Fórum - Versek! (585. oldal)

elejére ... 576 577 578 579 580 581 582 583 584 585 586 587 588 589 590 591 592 593 594 ... végére

710. Kisügyes (2008-09-09 11:25.10)   - (válasz Trashfan 707. hozzászólására)

Egyetértek az előttem szólóval:))) Tényleg egyre jobbak, még ha régebbi versek is, akkor is nagyon szuper mindegyik. Csak így tovább!!!

709. Trashfan (2008-09-09 11:24.24)   - (válasz Kisszív 708. hozzászólására)

Köszi, de ne mondj ilyeneket, mert még meghízik a májam:)

708. Kisszív (2008-09-09 11:23.27)   - (válasz Trashfan 707. hozzászólására)

Jobbnál jobbakat irsz :)

707. Trashfan (2008-09-09 11:18.07)

Kórkép Mikor először lelked éreztem, alig kaptam levegőt, azt gondoltam asztma miatt koptatom a lepedőt. De rájöttem, hogy betegségem a szép lelked okozza, a tünetek súlyosságát közelséged fokozza. Bár lenne állapotom napról napra súlyosabb, s hogy nincs rá gyógyszer, nem növelné gondomat. Azt sem tudom áldozatod ébren van vagy alszik-e, hiányod öl éjjel-nappal, belém vág mint egy szike. Valahányszor látom lelkedet, tekintetem felragyog, ha veled vagyok, gyémántként szikráznak a csillagok. Mert rájöttem, betegségem úgy hívják, hogy szerelem, és bármennyire éget is, veled együtt kell nekem! 2003-07-02.

706. Kisszív (2008-09-09 11:18.00)

Ez a versed szuper jó!Gratula :)

705. Trashfan (2008-09-09 11:13.55)   - (válasz Kisügyes 703. hozzászólására)

Az lehet, de szerelmes verset szerelem érzés nélkül...:) Angyal voltál álmomban, lassan ajkamra szálltál, puha forró csókoddal egy percre megszántál. Szárnyad lágyan simította végig egész testem, lehunyt szemmel éreztelek, bevallom, néha lestem. Elvakított ragyogó szemed, izzó vörös hajad, szerelmesen öleltelek úgy emlékszem, hagytad. De a reggel elszakított, elvitte arany árnyad, azóta is mindig vágyom testemen érezni szárnyad. 2003-06-29.

704. Trashfan (2008-09-09 11:13.03)   - (válasz Kisszív 702. hozzászólására)

Köszönöm szépen!

703. Kisügyes (2008-09-09 11:12.27)   - (válasz Trashfan 701. hozzászólására)

Sajnálom, pedig a szerelmes versekhez nagyon van tehetséged, legalább is ez eddigi versek alapján én így látom.

702. Kisszív (2008-09-09 11:09.19)   - (válasz Trashfan 696. hozzászólására)

Nagyon jó verseid vannak!

701. Trashfan (2008-09-09 11:08.16)   - (válasz Kisügyes 700. hozzászólására)

Mostanában nem, legalábbis szerelmeset nem. rég nem éreztem már ilyesmit.

700. Kisügyes (2008-09-09 11:06.28)   - (válasz Trashfan 698. hozzászólására)

Ez is nagyon szép!!! Ha jól látom, ezek régebbi versek (a vers alatti dátumból kiindulva) Mostanában nem szoktál írni?

699. Kisszív (2008-09-09 11:06.25)   - (válasz Kisügyes 694. hozzászólására)

Köszönöm szépen! :)

698. Trashfan (2008-09-09 11:04.45)   - (válasz Kisügyes 697. hozzászólására)

Köszönöm! Ha van ihlet, meg van kihez, kinek írni, akkor szoktak ötleteim lenni. Ha lehetnék... Ha lehetnék párnád, melyen alszol csendesen, Ha lehetnék takaró, mely rajta nyugszik testeden, Ha lehetnék hópihe, mellyel kezedben játszol, Ha lehetnék a kabátod, mely melegít, ha fázol... Ha lehetnék tintafolt, mely nyomot hagy ujjadon, Ha lehetnék könnycsepped, mely átsiklik ajkadon, Ha lehetnék italod, mely oltja a szomjadat, Ha lehetnék éjszaka, mi elhozza álmodat... Ha lehetnék szellő, mely fújja a hajadat, Ha lehetnék napsugár, mely lágyan simogat, Ha lehetnék esőcsepp, mely végigfut karodon, Ha lehetnék boldogság, mely piroslik arcodon... 20003-06-29

697. Kisügyes (2008-09-09 11:02.11)   - (válasz Trashfan 696. hozzászólására)

Szia, mindkét versed gyönyörű, te is nagyon tehetséges vagy!!!!

696. Trashfan (2008-09-09 10:55.45)

Hogy vártalak Hogy vártam a tavaszt Didergő lelkem egén, mint éhezőnek malaszt, vagy nekem fény-remény. Daloddal jött a pirkadat, Tártan fogadom én, Mámorító kéj-szavad Ostora sújtott belém. Tűzbe lobbant a virradat fagyott lelkem telén, forró teremtő pillanat boldogan pillog felém. 2003-06-27

695. Trashfan (2008-09-09 10:54.13)

Mint titkos kincset őrzöm arcodat, mint téli táj a nyugvó életet, mint a Tavasz a madárdalokat, akár a szomjazó egy korty vizet; őrzöm gyöngyöző, kedves kacajod, örökkön keresem tekinteted, szememben lebeg piruló arcod; szívemet élettel telehinted; érintésedért világot adnék, egyetlen csókodért életemet bár csókodtól józan nem maradnék, örökkön mámorra vágyom Veled. Hiszen maga az élet vagy nekem, dobogtatod nemrég halott szívem. 2003-06-18

694. Kisügyes (2008-09-09 10:52.22)   - (válasz Kisszív 693. hozzászólására)

Gyönyörű, imádom a szerelmes verseket. Gratula!!!

693. Kisszív (2008-09-09 06:54.40)

Nem felejtettelek el Még nem felejtettelek el Még mindig vágyom rád. A szívem csak a tiéd és mindig téged vár. Közelembe ha jársz, a szívem vadul jár. Felkavar a tűz, amit te gyújtottál! (Saját vers)

692. Kisszív (2008-09-09 06:35.56)   - (válasz Henkee 684. hozzászólására)

Hát ez érdekes.

691. Dale Cooper (2008-09-08 19:40.11)   - (válasz Fémszívű 690. hozzászólására)

Persze, hogy...

690. Fémszívű (2008-09-08 19:39.42)   - (válasz Dale Cooper 689. hozzászólására)

Reméljük, hogy elkerüljük.

689. Dale Cooper (2008-09-08 19:39.06)   - (válasz Fémszívű 688. hozzászólására)

Úgy biz'. :) Mindenkinek mást rejt...

688. Fémszívű (2008-09-08 19:38.18)   - (válasz Dale Cooper 687. hozzászólására)

1984.

687. Dale Cooper (2008-09-08 19:37.16)   - (válasz Fémszívű 686. hozzászólására)

De tudod honnan van?

686. Fémszívű (2008-09-08 19:35.47)   - (válasz Dale Cooper 685. hozzászólására)

Gonosz kis vers.

685. Dale Cooper (2008-09-08 19:33.20)

Azt mondtad, találkozunk még Ott, ahol nincsen sötétség Zúg a fény, nincs sötét soha Vár ránk a 101-es szoba Nézd milyen gyilkos, Nézd milyen szép Dolgozik, csillog A politikus gép A hatalom célja A hatalom maga Mindenkinek mást rejt A 101-es szoba

684. Henkee (2008-09-08 17:35.53)

Múltkor olvastam egy érdekes cikket az egyik újságban, főképp a költők lelkiállapotáról, érzéseiről szólt; szerintem nagyon érdekes volt, ezért kivágtam az újságból és eltettem, de most leírom ide, mert szeretném megmutatni nektek is. Aki dudás akar lenni, / pokolra kell annak menni, / ott kell annak megtanulni, / hogyan kell a dudát fújni. Az elmúlt évtizedekben több kutatás is igazolta József Attila verssorait: a híres képzőművészek mintegy ötven, az írók hatvan százaléka szenvedett mániás depresszióban, míg ez az arány a költők esetében nyolcvan százalék! Valóban kapcsolat lenne a zsenialitás és az őrültség, a művészi alkotás és a pszichés betegségek között? Ugyanakkor a lelki nyavalyák művészetterápiával gyógyíthatók? Poétának lenni: veszélyes foglalkozás. Sokuk élete – mániás depresszióval, skizofréniával, pánikbetegséggel sújtván – maga volt a lelki pokoljárás. A költő ugyanis gyakorta „visszaél” az agyával. Tudósok szerint az egyéb művészi tevékenységekkel összehasonlítva a költő agyának tevékenysége a leglázasabb. A szélsőséges kedélybetegség feldobott fázisában gyorsabb az agysejtek munkája. Ilyenkor születnek a zseniális alkotások. „Sokat dolgozom – írta magáról a költő-író-képzőművész, Kassák Lajos. – A múlt hetekben valamiféle tunya ördög fészkelte magát belém, annyi energia, értelem és ihlet sem volt bennem, hogy egy jó mondatot leírjak. Valamiféle betegség ez nálam, hogy időnként így elfásulok, megbutulok, aztán hajrá, megint se éjjelem, se nappalom, üldöz és nyomorgat a nagy szorgalom.” Szerencsére nála a mély depresszióit viszonylag hamar felváltotta a lázas alkotás időszaka. Ez a fázis azonban másoknál, a legtöbb esetben szükségszerűen átment lelki ürességérzetbe – amelyen jó esetben újra és újra túljutott a művészember. Többek között Szókratész, Platón, Juhász Gyula, József Attila, Hemingway, Csajkovszkij, Schumann, Raffaello is szenvedett a depressziótól. A teljes kiégettség érzete könnyen vezetett addig, hogy a zseniális alkotók eldobták maguktól az életet. A vizsgálatok során megállapították, hogy köztük tizennyolcszor magasabb az öngyilkossági kísérletek száma, mint általában. A költő olyan, mint a gejzír: a semmiből jön és a semmibe megy – vallja dr. Czeizel Endre genetikus Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni? című könyvében, amelyben 21 magyar költő egészségi állapotának bemutatására vállalkozott. Nagy költőink nagyon érzékeny személyiségek voltak, másképpen járt a fejük, és nehezen illeszkedtek be a társadalomba. Többségük (21-ből 16) mániás depresszióban szenvedett. – Ha a föld mélyében dolgozó keszonmunkás vérében kimutathatóak a nitrogénbuborékok, hogyan is képzelhető el, hogy a költő, aki saját lelke legmélyebb bugyraiba száll alá, egészséges tud maradni?! – teszi fel stílusosan a választ nem váró, úgynevezett költői kérdést Czeizel doktor. Más művészeti ágak kimagasló képviselői is gyakran szenvedtek pszichés betegségekben, de például a képzőművészeknek „csak” a fele volt mániás depressziós. A matematikusok ellenben kevésbé hajlamosak a lelki bajokra. Fontos tisztázni: a depressziós személy nem bolond. Nagy hiba a zsenit és az őrültet egy kalap alá venni! Hiszen tudna-e őrült elme magas szintű alkotásokat létrehozni?! Mikor Jancsó Miklós 1959-ben először forgatott Latinovits Zoltánnal, a színészkirály olyan mély lelki válságba került, hogy csak egy pszichiáter tudott segíteni rajta. Az orvos már akkor figyelmeztette a filmrendezőt, hogy Latinovits egyszer valószínűleg öngyilkosságot követ majd el. A színészgéniusz egész életében mindvégig mentális problémákkal küszködött, és nehezen viselte el a „zseni, de őrült” jelzőt. A mai napig