Fórum - Versek! (595. oldal)

elejére ... 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 ... végére

410. Fémszívű (2008-09-01 21:16.04)   - (válasz Lumpenproli 409. hozzászólására)

Igen, ezért.

409. Lumpenproli (2008-09-01 21:05.04)   - (válasz Fémszívű 408. hozzászólására)

Ahogy olvasom a verseidet, nekem ezek heawy metal dalszövegek... talán ezért fémszívű a nicked?? :

408. Fémszívű (2008-09-01 20:48.12)

Fémszívű:A szörny(2008) A betegsége teljesen széttépi a testét. Végleg elpusztitja, megöli a vérét. Már nincsen hatalma felette. Már régen nem számithat az Istenre. Egyre jobban gyötri, marcangolja a fájdalom. Egyre jobban kínozzák őt a kegyetlen rémálmok. Már nincsen hatalma felette. Már régen nem számíthat az istenre. Senki nincsen mellette elhagyták végleg. Magányos ordítását nem hallja senki sem. Már nincsen hatalma felette. Már nem számithat az Istenre. Mindenki gyűlöli, megveti őt. Mindenki szemében ő egy szörny. Mindenki kerüli, neveti őt. Mert mindenki szemében ő csak egy szörny. Mindenki gúnyolja, csúfolja őt. Hiszen mindenki szemében őcsak egy szörny. Mindenki lenézi, cserbenhagyja őt. Hiszen mindenki szemében ő csak egy csúf szörny. A halált várja már régen nem fél tőle. Meg akar szabadulni a szenvedéstől végleg. Mert a betegsége felett hatalma már nincsen. És a hitét is elvesztette már régen. De az emberek szemében ő csak egy szörny. Körbeveszi őt a gyűlölet, a teljes közöny. Mert az emberek szörnyetegnek látják. És mint egy megunt ruhát a szemétbe hajitják.

407. Fémszívű (2008-09-01 17:37.38)   - (válasz Anren 406. hozzászólására)

Ebben tökéletesen igazad van.

406. Anren (2008-09-01 07:49.45)

Az egyik legkegyetlenebb vers a világirodalomban. Ady Endre: Elbocsátó szép üzenet Törjön százegyszer százszor-tört varázs: Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor, Ha hitted, hogy még mindig tartalak, S hitted, hogy kell még elbocsáttatás. Százszor·sujtottan dobom, im, feléd Feledésemnek gazdag úr-palástját. Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is, Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak. Milyen régen és titkosan így volt már: Sorsod szépítni hányszor adatott Ámító kegyből, szépek szépiért Forrott és küldött ékes Léda-zsoltár. Sohase kaptam, el hát sohse vettem: Átadtam néked szépen ál-hitét Csókoknak, kik mással csattantanak S szerelmeket, kiket mással szerettem: És köszönök ma annyi ölelést, Ám köszönők mégis annyi volt Lédát, Amennyit férfi megköszönni tud, Mikor egy unott, régi csókon lép át. És milyen régen nem kutattalak Fövényes multban, zavaros jelenben S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-utján Milyen régen elbucsuztattalak. Milyen régen csupán azt keresem, Hogy szép énemből valamid maradjon, Én csodás, verses rádfogásaimból S biztasd magad árván, szerelmesen, Hogy te is voltál, nemcsak az, aki Nem birt magának mindent vallani S ráaggatott diszeiből egy nőre. Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen Akartam látni szép hullásodat S nem elhagyott némber kis bosszuját, Ki áll dühödten bosszu-himmel lesben. Nem kevés, szegény magad csufolását, Hisz rajtad van krözusságom nyoma S hozzámtartozni lehetett hited, Kinek mulását nem szabad hogy lássák, Kinek én úgy adtam az ölelést, Hogy neki is öröme teljék benne, Ki előttem kis kérdőjel vala S csak a jöttömmel lett beteljesedve. Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág Rég-pihenő imakönyvből kihullva Vagy futkározva rongyig-cipeled Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igét S mely végre méltó nőjéért rebeg Magamimádó önmagam imáját? Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg, Csillag-sorsomba ne véljen fonódni S mindegy, mi nyel el ár avagy salak: Általam vagy, mert meg én láttalak S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

405. Fémszívű (2008-09-01 00:33.32)   - (válasz LLfrog 403. hozzászólására)

Ejha, ez igen harcias vers. Gratulálok!

