Fórum - Ifjú regényírók (akinek készül, akié kész van és aki tervezi) (10. oldal)

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére

1059. Anren (2009-06-11 09:32.36)   - (válasz Ezsolty 1058. hozzászólására)

ha-ha-ha, kicsit több fantáziát

1058. Ezsolty (2009-06-11 09:28.07)   - (válasz Anren 1055. hozzászólására)

Valszeg nem tudsz kritikát irni, azért nagy a szád! Írjál, akkor elhiszem hogy értesz az ilyen dolgokhoz.

1057. Legisfalk (2009-06-11 09:26.48)

Ezt a topikot még nem is szemléltem, ámbár kacsingatok felé már néhány napja. Ma éjszakázni fogok, lesz időm olvasgatni.

1056. Ezsolty (2009-06-11 09:26.28)

Bazzeg, ide nem Rudyard Kipling klónok járnak...

1055. Anren (2009-06-11 09:24.24)   - (válasz Ezsolty 1054. hozzászólására)

te itt nem látsz a te irodányodra írodott kritikát külön, hanem egy általánosat. Na abból meg annyit vegyél magadra, amennyi jár

1054. Ezsolty (2009-06-11 09:23.05)   - (válasz Anren 1052. hozzászólására)

Persze, lehet építő jellegű, hogyne lehetne! DE, én itt nem látok semmiféle kritikát az a baj :)

1053. Anren (2009-06-11 09:22.55)   - (válasz Ezsolty 1051. hozzászólására)

idézet Hofitól: "-szóval igazgató úr, milyen a darab? - szar - és ha dolgozunk még rajta? - akkor lehet még akár fos is..." akinek nem inge...

1052. Anren (2009-06-11 09:21.04)   - (válasz Dale Cooper 1050. hozzászólására)

már akinek

1051. Ezsolty (2009-06-11 09:17.05)   - (válasz Anren 1046. hozzászólására)

Naa..Itt nem erről van szó! (amugy meg tökmind1, további 100 embernek az enyém pl. tetszik). Ha jól vettem ki többes számban beszéltél, ergo én ezt úgy értem, hogy az összes ideírt szövegre célzol, nem csak az enyémre. És milyen kritikáról beszélsz? Szimplán kijelentetted, hogy szar (persze más szavakkal), ez nem valami nagy kritika. Írj rendeset!

1050. Dale Cooper (2009-06-11 09:16.46)   - (válasz Anren 1049. hozzászólására)

a negatív kritika is lehet építő jellegű. :)

1049. Anren (2009-06-11 09:14.40)   - (válasz Anren 1046. hozzászólására)

elolvastam közben sötétszív alatt rejtőzködő sorokat, hát ezek után inkább nem jellemzem, túl sok itt az érzékenyke

1048. Anren (2009-06-11 09:12.12)   - (válasz Dale Cooper 1047. hozzászólására)

:D

1047. Dale Cooper (2009-06-11 09:11.30)

Columbo /egyperces/ Maga volt a tettes, véres a nadrágja. -Igaza van nyomozó. -Kérem tartóztassák le! Magyarhangja: Szabó Gyula

1046. Anren (2009-06-11 09:11.27)   - (válasz Ezsolty 1045. hozzászólására)

na, mit írtál ide, hogy beletaposott cizellált lelkedbe a kritikám, hm?

1045. Ezsolty (2009-06-11 09:10.35)   - (válasz Anren 1044. hozzászólására)

Gondolom te még ennyit se tudnál összehozni...

1044. Anren (2009-06-11 09:08.10)   - (válasz Ezsolty 1043. hozzászólására)

a mély irodalmimság és fordulatos cselekményvezetés amit ide karcintottak viccességiből

1043. Ezsolty (2009-06-11 09:07.02)   - (válasz Anren 1042. hozzászólására)

Mi a probléma?! :)

1042. Anren (2009-06-09 08:37.44)

mit össze nem zagyválnak kényszeresen népek, rettenet. Olvassatok Raul Reniert, mint ezeket a fertelmeket. Vagy bármit :)

