Aronofsky a jelen kor legizgalmasabb rendezője.A populáris a és a művészfilmek határát összemosva teremt kultuszfilmeket bármilyen műfajban.(sport,fantasy,drama,thriller).Ez a film viszont nem jó.Ez a film arra volt jó hogy megismerjük egy nagyszerű rendező,nem mindennapi,vágásokkal teletűzdelt,gyors ritmusú stílusát.Emiatt a rendezés miatt élvezhető film,mert képes helyenként beszippantani a nézőt.De tényleg csak arra jó hogy érezzük hogy itt valami különlegeset látunk,mert a film maga nem jó,gyakorlatilag nincs történet,csupán egy bomlott elméjű zseni,ami igazából nem filmvászonra,inkább könyvoldalra való.

75. Geucsa (2014-03-22 17:43.58)

- (válasz Betelgueze 73. hozzászólására)

Teljesen egyetértek a véleményeddel. :-)

74. Betelgueze (2013-04-23 10:15.47)

az egész agyalásnak szerintem amugy pont az az egyetlen nagy veszélye, hogy az történhet az emberrel mint a számítógéppel amikor öntudatra ébred...de a film arra is jól rátapint, hogy alázat kérdése az egész. emberek vagyunk. ha határtalan tudásra törexünk a behatárolt elménkkel, annak összeomlás a vége...

73. Betelgueze (2013-04-23 10:09.40)

- (válasz LGarib 66. hozzászólására)

egyet magyarázzon már el nekem valaki: miért szürrealisztikus ha valaki a Világról agyal, amiben létezünk, ami tőlünk függetlenül is létezik?és miért realisztikusabb ennél pl. a politika?ami egy az egyben olyan mint amikor az ovisok játszanak a homokozóban?miért néznek rám furcsán az emberek, hogy nem a mosoporról, a világgazdaságról, meg a fociról beszélgetek a cigiszünetekben, hanem mondjuk a spirálokról, a többsejtűségről, a halmazokról a halmazban?...hiszen szerintem épp fordítva van....nem értem a világot:(((
egyetértek LGaribbal. a Társadalom szürrealisztikus. és egy kicsit nevetséges is. óriási csalódás volt felnőni. de egy kis vigasz, hogy elszórva bár, de hála égnek vannak hasonszőrű emberi lények:)))

72. Betelgueze (2013-04-23 09:58.39)

- (válasz Vbacs 71. hozzászólására)

nem tudom, én picit máshogy értelmeztem ezt a filmet. szerintem nem konkrétan a matematikáról szól. síkhülye vagyok hozzá, abszolút humán beállítottságú vagyok. de ez a film nagyon megfogott. igaziból zavarosnak se találtam, sőt!szépen fel van építve. és piszok jól formába öntött valamit, amin már kölökkutya korom óta agyalok. a film fején találta a szöget. vagy ha nem is teljesen, úgy érzem, aki a forgatókönyvet írta, beleérzett valami egyetemesbe. ha lenne a "szenzációs"nál magasabb kategória, azt adtam volna neki!

71. Vbacs (2013-03-11 22:58.14)

Komolyan mondom, hogy még 5 perc ebből a filmből és epilepsziás rohamot kapok. Pedig ez nem jellemző rám.
Kölcsönösen ki nem állhatjuk egymást a matematikával, mióta világ a világ és szerintem ezzel az emberek nagy többsége ugyanígy van. Míg irodalom vagy történelem témában annyi film készül, hogy Amazonast lehetne vele rekeszteni, addig matematika témában csak ennek töredéke jelenik meg. Nekem így kapásból KETTŐ ugrott be (igen, a másik az Egy csodálatos elme). De ha mégis véletlenül valaki ehhez nyúl, az üt!
Igencsak elmebajos film, határozottan elmebajosabb mint a másik példa.
Nyomasztó, fájdalmas, kis költségvetésű és igencsak zavaros. Így egybe. De ezek olyan hatásosak, hogy már a néző is úgy érzi néha, mintha az ő agyába turkálnának kis ujjak és az ő fejük hasogatna. Igen erőteljes film, témájában meg aztán pláne. Kíváncsi vagyok, hogy okozott-e problémát matematikai illetve (ami a lényegesebb) vallásos körökben. Nem lövöm el a poént, mert már alattam Mozsika pajtás megtette.
216 számjegy, ami tulajdonképpen mozgatja az egész világot, de hogyan és mi erre a bizonyíték? Ezt a kérdést boncolgatja leginkább, mindezt zavaros, már-már művészfilmszerű képekkel és remek, ámbár frusztráló zenéjével (Mansell mester megint megcsinálta, mint mindig). A zárása nagyon pazar volt, amilyennek kellett lennie.

Olyan embereknek ajánlom a filmet, akik vagy egyedi dolgokra vágynak, vagy szintén számelméletekkel rombolják az agyukat.Ja, és nem ajánlatos este/éjjel nézni, mert az elalvás akkor nem garantált, inkább napközben, vagy reggel jó, mert akkor a napi kötelezettségek majd elterelik róla a figyelmet estére.

70. Mozsika (2013-01-08 14:26.10)

No. Elkezdtem egy Aronofsky hetet. Korábban egy filmjét láttam, amit eléggé túllihegtek, az pedig a Rekviem egy álomért. Nekem az nem jött be. Kisszerű tévélopásos alapötlet inkább nevetséges, mint olyan amilyennek lenni szeretne. De hagyjuk most azt. Másik történet az.
PI
3,14..............
216 számjegyet keresünk. Lehet hogy az a sok számjegy Isten neve? Gyerekkoromba mondta anyukám, hogy ne nézzek a napba...
Jó kis film volt ez. Nekem már a jellege is tetszik. Fekete-fehér, matekos jellegű, érdekes és viszonylag pörgős. Olvastam, hogy a Radírfejhez hasonlítjátok, hát szerintem annál gyorsabban folyt, és nem volt sem olyan nyomasztó, sem olyan brutális.
A főhős karaktere is nagyon szimpatikus volt számomra fejfájásaival és ájulásaival együtt. Maga a film pedig egész jól megfogott.
A zene ott van a szeren. Akkor szól, amikor kell, fokozza a feszültséget. Jó dolog, amikor összedolgozik a zeneszerző a rendezővel.
Igazából talán picit rosszabb filmre számítottam, ami jó, mert egy pozitív csalódással lettem több, ez a film e tekintetben jobb, mint egy nő.
Látni kell. Ma folytatom az Aronofsky folyamot!
Adios!

69. Colby86 (2012-11-29 07:45.26)

Felzaklató, elgondolkodtató, zseniális film, tökéletes zene, tökéletes képi világ, tökéletes színész teljesítmény. Egyszerűen hibátlan!

68. KongFan (2012-06-30 22:30.12)

Tegnap megnéztem a mestertől A forrás című filmjét és arra is 5*-ot adtam. Jövő héten ez jön, és láttam a teljes Aronofsky életművet. Remélem erre is dobhatom a a maximumot.

67. DInnyetimi (2012-05-05 09:48.12)

Aronofsky mellett nem lehet csak úgy elsétálni, mióta ezen az oldalon többet tájékozódom filmekről ez bizonyossá vált. Kezdtem ezzel, ez volt az első munkája.
Képet kaptam egy olyan világból, ahol a rendező úgy használja az eszközeit, ötleteit, ahogy a matematikus a tudományát arra, hogy eljusson a célig, azaz a megoldásig. Az előbbi eredményez egy remek filmélményt, olyat, amivel aligha találkozik minden nap az ember.

66. LGarib (2011-12-24 15:44.38)

Ez a film jó. Jó színészek,jó rendezés, minden egyben van. A történet kissé szürrealisztikus, bár nem annyira, mint a "Társadalom". Ez pont így jó. Igazi filmélmény, bár nem éppen könnyed szórakozás.

65. Törölt felhasználó (2011-12-04 01:01.06)

- (válasz Menrot 64. hozzászólására)

egyértelmű, nálam is.

64. Menrot (2011-12-03 12:21.59)

- (válasz Törölt felhasználó 59. hozzászólására)

Én az élő rendezőkre gondoltam.De ha minden direktort beleszámítok akkor is előkelő helyen van David Lynch nálam.

63. Törölt felhasználó (2011-12-02 21:48.43)

- (válasz Csernakakos 62. hozzászólására)

62. Csernakakos (2011-12-02 21:46.19)

- (válasz Törölt felhasználó 61. hozzászólására)

Ahogy érzed. :)

61. Törölt felhasználó (2011-12-02 21:45.02)

- (válasz Csernakakos 60. hozzászólására)

60. Csernakakos (2011-12-02 21:29.02)

- (válasz Törölt felhasználó 59. hozzászólására)

Nem.

59. Törölt felhasználó (2011-12-02 21:12.19)

- (válasz Csernakakos 56. hozzászólására)

csak Kubrick maga.:)

58. Menrot (2011-11-25 19:23.11)

- (válasz Csernakakos 56. hozzászólására)

Ez nem versenyeztetés ez tény :)

57. Langelus (2011-11-25 19:13.32)

Korai gimis éveimnél úgy tekintettem a Pi jelre, mint egy kapukulcsra, ami mögött a bonyolultabb matekleckék birodalma rejtőzik.

56. Csernakakos (2011-11-25 19:11.44)

- (válasz Menrot 55. hozzászólására)

"nem lesz jobb soha" lol A zseniket miért kellene versenyeztetni? Lynchnél csak maga Lynch lehet jobb, Aronofsky-nál meg... érthető. ?

55. Menrot (2011-11-25 17:04.57)

- (válasz Doktor Fell 34. hozzászólására)

Ez így igaz teljesen más.Viszont David Lynch-nél nem lesz jobb soha.

54. Rents (2011-11-21 16:44.49)

EGYBŐL A RADÍRFEJ ugrott be, bár az szerintem egy fokkal jobb, a Pi története talán kevésbé fura, idióta, kicsit több a racionalitása. Alapja a matematikai para, hogy az egész világot ki lehetne dolgozni egy mintában, ebbe őrül bele nagyjából a főszereplő csávó, akinek amúgy sem stimmelnek teljesen a dolgai, brutál fejfájások, ájulás, orrvérzés, nincs toppon, az biztos. A végén kicsit a transzcendenciát is belekeverik a zsidók, szóval nem vagyunk már biztosak semmiben, és a kérdésre a válasz eléggé kifolyik a kezünkből, de nem is a megoldás a lényeg (illetve az lenne, de azt honnan a francból tudhatnánk), hanem az út odáig, amit nem nagyon bír el hősünk, na ezért nem leszek matematikus (na jó, nem csak ezért). Ami feldobja az élményt, hogy ne unatkozzunk, az a pár fless, amit átél, amikor az agyat bökdösi a metrómegállóban, azért elég para. A befejezés is érdekes, viszont azt le lehet szögezni, hogy ez nem pont az a profitorientált mű, és egész tuti, hogy nem rohannának be rá a moziba annyian, mint a Transformersre. Magyarul, ha nem bírod a művészfilmeket, húzz innen:D
Hangulat: 8/10
Történet: 7/10
Bizarrság: 7/10
A film: 8/10

53. Leeandra (2011-08-24 19:30.00)

- (válasz Nyakkendősparaszt 52. hozzászólására)

Vagy mégtovább menni. A vége úgyis csak ugyanaz, mint az eleje, csak el kell jutni odáig, csak túl kell élni épp ésszel, ha már elindulsz. Vagy nem menni sehová. Gondolom én.

52. Nyakkendősparaszt (2011-08-23 20:40.46)

- (válasz Törölt felhasználó 51. hozzászólására)

"...Végkonklúzióként levonható amin időztek már a gondolataim nem egyszer: boldogak a tudatlanok..."

Igen ez az én fejemben is forgott már párszor. Mer ha az ember egyszer kinyitja azt a kurva "ajtót" és benéz rajta már nem tudja elfelejteni ami ott volt. Kis lobotómia talán segitene:D

51. Törölt felhasználó (2011-08-15 22:17.11)

Újabb névvel bővült azoknak a köre kikkel nagyon szívesen leülnék „zenét hallgatni” és beszélgetni. Pankrátor, Rekviem, Fekete hattyú, Forrás, Pi. Ilyen sorrendben néztem filmjeit, egyre jobban belemélyülve munkásságába. Persze nem relatíve rövid időintervallumon belül. Ha ezeket besűríteném tegyük fel 20 órába, a végén fúró randizna a koponyámmal.

A Pí-t úgy ültem le megnézni, hogy előtte pontosan semmit nem tudtam róla (azon kívül persze, hogy Aro elsője). Nem voltak nagy elvárásaim, úgy voltam vele kapok némi agymenést egy aprópénzből összehozott másfél óra formájában, mégiscsak első filmről van szó. Viszont az elején amikor megláttam Clint Mansell nevét(aki amúgy a fotóst alakította), hallgattam a pörgős d&b-t és számok vibráltak váltakozva, éreztem, ez valami új lesz. Persze nem teljesen, de bizonyos formában megvannak a filmnek a maga sajátosságai, stílusjegyei, még a fekete-fehér színre leszűkített paletta sem amortizálta a minőséget, sőt, jelentősen hozzájárult a hangulathoz. Minden egyes minutumát élveztem.

Matematika órán sosem unatkoztam, és igen, kimondottan szeretek számokkal bánni. Mármint szerettem, amíg meg nem tudtam az egyetemen mi is az a kalkulus. Nem néztem a Napba hosszú időre, nem kaptam stroke-ot, nem vagyok számaddikt, viszont amikor rám jön, szeretem törni a fejem, jól esik filozofálni és feltenni a valaha volt legnagyobb kérdést (is): mi az élet értelme? Választ természetesen nem találok, annyira bölcs pedig még nem vagyok hogy egyedi, hihetetlen és torz világképet, anszvert generáljak mint sok korábbi filozófus, kiknek primitív szavairól ódákat zengnek (itt most nem Kierkegaard kaliberű gondolkodókra célzok). Csapongok a lehetséges megoldások között, de a vége mindig fekete lyukba fullad, nem jutok semmire (meglepő módon:)).

Cohen is egy olyan férfi aki keresi a magyarázatokat, értelmet, és jó matematikus módjára mindenhol számokat, szögeket és egyenleteket lát. Ez az ő eszköze, a tiszta és egyszerű matematika. Számmal mindent le lehet írni. Állítólag. Vagy mégsem? Aronofsky itt is egy remek emberábrázolás-módot rakott le az asztalra, mely számomra nem kevésbé erős mint teszem azt a Wrestler vagy a Black Swan. Kisebb büdzsé, nincsenek nagy nevek, de értékéből ez mit sem von le. A főhős itt is az őrület határát karcolgatja (néha már hasítja), szürreális vizuális élményei bizonyítékként támasztják alá nem teljesen kóser elmeállapotának mivoltát, de ennek megállapításához elég csak ránézni az ajtójára, lakására. Mindennek van mintája, logaritmusa. Ez a meggyőződés nem hagyja nyugodni az őrült zsenit, a bizonytalanság felemészti elevenen, hiába figyelmezteti egykori mestere, nem ebből áll az élet. Mert van amire egyszerűen nincs válasz. El kell fogadni, bele kell törődni. Ha nem képes rá az ember és túlságosan belemélyül, önmagába fordul, kizárja a külvilágot és eltorzul a tudat. Itt is szemtanúi lehetünk egy mentális és elmemetamorfózisnak. Végkonklúzióként levonható amin időztek már a gondolataim nem egyszer: boldogak a tudatlanok. Legalábbis a nemtörődöm egyének. Don’t know, don’t care, gotta accept what we have. Elsewhere, life on earth is a living hell.

50. Doktor Fell (2011-06-26 14:20.40)

- (válasz Nyakkendősparaszt 49. hozzászólására)

Igen. Szerencsére totál másról szól a film. :D

49. Nyakkendősparaszt (2011-06-25 00:56.41)

A film egy pszihedelikus agymenés a teljes bizonyosság kereséséről amely általában 2 úthoz vezet. Vagy elfogadja az ember a realitást, hogy nincs teljes bizonyosság, vagy megőrül. Aki csak azért nézné a filmet mert a tőzsde része érdekli, ne tegye. Nem fog benne találni semmi értelmeset trade-vel kapcsolatban, sajnos.
Legalább azt az arab csajt megba..hatta volna. Művészfilm meztelen nő nélkül...hot-dog mustár nélkül.

1 2 3

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	Gyorkos, 2023-10-21 10:06	78 hsz
Kérdések	Variocsana, 2010-05-12 18:20	2 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

Pi adatlap

Eredeti cím: Pi

Évszám: 1998

Rendezte: Darren Aronofsky

Szereplők: Sean Gullette, Mark Margolis, Ben Shenkman, Pamela Hart, Stephen Pearlman...

További információk

Szereplők fórumai

- Mark Margolis - Vélemények

- Darren Aronofsky - Vélemények

- Clint Mansell - Vélemények

- Darren Aronofsky - Legjobb filmjei sorrendben

- Matthew J. Libatique - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk