Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

Hamarosan a TV-ben

Kelly hősei
- AMC, 13:45

Emmy
- M5, 14:25

A tökéletes férj
- Paramount Network, 14:25

A tengerészgyalogos 2.
- Mozi+, 15:00

Nora Roberts: Holdfogyatkozás
- Filmbox Premium, 15:10

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Scarlett Johansson (40)

Jamie Lee Curtis (66)

Mark Ruffalo (57)

Mads Mikkelsen (59)

Mariel Hemingway (63)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

80-as, 90-es évek emléke

2022-es választás

Örömködő topik - közkívánatra!

Jellemző mondat, esetleg rövid párbeszéd - melyik filmben hangzott el?

Kaja-pia topik, avagy: ki mit szeret enni-inni?

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Hervadó virágok

Deborah Kara Unger

Fórum - Kis Katalin házassága - Vélemények

Ahhoz, hogy hozzá tudj szólni a fórumokhoz, be kell jelentkezned, vagy regisztrálnod itt!

16. Vbacs (2021-05-11 16:33.07)

Micsoda véleményháború volt ebben a topikban, atyaég. Meg is értem. Mégis azt hiszem, hogy Czikivel kell egyetértenem, ugyanis ez a mű egy hamisíthatatlan kordokumentum, de nem feltétlenül a magyar valóságé, hanem a politikai gondolkodás kordokumentuma.
Ez a film a Rákosi kor egyik legdübörgőbb évében készült, amikor lélegzetvételre egyáltalán nem volt lehetősége a magyar művészetnek (nemcsak film, hanem akármelyik művészetnek). Tervutasítás szerint gyártották futószalagon ezeket a kis sematikus, propagandablődségeket, és minden lehetséges szempontnak meg kellett felelnie, különben bajba sodorták magukat az alkotók. A filmipar olyannyira szorosan volt fogva, hogy konkrétan Révai József testvére, Révai Dezső ült a magyar filmgyártás jelképes igazgatói székében.

A Kis Katalin házasságának a központjában egy fiatal friss házaspár áll, Jóska és Kati. Jóska egy törtető, munkájának élő munkáskölök, aki szépen felküzdi magát egy tekintélyes pozícióba, Kata pedig éppen ellenkezőleg, egy munkára kevésbé fogékony, romantikusabb, érzékenyebb lány, akinek nem a túlteljesítés a lényeg, hanem hogy konkrétan jól érezze magát a bőrében. Csak úgy lenni akar :) Tehát nem ideális elvtársnő. Ebből aztán lesznek a veszekedések, perpatvarok és végül - mondani sem kell - hogy melyik felé fog billenni a mérleg nyelve. Számomra a színészek összetétele jóval érdekesebb a filmnél, ugyanis itt a kor 2-2 nagy párosa is egyaránt szerepet kap: A Szirtes-Mészáros és a Gábor-Ruttkai páros, noha utóbbi itt még nem igazán páros. Mind a két pár egyazon időben egyazon erővel robbant be a köztudatba és váltak egyik pillanatról a másikra országos sztárokká. Gábor Miklós a Valahol Európában már megmutatta magát, de a Mágnás Miskával vált mindennek a tetejévé (szerintem szó szerint), és Szirtes Ádám is egy csapásra lett a kis főiskolás takonypócból vezető színész a kor másik nagy indítófilmjével, a Talpalatnyi földdel, és ennek sikerén felbuzdulva a politikai kívánalom még jó párszor összeosztotta őt a nála vagy 10-11 évvel idősebb Mészáros Ágival - akivel meglepően remekül funkcionáltak, sőt. Nagyon jó kémiájuk volt mindig is, ezt ki lehet jelenteni. No nem mintha Gáboréknak ne lett volna, hisz mint tudjuk, Ruttkaival ők egy párt is alkottak később.

Aki szereti, ha szinte arcba vágja a korszak propagandamennyisége, akkor az mindenképp nézze meg ezt a filmet. Másrészt a kis feltörekvő fiatal sztárocskák miatt mindenképp ajánlott, akik aztán később korszakos nagyságokká váltak.

15. Nyomozo1 (2020-03-08 18:08.43)

Most néztem meg ! Ajánlom a régi Magyar filmek kedvelőinek ! Nagyon szép és öszinte ez a film! Az 50-es években készült politikai film, de az akkori életet mutata be !!

14. Caius (2013-07-11 08:03.29)

Itt lehet Varga Balázs tanulmányát teljes egészében olvasni:
[link]

13. GyermeklakĂłbizottsĂĄg (2010-06-03 07:36.58) - (válasz Cziki 12. hozzászólására)

Köszönöm, hogy felhívtátok rá a figyelő szemeimet ne Párizsra vessem, hanem házasságra.

12. Cziki (2010-02-17 12:06.09)

- (válasz Gyorkos 11. hozzászólására)

DDD:)))

11. Gyorkos (2010-02-17 11:55.48)

Itt van a szóban forgó film. Tanulságos.

Kis Katalin házassága
fekete-fehér magyar játékfilm, 98 perc, 1950

rendező: Máriássy Félix
forgatókönyvíró: Máriássy Judit
operatőr: Eiben István
zene: Fényes Szabolcs
látványtervező: Pán József
vágó: Morell Mihály

szereplő(k):
Mészáros Ági (Kis Katalin)
Szirtes Ádám (Varga Jóska)
Pécsi Sándor (Barna)
Ajtay Andor (Gortvai)
Ruttkai Éva (Vilcsi)
Gobbi Hilda (Katalin édesanyja)
Makláry Zoltán (Katalin édesapja)
Komlós Juci (Lujzi)
Raksányi Gellért
Bod Teréz

Ha a szerelem összefonódik a politikával, illetve a politika beleszól a szerelemi életbe, akkor megtörténhet az, ami Kis Katalinnal is előfordult. Hiába szereti egymást Katalin Jóskával, hiába szövögetnek a nászútjukon nagy terveket, ha a véletlen úgy hozza, hogy az ifjú feleség \"nem tud lépést tartani\" a férjével. Lemarad a munkaversenyben és kénytelen otthonülő feleséggé válni. Jóskának nincs ideje az asszonykával foglalkozni, csak a saját munkájával törődik. Katalin nem tehet egyebet, mint hazaköltözik...

*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****

vagy

*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****
*****

* Automatikusan eltávolított tartalom.

10. Cziki (2009-01-04 15:46.55)

Örömmel olvastam nagy terjedelmű érdekes hozzászólásod, csak azt nem értem miért fektettél ebbe a "távkapcsolós" propagandisztikus szörmedvénybe ekkora energiát?
Gondolom nem az átnevelésem, végett, ne félj arra nincs szükség!
Alapvetően egyetértünk, a problémát, (szerintem, vita nics közöttünk), csak egy kis inkongruencia okozza.

Mint alább említettem nagyon felkeltette ez a film, a sematizmus értékeire, értéktelenségeire a figyelmem. Szeretnék több ilyen alkotást, "alkotást" megnézni.
Mégegyszer, nekem eszembe nem jutott a távkapcsoló...
Mivel ezen filmekről vizionizálás hiányában többet nem igazán tudnék írni, ajánlom a figyelmedbe az alábbi írást, mely egy nagyobb terjedelmű dolgozat, cikk, elemzés, kritika általam összevágott rövid esszenciája.
További kellemes filmélményeket kívánok Neked, akár Máriássy Félixtől is, mint például az Imposztorok!

Varga Balázs
Kötelékek
Máriássy Félix filmjei, részletek
Termeléstörténetek

"Az ötvenes évek elejének magyar filmjeit hosszú időn keresztül a sematizmus kategóriájába sorolta a filmtörténetírás, a korszak pontosabb elemzése és értelmezése csak a nyolcvanas évek végén kapott lendületet. A vizsgálatok középpontjába a filmek közös dramaturgiai és értékorientációs elemei kerültek, ezek alapján általában három fő cselekmény és motívumszálat különböztettek meg az elemzők. Ezek a termelési, a szabotázs és a nevelődési történetek, melyek az esetek döntő többségében metszik egymást. Mivel a filmek többségének helyszíne a gyár és a termelőszövetkezet, meghatározó cselekménymozzanatuk pedig a termelés teljesítményének fokozása, jogosnak tűnik a korszak alkotásait az értékmentes termelési filmek kategóriával jelölni.

A gyárban ott rejlik az egész világ - a gyáron (azaz a munkán, a termelésen) kívül pedig nincsen más világ. Ezekben a filmekben ritkán jelennek meg a magánélet színterei. Máriássy első két filmje, a Szabóné és a Kis Katalin házassága azért is tűnik ki a sorból, mert bennük dramaturgiai szerepet kap a hősök magánélete, nem függetlenül attól, hogy elsősorban nem a szabotázs-, hanem a nevelődési tematikára és konfliktusokra helyezik a hangsúlyt. Megmentésre érdemes hőseiknek az előtörténete, a családi háttere is érdekes. Természetesen a privát történeteket is masszívan átszövi az ideológia: a magánéleti szál vagy éppen az idill mindig a politikával terhelve jelenik meg.

A Szabónét ugyan elismerő kritikák fogadták, még az is elterjedt, hogy Máriássy Kossuth-díjat kap érte, az ígéretek mégsem teljesültek, sőt, a szintén beharangozott egyéves moszkvai ösztöndíjról is le kellett mondania. A tervgazdálkodást népszerűsítő, tréfás kisfilmje nem készülhetett el, a Tanácsköztársaságról szóló jubileumi dokumentumfilmje viszont alkotói kompromisszum és vágói-retusőri bravúr felemás eredménye, ugyanis Kun Béla helyett a pusztán néhány képkockán látható Rákosi Mátyást kellett megtennie az események főszereplőjévé. Ennél is komolyabb traumát jelenthetett, hogy Máriássyt Pálffy György és társai koncepciós perének megörökítésére kényszerítették.1 Ilyen előzmények után készült el 1950-ben első Máriássy Judittal közös forgatókönyvük, a Kis Katalin házassága.

A Kis Katalin házassága kettős nevelődési történet. A faluról felkerült ifjú leány kezdetben el sem tud képzelni szebb és jobb életet, mint ami a fővárosban várja, Jóska azonban meg van győződve arról, hogy öntudatos párttagnak és sztahanovistának lenni mindennél fontosabb. Csak az érdekli, hogy magából és Katából élmunkást faragjon, képes a tanulókörben is megszégyeníteni feleségét, amikor kiderül, hogy nem jegyzetelte ki a házi feladatnak kapott Lenin-brosúrát.2
A kölcsönösen egymás fejéhez vágott vádak szerint Jóska zsarnok, Kata reakciós: a fiúnak csökönyösségéből és munkamániájából kell engednie, a lánynak pedig öntudatos munkássá kell válnia. Ez lenne a film tétje, a cselekményvezetést azonban már egyértelműen a termelési filmek kliséi uralják. A nevelődési történet mellett jelen van a szabotázs-motívum (az üzem bővítését akadályozó és a szovjet gépeket megrongáló mérnök személyében), de talán ennél is jellemzőbb az erősen determinált és hierarchikus társadalomkép: a származás mindent eldönt, a paraszti vagy munkás származású hősöknek hibái lehetnek, ám ezekből tanulva - a párttitkár és a szovjet példa segítségével - öntudatos dolgozókká válnak; a polgári származású, értelmiségi figurák pedig kizárólag negatív szerepben tűnhetnek fel.3 Már a név, az öltözködés, a viselkedés egyértelművé teszi a szereplők hovatartozását: az urak cigarettáznak és boroznak, a brigádtagok együtt énekelnek, táncolnak és röplabdáznak. Az egyik oldalon a polgári, individuális értékrend, a másik oldalon a közösség öntudata határozza meg a cselekedeteket. A gyárban a munkások mindig csapatban mozognak: a munkavégzés, a túlóra egyaránt kollektív, ahogy a Tervhivatalba is együtt mennek el. Az egyéni teljesítmény és a hozzáértés nem minden, sőt, adott esetben inkább csak gyanús - a reakciós mérnökök mentegetik magukat álságos szakmai érvekkel. "A vezetéshez nem elég, hogy valaki jó szakember legyen. Mi kommunistát akarunk." - a párt kívánalmai egyértelműek, így kerül az igazgatói székbe egy szövőlány, így lesz párttitkár az egykori vasmunkásból - és a Terviroda munkatársa a kiváló gépmester Varga Jóskából.
Az öntudatosság és a következetesség az élet minden színterén érvényre kell hogy jusson. "Az elvtársak magánélete, házassága nem közömbös a pártnak." - hangzik a kulcsmondat a filmvégi gyűlésen. Kis Katalin két hónap alatt bebizonyította, hogy érdemes bízni benne, Jóska pedig megértette, hogy nem elég a gyárat szeretni, hanem az emberek lelkével és érzelmeivel is törődni kell.
A Kis Katalin házassága alapkonfliktusát jelentő kettős nevelődési történet hitelességét és életszerűségét szinte teljesen semlegesítik az ideológiai sablonok, mégis érezhető a Szabónét és a Kis Katalint összekötő motívum: a dogmatikusság és az életformaváltás problémája. Szabóné illetve Varga Jóska egyaránt tételes, hűvösen céltudatos figurája a pusztán elveknek élő, és saját közegével, a hétköznapi ügyekkel nem szembesülő hősök sorozatát indítja el Máriássy életművében."

Felhasznált irodalom

Báthory Erzsébet: Új emberek termelése. Filmkultúra (1990) no. 3.
Bíró Yvette: Stílusproblémák a mai magyar filmművészetben. Jegyzetek Fábri Zoltán és Máriássy Félix rendezői stílusáról. Filmkultúra (1962 május) no. 12. pp. 3-46.
Gábor Miklós: Ki is volt valójában Máriássy Félix? Mozgó Képek (1987 április) o.n.
Gyürey Vera: Csempészek. Egy pikoló világos. In.: Magyar Filmkalauz. Magyar Filmintézet-Magvető: Budapest, 1985.
Forgács Iván: Egy mítoszteremtési kísérlet. Filmkultúra (1990) no. 3. pp. 50-55.
Hegedűs Zoltán: Máriássy Félix. Egy félbeszakadt művészi pálya. Filmkultúra (1975) no. 4. pp. 37-48.
Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Filmvilág (1989) no. 6.
Rainer M. János-Kresalek Gábor: A magyar társadalom a filmen. Társadalomkép, érték és ideológia 1948-1956. Szellemkép (1990) no. 2., no. 3. o.n.
Beszélgetés a szakmáról. Szabó István és Máriássy Félix megnetofonbeszélgetése. In.: Máriássy Judit-Máriássy Félix: Imposztorok. Budapest: Magvető, 1970. pp. 199-236.
Szilágyi Gábor: Tűzkeresztség. Budapest: Magyar Filmintézet, 1991.
Szilágyi Gábor: Életjel. Budapest: Magyar Filmintézet, 1994.
Zsugán István: A Budapesti tavasztól - a Kötelékig. Beszélgetés Máriássy Félixszel. Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994. Osiris-Századvég: Budapest, 1994. pp. 87-92.

9. Gyorkos (2009-01-01 18:14.53)

- (válasz Cziki 8. hozzászólására)

Dehogy. A Tanú zseniális film.
Hatalmas görbe tükröt mutatott és mutat ma is az elvtársaknak. Bizonyára te is tudod, hogy sokáig volt dobozba zárva éppen ezért. Bacsó Péterben volt annyi kurázsi, hogy meg merte csinálni, bár nem lehetett benne biztos, hogy mi lesz a vége. Igaz akkor már más volt politikai légkör, Rákosi regnálásának – szerencsére - már rég vége volt. Ő bizonyára sohasem engedett volna egy Tanú jellegű filmet elkészíteni. Ennyiben azért más volt a Kádár-Acél kultúrális éra, de ezt a témát most hagyjuk.
Elégetés? Azt hiszem semmiképpen nem lenne helyes. Dobozba zárni? Nem, be kell mutatni. Rá kell bízni az emberekre hogy értékeljék a saját véleményük szerint. A magas kultúrájú, magas iskolázottságú, érett személyekből álló társadalom nézői fel fogják ismerni a hibákat, meg fogják tudni különböztetni egymástól a jó és rossz filmeket. A Rákosi korszak közepén készült hétköznapi, családi történetbe burkolt durva propagandafilm rögtön fennakad majd a kifinomult érzékelők szűrőin és az emberek elborzadnak, hogy miképpen akarták népszerűsíteni a fennálló rendszert és Rákosi Mátyást akkoriban. Akkor a nézők megfelelő távolságtartással, tanulmányaik, ismereteik birtokában, alapos művészeti ismeretekkel hideg fejjel meg fogják ítélni (vagy helyesebbe el fogják ítélni) a Kis Katalin házassága c. filmet és helyén kezelik a kérdést. Valószínűleg a döntésük az lesz, hogy az első öt perc megtekintése után a távkapcsoló gombjai közül gyorsan egy másikat nyomnak meg. Esetleg a korszak (magyarországi legújabbkori történelme és a despotizmus, személyik kultusz, totalitárius rendszer) iránt érdeklődő személyek fogják csak végignézni (csemegeként), ők viszont valószínűleg - bizonyos értelemben - még élvezni is fogják, hiszen a film tökéletes példája annak, hogyan használja egy a realitásérzékét teljesen elvesztett elnyomó kommunista rezsim a tömegkommunikáció egyik eszközét, a filmművészetet a saját céljaira. Ezen nézők számára tanulságos lesz ez a film, hiszen ők szeretnék megtudni, hogy milyen eszközökkel és miképpen alkalmazta Máriássy Félix ezeket (csak a példa kedvéért, hogy miről lehet szó. gyűlöletkeltés valaki, vagy valakik ellen, speciális szavak, kifejezések, formulák ismételgetése által. Ugyanez a lelkesítés céljával valamilyen magasztosnak tartott cél miatt. Cél a félelemkeltés, és/vagy a mozgósítás. Jelszavak, képek). Ilyen igényes és színvonalas lenne ma a nézőközönség Magyarországon?
„Alább már írtam, hogy pont a Kis Katalin házasságához hasonló filmek végett többet tudhat meg az ember az adott korról mint sok könyvből” Alább írtam én ezzel kapcsolatban: „Ez a film nem több, mint egy vaskos propagandafilm, semmi köze a valósághoz.” Nem az a baj ezzel a filmmel, hogy ez a film nem a valóság hű reprodukciója, és emiatt nem minősíthető művészetnek - ahogy A. B. írta. Ez egy más tészta. Alapvetően az a baj vele, hogy EGYÁLTALÁN NEM A VALÓSÁGRÓL SZÓL! Ez a film az ötvenes évek Magyarországáról, az emberekről, a politikai rendszeréről és egyáltalán az akkori valóságról hazudik. ANNYIRA RAVASZ ÉS MANIPULATÍV HOGY ABSZOLÚT SEMMIT SEM LEHET ELHINNI BELŐLE. (Még a kérdéseit sem. ) Ez a film ezért született, ez a célja, ezért létezik, már nem tudom jobban elmagyarázni. Ha komolyan vesszük a filmet és mondókáját iszonytatóan hamis képet kapunk az ötvenes évekről. Az a baj, hogy a Mátyás király uralkodásának legszigorúbb évei alatt készült magyar filmek mindegyike többé-kevésbé propagandafilm is. Azokból reális képet sohasem kaphatunk a korról. Véleményem szerint annyira irányított, szűrt, felülről vezényelt volt az akkori filmgyártás, hogy a szomorú valóságról még utalásszerűen sem nagyon lehetett szó a filmekben. Talán egy-két kivételt tudnék mondani (Az ilyen Liliomfi meg 2*2 néha 5 jellegű zenés filmek talán, bár azok már 1954-ben készültek, azért)
„A film a rákosi renszer és a "konkrrét film" karikatúrájaként is interpretálható.
Épp ezért fontos” A rákosi rendszert karikírozni akkoriban egy ÁVÓs beutalóval ért volna fel a gyönyörű Kis-Mátrába a festői szépségű Recsk környékére.  Azok az elvtársak nagyon nem voltak vicces kedvűek ilyen téren. Az a baj, hogy ezt a filmet ők nagyon is komolyan gondolhatták, bár szerintem azért már akkor is olyan filmnek számított, ami kissé túllőtt a célon. Más korabeli művek finomabb és szellemesebb eszközökkel operáltak. (Lásd pl. Állami áruház) És éppen ezért lehetetlen karikatúraként magyarázni az adott kor miliőjében. Mai szemmel: ma már nagyjából tudjuk, hogy mi fojt azokban az években itt. De mit is karikíroz ez a film? Tudjuk, hogy a széles tömegek távol maradtak az ELVTÁRSAK világától. Igaz, hogy ennek ellenére a filmből az tűnik ki, hogy minden ember teljes mellszélességgel áll az ügy mellett és mindenki borzasztó lelkes és reménykedő (a problémák ellenére is), de ez nyilvánvaló hazugság. Néhány évvel később majd a forradalomban elementáris erővel söpri el a népharag a nagyhatalmú elnyomó klikk uralmát. Ma is (és nyilván 1950-ben is) minden film néző nagyon jól tudta, hogy egyáltalán nem igaz, amit lát a vásznon. A karikatúra a Wikipédia szerint a: „karikatúra olyan humoros vagy gúnyos célú képi ábrázolás, főként rajz vagy lenyomat, amely egy ember jellegzetes vonásait vagy valamilyen jelenetet szándékosan túlzó módon, torzítva mutat be. Célja az ártatlan szórakoztatáson kívül lehet a kinevettetés, fenyegetés, figyelmeztetés és bírálat. Gyakran megbélyegzi az emberi gyarlóságokat vagy valamilyen társadalmi, politikai stb. jelenség sötét oldalát.” A túlzás nyilvánvaló és szándékos, de az önmagában még nem TORZÍTÓ. Hiányzik számomra ez az eleme a karikatúrának. Így elmarad a rendszert (és a filmet önmagát) megbélyegző bírálat, nincs megmutatva sehol a rendszer sötét oldala. Ez így véleményem szerint csak egy ócska, lejáratódott hazugság, amit már a kiötlésekor sem hitt el senki.
Az jutott eszembe az írás közben, hogy a korszak hangulatát csak egy jóval későbbi film tudta – véleményem szerint - sajátságosan jól visszadni. Ez pedig a 6:3, avagy játszd újra Tutti. Tudom, nem korabeli alkotás, de gondoltam megjegyzem.
Máriássy Félix életéről, politikai irányultságáról nem túl sokat tudok. Tudtommal elég megbecsült, jónevű rendező volt. Ahogy nézem a filmjeinek a listáját látom, hogy a Budapesti tavaszt is ő rendezte. Szeretem azt a filmet. A Fügefalevél c. filmmel pedig eléggé rendesen megkritizálja a rendszert (+). Legalábbis, ami neki nem tetszik benne. A Csempészek, megint csak tetszett tőle és más filmjeit is láttam, de azokra nem nagyon emlékszem (pl Egy pikkoló világos). Az hogy baloldali beállítottságú volt egyáltalán nem számít. Attól még lehet nagyon jó rendező valaki és fordítva. Az értékelését pedig most kihagynám, mert ahhoz jobban meg kellene a munkásságát és életművét ismernem.

Neked is Nagyon Boldog és Békés, Sikerekben Gazdag Új Esztendőt Kívánok!

8. Cziki (2009-01-01 14:18.23)

- (válasz Gyorkos 7. hozzászólására)

Akkor a Tanúra sem volt semmi szükség?
Bocs, de én most kezdelek úgy értelmezni, hogy a komcsi időszakban készült propaganda szagú filmeket akár el is égethetnénk.
Alább már írtam, hogy pont a Kis Katalin házasságához hasonló filmek végett többet tudhat meg az ember az adott korról mint sok könyvből.
A film a rákosi renszer és a "konkrrét film" karikatúrájaként is interpretálható.
Épp ezért fontos.
Kíváncsi vagyok Máriássy Félix munkásságát, életművét (baloldali beállítottságú volt) hányasra értékelnéd?
Egyébként Boldog Új Évet Kívánok Neked!

7. Gyorkos (2008-12-31 23:52.58)

- (válasz Cziki 6. hozzászólására)

Szerintem pedig még véletlenül sem kordokumentum. Számtalan embertől hallottam, akik akkor éltek, hogy a valóságban az emberekkel nem tudták elhitetni a hazugságokat és az ideológiára alig voltak vevők. Igen voltak néhányan, voltak akik hittek a kommunista rendszerben és a kapitalista rendszer feletti közeljövőben bekövetkezendő győzelmében, de a legtöbben, a legfinomabb fogalmazás szerint is hidegen fogadták az akkori urak (elvtársak) erőszakos "térítését". Ez a film az akkori politikai ideológusok hagymázas álmaiknak a kivetítése azok felé, akiken uralkodni akartak. Azok szerették volna, ha ilyen lett volna a társadalom, de annyira elrugaszkodtak a valóságtól, hogy fogalmuk sem volt, mi történik. Ezt láthatod a Tanú c. filmben mikor emlegetik a hangulatjelentéseket, vagy mikor Virág elvtárs a film végén - minden bizonnyal 56 utáni jelenetben - lóg a villamoson és mondja Pelikán elvtársnak, hogy "Ezekért küzdöttem. De nem baj! Visszasírnak még engem." Erre Pelikán: "Azért erre nem mernék megesküdni."
Ez a film nem több, mint egy vaskos propagandafilm, semmi köze a valósághoz. Az emberekre - minden osztályra és rétegre - ráerőszakolták azt a rendszert, megfélemlítették, terrorizálták a népet az utcán, a munkahelyeken, szórakozóhelyeken, majdnem mindenhol. Szerintem hiba, ha ezt a filmet kordokumentumként értelmezzük, helyesebb észrevennünk, hogy mit akar ez a film lenyomi a torkunkon, milyen eszközökkel manipulál, stb.

6. Cziki (2008-12-31 19:25.56)

Mégsem teljesen értessz.

A film nem förmedvény, hanem kordokumentum, felér egy dokumentum filmmel. A munkásság ellentétben a parasztsággal, még nem érezhette magát annyira megvezetve abban a történelmi korszakban.

Andre Bazin szerint a valóság hű reprodukciója nem művészet. Rendben van.

A film így , e tekintetben lehúzható, ám ettől értékesebb kordokumentum, mozgóképen aligha van kis hazánkban az igazságtalan Mátyás korszakából...

5. Gyorkos (2008-12-30 14:58.13)

- (válasz Cziki 2. hozzászólására)

Azt hiszem teljesen megértelek. Főleg amikor ezt írtad: "Végig nyerítettem a filmet..." Az ilyen förmedvényre normális ember csak így reagálhat. És bár nem ez volt a film készítőinek célja, valóban árulkodik a korról. Méghozzá valami elementáris erővel és gyermeteg naívsággal. Jól ábrázolja a korra jellemző buta, primitív és arrogáns demagóg hitetést. Az emberek átverését (legalábbis, ahogy ők szerették volna), a mindent átszövő, az élet minden területére kiterjedő, a kisemberek életébe elefántlábakkal betörő marxista-leninista politikai idealizmust.
De megértelek, hogy ilyen hatással volt rád. Ilyen volt nekem is, csak ezt a sokkot az Isaura sorozatnál kaptam meg.

4. Cziki (2008-12-30 10:41.32)

- (válasz Gyorkos 1. hozzászólására)

Fantasztikus kordokumentum, tényleg felkeltette az érdeklődésemet a magyar film sematikus évei iránt.

3. Cziki (2008-12-30 10:26.14)

- (válasz Cziki 2. hozzászólására)

"Lenini-sztálini-rákosi lírai realizmus"...)))
A sematizmus éveiből...)))

2. Cziki (2008-12-30 10:15.19)

- (válasz Gyorkos 1. hozzászólására)

Pont ez benne a dögös, tegnap néztem és nagyon élveztem.
Végig nyerítettem a filmet, ha nem készültek volna ilyen "ilyen művek", ma sokkal kevesebbet tudnánk az adott korról. A kulturális antropológia része ez a film.
Örülni kell annak, hogy van! Remélem nem értessz félre!

1. Gyorkos (2008-12-25 23:14.42)

Egyszer láttam életemben még régebben. Valami rettenetes kommunista propagandafilm, de a legaljasabb és legprimitívebb formájában. Persze e Rákosi korszak - talán - legsötétebb évében készült nem is csoda. Ez a film minden határon túlmegy! A történet, a dramaturg, az alakok, a helyszínek, a képek minden minden egy célt szolgál, hogy dicsőítse a rendszert és a kommunizmust.