1041. Sötétszív (2009-06-09 02:02.36)

Sötétszív: A Haldoklók előestéje Bűnügyi regény Előjáték Harc egy lélekért I. Sötét, viharos éjszaka volt. Esett az eső, dörgött az ég, és villámlott.Egy kósza villám belecsapott az egyik fába, amely azonmód hamuvá lett. Ám a vihar tombolása sem zavarta, azt a négy alakot, akik az erdőben voltak. Az egyik közülük egy Angyal volt, akit Teréznek hívtak. Hosszú, aranyszőke haja a háta közepéig ért, gyémánt zöld szeme csak úgy ragyogott a villámok fényében.Gyönyörű jelenség volt, meg kell hagyni,és ezt nagyon is tudta magáról. Testéhez úgy simult a fehér ruha, mintha csak rá öntötték volna. A másik sem volt ember, bár rájuk hasonlított. Ő fekete ruhát viselt, hosszú haja lobogott a háta mögött. Arcát csúf, égett, sebhely keretezte.Szeme vörösen szikrázott az éjszakában. Büntetőnek hívták, az Angyalok kiképzett gyilkosa volt. A harmadik egy magas, szürke, szerzetesi reverendát viselő rém volt. Arcát, hatalmas, sötét kámzsa fedte.Kék szeme ridegen, hidegen villant ki alóla. A negyedik egy meztelenül, eszméletlenül fekvő tizenhat év körüli lány volt. A kámzsás rém egy kést húzott elő reverendákábó, és a feje fölé emelte, hogy lesújtson vele.Ám ekkor Teréz rákiáltott: - Kívülálló! Biztos, hogy ezt akarod? A Kívülállónak nevezett alak leeresztette a kését, és a háta mögött álló Terézre pillantott. - Persze, hogy ezt akarom. - felelte eltökélten. - Elvégre elég ideje készülök rá. - aztán gúnyosan hozzátette: - És különben is:nem ez az első eset, hogy gyilkolok. - Csakhogy azok elhunytak lelkei voltak - felelte az Angyal, miközben a lányra mutatott- ő viszont hús-vér ember. Ha megölöd őt, a bűnöd súlya égetni fogja a lelkedet. Ne feledd szavam! Ám Kívülálló ekkor már nem figyelt rá. Újra felemelte a kését. Az eső vérré alakult át, egy sikoly hangja hasított az éjszakába, minden elhomályosult.Egy fiú felébredt álmából. Reggel volt, és sütött a nap. II. Ezen a májusi hétfő délelőttön szikrázóan sütött a nap. Olyan forróság volt, mintha a Pokolban elhatározták volna, hogy így készítik ki az embereket. Bérczi Tamás, és osztálytársai számára ez még rosszabb volt, mivel tornaórát tartottak, és körbe kellett futni az iskolát. Tamás tizenöt éves, magas, rövid, barna hajú, kék szemű fiú volt. Fehér atlétát, kék rövidnadrágot, fehér zoknit, és fekete sportcipőt viselt. Az anyjával élt, mivel a szülei két éve elváltak, és a bíróság az anyjának ítélte őt, nem mintha az apja olyan nagyon harcolt volna érte. Azt nem tudta, hogy miért váltak el, csak azt, hogy két éve nem látta az apját. Szóval végrehajtotta feladatát:futott, mintha az élete múlt volna rajta. Holott a tanárnője így szólt hozzá, mielőtt elindult volna az osztály: - Ha úgy érzed, hogy nem bírod tovább, akkor nyugodtan állj meg pihenni. Ne erőltesd a dolgot. - ezt a fiú nem nagyon értette. Miért mondta ezt a tanárnője? Csak nem akar kivételezni vele? Vajon, miért tenne ilyet? Mindenesetre elhatározta, hogy nem hallgat a tanárnőjére,mert makacsabb volt a fiú egy öszvérnél. Inkább még jobban beleerősített. Egy váratlan pillanatban a fiú előtt elsötétedett a világ. III. A Fájdalom Barlangja nem volt természetes képződmény. Hiszen az Angyalok hozták létre. Idekerültek a meggyilkoltak lelkei, akik azért nem mehettek a Túlvilágra, mert megoldatlan