A 21. századi nagy horror remake-ek közül ez volt az első jelentős alkotás. A texasi mészárlásról készült 74-es Tobe Hooper film egy igazi horror klasszikus. A hátborzongató filmet még félelmetesebbé tette és teszi az a tény, hogy igaztörténeten alapul.
1973. augusztus 18-án valóban megtörtént 5 fiatallal ez a szörnyűség, és Thomas Hewitt valóban lemészárolt 33 embert.
A 2003-as 30 éves évfordulóra készült remake beharangozójakor a készítők többször kiemelték, hogy teljes egészében az eredeti Hooper mozi alapjaira építették fel a filmet. Hiszen az eredeti mű az egyetlen túlélő (a filmben Erin) meséje alapján készült.
Én viszont az alaptörténeten kívül nem sok hasonlóságot találtam a két film között. Scott Kosar (A Rettegés Háza) a modern elvárásokhoz igazította a forgatókönyvet, mivel az eredeti film története sok tekintetben 2003-ban már nem lett volna sikeres. Néhány fontos rész eleve kimaradt. Kosar és Nispel a 70-es évek fiatalságát úgy mutatja be ahogy manapság elképzeljük, vagyis, hogy csak a szexen, a marihuana-n, és a rock’n’roll-on járt az eszük. Ezt a Hollywood adta klisét kár volt kihangsúlyozni, bár tény hogy mindenkinek ez jut eszébe a 70-es évek Amerikájáról. Nispel még két teljesen mai problémával toldotta meg a történetet. Az egyik a szerelem, a nő hatalmas befolyása a férfi reális látásmódjára. Hiába gondolják (helyesen) a fiúk, hogy abban a „kétházas” faluban a sheriff nem fog komolyan törődni a halott lánnyal, a barátnőjébe szerelmes Kemper a lány hatására mégis úgy dönt, hogy megkeresik a rendőrt, és ettől lesz ő az első áldozat. A másik pedig a kisbaba feltűnése a film végén. Erre az eredetiben még utalás sincs! Ez a gesztus inkább az erős drámai hatás kedvéért került bele a filmbe. Azonban egy csúnya gondolat is megfordul a jól tájékozott horror néző eszében, mégpedig, hogy a Láncfűrészesre kerettörténetben nagyon hasonlító Sziklák szemében is akadt egy kisgyerek, akit meg kellett menteni.
Markus Nispel szép munkát végzett. Ahhoz képest, hogy a reklám és videoklipp rendezőnek ez volt az első filmje, még akár azt is mondhatnánk, jól mutatkozott be. De ehhez hozzá kell tenni, hogy a történetben nincs sok előre nem látható rendezői csavar. Ugyan a tetőponton kiderül, hogy a falucska minden lakója egy családhoz tartozik, és hogy valójában a család (főként a kis Thomas arcának csúfsága) furcsaságai kiváltották az emberek ellenszenvét. Ezért vált a család brutálissá és embertelenné. Az viszont kifejezetten dicséri Nispel munkáját, hogy szépen lassan építi fel a borzalmakat a fiatalság idilljéből a kegyetlen mészárlásokig. A film elejétől kezdve érződik egy kis feszültség és a jól megválasztott mellékszereplők (a benzinkutas nő, a Hewitt ház tulaj, a Sheriff) egyre csak fokozzák a hatást, míg el nem jön a vég, és meg nem jelenik a láncfűrész.
Sajnos azonban van egy súlyos hiba a jelenetekben, ami mindenféleképpen Nispel felelőssége. A stoppos lány éppen arra gyalogol, amerre a fiatalok később viszik, de mégis megijedve öngyilkos lesz. A lánynak éppen az ellenkező irányba kellett volna gyalogolnia, szembe a főhősökkel. Nispel itt akart hasonlítani az eredeti filmre, csakhogy ott a stoppos egészen más szerepet töltött be.
Kicsit hihetetlen még a történetben, hogy 73-ban 5 ilyen, mai szemmel is jól mutató fiatal szerepel. Ez főként a két fiúra igaz. Azt hiszem a 70-es években még nem volt divat úgy kigyúrni magukat. Ez valószínűleg az a manapság fellelhető klisé miatt alakult így, hogy a nem kimondottan nőknek készült filmekbe beraknak 1-2 jó pasit, hogy a nők is elkezdjék nézni valamiért a filmet. Ugyanez néhány évvel ezelőtt még fordítva volt, a semmit mondó filmekben sok szép nő volt, hogy a férfiak el kezdjék nézni (lásd manapság a sok mexikói, argentin stb. sorozatot). Persze tény, hogy Jessica Biel miatt pedig, a horrort nem igazán kedvelő férfiak is megnézik a filmet.
Ms. Biel minél tökéletesebb bemutatását szerencsére egy kiváló operatőr vállalta magára. Daniel Pearl (aki az eredeti 74-es filmet is fényképezte) Tökéletes képi világot teremtett a filmnek. Csodálatos képeket mutat, a horror műfajára nem igazán jellemzően, néhol nagyon is művészi jelenetekben. Emellett pedig a főszereplő hölgyet olyan szögekből sikerül folyamatosan vennie, amik az eredeti filmre is jellemzőek, és amik jó néhány férfi nézőből elismerést váltanak ki. A filmben a legjobb teljesítményt Daniel Pearl hozta!
A horror filmek egyik legfontosabb részét, a hangokat itt leginkább a láncfűrész meríti ki, kiegészítve a sikoltásokkal, jajveszékeléssel. Semmi más. Nincsenek feszültségkeltő cselekményt felvezető zenék.
A szereplők közül furcsa módon nekem nem a főszereplő produkciója tetszett a legjobban. A szerepét legjobban a Sheriffet alakító R. Lee Ermey (Szembesítés, Nő a baj) éli át. Tökéletes a produkciója. Az ironikus szövegei pedig egyszerűen fergetegesek!
A főszereplő Erin, Jessica Biel (Hetedik mennyország, Lopakodó) általánosságban jól alakít, látszik az arcán a félelem, és amikor meg kell ölnie barátját, akkor igazán kiválóan mutat súlyos megbánást, és hihetetlen fájdalmat.
A film a sok különbség ellenére is méltó az eredeti film utódjának. Hiába készülnek a hasonló történetű filmek (Viasztestek, Halálos kitérő, Sziklák szeme), akkor is ez a film lesz az elsődleges közöttük! Talán a valós események miatt. Nem hiába lettek nagyon közkedveltek a sok szenvedést mutató valóság- és túlélőshow-k. Az ember belegondol abba a sok szörnyűségbe amit egyesek megélnek a világban, akkor a legtöbbünknek akaratlanul is össze szorul a szíve. Ezért is a horror rajongóknak ez a film kötelező darab! A régi nagy film szerelmesei is szeretni fogják, és azok is akik most hallják először a felzúgó láncfűrészt
|