Cziki,ha erre jársz:ma jó lett volna postázni a körüzenetet.Minél hamarabb,annál jobb!!!Én most elmegyek Múlt-kort nézni,utána visszajövök egy kis időre;)Orfeusz most azt hiszem ne mlesz...bár ki tudja.

8514. Dr.Kotász (2009-02-15 16:23.47)

Üdv!Kóricál errefelé vlki????

8513. Dr.Kotász (2009-02-15 00:06.35)

- (válasz Orfeusz 8512. hozzászólására)

Pápápá

8512. Orfeusz (2009-02-14 23:54.00)

szép álmokat mindenkinek....

8511. Orfeusz (2009-02-14 23:29.49)

[link]

8510. Orfeusz (2009-02-14 23:29.23)

és be is fejezem a cikközönöket ..

8509. Orfeusz (2009-02-14 23:26.56)

szerintem ismeritek is ezt a cikket ...

8508. Orfeusz (2009-02-14 23:26.34)

- (válasz Cziki 8503. hozzászólására)

íme .. egy cikk a Filmkultúrából ...

filmről nagyon sokféleképpen lehetne szólni, számtalan olvasata van, már 41 évvel ezelőtt, amikor elkészült, egyes kultúresztéták kissé ironikusan az új svéd film klasszikusának nevezték ezt az igencsak hagyományos filmet.
Mai szemmel nézve a film igen alacsony költségvetéssel készült, nemcsak "low budget", hanem inkább "no budget" kategóriába sorolhatnánk. A hetedik pecsét című film, amelyet a rendező 35 nap alatt forgatott, Bergman pályafutásának egyik legjelentősebb szimbolikus-költői alkotása. Egy keresztes hadjáratból hazatérő lovag szembesül kora rettenetes valóságával: pestissel, boszorkányégetéssel, kétségbeeséssel. A Halál őt is el akarja ragadni, de ő, hogy megtalálja hitét, haladékot kér egy sakkjátszma erejéig.

A film radikális, posztmodern értelmezésében a Halál egzisztencialista pszichoanalízist végez, amikor sakklépéseivel könyörtelenül interpretálja a lovag vágyait, tévhiteit, identitáskeresését. Bergman apokaliptikus, fekete-fehér képei élesen hasítanak a másoknak hitet adni, segíteni akarók szívébe.

A cím az Újszövetség egyetlen prófétikus könyvére, a Jelenések könyvére utal. Noha a film csak áttételesen jelzi kapcsolatát az Apokaliptikus történethez, és az isteni történés helyett a mindennapi ember történetét mondja el egy modern versben, röviden érdemes mégis áttekinteni az eredeti biblikus történetet: János látomásában Istent látta trónusán angyalaival körülvéve. Jobb kezében egy hét pecséttel lezárt könyvet tartott, amelyet senki nem tudott kinyitni, csak a Bárány. Miután a Bárány felnyitotta a pecséteket, bepillantás nyílt a jövőbe. Gyönyörű, univerzális, kultúrtörténeti archetípus: a Nagy Könyv, a Titkok Könyve, amit csak a kiválasztott kevesek ismernek, az írástudók, de ők sem könnyen férhetnek hozzá, mert hétpecsétes a titok. A lét értelmét a Teremtő gondosan elrejtette a szemünk elől. Ha a titokra mégis fény derül, akkor katasztrófa következik be.

Az eredeti történet szerint az első négy pecsét felnyitásakor egy-egy lovas tűnik elő (az Apokalipszis lovasai): a fehér lovon ülő lovas a világ meghódítására indul, de a tűzvörös, a fekete és a zöldeshalvány lovon ülő lovasok (a háború, az éhség, a halál jelképei) szörnyű pusztításokat visznek véghez a földön. Az ötödik pecsét felnyitásakor vértanúk jelennek meg, a hatodik pecsét felnyitásakor földrengés támad és természeti csapások sújtanak a földre. A hetedik pecsét felnyitásakor az angyalok megfújják a harsonákat és szörnyű katasztrófák szakadnak a világra. Minden baj és szorongattatás után jön a diadal, a megtorlás és a jutalmazás.

A film Bergman pályájának érett filozófiai deklarációja, moralitás játszma, ahol az emberi brutalitás tanúi egyedül maradnak az értelemmel szemben feltett kérdéssel.

Létezés négy dimenziójának, fizikai, társas, pszichológiai és szellemi rétegeinek megtapasztalása után a filmbeli lovag tudást vár, hogy megvilágosodjék. Tudás azonban nincs, azaz nem az a tudás van, amit vár.

A Halál az, aki leginkább rádöbbenti erre, de csak lassan, a sakklépések, a közelgő végjátszma közeledésével. Amikor azt mondom, hogy a Halál interpretálja a lovag útkeresését, az interpretációt fogalmát tágabb értelemben használom, mint szokásosan: olyan helyzetbe hozza, olyan kontextust teremt, amelyben egy új jelentés kiemelkedésének a lehetősége teremtődik meg, egy olyan jelentésnek, ami a feltett kérdéssel kapcsolatban valamiféle választ hordoz.

A film egzisztenciálanalitikus értelmezése alapján a létezés a világgal való találkozásban, a cselekvésben és a tapasztalatban érhető tetten: valójában külön self, önmagunk, nem is létezik. Emiatt a létezés legfontosabb tulajdonsága a bizonytalanság és a szorongás tulajdonképpen attribútumai a létnek. Pszichés zavar nem akkor keletkezik, ha bizonytalanok vagyunk, vagy szorongunk, hanem akkor, ha ezzel nem tudunk szembenézni. A szorongásnak és a bizonytalanságnak, mint a lét szükséges velejáróinak elfogadása mindenféle tudás megszerzésénél fontosabb.

Nemcsak öngyilkos és depressziós páciensek pszichoterápiájában, hanem az ún. hosszúterápiákban is előbb vagy utóbb megjelenik a terápia során ez az egzisztenciális motívum, akár rejtve, szimbolikusan, akár közvetlenül: mi az értelme a létemnek?

A terápia kimenetelének szempontjából nem mindegy, hogy milyen válasz születik. Gyakran ez az egyik legmegterhelőbb helyzet a segítő számára: saját válaszainak értelmetlenségével szembesül, ha azokat mások számára szeretné használhatóvá tenni. Emiatt aztán egy út marad, a terápiás kapcsolat tartós hatásában bízni, és abban segíteni a másikat, hogy ő találja meg válaszait.

A terápia célja, hogy az egyén önmagával szemben őszintébbé váljék, találja meg életének, cselekedeteinek értelmét, jelentését, és tágítsa ki lehetőségeit. A lovag mindvégig passzív szemlélő, de a film végén végrehajt egy cselekedetet, egy proszociális aktust, ami minden tudás nélkül egyedül hitelesíti egész életét. Amikor a sakkbábuk felborításával eltereli a Halál figyelmét a fiatal párról, hogy azok elmenekülhessenek, egy felismert szükségszerűségből következő tudatos közösségi cselekedetet hajt végre. De ekkor már a szabadság fogalomköréhez értünk, ami újabb külön témája lehetne ennek az elemzésnek.

Mindannyiunknak van én-mitológiánk, személyes válaszunk a léttel szemben feltett kérdésre. Ha nem lenne, most nem ülnénk itt. Ez a film többek között arra is alkalmas, hogy segít fellazítani ezt a rendszerünket, válaszaink érvényességén újra elgondolkodhatunk.

A film a látomások, hallucinációk szempontjából egy köztes kultúrtörténeti helyzetet mutat be, a középkori Svédországba kalauzol minket. Míg az őskorban, ókorban a látomások a mindennapi élet részei voltak, sőt a közösségek azon tagját, akik "látó emberek" voltak, papokká avatták, mágusokká, sámánokká emelték, addig a középkorban ez részben megváltozott. Noha a hallucinációk és látomások tényét még ekkor sem szankcionálja a társadalom, de a tartalmát már igen. Lehet Szűzmáriát a kisdeddel sétálni látni a réten, lehet csodás dolgokat hallani, beszélgetni Istennel, de ha valaki arról álmodik, hogy a Sátánnal hált, és ezt az állítását másnap is fenntartja, annak könnyen máglyahalál a vége: a látomásokat már tartalmilag cenzúrázza a közösség. Napjainkra a helyzet már egészen megváltozott, manapság ha valaki arról beszélne, hogy tegnap a Halállal sakkozott, és hallotta az angyali harsonákat, akkor a pszichiáter rögtön a sürgős szükség és a veszélyeztető állapot terminus technikusaiban keresné állapotának gyors megoldását.

8507. Orfeusz (2009-02-14 23:24.50)

- (válasz Dr.Kotász 8506. hozzászólására)

igen ....szabad a vásár .. és az asszociáció is ...:)))

8506. Dr.Kotász (2009-02-14 23:23.30)

- (válasz Cziki 8504. hozzászólására)

Szigorúan ellenőrzött vonatok...ha már pecsét!!!