volt az ügyük. Bérczi Tamás ennek a barlangnak legnagyobb termében, Angyalok, és Démonok gyűrűjében feküdt eszméletlenül. A fekete sziklák fenyegetően magasodtak föléje. Az Angyalok mind nők voltak. Mind a klónok úgy hasonlítottak egymásra:hosszú, aranyszőke haj, gyémánt zöld szemek. A fehér ruha is egyforma volt. A Démonok ezzel szemben talpig feketében voltak. Fejük kutya-,és macska keverékére emlékeztetett. Fejük közepén két hatalmas szarvat viseltek. Szemükben a gyűlölet sárga fénye villant meg. Ám egyvalaki kilógott a sorból. Ő piros palástot viselt, a feje olyan volt, mintha egy hüllőtől lopta volna, szeme vörösen szikrázott. Ő volt Astaroth a Pokol hercege. A körön kívül még hárman álltak.Teréz,Büntető, és Gábriel arkangyal. Gábriel magas, vékony, vörös hajú, kék szemű Angyal volt, testét aranyköpenybe temette. - Ez a fiú a miénk. - jelentette ki határozottan Astaroth. - Nem - szólalt meg Büntető - a fiú a miénk. Nem kapjátok meg. - Büntető - hörgött rá egy másik Démon - te ebbe ne avatkozz bele. Teréz! Fogd vissza a gorilládat. - Bűntető, vissza .- szólalt meg gúnyosan Teréz.Aztán hozzátette még:- Bár Bántetőnek igaza van:a fiút nem kapjátok meg. - Ez a fiú Halálkereső. - vette vissza a szót Astaroth. - Újra meg fogja próbálni. Ezt nektek is tudnotok kell. A Halálkertesők azok az emberek, akik találkoztak a halállal, de túlélték. Nem összekeverendő az öngyilkosokkal:ők a fájdalmuk miatt akarnak meghalni, míg a Halálkeresők inkább szórakozásból. Azonban a Halálkeresők közt vannak olyanok, akik erőszakra is képesek céljuk eléréséhez. - Akár Halálkereső, akár nem - szólalt meg halkan, de határozottan Gábriel Arkangyal, a fiú a mi védelmünket élvezi, és ezt közöljétek Vele is. - Jól tudjuk, hogy mit jelent az Angyalok védelme. - mondta gúnyosan Astaroth. aztán a tekintete megkeményedett: - Ám ha háborút akartok, hát legyen, de figyelmeztetlek:sok ártatlan ember vére fog elfolyni. - ezzel - szó szerint- füsté váltak. Bérczi Tamás lassan kinyitotta a szemét. Az utcán feküdt, és nagy tömeg állta körül. - Hol vagyok? - kérdezte a fiú kábultan.. - És mi történt velem? Egy csinos, fiatal nő hajolt le hozzá. - Epilepsziás rohamod volt, de már túl vagy rajta. - Epilepsziás rohamom? - kiáltott fel a fiú az emberekre nézve. - Az meg mi az Isten. Ám hiába várta a választ, senki nem felelt. IV. Egy lány feküdt meztelenül a csendes erdőben.El volt kábítva. Egy fiú hajolt fölé. - Nem tudom megtenni. - mondta valakinek a fiú. - Dehogyisnem. - felelte egy hang, de a gazdája láthatatlan maradt. - Meg bírod tenni. - De amikor olyan szép. - Ó, igen, az emberi szépség. Múlandó, mint a szerelem, vagy a barátság. - És különben is, miért ölném meg? - Ti emberek olyaqn ostobák vagytok:mindenre magyarázatot kerestek.Meg indokot.Még a gyilkolásra is. Holott lehet, indok nélkül is ölni. - Ez nem igaz. Ő nem ártott senkinek. - Indítékot akarsz?Megkaphatod. - és valamit súgott a fiú fülébe. - Ez biztos ? - hitetlenkedett a fiú. -Természetesen. - aztán megkeményedett a hang. - Eddig hencegtél, hogy bárkit megölnél. Most végre váltsd be az ígéretedet. Vagy én öllek meg téged.Nos? A fiú szót fogadott. Belemártotta a kéásélt a lányba, akinek elkezdett folyni a vére. Ám ezúttal ez nem álom volt, hanem a valóság.a fiú megölte Farkas Elvirát.

1040. Ezsolty (2009-06-07 18:11.18)

Csak a mihez tartás végett, ha már sokan idéztek műveikből. Itt az ideje, hogy én is megtegyem! :-) Előre leszögezem, hogy ez még elég kezdetleges, mondhatni, elég nyersen megfogalmazott (itt-ott), sőt sajnos a végére sem értem :( Na lássuk: Kalandozás a középkorban 1. Gyülekező viharfelhők Réges-rég, amikor még sárkányok köröztek az égen nap, mint nap, varázslók és mágikus erővel bírók népesítették a városokat, falvakat, az emberek egy közös nyelven meg tudták érteni egymást, a világon béke és nyugalom volt, élt egy bölcs, ugyanakkor erőskezű német uralkodó, akit Robertnek hívtak. Birodalma virágzott, az emberek jól megéltek, vacsorákat rendeztek és mulattak. Rengeteg város volt, a várak mellett hatalmas kastélyok emelkedtek ki a földből, a birodalom három fő pontjában királyi paloták épültek. Várakra nem volt túl nagy szükség, hiszen nem kellett támadástól félniük, jó viszonyban voltak a szomszédos országokkal, így csak a régebbről fennmaradtak, szétszórva találhatóak. Hatalmas kikötők szolgáltak a tengeri kereskedelemre, közülük a legnagyobb mégis Bréma, a szárazföld belsejében, egy folyó mellett. A király kastélyainak egyike is ide épült. Amikor Robertet megkoronázták, sok intézkedés várt rá, hiszen apja idejében a kalandozó magyarok feldúlták az ország dél-keleti részét, amit nem sikerült teljesen újjáépíteni. Ez azonban nem bizonyult nagy kihívásnak, mert az ott élő emberek mindenben a segítségére voltak, neki csak pénzt és némelyik esetben építőanyagot kellett biztosítania. Bár nem volt nagy szükség rá, hisz a támadások már korábban abbamaradtak, de békét kötött a magyarokkal, mert nem akart újabb harcokat. Ahogy teltek, múltak az évek, országa egyre szebb lett. Két fia is született, így nem kellett aggódnia, hogy nem lesz örököse. Mindent megtanított nekik, amit egy királynak és egy lovagnak tudnia kell. Elsőszülött fiát, a saját neve után, szintén Robertnek keresztelték el. Amikor felnőtt, apja első dolga volt, hogy keressen neki egy feleséget. Sokszor jártak a Cseh királyságban, ahol a kisebbik Robert megismerkedett Jarmilával, a király lányával és azonnal egymásba szerettek. Hiába kérte apjától, hogy legyen vele az esküvő, nem akarta elhamarkodni, de mivel nem talált mást, pár év múlva kedvére tett fiának. Az ezredforduló előtt egy évvel volt a menyegző, amit a cseh udvarban néhányan rossz szemmel néztek, mert régebben, mikor segítséget kértek a magyarok elleni harcokhoz, a németek nem mentek. A két országban, innentől feszült hangulat uralkodott, a németek és a csehek sokszor kerültek összetűzésbe egymással. Robert királynak, mint minden más ügyét ezt is sikerült elintéznie. Kibékítette a két népet, az emberek és a cseh király belátták, hogy a magyarok miatt nem érdemes összeveszni, hiszen már békében vannak mindkét királysággal. A nyugodt időszak azonban nem tartott sokáig. Az egész azzal kezdődött, hogy a királyt vadászbaleset érte, egy vaddisznó által, melyet csupán három napig bírt tovább. Mindkét ország gyászolt, a fiatalabb Robertet végül királlyá választották, aki próbálta apja módszereivel irányítani az országot. Nem telt el egy hónap sem, a cseh király is váratlanul meghalt. Mivel nem volt fia, a trón a német királyra várt, ahogy a csehek is akarták. A cseh királyi címre azonban valaki lecsapott, a király közeli rokona, aki már régóta el akarta foglalni a trónt. Magánhadseregével berontott a királyi udvarba és hatalmas mészárlást hajtott végre, a teljes királyi családot lekaszabolták, kivéve Jarmilát, ő ugyanis Brémában élt. A hír hallatára Robert, seregével azonnal Prágába sietett, hogy megállítsa a könyörtelen vérengzést. A város előtt egyesült a csehekkel, majd megrohamozták a királyi palotát. Ám az ellenség annyira bevette magát, hogy a támadó seregek nem jutottak be, sőt meg is csappantak. Az erősítés több napot is késett, ami sok halálos áldozatot követelt. Megérkezésük napján sikerült áttörni az ellenség vonalát és győzelmet arattak, a vezérüket megölték, de többeknek sikerült elmenekülnie. Robert még sosem irányított sereget, ezért az ő által vezényelt csapat nem ért el jelentős sikereket, viszont kiváló hadvezérei voltak, akiknek sikerült meglepni az ellenfelet. A csehek akarata végül teljesült és az ottani király is Robert lett. Mivel a Német Királyság központja messze volt és ő sem tudott egyszerre két helyen lenni, kinevezett egy megbízható személyt kormányzónak. Valójában öccsének szánta ezt a címet, de ő még túl fiatal volt ehhez. Ezután visszatért kedveséhez Brémába, majd újra békés időszak következett. Nem sokkal később megszületett fiuk is. Évek múltán azonban történt valami, a király álmában meghódította az egész világot és ezt a való életben is kivitelezni akarta. Ez nem volt reménytelen, hiszen hatalmas sereg és dicső hadvezérek álltak rendelkezésére. Egyik napon öccsét a kastélyba hívatta, hogy ezt vele is megbeszélje. Késő délután történt, mikor még a lebukó nap sugarai pásztáztak végig a városon. Az emberek még javában mindennapi teendőiket végezték. A kastély, melynek erősen vár kinézete volt, a folyóhoz közel helyezkedett el. Az ablakon kihajolva hallani lehetett, ahogy a víz csordogál. Hatalmas termek találhatók itt, a padló fekete, csillogó kövekkel van díszítve. Katonák állnak őrt, akik üdvözlik a király öccsét. A trónteremhez érve az ajtó nyomban kinyílik, majd a fegyverét nézegető Robert köszönti testvérét: - Szervusz öcsém! – néz rá, majd kardjával közelebb lépett hozzá. Ő pedig pár lépésre az ajtótól megállt, mikor azt becsukták. - Robert! Úgy hallom egy fontos ügyben hívattál. – üdvözli kedvesen bátyját. - Igen, így igaz! Ülj csak le. - majd a hatalmas asztalhoz igyekezett és helyet foglalt. Bátyja szintén ott termett, de nem kerített széket. Kardját finoman letette az asztal szélére, majd elkezdte mondandóját, s közben fel-alá járkált: - Tudod, pár napja. Volt egy álmom. Birodalmunk messzire nyúlt, akár a tenger. A városok gyönyörűek voltak. Sőt, minden gyönyörű volt. A lényeg mégis az, hogy bárhová léptem az, az én országom volt. - Álmainkban bármi megtörténhet. De ugye nem emiatt jöttem? – kérdezi meglepetten, mert Robert azt üzente, hogy fontos ügyben várja. Majd újra az asztal széléhez ért, s mihelyt elhangzott a kérdés, válaszolt: - De, pontosan emiatt! – mondja kicsit felemelő hangon, közben lassan, újra magához veszi fegyverét. - Ezt nem értem. – válaszol öccse ledöbbent arccal. - Mi lenne, ha megtennénk? Ha miénk lenne az egész világ?! – folytatja hasonló hangnemben. A meglepettség csak tovább nőtt rajta, mikor feltette, e két kérdést. - Ezt most komolyan mondod? – kérdezi, majd ránéz bátyjára. - Hiszen sikerülne, miénk a legnagyobb hadsereg, ráadásul a legjobb hadvezérek is, akik hűen szolgálnak. - De hát így is miénk a legnagyobb és leggazdagabb ország! – mondja, már majdnem felkiáltva. - Mert apánk jól irányította a királyságot. – válaszol visszafogottan. - Hát folytasd, amit félbehagyott! – mondta hangosan, miután felugrott a székről – Jarmila tud erről? – kérdezte immár nyugodtan. - Nem, és ne is tudjon róla! Világos? – szinte már haragot lehetett látni a szemében, úgy mondta. - Nyugi, csillapodj, nem kell úgy felfortyanni. - Kár volt idehívjalak, szinte tudtam, hogy ez lesz! Túl gyáva vagy ehhez! – jelenti ki, e sértő szavakat. - Akkor sem engedem, hogy ilyen őrültséget tegyél! – majd a kardja markolatához nyúlt. - Ó, és hogyan? – kérdi gúnyolódva, majd öccse előrántja kardját, és torkának szegezi a pengét. Robert kissé megrémült, szíve hevesen verni kezdett, mert erre még álmában sem gondolt, hogy öccse valaha fegyvert fog rá. - Csak nem fogod megölni a saját testvéredet? – kérdezi higgadtan, persze csak próbálta fedni, hogy nyugodt. - Ha háborút indítasz, megteszem. Apánk nem ezért hagyta rád a trónt, hogy öldökölj. Képes lennél ártatlanokat ölni? Most született fiad, vele mi lesz? – mondja, s közben őt is elfogta a félelem, mert nem szerette volna bántani testvérét. - Jarmila majd gondját viseli, csak tedd le a kardot. Jó? – mondja kissé ijedten. - Felejtsd el ezt az őrültséget. – majd leeresztette fegyverét és szélvész gyorsan távozott. Az őrök is meglepődtek, mert mikor érkezett még jó kedvében volt. Robert megkönnyebbült, de tervét mindenáron meg akarta valósítani. Ezután a hálóterembe vonult, s pár percig gondolkodott, hogyan ne tűnjön fel semmi öccsének. Majd felesége lépett be az ajtón gyermekükkel. Hirtelen minden baját elfelejtette, közelebb ment, s egy csókot "lehelt" kedvese arcára, majd lágyan megsimogatta. (még nincs vége a bevezetésnek!!!) Kíváncsian várom mik az első benyomások! :)

1039. Mtta (2009-06-06 22:42.33)   - (válasz Andro 1038. hozzászólására)

Én is, ez sem véletlenül alakult így:D Meg csipázom még a vámpírokat, démonokat, szellemeket, Candyman-t meg egyéb gonosz lényeket is.

1038. Andro (2009-06-06 22:08.40)   - (válasz Mtta 1023. hozzászólására)

Bérgyilkos! Imádom a bérgyilkosokat, meg a maffiózókat. XDDD

1037. Sötétszív (2009-06-06 21:50.33)   - (válasz Ezsolty 1036. hozzászólására)

Hát, nem.Sajnos.

1036. Ezsolty (2009-06-06 21:48.31)

Ha már itt tartunk, a világon semmi sem tökéletes :P

1035. Sötétszív (2009-06-06 20:04.56)   - (válasz Mtta 1034. hozzászólására)

Egyébként tökéletes mű amúgy sem létezik. Ha most nem is, de később rájössz erre. Sokszor fogod még ezt átírni, nekem elhiheted.

1034. Mtta (2009-06-06 16:21.14)

Köszönöm, majd ha lesz ihletem akkor írni fogok:D

1033. Ezsolty (2009-06-06 15:53.59)   - (válasz Mtta 1023. hozzászólására)

Hu, pár gondolatot hozzáfűzök: tetszik, hogy E/1.-ben van írva + egyébként is, jók a megfogalmazások. Viszont nem szeretem az ilyen szomorú történeteket :) ...de ettől eltekintve érdekes kis történet(nek ígérkezik). :)

1032. HEKTHOR (2009-06-06 15:10.01)   - (válasz Mtta 1023. hozzászólására)

Elsőre nagyon is jó! Ne Próbálkozz,( azt a kutya szokott) inkább csak így tovább. Műved felénél tartva nem értettem mitől lesz ez novella, de a végén igazi meglepetés a csattanó. Gratulálok!)

1031. Sötétszív (2009-06-06 14:58.17)   - (válasz Mtta 1028. hozzászólására)

Egész jól sikerült "próba" volt. Akárhogy is van benned tehetség.

1030. Andro (2009-06-06 14:54.39)   - (válasz Mtta 1023. hozzászólására)

Nagyon jó. Nem tökéletes, de nem is rossz. Élvezhető és tetszik a fogalmazás.

elejére 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 ... végére