Robert J. Flaherty (1884-1951) Nanukról, az eszkimóról készült filmje az egyik első igazi kulturantropológiai dokumentumfilm a 20. században. Flaherty 16 hónapon keresztül élt az inuitok között, együtt vadászott velük jegesmedvére, osztozott örömükben és bánatukban, a kunyhójukban hívta elő, és a tüzüknél szárította negatívjait.

"Flaherty bravúrosan oldotta meg az azonosság és a különbözőség dialektikus kapcsolatának kérdését. Elkerülte az egzotikus filmekre leselkedő veszélyt, hogy kiélezze az eltérő vonásokat, de nem is európaizálta (amerikanizálta) hőseit sem külső magatartásukban, sem gondolatvilágukban. Ez az antropomorfizálás a húszas-harmincas évek filmdrámáját jellemzi. Flaherty megmutatja hőseinek riasztó életkörülményeit, a betevő falatért folytatott küzdelmet, a jégkunyhóban "berendezett" otthont, a félelmetes hóvihart, de ugyanakkor a gyermekmosdatás meghitt pillanatait is, a tiltakozás megszokott gesztusaival." - írja Magyar Bálint Az amerikai némafilm c. 1974-es kötetében.

A film azonban szinte teljes egészében megrendezett. Nanuk igazi neve a kiejthetetlen Allariallak volt, s a két eszkimó nő közül csak az egyik (a mosolygós) volt igazából is a felesége. "Flaherty a romantizálás és a megmentő antropológia bűnébe esett, mert úgy tett, mintha a nyugati civilizáció nem is létezne, hiszen a film kedvéért az eszkimókat egyébként már rég nem használt hagyományos viseletbe öltöztette. Flaherty naiv és primitív bennszülötteknek állítja be az eszkimókat, akiket egy egyszerű lemezjátszó is ámulatba ejt, holott valójában ezek a "naiv és primitív bennszülöttek" kezelték a kameráját, hívták elő filmjeit, és aktívan részt vállaltak a filmkészítés folyamatában. (...) A filmkészítő jelenlétét a feliratokra korlátozni, személyét pedig szigorúan a kamera mögött tartani az "objektivitás" látszatát keltette a korábbi filmekhez képest, holott a filmrendező éppen hogy sokkal tudatosabban manipulálta anyagát. A Nanuk sok szempontból már a hollywoodi fikciós filmek technikájával dolgozik, s valójában a fikció és a dokumentumfilm határán egyensúlyoz azzal, hogy a néprajzi megfigyeléseket romantizált narrációvá gyúrja. Flaherty idealizált inuit családot teremt és sztárt állít elénk (...), ráadásul drámát is konstruál az Ember és a Természet harcából. A nyilvánvalóan romantikus fikció ellenére a film hosszú beállításait és stílusát André Bazin is méltatta, nem utolsósorban amiatt, hogy hogy Flaherty tisztelettel adózott hősének és a fenomenológiai valóságnak." - írja Charles Musser az Új Oxford Film Enciklopédiában.

Hogy talán Flahery mégsem túlzott akkorát, amikor a kegyetlen életkörülményeket bemutatta, arra mi sem jobb bizonyíték, mint a szomorú tény, miszerint Nanuk (azaz Allariallak) nem sokkal a film bemutatója után éhenhalt...

a Moziplussz-ban találtam ...

8459. Cziki (2009-02-14 22:36.24)

- (válasz Dr.Kotász 8456. hozzászólására)

vöröslik

8458. Cziki (2009-02-14 22:35.13)

3. Cziki (2009-01-09 11:07.31) - (válasz Cziki 2. hozzászólására)
Mármint a dokumentumfilm rendezőjére Robert J. Flahertyre gondoltam.
Válasz erre

2. Cziki (2009-01-09 10:59.11)
Sokan azért bírálták, mert a primitív kultúrák csábos hatása elragadtatta őt. Az antropológusok azonban más véleményen voltak, mérföldkőnek is nevezhetjük etnográfiai filmjei végett.
Nem tartozott az etnocentristák közé. Annál inkább kultúra relativistának tekinthető.

8457. Orfeusz (2009-02-14 22:33.27)

lehet ... majd fénypostán küldök neki vöröset ...

8456. Dr.Kotász (2009-02-14 22:33.13)

- (válasz Cziki 8455. hozzászólására)

Hát most úgy látszik nem jön...nélkülözzük őszentségét:)))

8455. Cziki (2009-02-14 22:31.20)

Szünet előtt, Parbat a fehér bortól láthatatlan?

8454. Orfeusz (2009-02-14 22:31.14)

- (válasz Cziki 8453. hozzászólására)

igen .. a szokásos ..egyébként kár, hogy a Nanukról itt nincsen semmi bővebb leírás ...

8453. Cziki (2009-02-14 22:29.40)

- (válasz Orfeusz 8448. hozzászólására)