Fórum - Versek! (69. oldal)

elejére ... 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 ... végére

16190. Lennon16 (2013-03-21 18:25.50)

Beteg vagyok Beteg vagyok, Torkom rekedt. Nincsen hangom, Csontom repedt, Nem segíthet balázsolás, Kuruzslás, varázsolás, Sem buzgó imádság, Sem kedves jókívánság. Kövér vagyok, Arcom sebes, De a szívem Lányért repes, Csúf vagyok, nincs esélyem, Meghalok e szenvedélyben, Elégek, mint egy vén farönk, S az élet újra bánatba dönt. Nincsen gyógyszer, Sem csodamódszer, Ami végre gyógyítana, Sem tűz, ami tisztítana, Jön a halál, nincs remény, Állok az olajfák hegyén, Kezemet összekulcsolom, S a lelkemet az Úrnak adom. Ámen.

16189. Kimikem (2013-03-20 22:36.06)   - (válasz Cselló111 16188. hozzászólására)

Eddig is abban tartottam.:)

16188. Cselló111 (2013-03-20 21:08.40)   - (válasz Kimikem 16183. hozzászólására)

Ok, de mindig maradjon idézőjelben.:))

16187. Johnny kapitány (2013-03-20 20:27.32)   - (válasz Borostyánfény 16185. hozzászólására)

Találó versike.

16186. Kimikem (2013-03-20 19:56.15)   - (válasz Borostyánfény 16185. hozzászólására)

:) Nagyon jó! Ismerem...

16185. Borostyánfény (2013-03-20 19:54.49)

Fodor Ádám Három negatív szó Nincs Semmi Baj

16184. Kimikem (2013-03-20 19:48.07)

JÓZSEF ATTILA : MÁRCIUS 1 Langy, permeteg eső szemerkél, új búza pelyhe ütközik. Kéményre gólya s a levert tél jeges csucsokra költözik. Zöld robbanásokkal kitört a kikeleti víg erőszak. Asztalos műhelye előtt remény legyint meg, friss fenyőszag. Mit ír a hirlap? Dúl a banda Spanyolhonban és fosztogat; Kínában elűzi egy bamba tábornok a parasztokat kis telkükről. Had fenyeget, vérben áznak a tiszta vásznak. Kínozzák a szegényeket. Hadi uszítók hadonásznak. Boldog vagyok: gyermek a lelkem, Flóra szeret. S lám, álnokul, meztelen, szép szerelmünk ellen tankkal, vasakkal fölvonul az ember alja. Megriaszt a buzgóság e söpredékben. S csak magunkból nyerek vigaszt, erőt az élet érdekében. 2 Zsoldos a férfi, a nő szajha, szivüket el nem érhetem. Gonoszságuk is fel van fujva, mégis féltem az életem. Hisz nincs egyebem e kivül. Számol ezzel a gondos elme. A megbántott Föld ha kihül, ég Flórám és szivem szerelme. Mert mi teremtünk szép, okos lányt és bátor, értelmes fiút, ki őriz belőlünk egy foszlányt, mint nap fényéből a Tejút, - és ha csak pislog már a Nap, sarjaink bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba. 1937. márc.

16183. Kimikem (2013-03-20 19:47.25)   - (válasz Cselló111 16049. hozzászólására)

Valószínű ebben Riddick-kel nem lennénk egy véleményen! :) Amúgy fogalmam sincs... Az "igazi vers" fogalmát tőle kölcsönöztem. E terminus technicus az ő szerzeménye.

16182. Lennon16 (2013-03-19 23:16.17)

Te meg én Te szép vagy, én meg rút, Kerülj engem, kerüld a bút! Én vagyok a bú. Örök bánat. Szőke hajad simogatja enyémet, Fakó szemeim könnyben égnek, Elásnám mindet, ha itt lennél. Ha itt lennél, érezném meleged, Forró ölelésed űzné el a hideget, Mert fázom. Minden éjszakán. Te szép vagy, én meg ronda, Zárkózott vagyok s goromba, Én vagyok a bú. Örök bánat. Te szép vagy, én átkozott, Akiért a hóhér imádkozott, Az élet utolsó alkonyán. Szeretlek, bár lehet, hogy tudod, S szíved kulcsát gyorsan eldobod, Mert én vagyok a bú. Örök bánat.

16181. Lennon16 (2013-03-19 22:29.26)

Mea ars poetica Nem örült mindenki derűs szívvel, Hogy poétának csaptam én fel, Verset írok mindig, meg nem állva, Leírom azt, ami a lelkembe van zárva. Tollat ragadtam, hogy múzsáimnak éljek, Inkább, mint hogy kocsmában henyéljek, Ezer szó szökken rímbe a fehér papíron, Vígan ontom a sok dalom, amíg bírom. De fáj, hogy nagy részük csak csupa bánat, Mert az élet mindig vad tengerén hánytat, S alig-alig van bennük boldogság és öröm, Mert a vidámság nem tör át a keserű ködön. Köd vesz körbe, minden nap kínoz, fojtogat, A percek s az órák mind a halálba hajtanak. Szomorúságomban reményt adhat egy mosoly, De a világ idegen, s mindenki zárt és komor. A versek csobogó áradatában örömömet lelem, S minden műbe belecsempészem egy üzenetem: A költészet halhatatlan, mert örökké való forrás, Melynek vízét szomjazom, és az íze oly’ csodás!

16180. Lennon16 (2013-03-19 20:29.08)

Harangvirág Kertemben harangvirág nyíladoz, Szirmait bontva, hívogatón illatoz, Tiszta az ég, felhő sem gomolyog, S az arany nap alatt ő mosolyog...

16179. Lennon16 (2013-03-12 21:43.24)

Facér vagyok Facér vagyok, hej, de jó nekem! Ezernyi csaj után gúvad szemem, S nézem őket, szépen, alaposan, Sétálok köztük, lazán, fiatalosan. Pedig olyan öregnek érzem magam, S nők körül forog mindig az agyam, Éjjel és nappal, minden áldott percben, Szerelmet keresek nyíló rózsakertben. Szeretni akarok, és végre szeretve lenni, Mást nem is kérhetek, elég nekem ennyi. Úszni a boldogság végtelen tengerében, S vízcsepp lenni az ő szent tenyerében. Facér vagyok, várom végre az igazi lányt, Aki szeret, s bár arcom csúf, érte nem bánt. Tiszta szívből szeret, átölel mindig a bajban, A boldogság tengerén egy kicsiny csónakban…

16178. Lennon16 (2013-03-12 20:54.48)

Tesco Tesco. Ahol az árak az égben járnak, Tesco. Ahol a pofátlan akciók várnak. Tuti akció, húsz forinttal olcsóbb tej, Irány a Tesco! Gyerünk, menni kell! Persze máshol olcsóbban megkapod. Tesco. Humánus, kitűnő munkahely! Ahol a patkányt kenyérben sütni kell! Tesco. Itt a húst nonstop moshatod, Lemosatják veled róla a zsidószagot. Itt minden drága, olcsó termék nincsen. Drága a sör, a kenyér meg háromhatvan, Sajnálok minden pénzt, amit nekik adtam. Mert a mindennapos meglopások tere ez, Amit a marketing szar akciókkal delejez. Irány a Tesco! Gyerünk már, menni kell!

16177. Ger (2013-03-09 12:58.27)

Branyiczky Rita: A sárkány dala Magányosan ül a sárkány barlangjában, az ideje lejárt, tudja. Halálán van. Hosszú évszázadok alatt gyûjtött kincse rendetlen halmokban hever körülötte. Nézi megvénült szemével a dombokat, arany, ezüst, gyémánt köztük bõven akad. Számos ember sorsát őrzi hűvös fényük, szembeszállni vele sosem volt esélyük. Elbűvölte őt a kincsek csillogása, városokat döntött romba kapzsisága, nem volt elég a sok, neki még több kellett – telhetetlen szíve hideg kõvé dermedt. Most hiába a nagy vagyon, mire költse? Új életet nem vesz, nem vehet belõle. Szeme egy porlepte, régi képre téved – a festményen egy nõ dalol gyermekének. Elfeledett, kedves emlék jut eszébe, anyja hangja csendül távolról fülébe. Egy dalt énekelt a réten, s õ hallgatta, figyelve a messze elhangzó szavakra. Életrõl szólt a történet s elmúlásról, igaz szívrõl és a hazug álarcáról, Jó és Gonosz örök harca volt meséje, melynek halkan kezd most õ is énekébe. Sárkány nyelven csendül a dal ajkairól, száz irányba zeng a terem falairól – végigszárnyal a zord, szürke kövek között, s visszhangot ver, hol akadályba ütközött. Mintha csak a szikla fakadt volna dalra, megremeg a barlang a mély, érces hangra. Kürtőitől tovább hordja, mit felkapott: a szél messze viszi hátán a dallamot. Az emberekhez is elér lenn, a völgyben, s munkájuk feledve hallgatják, bűvölten. A szívük megérti, hogy miről szól szava, mert ez a dal nem más, mint az élet maga. Mint mikor a festő keze mozdul lassan, és nyomában nemcsak kép, több: hangulat van, épp úgy felkavar és érzéseket ébreszt, előtűnnek mind a múltbéli emlékek. Mindenki számára mást súg, másról beszél, szép pillanatokról, víg percekről regél – szinte szomorú, hogy elmúltak már régen, és az idő nem állt meg akkor medrében. A sárkányon is fog saját varázslata, feléled előtte boldog gyermekkora. Barátság, szerelem, szerető rokonok – minden, aminek egy nap hátat fordított. Napfényes mezőn áll, mellette kis patak, a cserfes hullámok szomjat jól oltanak, s ezüstös villanás sokszor látszik benne – rengeteg hal van a csobogó csermelybe’. Barátja ránevet, és képen locsolja, ő se rest, a sértést nyomban megtorolja. Smaragdszín pikkelyük csurom víz a végén, szüleik kacagnak rajtuk a rét szélén. Lábára esik egy nagy kő, majd újabbak – a szikladarabok pörögve zuhannak. Ügyet sem vet rájuk, emlékeit éli, az ének egykori életét idézi. Ma tanul repülni, szárnyait kitárja, érzi, hogy az erő izmait átjárja. Elrugaszkodik és egy-két csapás után kecsesen siklik a száguldó szél nyomán. Sosem látott szépség terül el alatta, erdők, tavak, falvak - a Föld egy darabja. Fentről nézve törpék a nagy óriások, s szolgáknak tűnnek a hatalmas királyok. Zúg a barlang, kövek hullanak körötte, hasadozik a fal, termek dőlnek össze. Sír a szikla feje fölött, de folytatja – minden erejét az ősi dalba adja. Karcsú sárkánylány néz reá, szeme csillog, és szívébe máris beleég a billog: nevével kel s fekszik, nincsen nyugta tőle, úgy érzi, hogy álmát ellopta örökre. Táncolnak a légben, röptük gyors, cikázó, majd más zene szól, és lelassul a tempó. Keringenek, s várják, hogy a másik mondja ki azt a szót, ami a szívüket nyomja. Megrándul a barlang, mintha élő lenne, és tudná, hogy eddig tartott csak küzdelme – nem bírja már súlyát, és bús megadással a sárkányra omlik dörgő sóhajtással. Elnyeli örökre, mélyen eltemeti, több tonnányi kőből készít nyughelyt neki, majd elcsitul. Immár minden mozdulatlan. A sárkány nem moccan többé a barlangban. Por szállong a csendben. Véget ért az ének. Az emberek újra munkájukhoz térnek. Gyerekzsivaj hangzik, megy tovább az élet. A pikkelyes pofán legördül egy könnycsepp.

16176. Cselló111 (2013-03-08 21:49.29)

Álarcosan (részlet) De most oly nehéz. Most egy sugarat Se tudok hazudni, se lopni. Vergődő és fénytelen harcokon El kell kopni. Az Antikrisztus napjai ezek, Csillog a világ szörnyű arany-szennye. Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak mennybe. S én lent vergődöm, és nem tudja más, Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek. De légy türelmes. Jön még ideje Szebb zenéknek. Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet, Váró révem, virágos menedékem. Most álarc van rajtam, zord és hideg, De letépem,

16175. Margaréta (2013-03-08 19:28.18)   - (válasz Emylio 16165. hozzászólására)

Zoltán ugyan nem vagyok, de nő annál inkább. Köszönöm, hogy gondolsz ránk, Férfi, Isten hozzád!

16174. Miss bambi (2013-03-08 18:41.05)   - (válasz Langelus 16173. hozzászólására)

Igazán lenyűgöző,tényleg,meg is könnyeztem.

16173. Langelus (2013-03-08 18:40.04)   - (válasz Miss bambi 16172. hozzászólására)

Dehát ez egy normális vers, amit a főszereplő elmond a film befejező részénél, értsd meg már. Tényleg egy vers.

16172. Miss bambi (2013-03-08 18:37.29)   - (válasz Langelus 16171. hozzászólására)

Ez meg a verses topic,de persze nem lepsz meg most sem.

16171. Langelus (2013-03-08 18:34.15)   - (válasz Miss bambi 16170. hozzászólására)

Ez egy tavalyi block-buster utolsó nagymonológja.

16170. Miss bambi (2013-03-08 18:32.22)   - (válasz Langelus 16169. hozzászólására)

Fejtsd már ki légy oly drága,nincs kedvem most barkóbázni,szóval?

16169. Langelus (2013-03-08 18:30.48)   - (válasz Miss bambi 16168. hozzászólására)

M&M ;)

16168. Miss bambi (2013-03-08 17:59.31)   - (válasz Langelus 16167. hozzászólására)

Emmegmi?

16167. Langelus (2013-03-08 14:39.48)

Még egyszer a küzdelembe Az utolsó jó harcba mit ismerni fogok Élek és halok e napon Élek... és halok... e napon

16166. Pindurlányka (2013-03-08 13:18.11)   - (válasz Emylio 16165. hozzászólására)

Minden percet nem élvezek, Több vagyok mint nyúzott, Mert az előbb egy Zoltán, Az orrom alá púzott... =DD

16165. Emylio (2013-03-08 04:25.53)

Hölgyeim és Zoltánok! Én szólok most hozzátok: Boldogságból jusson annyi, másnak is tudjatok adni! Élvezzetek minden percet, mit az élet megad nektek! Tovább most ezt nem ragoznám, hajrá Csajok, hajrá Zoltán!

16164. Lennon16 (2013-03-07 21:08.22)

A tavaszra várva Már fél lábbal sírban állva, Gyötrődök a tavaszra várva. Jöjjön már, siessen már, Legyen újra zöld a határ. Süssön a nap, süssön már végre, Hozzon fényt az emberek szívébe, Mert oly’ sötét ez a furcsa világ, Legyen már a rét csupa vadvirág! Legyen meleg, pusztuljon a tél, Simogasson a lágy tavaszi szél, Jöjjön a rigó, pacsirta és fecske, S az ölembe egy szép menyecske. Várom a tavaszt, várom nagyon, Napfényre, melegre szomjazom, Szívem érte ver, s szereti nagyon, S új dal zeng kiszáradt ajkamon. Várok az áldott tavaszra várva, Várok, a sötét börtönbe zárva, A tavasz talán el nem kerül, De ha meglát, elmenekül. Délután a tónál Egy napfényes tavaszi délután, Sétáltam vele kéz a kézben, A kis tónál, a nyíló lombok alatt. Egy kis patak szökött a tóba, Fürge vize gyémántként csillogott, S felette régi-régi bürü ívelt át. A tavasz illata szállt az üde légben, Hajunk együtt lobogott a szélben, Árnyékunk ölelkezett a napsütésben. S ahogy ott álltunk ketten a régi hídon, Eszembe jutottak lopott csókok s percek, Amiket kergettem, de csak elröppentek. A vén fűzfa tövében simogattam sima orcáját, S szenvedélyt láttam smaragdzöld szemében. Csókot adtam, s ő csókot adott forró ölelésben. Öleltem, öleltem, s örültem, hogy ő szeret engem, Pillangó szállt a fejünk felett a kóbor felhők felé, S eltűnt, eltűnt a messzeségben, mint egy szellem. Ott álltunk, kéz a kézben a csillogó tó tükre felett, S boldog voltam, boldogabb tán soha, mint akkor, Mert ő ott volt velem, s ez volt minden vágyam. Arcunkat gazdagon szórta és festette aranyra a nap, A lopott pillanat hevében csókoltam újra és újra, S tudtam, hogy ez igaz szerelem, és sosem hal meg. Egy napfényes tavaszi délután, Szerettem egy szép barna lányt, A kis tónál, a nyíló lombok alatt. (S a lelkem örökre ott maradt.) Ez meg némi alkohol hatására hajnali kettőkor íródott: Jónás a cet gyomrában Amikor Jónás a cet gyomrában pihent, Eszébe jutott sokszor, hogy itt a vég -Bár lélegzett és élt még- Mi lesz ha nincsen kiút? Kereste, kereste, de meg nem találta, Ezer bánatra ezer bánat ült, S a cet gyomrában hegedült A bélbolyhok víg kórusa. De talált a cetben egy félig elázott cetlit, Térkép volt rajta, a gyomorsavban úszott, Nyálkás volt és hideg, a kézből ki is csúszott, S elmerült a medencében mindörökre. Három napig dekkolt a halnak nagy gyomrában, Hallatlan dolgok történtek ott, én szinte láttam De hányatott sorsa most lett csak igazán hányatott, Jónást a partra hányta, s megfőzték levesnek az állatot.

16163. Törölt felhasználó (2013-03-04 12:24.16)

Szép Ernő: Ne hidd! Ne hidd, ne hidd, ami igaz, Ami kegyetlen, ami gaz, Mi ocsmány és alávaló Ne hidd, ne hidd, ami való. Hazugság, amit a lap ír, Félrebeszél az a papír, Meredt szemekkel aki sug Az mind gyalázatos hazug. Ugratnak, játszanak veled; Nem lehet az, hogy képzeled! Nem hiheted, ha van hited, Gazember vagy, ha elhiszed. Ne hidd el, ne hidd el, mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Szeme közé kacagj neki, Ki a borzasztót hirdeti. Hátrálj, zárkózz el, menekülj, Vigyázz, ne süllyedj, el ne züllj, Vigyázz, a szenny meg ne egyen, Ne rothadj itt elevenen. Hallod, ne hidd, mi rút, mi vad, Mi undort és gyötrelmet ad, A fényképed, meg a tavasz, S az Igazság, az az igaz. Csak ami szép, jó, mindig az, Mit álmodtál, az az igaz, Mi nem divat, mi nem haló, Az, ami örökkévaló. Csak a kedvesség, az öröm, A pardon, meg a köszönöm, A gyöngédség, a figyelem, Csak az az igaz idelenn. Csak a segítség, a vigasz, A barátság, az az igaz. Csak az a gyémánt-szeretet, Mi a szívekre veretett. Beléd döfték a kést: ne hidd, Kiszaggathatják beleid, Míg lélegzel s eszmél agyad, A bűnt tagadd, tagadd, tagadd. Megmarkolom két válladat, Szemembe nézz, ne hadd magad, Tiszta maradj, maradj szabad, Ne bukj el, meg ne add magad. Légy tiszta, hős légy, légy erős, Holtrészeg légy, légy eszelős, A Földre felhőkből tekints. Te légy az isten, hogyha nincs.

16162. Miss bambi (2013-03-02 17:39.15)   - (válasz HEKTHOR 16161. hozzászólására)

Az én kutam mindig csobog, feltöltlek én,ha gondolod. Csobbanunk a szelek szárnyán, Elménk megnyílik,s így nem hagylak árván. :)

16161. HEKTHOR (2013-03-02 17:33.38)   - (válasz Miss bambi 16160. hozzászólására)

Kiapadt az elmém kútja Semmi többre már nem futja Vakargatom a homlokom Csak így szegényesen nyomom )

elejére ... 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 ... végére