rejtély: vajon tizenhét évvel később balesetben halt meg vagy maga választotta a halált? Mégis, mintha a tehetség mellett szükség lenne egyfajta szélsőséges lelkiállapotra az alkotáshoz. Talán ez lenne az a bizonyos ihletett pillanat?! Mindenesetre érdekes adalék, hogy amikor a kimagasló tehetségű festőt, Eduard Munchot lelki bajából kigyógyítottak, attól fogva csak közepes képeket festett… Mellékcikkek: Egyesek kibeszélik, mások megfestik Ki szépen kimondja a rettenetet, azzal fel is oldja – Illyés Gyula írta ezt Bartók-versében, s ezt a sort választotta könyve címéül is egy pszichiáter páros, Németh Attila és Moretti Magdolna. Olyan műveket válogattak össze, melyek a különféle lelki kórképekben szenvedőknek segít ráismerni saját bajukra. Vagy azért, mert maga az író vagy költő is depressziótól, szorongástól szenvedett, vagy egyszerűen azért, mert olyan jól ragadta meg a mélabús hangulatot. Ha egy életunt beteg elolvassa Juhász Gyula melankóliáról írt versét, talán könnyebben megfogalmazza, mi is az ő baja a világgal. Más viszont Arany János balladájában ismerhet rá az újra és újra megismételt cselekedetek bűntudatos kínjára. Ugye emlékszünk? Ágnes asszony az a kényszerbeteg, aki fehér lepedőjét a patakban csak mossa, mossa… Olvashatunk arról is, Goethe hogyan próbálta legyőzni tériszonyát. Rávette magát, hogy újra és újra felmásszon a székesegyház tornyába, sőt a keskeny párkányon egyensúlyozzon, míg végül meg nem szokta az alatta tátongó mélységet. A művészeknek megadatott, hogy bármely lelki nyavalyától is szenvednek, kibeszélhetik vagy éppen megfesthetik, zeneműbe komponálhatják a félelmeiket. Az író Stefan Zweig ezt így fogalmazza meg: „A hétköznapi ember magában hordozza szenvedését, és nincs megadva számára az alkotás, a formába öntés lelki önmegváltása, menedéke…” Mozart megnyugtat Egy földgömböt rajzoltam ma. Sokat aggódom ugyanis azért, hogy meg tudjuk-e védeni a földünket – meséli a depressziós férfi, aki visszatérő beteg az egri kórház pszichiátriáján. Megviselte a válása, hiányzik neki a gyermeke, azt mondja, azért ilyen hullámzó a kedélye. „Az ember csak gyűjti, gyűjti magában a feszültséget, de odakinn, a világban nem adhatja ki. Nem beszélhetek arról, ami nyomaszt, mert furcsán néznek rám” – panaszolja. Bevallja, otthon nemigen hallgatja Mozart vagy épp Wagner muzsikáját, de itt megnyugtatja, ha rábízhatja magát a zene hullámzására. A festés, a zenehallgatás vagy épp az irodalmi művek olvasgatása mind a gyógyítás része. Az orvos „felírja” a foglalkozásokat, s a beteg eldönti, van-e kedve hozzá. Általában van, hiszen jobb a társas elfoglaltság, mint naphosszat őrlődni a szobában. Akadnak itt skizofrén betegek, depresszióban szenvedők, alkoholproblémával küzdők, akik így tanulják meg szavakba önteni azt, mi zajlik bennük – tudom meg Kiss Lajos szocioterapeutától. Akad olyan csoportjuk Egerben, ahol versekkel, novellákkal foglalkoznak. A művek tükrében ismerkednek saját betegségük természetével, hogy aztán kordában tarthassák azt. Egy másik csoportban zenére festenek furcsa, fantáziadús képeket. A terápia azon alapul, hogy a művészet élménye – akár maguk alkotnak, akár csak befogadják a szépet – felrázza őket és gyógyítja a sebeket.

683. Fémszívű (2008-09-08 12:20.44)   - (válasz Kisügyes 680. hozzászólására)

Köszi szépen neked is.)

682. Fémszívű (2008-09-08 12:20.21)   - (válasz Kisszív 679. hozzászólására)

Köszi szépen)

681. Szürke Sólyom (2008-09-08 11:55.02)

Három szerelmes sor? Hát ím: legyen! Három szavadban elfér az életem. S mit bánom aztán, legyen, ne legyen. /Bella István - Három szerelmes sor/

elejére ... 576 577 578 579 580 581 582 583 584 585 586 587 588 589 590 591 592 593 594 ... végére