8505. Orfeusz (2009-02-14 23:22.07)

- (válasz Cziki 8503. hozzászólására)

hm... egyre jobb lesz ....:))) akkor reggelig itt ülünk????

8504. Cziki (2009-02-14 23:21.53)

- (válasz Orfeusz 8499. hozzászólására)

Köszike, beindultak a pecsétes gondolataim!

8503. Cziki (2009-02-14 23:18.04)

Bergman: Hetedik pecsét

8502. Orfeusz (2009-02-14 23:16.36)

- (válasz Cziki 8501. hozzászólására)

hát így ... ezek szerint ...

8501. Cziki (2009-02-14 23:15.39)

- (válasz Cziki 8498. hozzászólására)

Nanuktól, hogyan lehet eljutni, a fókavadászattól, az állítlag ehetetlen pelikánig?
Ötödik pecsét!

8500. Orfeusz (2009-02-14 23:12.52)

ez részlet Fekete Sándor: Az Ötödik pecsét, mint etikai irányregény c. írásából....

8499. Orfeusz (2009-02-14 23:11.42)

és ha már ötödik pecsét .... akkor íme:

A regény címének és mottójának értelmezése
Az ötödik pecsét címének ihletője a bibliai János Jelenések Könyve, azon belül is a pecsétek feltöréséről szóló rész (Jel. K. 6. 9. 10. 11.). A párhuzam a regénnyel nyíl-vánvaló. Béla kolléga, Király és Kovács mind saját hitükért halnak meg, azért, ami szerintük helyes és megfelel őszinte meggyőződésüknek, a humanizmus alapvető, megfellebbezhetetlen normáinak. Meddig lesz ez így, meddig lehet úrrá a rossz a jón, a tisztességesen a tisztességtelen, az emberségesen az embertelen? Az ötödik pecsét-ben az igazi kérdés éppen az, hogy mi képviseli a felsőbb erkölcsi törvényt a modern világban, ahol „isten meghalt” és „minden egész eltörött”?
Erről szól a regény mottója is: az új istent, az objektív erkölcsi rend széthullása utáni etika új, szubjektív viszonyítási pontját Sánta Ferenc az emberi lelkiismeretben találja meg. Az „ismeretlen isten” többszörösen is az: képtelenek vagyunk szavakba foglalva megmagyarázni lelkiismeretünk parancsát, és gyakran nem is tudatosítjuk, hogy ez a belső erkölcsi szabályozó erő valójában a lelkiismeret. De ez Sánta szerint nem is fontos, a fő az, hogy az ember jót cselekedjen, attól függetlenül, hogy a szoci-alista eszmék vagy a keresztény hit szellemében teszi ezt. Másrészt nem lesz attól he-lyes az aljas, önző magatartás, ha szép szavak mögé rejtik alávalóságát. Így nincs is minőségi különbség például Gyurica és a hívő Kovács cselekvése között, de a másik oldalon az ember jóságát prófétai hittel valló Keszei és az ember undorító féreg voltá-ról beszélő civilruhás nyilasé között sincs.
Az ismeretlen isten: az ember. Filozofikusabban fogalmazva: az emberi lényeg. Sánta hite szerint az emberi lényegtől idegen minden, ami embertelen, s így az erköl-csi rossz is. Az emberi lényeg az erkölcsi jó megvalósítására tör. S mivel az emberiség története az emberi lényeg mind teljesebb kibontásának folyamata, joggal mondhatja Sánta, hogy a rossz győzelme csak átmeneti érvényű lehet. A rosszat legfeljebb eltűri az ember, nagyon sokszor kénytelen elviselni, de kiirtani a rossz sem tudja az em-berből a jónak a tudatát. Az ember nem születik a jó és a rossz ismeretének képessé-gével, de a neveléssel, és csakis azzal elérhető, hogy különbséget tudjon tenni közöt-tük.
Az „ismeretlenségnek” még további jelentései is megtalálhatók a regényben. Egy-részt saját magunk nem ismerése: az asztaltársaság tagjai, amikor a példázatról gon-dolkoznak, teljesen ellenkező döntésre – a szenvedés elutasítására – jutnak, mint a regény végén, a valóságban, kész tények elé állítva. Másrészt a mások nem ismerése: Gyuricát mindenki gyávának látja, pedig a döntésének hátterét jobban „ismerő” olva-só szemében bizonyára nem az.