Fórum - Versek! (598. oldal)

elejére ... 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 605 606 607 ... végére

320. Fémszívű (2008-08-27 13:28.25)   - (válasz Henkee 319. hozzászólására)

Meg tudnád tanulni az én kedvgemért?XD

319. Henkee (2008-08-27 12:03.57)   - (válasz Anren 316. hozzászólására)

ÚÚÚ!! Én ezt egyszer megtanultam kívülről annyira tetszett:))) Hát nem egy napba telt, mire normálisan elé tudtam mondani:)

318. Fémszívű (2008-08-27 10:31.02)

Mind a kettő szép vers.

317. Anren (2008-08-27 10:05.30)   - (válasz Szürke Sólyom 315. hozzászólására)

ez szép

316. Anren (2008-08-27 10:05.19)

Nekem meg ez az egyik kedvencem: A másik, József Attila Kései siratója... Edgar Allan Poe: A Holló Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár, "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már?" Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, - Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már?" Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár, Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek." S ajtót tártam, nyílt a zár, Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár, Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!", - halk, sóvár Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár, Ez hangzott s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak, No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár, Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár, Szél lesz az, más semmi már!" Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, - Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár,- Ült, nem is moccanva már. S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében, Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár, S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste, Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ, Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?" S szólt a Holló: "Sohamár!" Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár, Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó, Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár, Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár, Kinek neve: "Sohamár." S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már, Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta, S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll, Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll." S szólt a Holló: "Soha már!" Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó, "Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár, Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már, Csak rémének gyászdalát, csak terjes jajt hallhatva már, Ezt, hogy: "Soha - soha már!" S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár, És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, Elmerengtem, eltűnődtem: mily borongó nyitra jár, Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár, Mért károgja: "Soha már!" Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve, Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már, S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt, Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár, S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár, Ő nem nyomja, - soha már! Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár, "Bús szív!", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár! Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!" S szólt a Holló: "Soha már!" "Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár, Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan, Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár: Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!" S szólt a Holló: "Soha már!" "Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?" Szólt a Holló. "Soha már!" "Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ! Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon, Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár! Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!" S szólt a Holló: "Soha már!" A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár, Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló, Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen, - soha már! Fordította: Tóth Árpád

315. Szürke Sólyom (2008-08-27 10:02.41)

Nekem ez az egyik kedvenc versem: Dylan Thomas - És nem vesz rajtuk erőt a halál És nem vesz rajtuk erőt a halál. Olybá vétetnek majd a pőre holtak, mint lakói a szélnek, s esti holdnak; míg csontvázuk letisztogatva korhad, csillag gyúl ki könyökön, s lábfejen; ki elveszti eszét, majd észre tér, ki tengerbe vész, ismét partot ér; szeretők halnak, él a szerelem; és nem vesz rajtuk erőt a halál. És nem vesz rajtuk erőt a halál. Bár a tenger örvényei alatt nyugosznak, holtuk meddő marad, kínpadra vonva, hol az ín szakad, s kerékre törve, meg nem törhetők; kezük között kettéhasad a hit, s orrszarvú bűnök testüket átdöfik; minden széthull, de ellenállnak ők; és nem vesz rajtuk erőt a halál. És nem vesz rajtuk erőt a halál. Nem hallják immár a sirály jaját s a parton megtörő hullám zaját; hol virág lélegzett, fejét virág nem emeli az erős szélbe már; bár nincs eszük, s feküsznek mereven, lényegük általüt a százszorszépeken, s nap felé tör, amíg csak a nap áll, és nem vesz rajtuk erőt a halál.

314. Henkee (2008-08-27 09:53.28)   - (válasz Fémszívű 291. hozzászólására)

Őszintén nem. Persze régen nekem is voltak álmaim, arról, hogy kiadom kötetbe egyszer - csak aztán rájöttem, hogy a mai kiadók nem verik egymást a költők küszöbe előtt...

313. Kimikem (2008-08-26 21:52.34)   - (válasz Fémszívű 312. hozzászólására)

Örülök , ha neked is tetszik. Egyik kedvencem Tőle.

312. Fémszívű (2008-08-26 21:51.33)   - (válasz Kimikem 311. hozzászólására)

Ezt a verset ismerem. Mindig lenyügöz, ha hallom, vagy olvasom.

311. Kimikem (2008-08-26 21:49.19)

Wass Albert: Üzenet haza Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend s nem vész magja a nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak; az idő lemarja a gyomokat. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt... A víz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi, hófehér kövére emelnek falat, tetőt, templomot. Jön ezer új Kőmíves Kelemen, ki nem hamuval és nem embervérrel köti meg a békesség falát, de szenteltvízzel és búzakenyérrel és épít régi kőből új hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újra építi a falakat. A víz szalad, de a kő marad, a kő marad. És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjok leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a víz szalad, de a kő marad, a kő marad

310. Fémszívű (2008-08-26 21:20.15)

Két nap alatt 309 hozzászólás, ezt nem hittem volna, amikor nyitottam. Mármint azt, hogy ez ilyen népszerű lesz. de örülök neki.

309. Kirschakos (2008-08-26 19:57.01)   - (válasz Riche 307. hozzászólására)

Örülök:)

308. Kirschakos (2008-08-26 19:56.54)   - (válasz Fémszívű 306. hozzászólására)

Köszi, szia:)

307. Riche (2008-08-26 19:53.12)   - (válasz Kirschakos 305. hozzászólására)

Nagyon szép,tettszik!

306. Fémszívű (2008-08-26 19:51.52)   - (válasz Kirschakos 305. hozzászólására)

Ez is szépp vers.Sokszor mondtam már:de tényleg foglalkoznod kéne vele, mert megéri. De nekem most mennek kell.Szia.

305. Kirschakos (2008-08-26 19:49.52)

Mint egy hurrikán egy viharos napon a szerelem szele érintett meg engem Megérintette szívem és az égbe emelt hol felhők feleltt szállhatok sebesen Nem küzdhetek vele nem bújhatok el előle az érzés bennem csak tovább éltet A szerelem szelén szárnyalok ragadd meg kezem ne engedj el hagy érezzelek közel Mint egy hurrikán egy viharos napon a szerelem szele érintett meg engem.

304. Fémszívű (2008-08-26 19:45.48)   - (válasz Kirschakos 302. hozzászólására)

Pedig, nem beszéltünk össze.))

303. Fémszívű (2008-08-26 19:45.11)   - (válasz Riche 301. hozzászólására)

Köszönöm szépen.

302. Kirschakos (2008-08-26 19:44.29)   - (válasz Fémszívű 300. hozzászólására)

Nem rossz:) Kicsit hasonló az enyémekhez:)

301. Riche (2008-08-26 19:44.22)   - (válasz Fémszívű 298. hozzászólására)

Egyszerűen magáért beszél! Gyönyörű,nagyon tettszik!

300. Fémszívű (2008-08-26 19:42.39)   - (válasz Kirschakos 299. hozzászólására)

Köszönöm, örülök, hogy tetszik!))

299. Kirschakos (2008-08-26 19:41.53)   - (válasz Fémszívű 298. hozzászólására)

Gratula!!!

298. Fémszívű (2008-08-26 19:30.29)

Fémszívű:Gyújts bennem tüzet (2005) Jeges félelem markolja a szívem. Hideg a testem, hideg a lelkem. Hát gyere közelebb végre édes. És gyújts bennem végre tüzet. A szerelem nem talál rám, messze elkerül. Már nincs semmi ami hajt előre, ami űz. Hát gyere közelebb végre édes. És gyújts bennem végre tüzet. Nem éget engem vad tűz,vad láng. A szívem mélyén van valami szoritás. Hát gyere közelebb végre édes. És gyújts bennem végre tüzet. Nem akarok így élni tovább. Érezni akarom a szerelem tiszta lángját. Ne hagyd, hogy teljesen kihűljek. A világban már így is túl nagy a fagy már. Ne engedje el soha, ne legyél hozzám mostoha. Mert elhiheted, az a halál, a vég a számomra. Ne engedd, hogy a félelem temessen el engem. Ne engedd, hogy a gyűlölet győzzön le végleg. Hideg, fagyos szívvel születtem meg. Nem engedtem magamhoz senkit közel. De ennek véget kell érnie egyszer. Hát gyere, és gyújts bennem tüzet. Nos, igen,így éreztem egykor.

297. Fémszívű (2008-08-26 19:09.04)   - (válasz Leeandra 296. hozzászólására)

De érdekel. CDsak egy kicsit feledékeny vagyok.Ne haragudj rám.

296. Leeandra (2008-08-26 18:56.53)   - (válasz Fémszívű 295. hozzászólására)

Ja:))) Értem. De nem az első volt. Csak elfelejtetted. Ejjj!!!:D Még meg is kérdezted múltkor, hogy van-e még! Na, így írjon az ember....ha nemérdekel senkit:((((:DDDD

295. Fémszívű (2008-08-26 18:53.53)   - (válasz Leeandra 294. hozzászólására)

Úgyértettem, hogy ez volt az első versed ebben a topikban. Semmi ross szándék nem volt bennem.Bocsáss meg, ha megbántottalak.

294. Leeandra (2008-08-26 18:50.47)   - (válasz Fémszívű 284. hozzászólására)

Bemutatkoztam??? Fejtsd ki, kérlek! Amúgy meg benne van a verseben minden infó. Erről az egész szarról szól és arról, hogy amég nem tudod a teljes igazságot, ne ítélt, DE! azt itt úgysem tudod meg...

293. Fémszívű (2008-08-26 16:50.46)   - (válasz Kirschakos 292. hozzászólására)

Ez tény.

292. Kirschakos (2008-08-26 16:49.44)   - (válasz Fémszívű 286. hozzászólására)

azért vannak még itt mások is jófejek:)

291. Fémszívű (2008-08-26 16:31.49)   - (válasz Henkee 290. hozzászólására)

És van valami terveid velük?

elejére ... 589 590 591 592 593 594 595 596 597 598 599 600 601 602 603 604 605 606 607 ... végére