Fórum - Pi - Vélemények (2. oldal)

1 2 3

48. Doktor Fell (2011-06-24 16:38.03) - (válasz Doktor Fell 47. hozzászólására)

?

47. Doktor Fell (2011-06-24 16:37.51) - (válasz Alexi004 46. hozzászólására)

:D És nálad melyik filmje a No 1.

46. Alexi004 (2011-06-24 15:56.07)

A zseniális Aronofsky. Nem csalódtam benne, és így már az összes munkáját láttam, filmográfiájának lezárásához pedig tökéletes volt ez a film. Hihetetlen, hogy Darren leggyengébb munkája talán a Fekete hattyú, és még az is mekkora film. Ez pedig szintén műalkotás, egy újabb bizonyítéka annak, hogy a filmMŰVÉSZET még nem veszett kárba!

45. Doktor Fell (2011-04-22 17:30.59) - (válasz City225 44. hozzászólására)

A Pí Aronofsky elsô munkája. Ennek ellenére zseniális. A véleményem az, hogy a Mester életmûve a Forrás. Ez a film mindent elmond ember mivoltunkról, az életrôl, vágyainkról. Épp ezért csodálatos és felülmúlhatatlan. Páratlan. Majd igyekszem megismerni David Lynch munkásságát is mélyrehatóbban, de nem gondolom, hogy Aronofskyt felülmúlja.... legalábbis nálam nem. Nálam a kettô nem egy kategória.

44. City225 (2011-04-22 12:14.38) - (válasz Doktor Fell 34. hozzászólására)

Úgy érzem van alapja a hasonlóságnak, mondjuk én a Pi-t kivéve máshol nem éreztem és ezen szerintem semmi felháborít nincsen. Én ódzkodnék attól, hogy egyiket is többre tartsam a másiknál, mindkettejüknek nagyon sokat köszönhetek.

43. Doktor Fell (2011-04-22 01:10.21) - (válasz Valentino 42. hozzászólására)

Így van. :D Jó éjt! :D

42. Valentino (2011-04-22 00:56.41)

Világos. Korábban én sem értettem Lynch-et, a Twin Peaks-en kívül engem is taszított, aztán valahogy megtört a jég. Persze az Inland Empire filmjét azóta sem tudom összerakni, de a többi filmje szinte kivétel nélkül megbabonázott. Na de most hagyjuk Lynch-et. Megyek pihenni. Jóéjt kivánok, és éljen a szürrealizmus, és Aronofsky. :D

41. Doktor Fell (2011-04-22 00:12.18) - (válasz Leeandra 32. hozzászólására)

Gratulálok a kommentedhez. Nagyon elkaptad a lényeget. A Buddhás hasonlat különösen tetszett. :)

40. Doktor Fell (2011-04-22 00:07.26) - (válasz Valentino 38. hozzászólására)

Amúgy semmi felháborító nincs ebben. És valóban nagyon jól látod: Aronofsky-t valóban jobban szeretem (és akkor enyhén fogalmaztam). David Lynch-et pedig egyáltalán nem tartom sokra. De majd egyszer teszek még egy utolsó kísérletet "zsenijének" megértésére, és akkor lehet, hogy megváltozik a véleményem. De eddig nem igazán voltam elájulva a munkásságától. De tény, hogy a Twin Peaks-szel valóban lerakott valamit az asztalra.

39. Doktor Fell (2011-04-22 00:03.01) - (válasz Valentino 38. hozzászólására)

Azért gondolom, mert több olyan hozzászólás is van a fórumon, ahol Aronofsky neve csak Lynch-csel együtt szerepel (olvasd vissza). Mintha Lynch ennek a mûfajnak a "sine qua non"-ja lenne.

38. Valentino (2011-04-21 23:45.01) - (válasz Doktor Fell 36. hozzászólására)

Akkor megpróbálom hasonlat nélkül: "Nem is értem, miért merül fel Lynch neve is állandóan vele kapcsolatban." Miért gond az, hogy valakinél/valakiknél állandóan felmerül? Mi ebben a rossz? Mi ebben a felháborító? Mi ebben az elfogadhatatlan? Mi ebben az emészthetetlen? Már ha az... Elvégre feltételezésekre rá szabad kérdezni... Én sem állítottam, hogy tőled idéztem volna azt a szót...

37. Doktor Fell (2011-04-21 22:21.24) - (válasz Valentino 35. hozzászólására)

Ugyanis nem emlékszem, hogy ezt a szót használtam volna (értsd: emészthetetlen). Szóval, várom a válaszod.

36. Doktor Fell (2011-04-21 22:10.44) - (válasz Valentino 35. hozzászólására)

Nem értem a kérdést az emészthetetlenséggel kapcsolatban? Kifejtenéd?

35. Valentino (2011-04-21 21:23.04) - (válasz Doktor Fell 34. hozzászólására)

A kérdés inkább az, hogy ebben mi az emészthetetlen? A hasonlítgatás persze sosem szükségszerű, de néha a véleménnyilvánítás eszköze is lehet, ami - bár közhely - létjogosult. Mint amikor megfogalmazod azt a cseppet sem objektív gondolatot, hogy az egyik túlszárnyalta a másikat. Csak egy dologról árulkodik: Te jobban szereted az egyiket a másiknál. City meg valószínüleg a kettőt egyszerre csodálja, akárcsak én. :D Az amerikai strange-movie nem hivatalos zsánerének két ikonját. De biztos akad, aki szerint mindkettő fasírt... :P

34. Doktor Fell (2011-04-21 20:48.12) - (válasz City225 31. hozzászólására)

Aronofsky fantasztikus. Nem is értem, miért merül fel Lynch neve is állandóan vele kapcsolatban. Aronofsky Lynch-t már régesrég túlszárnyalta. Bár szerintem tök felesleges a két nevet egy írásban említeni, mert teljesen más világ a kettô.

33. Doktor Fell (2011-04-21 20:47.21) - (válasz Leeandra 32. hozzászólására)

Most néztem meg a filmet. Valóban rendkívüli alkotás. Még meg kell néznem párszor, hogy teljesen helyére kerüljenek a dolgok.

32. Leeandra (2011-04-19 10:24.16)

Keresed mindenben, felkaparod a lekisebb kavicsot és feldöntenéd a legnagyobb sziklát, hátha alatta van, a véredet adnád, olykor a lelkedet is, hogy kiszedd alóla a választ és számolsz és kutatsz és ősi írásokat, ősi nyelveket tanulsz meg hogy kutakodhass bárhol , kombinálsz, kérdezel, vitázol, vitatkozol, veszekszel, dilizel, összeomlasz, ordítasz, rohansz, csapkodsz, szétvered a szobát, fáj a fejed, nem tudodnemtudodnemtudod NEM TUDOD!!!!!ÁÁÁÁÁHHHHHHHHÁÁÁÁÁNNNNEMTUDOOOOD...!..NEM NEM NEMENEM NINCS. nINCS. rÖGESZME HISZTÉRIA FÉLELEM KÁOSZ SÖTÉT CSAK KÉRDÉS CSAK KÉRDÉS.... Aronofsky filjeit hajlamosak az emberek túlbonyolítani. Figyeld magadat és tudni fogod mi mit jelent Aronofskynál. Csodamód ismeri az emberi működést. Nagyon egyszerű dolgokról beszél, amiket csak elmondani nehéz, de ő a szimbólumaival és effektekkel nagyon érthetően odamutatja egy apróság képében azt, amit olyan nehezen tudnánk mi magunk megmagyarázni másoknak. Csodálom ezért a letisztulstágért. Az elismerés nevetése tört ki belőlem olykor olykor a majd' másfél óra alatt. A hangeffektek vagy oké nevezzük zenének(fantasztikus) döbbenetes pontossággal adják vissza AZT az érzést, mikor az ember rabszolgamód gályáztatja az agyát, keres kutat csavarja jobbra balra és már feszít, zúg, sípol és görcsösen kirobbanna de nem tud . Nem tud. Ugyanez az érzet. Kegyetlen. Nagyon könnyen érthető ez az egész(ahogy más filmjei is) ha az ember intuitív módon közelít felé, ahogy főszereplőnk közelítette meg a matematikát. Ez a felfedezés útja. Gyönyörűen, esztétikusan, szinte képileg símogatón adja elő azt a káoszt, zajt és kínt, ami az ember fejében zúg és cikázik. Csomó impulzus, öntudatlan és tudatos reakciók tömkelege, képzelgése, zavar...ez mid a csodával határos szépséggel, egyszerűséggel és pontossággal előadva. hm...aztaaa!:) Nagyon érdekes elméleteket látni a filmben - (én is foglalkozom ezzel, mert azt a programot lehet megtalálni, ami ezt az egészet irányítja. Talán magát az istennek nevetzettet lehet meglelni. Az aranymetszés a Fibonacci számok a matek, az ősi vallási iratok mind mind együtt alkothatják a megoldás kulcsát. Ami valószínűleg nevetségesen egyszerű törvényszerűség. Tudomány és filozófia egymás feltételei. Ugyanazok, csupán az oldal más ahonnan szemlélődnek. Ez egy elmélet, ez egy mánia, ez egy életcél lehet. Rögeszme és gyilkos kór. De az ember akkor is belenéz a Napba. Mert mindig túl sokat akar, túl gyorsan.) - és az érdekes elméletek mellett kapunk egy nagyon erős hordozósztorit és ami a nagy lényeg: egy olyan lélekbúvárkodást, ami durván szívenüt. A főszereplő játéka tökéletes, éli az egészet. Mikor az ember túl gyorsan jut túl messzira, baj lesz. Ugyanaz, mint mikor túlterheled a géped rendszerét és lefagy vagy egész egyszerűen tönkremegy. De egy agyat nem lehet újratelepíteni, úgyhogy lassítani kell és mindig figyelni, hogy elég érettek vagyunk-e a következő lépéshez. Ha nem nyújtasz hónapokig és leugrasz spárgába...ez ugyanaz. Ilyesztő egy ponton már és akkor az ember elkezdene menekülni visszafelé. De ez olyan, mint a Sivatagi show-ban a majom> csak akkor szabadulhatsz ha nem vagy kapzsi és el tudod engedni mindazt amit megszereztél. Amég hozni akarsz valamit, nem enged. El kell dobni és rohanni visszafelé ahogy csak bírsz. Ne nézz a Napba! Van következménye. De akkor is belenézek! Simán lehetne a film címe akár Buddha is. A dolgok elengedése és az hogy "-nem tudom." megvilágosítja az elmét. Ez bölcsesség ez szépség ez ember ez én. Köszönöm. Tetszett. Remélem egyszer én is el tudom mondani ilyen egyszerűen ezeket a valójában egyszerű dolgokat. (de nincs vész amúgy, Aronofskyt sem érti mindenki..:O:(() Szerelmes vagyok ebbe a filmbe. Lelkesített, megkaptam magamat is, imádtam és tényként kezeltem. Külön élet volt nézni. Belső élet.

31. City225 (2011-02-26 09:59.55)

Szeretem a matematikát. Időbe tellett ezt magamnak beismerni, másoknak pedig méginkább, de számomra jó érzés, amikor a látszólag összefüggéstelen számok között felfedezhető a rendszer. Igazából ennek annyi köze a filmhez, hogy a körülöttünk lévő világ definiálható, elemezhető a számok által, de a minta amely alapján a képlet leegyszerüsíthető, nem mindig egyértelmű, sőt lehet, hogy emberi aggyal legtöbbjük felfoghatatlan. Max ennek ellenére próbál rendületlen megoldást találni az univerzum fennálló megválaszolatlan kérdéseire, ez felemészti a saját elméjét. Minél többet tud valaki, minél okosabb, annál magányosabbnak érzi magát a világban, így a tudás nem minden esetben áldás. Lynch szürreális világára hajaz Aronosfky első remekműve, amely nehezen befogadható, de sosem múló élményt eredményez. Clint Mansell ezúttal is fantasztikus aláfestést kanyarintott a képsorok alá, sokszor tudatalatt is felzaklatva lelkivilágunkat. Méltó kezdete egy kivételes pályafutásnak...

30. Arpimokus (2010-11-06 18:50.28)

Én online láttam. Nem mondanám, hogy jó, mert nem jó. Azt sem mondanám, hogy rossz, de nem is átlagos. Inkább azt mondom, hogy ÉRDEKES. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

29. Comarca Lagunera (2010-11-06 18:26.22)

már elkezdtem egyszer nézni, de baromi álmos voltam és ráaludtam, szörnyű... , de ezt még meg kell néznem!

28. Vackos (2010-10-28 19:46.07)

eképzelhető*

27. Vackos (2010-10-28 19:44.57)

Hát nekem bejött,hogy nem feltétlen volt mindíg érthető,meg rá is jöttem dolgokra ,összefüggésekre ,ami igencsak pozitív! Az ,hogy emberünk megállásnélkül gyógyszerekkel tömte magát,még nem tett frusztráltá a film nyomasztóságával kapcsolatban,minden ilyen "fogást" a film stílusának számlájára írtam! Nekem bejött ez a fekete-fehér kameramozgatós, zaklatott, züllött stílus! Egy hangulat film amit a megfelelő időben láttam. Azért sokan írták,hogy felejthetetlen. Sok film bőven vetekszik vele,elkébzelehető,hogy tíz év mulva számomra nehezen lesz felidézhető!

26. Sötétszív (2010-09-01 23:52.41)

Darren Aronofsky debütáló filmje, hideg, barátságtalan, nehezen enged közel magához. (és nem azért mert fekete-fehérben készült) Nyomasztó, elgondolkodtató alkotás, ugyanakkor aki megnézi az sosem fogja elfelejteni, a rendező már itt megmutatta oroszlánkörmeit. Igazi film ínyenceknek való alkotás!

25. Dikó (2010-05-07 08:49.23)

semmilyen

24. Grusoldier (2010-04-06 21:29.56)

Elgondolkodtató....

23. I.christian (2010-04-04 15:28.55)   - (válasz Csernakakos 15. hozzászólására)

http://www.youtube.com/watch?v=aulRoQTK5HY :D

22. Zsol0 (2010-03-05 21:06.54)

a zenei világ sokat dob az alkotáson,elgondolkodató kis sztori.

21. Mangilla (2009-07-13 00:17.25)

Ha most azt mondanám, hogy alaposan ismerem Aronofsky stílusát, hisz' az összes többi filmjét láttam, nem tud újat mondani nekem - ezzel csak azt árulnám el, hogy lódítottam, mert, ha valóban láttam volna a Rekviem egy álomért-et, a Forrást, és a Pankrátort, akkor pontosan tudhatnám, hogy a rendező MINDEN filmje más, egyedi akotás... :P Ezért aztán természetesen a Pi esetében is valami extra élményre készültem fel - s ez nem is maradt el:) A matekkal ugyan nem vagyok valami jó barátságban, sőt, a kabbala sem vonz - viszont az emberei agy fanasztikus elhajlásai mindig is érdekesek voltak számomra (feltéve, ha nem valami tényleg gusztustalan, rosszindulatú horrorról van szó) - nos, ennek ellenére a film nagyon érdekes volt. A filmnyelvi eszközök remekül illettek a témához (eleve fekete-fehér, sokszor nagyon alulvilágított képek, kézikamera, extra zaklatott felvételek, beállítások), a főszereplő remekül játszott (én szinkronnal láttam, és mondhatom, Görög László is jól végezte a dolgát), na meg a zene - Clint Mansell fantasztkusan rá tud hangolódni Aronofskyra - így a zene itt is a film szerves részévé vált, akárcsak a Forrásban vagy a Rekviemben... (meglepve fedeztem fel, hogy maga a zeneszerző is játszik egy rövid szerepet a filmben:P) Összességében azt kell mondanom, hogy Darren Aronofsky munkái közül messze a legjobban a Forrás tetszett... hogy miért? Talán, mert az a film SZÉP, míg a Pi és a Rekviem meglehetősen borongós (bár a Rekviem esetében ez a szó is túl pozitív:P), a Pankrátor meg egy kicsit kilóg a sorból, hiszen egész érthető is :P Mindenesetre a Pi-t én is csak "haladóknak" (vagyis Aronofsky, Lynch filmjein edzett tagoknak:P) ajánlanám - de nekik előszeretettel!

20. Denny90 (2009-07-01 21:27.03)

Nagyon nehéz dolgom van, mert olyan filmről kellene írnom, amiről egyszerűen beszélni is alig lehet, nemhogy bőven kifejteni. Azt először is tudni kell, hogy Darren Aronofsky filmjei mind egyedi alkotások, és mindegyik nagyon komoly mondanivalóval rendelkezik. A Pi a rendező első filmje, amelyet 1998-ban rendezett, 2 évvel a nagyon komoly visszhangot keltő Requiem egy álomért előtt. Egy olyan emberről szól, aki szinte teljesen antiszociális, és a Pi jelentését kutatja, hogy vajon mit is rejt a 3,14 után található végtelenség. Van egy tudós ismerőse, aki korábban a tanára volt. Ő ugyancsak foglalkozott ezzel, de abbahagyta a kutatást. Max is sokszor akadályba ütközik, de mindig egyre és egyre közelebb kerül a megoldáshoz. Hogy mi a megoldás azt nem árulom el, még azt sem, hogy vajon kiderül e egyáltalán. De olyan beteg az egész film menete, és olyan egyedi, hogy ehhez a filmhez komoly hozzáállás szükségeltetik. Vannak olyan emberek, akik meg akarják szerezni a kódot, amire Max rájön. Közben a kutatás során valami elkezd nőni Max agyában, valami amire nincs magyarázat. Ez egyre gyakrabban jár rohamokkal, míg végül nem bírja tovább, és tesz ellene valamit... Nagyon nehéz erről a filmről bármit is leírni, mert szinte nem is lehet. De ez attól is van, mert olyan kérdést feszeget, amire még nincs is válasz, és valószínűleg nem is lesz. Mindezt olyan jó környezetbe helyezi Darren Aronofsky, hogy hihetetlen... Sajnálom, hogy csak ennyit tudok írni a filmről, de majd meglátjátok, ha megnézitek, hogy erről az alkotásról nem is igazán lehet beszélni. Belül érzel valamit, megfogalmazódik valami benned, de azt elrakod magadnak... Ilyen tekintetben ez a film hasonlít a későbbi Forrás-hoz, de teljesen máshogy közelít a túlvilági kérdéshez. A Pi műfajában kiváló alkotás, de elhatározás kell ahhoz, hogy megnézd. Akármikor nem lehet betenni, mert ez túl van a szórakoztatáson.

19. Varbala (2009-03-29 22:14.47)

unalmas, számomra ez a film semmit nem jelentett

1 2 3

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Gyorkos, 2023-10-21 10:06	78 hsz
Kérdések	Variocsana, 2010-05-12 18:20	2 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Pi adatlap

Eredeti cím: Pi

Évszám: 1998

Rendezte: Darren Aronofsky

Szereplők: Sean Gullette, Mark Margolis, Ben Shenkman, Pamela Hart, Stephen Pearlman...

További információk

Szereplők fórumai

- Mark Margolis - Vélemények

- Darren Aronofsky - Vélemények

- Clint Mansell - Vélemények

- Darren Aronofsky - Legjobb filmjei sorrendben

- Matthew J. Libatique - Vélemények