírtál, hogy ezért jelent sokat számodra a pizsama. Az olvasó nem hülye, nem kell mindent a szájába rágni. Meg kicsit figyelj az igeidőkre is. Váltani nyugodtan lehet egyik bekezdésről a másikra, de egy bekezdésen belül ne csapongj, zavaró lehet... Persze vannak speciális helyzetek, amikor direkt jól jön, mi több kell is alkalmazni. De én most nem a kivételekről beszéltem, csak általánosságban fogalmaztam. Na, hirtelen ennyi... Bocs, ha túl szigorú voltam. Ismétlem, csak az én véleményem. S mindenképp folytasd az írást...;)

1123. Andro (2009-07-09 15:46.33)

Na én mostanában termékeny vasgyok. Két nap alatt két fejezetet is írok. XDDD

1122. Zúzmara:) (2009-07-09 15:30.12)   - (válasz KicsiRéka 1119. hozzászólására)

Tetszett a cigifüst megszemélyesítése:)

1121. Sötétszív (2009-07-06 18:20.55)   - (válasz KicsiRéka 1119. hozzászólására)

Elsőnek egész jó. Szerintem érdemes vele próbálkoznod. )))))

1120. Atonya (2009-07-06 17:33.23)

Sziasztok! Kérlek írjátok meg a véleményeteket a következő "művemről": Este van. Hosszú és kimerítő napot töltöttem az irodában az aktuális ügyek elrendezésével, szerződések megkötésével és peres ügyek lebonyolításával. Teljesen kimerültem. Annyira szeretnék lazítani, nem törődni semmivel és senkivel. Csak hazajönni, jó forró fürdőt venni és a békés csöndben élvezni az életet. Azonban régóta nem tudok rendesen pihenni. A békés, megnyugtató álmok elkerülnek, így nem is csodálkoztam azon, hogy még itthon is tennivalókat keresek. Minden fáradságom ellenére nem akarok lefeküdni. Tudom, hogy úgysem tudnék nyugodtan elaludni, de ha mégis sikerülne és álom jönne a szememre, akkor sem tudnék pihenni. Rémálmok gyötörnek. Visszatérő rémálmok, melyek nem engednek el, vissza-visszajárnak. Nem tudom, mióta van ez így, hosszú ideje elvesztettem az időérzékemet. Félek. Félek álmodni, félek… élni. Csönd van a szobában. Nincs csöpögő csap, nincs nyikorgó ajtó, nincs nyávogó macska, teljes néma csönd. Szeretem elterelni a gondolataimat, így ha rámtör a magány és a rettegés, mindig újítok. Felújítom a hálót, a nappalit és a konyhát. Kezdetben csak átrendeztem a bútorokat, új képeket tettem a falra és másképp díszítettem az asztalokat. Most azonban mindez már kevésnek bizonyult. Muszáj valamit kezdenem a fallal. Nem tudom mit… Talán… Esetleg… Igen! Ez az! Át kell festenem. Új szín kell. Vörös. Nem az a mély, sötét színárnyalat, hanem a világosabb, de mégsem rikító szín a legmegfelelőbb. A hatalmas baldachinos ágyam – amely mellesleg halvány rózsaszín színben pompázik – nem veszne bele a falba. De honnan kerítek az éjszaka közepén vörös festéket? Éjjel 11 óra van. Nem is vettem észre, hogy így elszaladt az idő. Már több mint 2 órája itthon vagyok és tervezem a stílusváltást. Talán mégis jobb lenne mára befejezni mindent és venni egy jó forró fürdőt. Olyan lassan haladtam a mosakodással amilyen lassan csak bírtam. Bármennyire is próbáltam elterelni a gondolataimat nem sikerült. Minél tovább húzom az időt, annál kevesebbet fogok aludni, és annál kevesebb ideig kell szenvednem az álmoktól. Mikor már harmadszorra is teljesen leöblítettem beszappanozott testem, eszembe jutott, hogy meg kellene mosnom a hajamat is. Hosszan, lágy mozdulatokkal kentem fejbőrömre a finom rózsa illatú sampont. Kétszer is megismételtem a teljes hajmosási rítust. Kifogytam az ötletekből. Lelkileg felkészültem, hogy nincs több kiút. Ki kell mennem a fürdőből és meg kell próbálnom a lehető legnyugodtabb állapotba juttatnom magam. Remélem, hogy elkerülnek ma az álmok. Nemcsak a rémálmok, hanem a sima álmok is. Megtörlöm víztől csöpögő hajam, magam köré tekerek egy törölközőt és kinyitom a fürdő ajtaját. Az ágy elé lépek. Kezemmel a selyem pizsamámat keresem. – Nem szeretem a selymet, de ez az egy ruhanemű különleges a számomra. Két évvel ezelőtt kaptam az édesanyámtól. Ő volt a világ legtehetségesebb stylistja. Csodálatos nő volt rendkívüli tehetséggel megáldva. Ez a pizsama volt utolsó kollekciójának egyik darabja. Külön nekem készítette a 17. születésnapomra. Így megérthetitek, hogy lelkileg mennyire kötődök hozzá. – Az ágy szélén meg is találtam a kedves selymes anyagot. Felvettem és bebújtam a jó meleg takaróm alá. A lelkemben kavargó érzések, gondolatok elmosódtak, amint behunytam a szemem. A fáradság győzelmet aratott elnyűtt testem felett. Azonnal mély álomba zuhantam… Zihálva ébredtem fel másnap reggel. Testem rázkódott a félelemtől. Megint az a rémes álom kínzott egész éjjel. Üldöztek. Hiába próbáltam meg elmenekülni, nem sikerült. A sötét rémisztő alak egyre közelebb került hozzám. Pánik lett úrrá rajtam. Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Minden erőmet összeszedve gyorsítottam a tempón. Már azt hittem sikerült leráznom, mikor zsákutcába kerültem. Megfordultam, hogy visszafelé menjek. Ekkor azonban hirtelen egy erős kar fonódott a derekam köré. Hátratántorodtam a hirtelen ért támadástól. A férfi arca a sötétbe veszett. Nem tudom miért, de csak gúnyos mosolyát sikerült meglátnom. Hatalmas testével egy határozott mozdulattal leterített. Fejem a jéghideg földhöz csapódott. A férfi rám helyezkedett és… Felébredtem. Rettegtem. Még most is rettegek. Olyan valóságosnak tűnt minden. De csak álom volt. Meg kell nyugodnom. Mély lélegzetvételekkel sikerült csillapítanom a remegést annyira, hogy fel tudjak kelni. Kimentem a fürdőbe és felfrissítettem az arcomat. Vége a szenvedésnek. Legalábbis míg el nem érkezik az éjszaka… Várom mindenki véleményét! Legytek őszinték!!!! Lécci... Köszi!:D

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére