Én ezt nem írtam, hogy vígjáték,hanem csak annyit, hogy a címe irtó rossz, és nem fedi a film lényegét. Szerintem inkább a két gyermekére fókuszál a film, az apa mintha háttérbe lenne szorítva. Szóval ezért rossz ez a cím.

22. Noncse30 (2009-11-23 11:06.39)

- (válasz Sötétszív 21. hozzászólására)

Miért következik ebből a címből, hogy ez vígjáték? Én tudtam, hogy nem az.....s nekem tetszik is.Szerintem apu életének utolsó szakasza elég vad volt....mindenki számára.

21. Sötétszív (2009-11-21 21:51.04)

Hála a magyar fordítóknak ismét egy "remek" címmel lettünk gazdagabbak. Ez a cím ugyanis nemcsak rossz, de nem is illik a film mondanivalójához., Ez egy csendes, visszafogott, és megindító dráma Laura Linney, és Phillip Seymour Hoffmann főszereplésével. Nem vidám film, de megéri azt a majdnem két órát, amit a megtekintésével töltünk. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani.

20. Mütyürke (2009-11-20 18:58.17)

- (válasz MrMojoRisin1 16. hozzászólására)

Még nem láttam .Holnap "csak" azért fogom megnézni ,mert elovastam a hsz.-at.Ha feleannyira lesz jó a film ,mint amit írtál,már megérte.
Köszönet a gondolataidért!
Ha még nem láttad,ajánlom:Két hét c filmet,azt hiszem tetszene Neked!

19. Vato loco (2009-03-27 12:11.07)

Nekem is tetszett, de több villanást vártam a szereplőktől. Ezért eg picit csalódott lettem. Illetve kicsit hiányosnak is éreztem a történet befejezését, pedig szeretem az ilyen típusú filmeket. De azért kellemes volt.

18. Chill*In (2008-12-21 22:06.36)

Először is, a filmleírásnak nem sok köze van a valódi történethez, vagy mondanivalóhoz. Másodszor jobb lett volna inkább le sem fordítani a film címét, ha csak ekkora hülyeségre telik. Harmadszor, aki poénokat keres, annak nem ezt a darabot kell megnéznie. Aki viszont nekiáll, az nem fog felkelni mellőle.

17. Fémszívű (2008-09-03 01:33.40)

Ez egy remek film. Két testvérről szól, akiknek meg kell küzdeniük apjuk súlyos betegségével, aki elhagyta őket.Szomorú, és megindító film. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

16. MrMojoRisin1 (2008-07-23 12:10.08)

Nézegettem tegnap a tékában, hogy mit vegyek ki unalmasnak tűnő estémre, és kezembe került ennek a filmnek a tokja. Bámulom ezt az "üres" borítót, a megtévesztő magyar címet, és végül is csak a szereplők miatt, de kivettem. Este berakom, hangulatos de iszonyú mód gyerekes, rajzolt menü, lágy, érzésekkel teli zene. Ejnye, na. Ebből mi lesz. Elindul a mozi, és szemtanúi leszünk egy akaratos öregember szarral teli mindenapjának.
Sun City. A nap városa. Minden gyönyörű, egyhangúságában is boldogságot sugárzó város, felhők nélküli, szinte rajzoltnak ható éggel. A külcsín gyönyörű, de a falak mögött, mint a problémáit titkolni próbáló ember, mosolygós arca mögött, ott a valóság. Jön egy betegség és elkezdődnek apu vad napjai. Lényegében egy olyan családot láttunk, ahol mindenki idegen. Nem csak másoknak hazudnak, hanem önmagukat is ámítják, főleg Wendy, aki egy halott öregasszony gyógyszereitől remél enyhítést. Amikor a repülőn, apját, vele szembefordulva vezeti, eszembe jutott nagyanyám. Négy évig volt fekvőbeteg, de előtte egy éven keresztül, mi is így vezettük őt. Gyakorlatilag egész nyári szünetemben is, mivel én voltam otthon nekem kellett ezt megcsinálni, és mindig csak az udvaron vezettem őt, mert égőnek találtam volna az utcán. Ugyanez állt szüleimre is. Közben azt nem vettük észre, hogy Ő mennyire szenved attól, hogy idáig nevelt bennünket, neki mondtuk el problémáinkat, segítséget remélve, most pedig Ő szorul a mi segítségünkre. Aztán a vége felé, néha már Ő sem ismert meg bennünket, és a fura számomra az volt, hogy ott voltam 20 évesen és nem lepődtem, nem ijedtem meg. Elkezdtem magyarázni ki vagyok, Ő bólogatott, és minden ment a maga útján. Sok családban tabu, a haldoklótól megkérdezni, hogy mit, hogyan, hova akar temetkezni. Nagybátyám aki csontáttétes tüdőrákos volt, az utolsó pillanatban - amikor én azt mondtam magamban, hogy még 10 perc, de végül is még két napig szenvedett -, sem merték megkérdezni, hogy mit szeretne, utána pedig a rokonok összevesztek. Az öregekotthona is kegyetlen hely, főleg a szeretetotthon kifejezésnél nincs képmutatóbb a világon, és ebből is kapunk egy szeletkét. Miért írtam ezt mind le? Mert a szereplők, és a helyzetek "ismerőseink". Ez itt a mi életünk is. Persze lelehet halkítani a nagyothalló készüléket, félrelehet nézni, de ez akkor is mi vagyunk, az emberek, ahol néha egy "másfajtából" származó ember is lehet vigaszunk. És persze a végén mindig ott marad egy új élet, a boldogság reménye, ami néha csak egy kerekesszék képében testesül meg. Félek, hogy sokan megnézik majd, és vagy úgy fognak nyilatkozni, mint az első hozzászóló, vagy egyszerűen csak annyit mondanak, ez nem szólt semmiről. Pedig ez sokkal többről szól.

15. Laca001 (2008-07-19 18:11.28)

Igazából mindig is megfognak azok a mozik, amik az egyszerű emberek sorsával foglalkoznak és olyan közeli élethelyzeteket tárnak szemünk elé, amik velünk is megtörténhetnek bármelyik nap. Itt is hasonló a helyzet – és lám két testvér mennyire közel kerülhet egymáshoz annak ellenére, h eddig nem voltak olyan közeli kapcsolatban az elmúlt években. De ez rendjén is van, szeretteink rosszulléte (vagy bármilyen fontos eseménye) közelebb hoz minket egymáshoz. A jelölések magukért beszélnek, a forgatókönyv (ami teljes aprólékossággal felépített – a főszereplők életének egybeesését, ugyanakkor a magánéletre is hagyva teret remekül irkálja le), Laura jelölése is valahol megértett, de engem Philip játéka sokkal jobban meggyőzött..

14. Az utolso szamuráj (2008-07-14 09:12.16)

- (válasz Norbi bácsi 13. hozzászólására)

Nem titkoltan erre játszottam))

13. Norbi bácsi (2008-07-13 23:34.41)

- (válasz Az utolso szamuráj 2. hozzászólására)

Tévedtél! az ezt követő 10 komment mind 4 és 5 csillag. :):)

12. Dale Cooper (2008-07-09 13:16.33)

Megnéztem Én is a filmet, megérte.
Kezdjük azzal az egyszerű szóval, hogy család! Mindenkinek más jut az eszébe róla, kinek az együttlétek, a nagy beszélgetések, a kirándulások, a fényképezkedések, kinek az elhidegülés, a megfelelési kényszer, az állandó bizonyítási vágy, de mindenkiben van egy kép, amihez köti ezt a fogalmat.
Történetünk főhősei Wendy és John Savage, kik egymástól távol élnek, szinte nem is tartják a kapcsolatot. Wendy egy sikertelen író, napjai önsajnálatból, a kapuzárási pánikból és az ebből adódó letargiából áll. Időközönként meglátogatja Őt egy férfi, akitől kap pár perc boldogságot, de ez mind csak múló pillanat.
John, a báty, tanár egy egyetemen, irodalom tanár, hasonló életképpel, mint húga. Lengyel nővel él, akinek most jár le a vízuma, kapcsolatukat csak a házasság menthetné meg, de John nem kér a szent kötelékből, nem áll készen a frigyre.
Egyik este wendy visszahallgatja az üzenetrögzítőt, melyben kérik, hogy látogassa meg édesapját, aki arizónában él, mert gondok vannak.
A testvérek találkoznak a reptéren, a nagy összeborulkozást hiába is várjuk, most elmarad, helyette ölelkezés, majd rögtön a tárgyra térés következik.
Érkezésük oka az, hogy édesapjuk élettársa meghalt, és az öreg Savage-nek mennie kell a házból. Ez váratlanul érinti Wendy-t és John-t, de rövid mérlegelés után úgy döntenek, hogy édesapjukat öregek otthonába szállítják, ott lesz neki a legjobb helye.
A két testvéren látszódik mennyire szeretik egymást, mégsem adják tudtukra a másiknak. Apjuknál parkinson-t állapítanak meg, mely ebben a korban már elég rövid lefolyású, a vég közelebb van, mint gondolnák.
John talál egy olcsó, lakhelyéhez közeli idősek otthonát, ám Wendy minduntalan másik helyet, szebbet szeretne. Próbál valamit tenni, jobb gyermeke akar lenni apjának, mint amilyen az apja volt Ő neki. Makacssága a párnás jelenetnél érződik a legjobban, itt lehet látni, mennyire is hasonlít apjára, mennyire konok.
Úgy éreztem, tetszik neki a helyzet, talán még örül is, hogy elszakadhat sivár, monoton életétől, bizonyíthatja szeretetét, anyáskodhat apja felett.
A filmben elhangzó dialógok mind-mind valamiféle iróniát, sorok és sorsok közti igazságokat tartalmaznak, lecsupaszítva szavakra és érzelmekre. Igaz, már felnőttek, mégis van bennük egyfajta versenyszellem, melybe a hazugság is belefér, és annak kiderítése a másik fél részéről.
Ahogy az apából egyre gyorsabban távozik az élet, úgy kezd barátságosabbá vállni személye, jó példa erre, mikor hosszan bámulja a sírokat, majd, hogy ne hallja gyermekei veszekedését, kikapcsolja hallókészülékét.
Philip Seymour Hoffman ha nem is volt kedvenc színészem, mára az lett, köszönhető az elmúlt idők filmjeinek, melyekben láttam és nagyszerűen alakított.
Laura Linney arca ebbe a filmben kevés volt. Nem láttam benne a fájdalmat, a szenvedélyt. Ki tudja, másnak épp az Ő alakítása tetszik, nekem gyengének tünt. A vég mindig valaminek a kezdetét is jelenti, Wendy is talpra állt, John pedig lengyelországba utazik, hogy kapcsolatával kezdjen valamit.

A lövések, sikítások, nagy nevetések kamaradtak a filmből, de nem is kellettek. Emberi érzések, dráma van, elgondolkodtató jelenetekből sincs híján a film. Nézése közben nem eszik csipszet az ember, nem vár a hanghatásokra. Leül - Néz - Ülve marad - Elgondolkodik.

A film magyar címe egy kalap szr. Apu vad napjai? Elég lett volna annyi, hogy Savage-ék, és akkor sokan nem vígjátékra vesznek jegyet és nem állnak fel morogva a film felénél.
Písz!

11. Efrijefeg (2008-07-04 12:41.31)

[link]

10. Noncse30 (2008-06-24 17:25.11)

Nekem is nagyon tetszett a film, én főleg ezt a kategóriát keresem a kölcsönzőkben, hisz igazi érzelmekre vágyom, nem valami látványos , szájbarágós giccsre.Örültem a pozitív befejezésnek, kicsit magam láttam a főszereplő hölgyben,hisz én is ki bírok borulni néha, mikor elfogy az önbizalom, ráadásul hazaviszem a beteg, sérült madarakat, mert 4. emeleten kutya nem lehet, madár pedig ha megmentődik, továbbáll, max kajálni jár haza.
Kedvenc jelenetem a tojás fölött síró férfi, és a már Szamuráj által említett aktusos, kutyalábsimogatós jelenet.... Hát, kész voltam....Ha szeretitek az ilyen filmeket, nézzétek meg a Sötétkékmajdnemfeketét. Az is iszonyúan jó....Vagy a California királya, Michael Dougles-el.....

9. Real013 (2008-06-11 16:35.05)

- (válasz Az utolso szamuráj 2. hozzászólására)

Egyetértek,teljes mértékben.Most fejeztem be éppen:)

8. Byrnes (2008-06-09 23:02.16)

- (válasz Az utolso szamuráj 2. hozzászólására)

Grat, főmanipulátor! :))) Na látod, máris vannak kivételek, többek között nekem is tetszett. Kommentedet olvasva nekiveselkedtem, köszi a figyelemfelkeltést!

7. Byrnes (2008-06-09 23:00.38)

Olyannyira életszerű történet, hogy bármelyikünk környezetében élőkről is mintázhatták volna a karaktereket. Nagyon emberiek, a maguk problémáival és apró örömeivel. A színészválasztás remek, a főszereplők átlagarcúak, nem túl kirívó külsejűek, nincs feltűnő ruházat, smink alig, de szinte ordít a tökéletes játékuk. Nem kell várni az elképesztő történeseket, az apró részletekre, egyes jelenetekre, párbeszédre érdemes figyelni, mert azokban rejlik a film erőssége. Visszafogott, finom, stílusos, szolídan humoros és megható.

6. Jorosz5 (2008-06-09 08:38.21)

Tegnap éjjel láttam a filmet és teljesen a hatása alatt vagyok ma is, főleg a két főszereplő döbbenetes alakítása kapcsán. Szamuráj postja után - akinek a véleményét mindíg csak a film után szoktam elolvasni (de akkor mindíg!) - csak annyit teszek hozzá,hogy nagy élmény volt a film.

5. Nikyta85 (2008-06-09 07:03.41)

Na igen ! Én ezt már sokszor le akartam írni.amivel szamuráj megelőzött:!!! Egy csomó olyan kilmet láttam már amiben nem ezek a "népszerű"állatsságok vannak és majdnem mindegyik kommentnek szar volt ,mert nem az volt benne amit már szamuráj leírt az elején,és ha azok lettek volna benne akkor még azis kevés egyeseknek!!!!!!!!!
GRATULÁLNI TUDOK AZ ILYENEK ÉRTELMI SZINTJÉHEZ!!!!!!!!

4. Fior (2008-06-07 05:43.32)

- (válasz Az utolso szamuráj 2. hozzászólására)

Teljesen egyetértek szamuráj postjával,igazából nehéz is egy ilyen mindenre kiterjedő "kritika" után bármit is hozzátenni a dologhoz,mert tényleg nagyon helyesen és pontosan leírja sztem,hogy mi a helyzet ezzel a filmmel.Kb. 20perce fejeztem be a filmet,és jó szokásomhoz híven,elkezdtem nézelődni a filmről írt kritikák után,de legnagyobb sajnálatomra sehol nem találtam ilyet,azt hiszem ez is jelzi,mennyire nem szeretjük az olyan filmeket,amelyeknek van némi realitása a való életünkhöz.Pedig ennek a filmnek sztem ez az egyik nagy erőssége,nem próbál meg kibúvókat keresni,nem próbál meg finomítani azon,hogy mennyire esendőek tudunk lenni és,hogy akár két testvér is mennyire elszigetelődhet egymástól mai világunkban..Viszont nem reménytelenül mutatja be életünket,hiszen a végén láthatjuk a két testvér újbóli (vagy talán előszöri?) egymásra találását,és azt is,hogyha valamiben hiszünk,és teszünk érte,akár valóra is válhat.
Mindenképpen üdítő a maga nemében ez a film,viszont már most felhívnám a figyelmét az esetlegesen a film iránt érdeklődőknek,hogy ne tévessze meg őket a "vígjáték" címke a különböző netes DVD boltok kiírásainál,mert ez nem egy kimondottan vicces film,megvan a maga humora,de aki könnyed szombat esti popcorn mozira vágyakozik,ne ezt vegye le a polcról.

3. Rozsoszsomle (2008-06-07 00:02.26)

Hát ezt így estefelé olvasni elég kemény! De én nem hagyom ki ezt a filmet mert megfogott az amiről beszéltél..

2. Az utolso szamuráj (2008-06-06 15:49.11)

Nos,szinte látom,a következő 10 komment ilyesmi lesz:szar,pocsék,nézhetetlen,nem ajánlom senkinek..aztán némaság,mert mindenki a kommentekből fogja levonni a film értékét.
Holott ez nem igy van.
Miért nézünk filmet....de úgy IGAZÁBÓL?
Mikor végeztem a mozival,ez jutott eszembe.A válasz miatt elég végiglapozni a katalogust:jó pasi miatt,jó csaj miatt,mert véres volt,mert féltem rajta,mert tök ari film,mert megnevetetett ,mert látványos volt...igazából mindazok a dolgok,amik kimondatlanul a valóság pillanatnyi elfeledésére szolgál.
Predator nincs,Alien se sikolt itt a földön,Supemant nem láttam,John MClaine véres trikója se mindennapi viselet itt az utcán,Megathron se dübörög be még Los Angeles utcáira se és a lúzer gyerek ritkán próbállja fel az iskola legjobb nőjét.Ezek mind mesék...szórakoztatnak,olykor bájolnak,kellenek,fontos része életünknek:de nem filmművészet legtöbbje.Azt máshol kell keresni.
Hogy ez a film az lenne?Véleményem szerint igen,közel jár valamihez,beszél valamiről,megértet,bemutat,gondolkodtat:az ÉLETRŐL szól,ha úgy tetszik.Igy persze sokaknak már riasztó,esetleg drámai érzékenységük kimerül a Bridget Jonesban,vagy a Szex és New Yorkban,vagy az Armageddonban Bruce Willis halálában,Leonidas nyilal telitett testében....nos,azért azokon van még mit finomitani,bár a felsoroltak közt akad kétségkivűl a maga módján hatásos próbállkozás is.
Élni nem egyszerű:túlbonyolitott életünk nem kedvez némelyeknek ,még kapcsolatot se sikerül kialakitaniuk.Gyerekkorunk tele erővel,álommal,elhatározással,az élet pedig kiméletlen pofonládának bizonyul,ha kiállunk ellene.A filmbeli két testvérnek is van egy jól-de inkább rosszul- müködő élete,amit egykettőre felforgat apjuk váratlan elhelyezési nehézségei.Az öreget igazából talán nem is ismerik,a testvérüket se nagyon,a helyzet kilátástalan,a szakadékok a vérrokonok közt óriásiak.A film erről szól,és nem akárhogy,olykor finom iróniával,olykor inkább zsigeri őszinteséggel,olykor pedig egyszerűen egy jelenetbe beágyazott tömény mondanivalóval,képppel.Látjuk,kinek mit jelentenek bizonyos mondatok,hogy mig egy férfi van egy nőben,az igazi kedvességet mégis az aktus közben őket néző beteg kutyától kapja,hogy egy titkos kapcsolat iránti lelkiismeretfurdalás és szégyen felismeréséhez olykor egy őszinte fekete srác kell esetleg,hogy egy szülőnek,legyen bármilyen,mennyire fájhat gyermekei marakodása és inkább lehalkitja halókészülékét és fájó pillantást vet az autóból látható temetőre és hogy miért hazudnak még a testvérek is inkább egymásnak egymás életéről és eredményéről.Mindezt Tamara Jenkins hozzáértő,szirupmentes módon mondatja ki szinészeivel,sokszor az a fontos,amit nem mondanak ki,ami a Te fejedben ragad meg a jelenetből,mert valahol ez a lényeg.Mivel a film teszi mindezt igencsak tényszerűen,sallangmentesen és cseppet se amcsi,inkább európai művészfilmes módon,újabb haragosokat fog szerezni a mozi,ám az arra fogékonyabbakat úgyhiszem,elvarázsolja.Philip Seymour Hoffman magasan korunk egyik legjobb szinésze,aki előnytelen külsejét minőségi játékkal übereli,Laura Linney pedig hihetetlen jó szinésznő,sokan átlagos kinézete miatt fel se figyelnek rá,pedig amit itt is mutat,döbbenet.A párbeszédek csiszoltak,nincs érzelmi katarzis,mint úgy nagyjából a szürke hétköznapokban,mégis az apa menetrendszerű halála egyfajta törvényszerű lezárása a mozinak,és a film végi utolsó jelenet visszafogott happy endje két testvér ölelése álltal kellt jóérzetet,az egyik legemberibb pillanat,mely valaha vászonra került,csak itt nincs Alan Silvestri vagy James Newton Howard zene és könnyes arcok,nagyivű mondatok,hogy Te bőgj a karosszékedben vagy fotelodban.....van helyette testvérek összekovácsolodása és egymás sikerének való örülése finoman érzékeltetve,szintén az ahogy az életben a legtöbbször megtörténik.A film pont ezektől a dolgoktól életképes és müködő,mert végig hihető ,borús,igazságokat kimondó ,tanittató és olykor vicces,mégha igazából a váz,amire felépitik a mozit,azért nem újdonság.Mint mondtam,sokkal többen fogják gyülölni,mint szeretni,talán én is megkapom soraimért azt,hogy elvont hülyegyerek vagyok,oly kevéssé érdekel,el se tudom mondani.....nekem az a fontos,amit ez a film adott,amivel feltöltött és ahogy beszélt nekem emberi kapcsolatokról és hogy mennyire különbözőek vagyunk mi mindannyian.Lám,egy öreg,csak segitséggel futó kutyustól is szebb lehet napunk, lehet örülni mindennapi egyszerűségének és halál feletti pilanatnyi győzelmének,farokcsoválló nyálas kedvesége akár értelmet is adhat egy ember életének.

1. Kisjon (2008-06-06 07:54.34)

oltári jó poénokat vártam a filmben, ennek ellenére még csak mosolyogni sem tudtam a filmen. ez egy komoly témájú dráma ami viszont végtelenűl unalmas lett.

1 2

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Entersp, 2020-05-03 20:15	53 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Apu vad napjai adatlap

Eredeti cím: The Savages

Évszám: 2007

Rendezte: Tamara Jenkins

Szereplők: Laura Linney, Philip Seymour Hoffman, Philip Bosco, Peter Friedman, David Zayas...

További információk

Szereplők fórumai

- Philip Seymour Hoffman - Vélemények

- Laura Linney - Vélemények

- Philip Seymour Hoffman - Kérdések

- Alexander Payne - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk