Váháhá, vörös rébék :D Nekem meg még ez a kedvencem a balladák közül:

Arany János: Tetemre hívás

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.

Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” - „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”

Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.

A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.

„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez.”

„Hát ki?...” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”

„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.

„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.

„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.

„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.

Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”

Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.

„Bírta szivem’ már hű szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”

(1877. október 27.)

448. Dale Cooper (2008-09-02 11:54.22) - (válasz Az utolso szamuráj 446. hozzászólására)

Még nem. Fulci rendezte?

447. Dale Cooper (2008-09-02 11:53.27)

Közhely

Az est leszállt,
A csillagok, mint ezer kisgyermek szeme,
Lágyan ragyodja be lelked, s gyógyítja szíved baját.

Mosolyog a hold is,
Látni krátereit, érezni fényét, erővel tölt fel,
Nem kellenek tettek, elég egy szép szó is.

S feljött a Nap,
Az ég kékje festi át a tengerek színét,
Sugara meleget ád, nincs mi határt szab.

446. Az utolso szamuráj (2008-09-02 11:53.15) - (válasz Dale Cooper 443. hozzászólására)

Nézem a démonok 2 cimű horrort)nosztalgiázok.Láttad?

445. Dale Cooper (2008-09-02 11:53.00) - (válasz Fémszívű 444. hozzászólására)

Elmegy.

444. Fémszívű (2008-09-02 11:52.35) - (válasz Dale Cooper 442. hozzászólására)

Én jól vagyok. Szép napunk van, nem igaz?

443. Dale Cooper (2008-09-02 11:52.24) - (válasz Az utolso szamuráj 441. hozzászólására)

Nem sok, És veled? Filmeket néztem.

442. Dale Cooper (2008-09-02 11:51.50) - (válasz Fémszívű 440. hozzászólására)

Jól, kösz. És Te?

441. Az utolso szamuráj (2008-09-02 11:50.28) - (válasz Dale Cooper 437. hozzászólására)

Cső,Dale!Mi a helyzet?

elejére ... 584 585 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk