Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Kellemes húsvéti ünnepeket! - Film Café, 06:45 |
Kedves John! - Filmbox Premium, 07:15 |
Wonka - HBO, 07:35 |
Kapcsolat - AMC, 07:50 |
A házinyuszi - RTL Három, 08:10 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
John Larroquette (77) |
Christina Applegate (53) |
Joel Kinnaman (45) |
Billy Burke (58) |
Jill Hennessy (55) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Szólánc (filmek nevével) |
A Baader Meinhof csoport - Vélemények |
Johanna nőpápa (2009) - Vélemények |
Kiút (sorozat) - Vélemények |
2022-es választás |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Szörnyella |
Elizabeth Saunders |
10430. Törölt felhasználó (2010-12-02 23:25.34) |
Na, ebben egy darab versláb nincs, de nincs ennek keze se, feje se... Törzsvers legyen hát becsületes neve!:):)
József Attila: A tó jegét.... A tó jegét kásás hó fedi. |
10429. K.V.János (2010-12-02 22:26.55) - (válasz K.V.János 10428. hozzászólására) |
bocsi: Téli homályban...
már csak a spondeus miatt is muszáj:) |
10428. K.V.János (2010-12-02 22:23.41) |
Tél jötte
Károg a varjú kopasz fákon, feldobom álmos szemem, nézem s hallgatom így. Megszokott érces dallama köddé borít mindent. Téli homályba korán eljött, újra lehullott a csendes hó. Béke terül szét a tájon, s nem hallom az élet szavát vadnak. |
10427. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-12-02 17:52.34) - (válasz Kimikem 10426. hozzászólására) |
Köszi, Jordán Tamás "karmester úrhoz" szándékoztam írni, de mintha már máskor is lett volna ilyen CSODA! |
10426. Kimikem (2010-12-02 15:24.03) |
Szabadka (Kosztolányi szülővárosában) főtéren több mint 600 diák szavalta el együtt :
Kosztolányi Dezső : Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva, s mérges altatókkal. Az, amit írtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba, le-föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek, s amint botorkálok itt, mint a részeg, az ablakon kinézek. Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam, s ha emlékezni tudsz a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon. Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek, s megforduló szemük kacsintva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agyvérszegénység borult reájuk. Mellettük a cipőjük, a ruhájuk, s ők a szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha így reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec. Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl, és az alvóra szól a harsány riasztó: "ébredj a valóra". A ház is alszik, holtan és bután, mint majd százév után, ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla. De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanában rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, Budapesten. Én nem tudom, mi történt vélem akkor, de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem, s felém hajolt az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten, s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek, és távolba roppant fénycsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyúlt, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent, a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn bucsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása, s mozgás, riadt csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak, s a kapusok kocsikért kiabálnak. Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly, egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő, és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a tiszta békét, a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi, és az álomnál csendesebben egy arra ringó könnyűcske hintó mélyébe lebben, s tovább robog kacér mosollyal ebben, aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan lángoló Tejutnak, arany konfetti-záporába sok száz batár között, patkójuk fölsziporkáz. Szájtátva álltam, s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van, és most világolt föl értelme ennek a régi nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek. Virradatig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj, s csak most tűnik szemedbe ez az estély? Ötven, jaj, ötven éve - szívem visszadöbben - halottjaim is itt-ott egyre többen - már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes égi szomszéd, ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig hajoltam, s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szivem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. |
10425. Kimikem (2010-12-02 15:11.25) |
[link] Most !!! |
10424. Kimikem (2010-11-30 22:09.53) - (válasz Törölt felhasználó 10423. hozzászólására) |
Még hogy szép?!
Zseniális !!! :)) |
10423. Törölt felhasználó (2010-11-29 19:53.33) |
http://www.youtube.com/watch?v=SosD_fdUIvs&feature=related
Ez is szép (szerintem...) |
10422. Kimikem (2010-11-29 17:38.38) - (válasz Törölt felhasználó 10405. hozzászólására) |
Ez de gyönyörű ... :))) |
10421. Kimikem (2010-11-29 17:37.26) - (válasz HEKTHOR 10403. hozzászólására) |
Ez de gyenge ... :((( |
10420. Birka78 (2010-11-29 17:14.08) - (válasz Emylio 10417. hozzászólására) |
A Semminek mit áldozol?
Tán a lelked vörös ködét? Önmagadtól hogyha szenvedsz, lépd át énednek küszöbét. Faustnak add el lelkedet, s ha ott állsz majd fogvacogva, apró részekre széthullva, cserébe kapsz majd ihletet. :D :D :D |
10419. Emylio (2010-11-29 14:39.18) - (válasz Evile-Elvis- 10418. hozzászólására) |
Köszönöm!:) |
10418. Evile-Elvis- (2010-11-29 14:37.10) - (válasz Emylio 10417. hozzászólására) |
Ez egy nagyon szép versecske...
Igazán ügyes vagy... |
10417. Emylio (2010-11-29 14:32.19) |
Áldozat
Agyam helyén véres cafat, önmagamtól szenvedek, körülöttem lomha lények, arcnélküli emberek. Néha, mint egy kóbor szellem, átlibbenek falakon, egy árnyék vagyok, torz és halvány, ki örjönghet most szabadon. Rárontva a vén Sátánra, megvakít a sötétség, parázst szór sok bukott angyal, lelkem vörös ködben ég. Belé veszek mindörökre elhamvadva szűnök meg, átadom, mi voltam egykor, áldozva a semminek. |
10416. Riche (2010-11-29 09:28.05) - (válasz Vervunhive 10414. hozzászólására) |
:D
Jó! |
10415. Vervunhive (2010-11-29 08:50.43) - (válasz Miss bambi 10413. hozzászólására) |
Azért ha tudsz egy megbízhatót, örülnék a címének. ;) |
10414. Vervunhive (2010-11-29 08:48.41) |
Vervunhive: A politikus is majdnem ember
Gyerünk, rohanjunk, ne legyünk restek, a vízben száguldanak a politikus testek. Kiabálnak és hivatkoznak a kabinetre, én lekamerázom őket, s felteszem a netre. |
10413. Miss bambi (2010-11-29 08:44.17) - (válasz Vervunhive 10412. hozzászólására) |
Reméljük ördögűzőre nem lesz szükség.;) |
10412. Vervunhive (2010-11-29 08:42.53) - (válasz Miss bambi 10411. hozzászólására) |
Bizony, bizony, valami megszállt. Az Isten irgalmazzon nekünk. :) |
10411. Miss bambi (2010-11-29 08:41.17) - (válasz Vervunhive 10410. hozzászólására) |
Úgylátom mostanában megszállt az ihlet hip hippp hurrá.:D |
10410. Vervunhive (2010-11-29 08:39.24) |
Vervunhive: Na e mán művészet, rohadjak meg!
Térdzokniba süppedő álomszerű képek, tajtékzó habok között vajon mire lépek? Lélekszilánk kavicson, tépett virág a baltán, bohó képzeletek tompán, a színestévé szar tán. Csepegő olaj a plafonon,ferde tájak nyugatra, locsi-fecsi rókalyukban, ráleltem a nyuladra. |
10409. Mütyürke (2010-11-28 11:39.15) |
Goethe - A rémkirály
(Závodszky Zoltán) Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj? Egy férfi jő, s hozza gyermekét; a hűvös széltől úgy óvja őt, s oly búsan nézi a szenvedőt. Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt? Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll, sok dísze, éke úgy csillogott. - Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. - - Jó gyermek, jöjj, a váram szép, ott vígan játszom veled, míg élsz; benn színes, tarka a hímes rét, s anyám néked adja színes köntösét. - - Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még, hogy engem suttogva csábít a rém? - Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj: csak hervadt lombot zörget a szél. - - Jöjj, drága gyermek az erdőn át, ahol tündér lányaim várnak rád; vidám dallal hívnak e szépséges nők és táncolva álomba ringatnak ők. - Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól, az éjben tündérek hangja szól! - E hang, mely zsong, hisz jól hallom én, szél suttog a fákon, s játszik a fény. - Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém, de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én. - Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém, két karja átfog, úgy bánt a rém! - Hogy űzi, hajtja, a ló szinte száll, mert sír és jajgat a kis lázas száj; s hogy végre otthonába ér, karjában gyermeke már nem él. |
10408. Vervunhive (2010-11-28 10:41.44) - (válasz Miss bambi 10407. hozzászólására) |
Így igaz. |
10407. Miss bambi (2010-11-28 10:40.54) - (válasz Vervunhive 10406. hozzászólására) |
Legalább őszinte vagy... |
10406. Vervunhive (2010-11-28 10:39.46) |
Vallomás
Ó, nasugarak mindent aranyba fogó fénye, én vagyok az univerzum legszuperebb lénye. |
10405. Törölt felhasználó (2010-11-27 00:01.09) |
"Egy hangszer voltam az Isten kezében,
Ki játszott rajtam néhány dallamot, Ábrándjait a boldog szenvedésnek, Azután összetört és elhagyott. Most az enyészet kezében vagyok. De fölöttem égnek a csillagok." Juhász Gyula (Egy hangszer voltam...) |
10404. Birka78 (2010-11-26 21:44.10) - (válasz HEKTHOR 10403. hozzászólására) |
Micsoda szellemesség... |
10403. HEKTHOR (2010-11-26 21:41.20) |
Már egy hete csak a mamára gondolok....
Micsoda..? Kicsoda ..,? József ki.?? Aszongyák nekem ezt má' valaki megírta, úgyhogy mára ennyi.......................................... |
10402. Birka78 (2010-11-26 21:24.50) - (válasz Emylio 10401. hozzászólására) |
Ilyen szépet még sosem olvastam. :D |
10401. Emylio (2010-11-26 20:42.41) |
Lehullott az első hó,
látszik már lábnyom, orrból szánkázó takony, vacog fagyott számon. |