404. Bibitta (2008-08-31 21:20.50)

Köszönöm mindenkinek!

403. LLfrog (2008-08-31 20:30.27)

Feledni kell Életem értelmetlen Mert nem vagy velem Kitépted szívem S összetörted lelkem De mégis te vagy az egyetlenem Szeretlek,bár te nem szeretsz S a múlton jót nevetsz Fáj hogy elhagytál kedvesem De összeszedem összetört lelkemet S elfeledlek téged

402. Fémszívű (2008-08-31 17:43.09)   - (válasz LLfrog 401. hozzászólására)

Szia.Ez a versed nagyon tetszik, bár rendkívül szomorú.Írsz még verseket?

401. LLfrog (2008-08-31 15:38.58)

Álmokat kergetsz... Álmokat kergetsz,de hova vezet? Az álomvilág szép világos Benne szeretet és virágok De jön a sötét valóság Melyben elhervadt rózsák Ahol nincs szeretet és béke Értelme nincs,és szomorú a lélek De inkább ez mint álomvilág Melyben mindent megkapsz,de minek? Hisz az élet elvesz mindent.

400. Ostobatuk (2008-08-31 15:34.29)   - (válasz Leeandra 397. hozzászólására)

Na vajon... :)) Valóban szép kis vers lett, szinte megelevenedett előttem a tündéktől üres erdő:)

399. Csernakakos (2008-08-31 15:30.47)   - (válasz Henkee 394. hozzászólására)

Hát ez tényleg hatalmas! Le a kalappal!

398. .Nikol. (2008-08-31 15:27.52)

Vörösmarty Mihály: KÉSŐ VÁGY Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot. De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kivántam újolag Már eltünt koromat; Kivántam mind, amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot, Mely annyi kéjt adott, A kínba fúlt gyönyört, Mely annyiszor gyötört. Hiába, hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz A kornak alkonyán, S szeretni tilt az ész Letünt remény után.

397. Leeandra (2008-08-31 15:18.16)   - (válasz Henkee 394. hozzászólására)

Ez tényleg jó. Megkérdezhetem honnan jött erre az ihlet?

396. .Nikol. (2008-08-31 15:06.25)   - (válasz Fémszívű 393. hozzászólására)

Köszönöm, ez kedves tőled=)

395. Fémszívű (2008-08-31 11:22.14)   - (válasz Henkee 394. hozzászólására)

Nem csodálom, hogy ez a kedvenc versed pofátlanul magadtól.XD Mert tényleg jó. Gratulálok!

394. Henkee (2008-08-31 11:20.32)

Pofátlanul az egyik kedvenc versem magamtól:DDD Van egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek élnek, akár a tenger, imbolygó partja végtelen széles, a Hold fénye hullámzó gyűrűt vet ringó habjain, s titkos éji kikötő csüng szegélyén hajnalig. Valamikor réges-régen itt éltek ők, a Szépek, olykor áttör még a sötéten suttogva az ének, s egy csónak áll a kikötőben, igézve hívogat, várnak már a túloldalon, ha leszáll az alkonyat. Sír az erdő; magányos mióta elment a népe, csak egy maradt végül, utolsó őrzője a fénynek,, megöregedett, dús szakálla hosszú lett és fehér, s ma ő is útra kel; új honjába húzza az emlék. Volt egy tó, színezüst tó, ahol a fenyvesek éltek, liliomot és lótuszt hordott csilláma az éjben, s ma áll, felette fekete fátylat szőnek az árnyak, köd vigyázza; a Szépekről mesél szendergő álma.

393. Fémszívű (2008-08-31 11:03.17)   - (válasz .Nikol. 391. hozzászólására)

Szia.Én is csak csatlakozni tudok, nagyon tetszenek a verseid. Egyszerűen lenyűgöztek.Gratulálok!

392. .Nikol. (2008-08-31 10:44.11)

Ady Endre - Az én menyasszonyom Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: „Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

391. .Nikol. (2008-08-31 10:30.32)   - (válasz Szürke Sólyom 390. hozzászólására)

Köszönöm szépen=)18 éves vagyok, és 5. éve írok verseket=)majd meglátjuk, mit hoz a jövő, hogy érdemes e ezzel foglalkoznom=)

390. Szürke Sólyom (2008-08-31 10:07.47)   - (válasz .Nikol. 384. hozzászólására)

Nehéz szóhoz jutnom a verseid olvasása után. Profi költőre vallanak írásaid. Szerintem érdemes ezzel foglalkoznod.

389. Szürke Sólyom (2008-08-31 09:52.43)

Szabó Lőrinc - Dsuang Dszi álma Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. - Álmomban - mondta - ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. - Lepke - mesélte - igen lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi... És felébredtem... És most nem tudom, most nem tudom - folytatta eltűnődve - mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? - Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! - Ő mosolygott: - Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! - Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.

388. Fémszívű (2008-08-31 00:48.06)   - (válasz Nyuszika19 377. hozzászólására)

Most néztem meg őket, és mind ahárom tetszett. De különösen a "Lelkem" című vers. De a "Gyermekeimnek", és a "Magány is nagyon jó. Szerintem nagyon szépek. Mióta írsz verseket?

387. .Nikol. (2008-08-30 23:30.00)

Szabó Lőrinc (1900-1957) Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd.

386. Pierre89 (2008-08-30 23:27.55)

Szép versek.

385. .Nikol. (2008-08-30 23:24.40)

Csak egy bolond vagyok... Csak egy bolond vagyok, s némán szenvedek, Nem tudom gyűlölni, kit oly nagyon szeretek. Kiért éjszakánként fájó könnyeket ejtek, De mikor látom, áldom a percet. S nem hagyja el számat az ige, Hiába kiáltanék a végtelen semmibe. De nem visz rá a lélek, hogy megvalljam, Még mindig szeretlek, s csak érted élek. Még mindig csüngök szavadon, Még mindig vágyom rád nagyon. S mikor szólsz, némán hallgatom. Te már nem érzed múló zavarom. Mert belefáradtam már a küzdelembe, Elrejtettem az érzést fájó szívembe. S nem tudja senki, se te, se más, Hogy nem tudlak feledni, s örökös e lázadás. Nélküled minden jéghideg s elsötétül. Nem akarok élni semminek, a szíved nélkül. Vágyom utánad, csak az vonz, mi tőled árad. Arról álmodom, hogy kacagva, öntudatlan, Tiéd leszek, e lassú, párhetes tavaszban. Jó lenne, ha csak egy pillanatra, szívem s lelkem tiéd maradna. A szíveddel látnál, s nem sajnálnád Tőlem úgy magadat. Nem kéne A reményből élnem, mit az álmom ad. Tudom szívem örökös sóhaja, Nem válik valóra soha. De mikor az élet szívemmel láttatott, Az érzés belőlem távozni nem tudott. Mert szeretlek. Ugyanúgy. S tudom: innen már nincs visszaút. Csak egy bolond vagyok, Kinek esze megvet, De a szíve mindennél jobban szeret.... Írva: 2007. Április 12.-én Nikol

384. .Nikol. (2008-08-30 23:21.40)

Üresség láncai Vasbilincs az üresség lánca lelkemen, Börtönbe zár a halott magány Ez a kínzó lét szúr s oly kegyetlen Nem akarok többé elalélni a szaván. Széttépik fojtó vágyaim a kétségek Ó én nyomorult, még mindig szeretem Hangtalan kattognak néma zörejek Nem hallom, csak érzem ő, kell nekem. De nem akarom, felperzsel a tudat S végigfut a velőtrázó hideg testemen Eszemmel érzem a helyes utat Ez a szerelem már meghalt bennem. Szenvedélyesen szeretném szívem szerint De halott vágyaimban már nincsen szikra Nem omolnék esztelenül a karjaiba megint Már túl sok okot adott a fájdalomra. Ebből nem kérek többet, hiába kívánom S hasogat a lelkembe nyilalló bánat Nem érzem többé a vágy ízét a szádon Szívemben nincs több hit, amire várhat. Fehér köd lengi be a végtelen teret, Bizonytalanság moraja a füstös dalban Egy lány vagyok, aki még mindig szeret S elveszett a sikolya a hamis kacajban. Sajog minden tagom, ha rád gondolok Nem találom értelmét e léttelen létnek Hiányzik valami, legbelül a semmitől szorongok Ami megfoghatatlan, nincs helye a szépnek. Mélyreható, valami, ami idővel talán fakul Vagy jobb lesz, tán valaki miatt elfelejtem S a szívem meggyógyul, az elmém megjavul Egyszer elmúlik ez a vad, gyötrő szerelem. S talán újra élhetem vidám, gondtalan életem Mint azelőtt, hogy te ilyenné tetted a lelkem Az apró pillanatokat megint szerethetem S ha látlak, nem fog beleremegni a testem… Bízom benne, hogy nő még virág erre a várromra, Hiszem, hogy tudok még újra így szeretni Hogy lesz még értelme a világnak számomra Hogy valaki a te bűnödet is jobbá tudja tenni… Írva:2008. Április 28. Nikol

383. .Nikol. (2008-08-30 23:11.14)

Lelkem szavai Látom, ahogy előttem vagy, Nem szólsz, csak nézel, Tán valami láthatatlan Kötelék köt össze minket, Melyet az ember Nem ért az eszével. Mely oly felkavaró, Hogy nem megy semmi, Ha te nem vagy velem, Mert megszólítottál a lelkemen. Igazán, ha neked én kellek, Erőt adsz a szívemnek. De ha ez csak egy kivétel volt, Akkor tudd, a szívem legmélyéig hatolt. Bár lehet, hogy ez csak Egy gyerekes szeszély, Mely oly hirtelen jött, Mint mikor a port elsöpri a szél. Nem értem miképpen lehetsz Így hatással rám, Valami elkezdődött talán Talán vágy maradsz, talán nem, Talán egy beteljesületlen, Talán egy szép szerelem. Nem tudom. Csak annyit, Hogy megbolondít e szerelem. Érzem a szívemben, a lelkemben, S remélem, hogy nem véletlen, Hogy te vagy az egyetlen, Akit életemben így szerettem… Írva:2006. Október 7. Nikol

382. .Nikol. (2008-08-30 22:56.40)

Szárnyalásra vágyván.... Hideg, néma üresség szállta meg lelkem, S mély fájdalom költözött belém, a boldogság szikrája ma kihunyt bennem, a rideg valóságot tárva elém. Szívet tépő érzés, s kegyetlen, mint krimóban a füst, úgy száll, a hűvös közöny szemedben, szívem már csak a reményre vár. Sebzett vad volnék éles tőrben, s szúr a fájdalom, mint még soha, elvesztem eddig egy csalfa gyönyörben, most már csupán kísért a mosolya. Nem akarom, hogy kísértsen, hogy tovább szenvedjek a mélyben, a gyötrő, fájdalmakkal teli éjben, erő kell, hogy túléljem. Erő, hogy a kínoknak vége legyen, csak erre vágyom e hajnalon, s ne tudjam többé mi a szerelem, a szívem szárnyaljon szabadon. Írva:2008. március 23. Nikol

381. .Nikol. (2008-08-30 22:53.01)

Valaki… Úgy gyötör e kín, mint más semmi Tud e még szívem igazán szeretni? Vagy nem? Nem tudom. Érzek e olyan vágyat, mint érted egykoron? Mert mintha szívemet átjárná valami megfoghatatlan Kopár, letarolt hangulat S oly galád, ha itt marad Mit tegyek? Hagyjam? Mert volt még mikor gondtalan S derűs szenvedélyek lettek úrrá rajtam Milyen jó is volt pár napig az élet Mikor azt hittem te is úgy oda vagy, mint én érted! De nem így volt, s csak szenvedtem De téged még így is szerettem S az élettel szembe mentem Mert éltetett e szerelem. A vágyért éltem, mely felemésztette lelkem Mi már nincsen, s vele én is megszűntem Jön e még valaki, aki képes lesz arra, mire te? Hogy szívem s lelkem így elbűvölje? Csupán remélni tudom Hogy újra szeretek majd nagyon Csak jönne valaki, akit érdemes szeretni S felszabadítana e gyötrelmes léha léttől Mi gonoszabb a szenvedéstől Bízom benne, ha jössz, időben meglátlak Akkor már érdeme lesz a világnak Hogy megtanított szeretni Valamikor valahogy valaki. 2007. november 7. Nikol

elejére ... 586 587 588 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 ... végére