Auster másik két filmjét is műsorra tűzi a duna tv, a Füst most pénteken lesz. Nagyon jók a könyvei is, én is csak nemrég kezdtem el őket olvasgatni. A véletlen zenéje, Holdpalota, New York trilógia (szenzációsak!)

10. Szürke Sólyom (2009-11-24 16:18.43)

Ha még nem láttad a filmet, ne olvasd tovább!

A filmekkel én úgy vagyok, mint a vadnyugat aranymosói az arannyal, több tucatot meg kell ahhoz néznem, hogy egy-egy komolyabb, maradandóbb darab beégesse magát a tudatomba. Legtöbbször, az első szemlén átesett darabok csupán értéktelen, aranyként csillogó kvarcdarabok, a komoly értéket képviselő rögök gyakran több réteg márga által körülölelt formában kerülnek az ember elé, elsősorban idő és türelem kell a földréteg lefejtéséhez.

Hogyan ültem le ez elé a film elé? A DVD borítója semmit sem mondott, a rendezőt meg sem néztem, nem szokásom ez alapján filmet választani, a férfi főszereplő arca ismerős volt, de a neve nem ugrott be. Dafoe neve csillant meg ismerősen, de ez sem jelentett még semmit, nem kedvelem különösebben. Átfutottam a fülszöveget, ami alapján egy érdekes szerelmi történetre számítottam, gondoltam kikapcsolódásnak jó lesz, indult tehát a mozizás. A nyitás meglehetősen közhelyesnek tűnt, tipikus jazz-klub, a tipikus arcokkal, középszerű jazz zenével. No, gondoltam innen szép nyerni, ha már megy a film, nem állítom le. Az első néhány percet nem volt könnyű figyelemmel kísérni, aztán a filmbéli, rejtélyes doboz megtalálásakor mint ha felébresztettek volna, onnantól kezdve már éreztem, hogy nem egy szokványos filmmel lesz dolgom. A történet igen érdekfeszítő, mert csak a film vége felé, Dr. Van Horn (Dafoe) megjelenésétől kezd összeállni a kép, gyakorlatilag a közte és Izzy (Keitel) közötti párbeszéd a kulcs a mozi értelmezéséhez. A filmet szilánkokból kell összeállítanunk, a lényeg annyira el van rejtve, mint az Izzy lelkét szimbolizáló kődarab, amelyet több réteg dobozba csomagoltak. Valójában az egész cselekmény nem más mint egy álom, egy vízió, melyet Izzy élete „filmjeként” lát a halála előtti pillanatban. Az álom szereplői Izzy énjének rétegeit testesítik meg, a szereplők mondatai az Izzy lelkében végbemenő dilemmák, igazságkeresések, vívódások kivetülései, tehát végeredményben minden egyes szereplő maga Izzy. Ebből a szempontból a forgatókönyv felépítése tökéletesen megfelel a Jung-féle álomértelmezésnek, mi szerint az álom szereplői mindig az álmodó más-más személyiségjegyeit szimbolizálják. A „halál angyalaként” feltűnő Dr. Van Horn minősége nem egyértelműen negatív, ő az, aki szembesíti Izzyt az élete legfontosabb, legsúlyosabb terheivel, valójában Horn személye nem más, mint Izzy lelkének legmélyebb rétege. Filmes szempontból külön érdekesség a realitás beleszövése az álomvilágba, a fimben visszatérő motívumként, erős vizuális hatásként jelenik meg a kék szín, legyen az takaró, ing, függöny az ablakon, vagy a kék lámpák az életutat szimbolizáló hídon. Ezt a kék színt látta minden este Izzy, amikor a jazz-klubban zenélt, ez a kék szín vette körül a halála előtti pillanatban is, hasonlóan Celiához akinek a fényképe ott függött a férfi vizelde falán, rögtön a film elején. A filmben szinte minden egyes mondat, „párbeszéd” többszörös jelentéstartalommal bír, még a háttérben, videoszalagról bevágott filmrészletek is utalások. Ilyen szintű dráma ritkán kerül a filmkedvelők elé, az akciókra, vizuális ingerekre és hanghatásokra kiéhezett filmrajongók valószínű lehúzzák majd eme különlegességet a vécén, aki viszont kedveli az egyéniséggel, lélekkel bíró alkotásokat, azok számára valódi kincs lehet. Számomra meghatározó élményt nyújtott, én ezeket a filmes munkákat tartom a legtöbbre, hiszen sokkal többet képesek adni, mint másfél órányi retinatorna. Mindezt minimális technikai eszközzel, egy kiváló forgatókönyvvel. Harvey Keitel (Izzy) eddig észrevétlen volt számomra, az itteni alakítása után fel kell vennem kedvenc színészeim közé, mint ahogyan Paul Auster irományai után sem árt körülnéznem. A film egy különös hangulatot árasztott, inkább az „európai” mozikra jellemző vonásokkal bírt, nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, aztán láttam az író életrajzában, hogy nem kevés időt töltött Európában, csak úgy falta az öreg kontinens íróinak műveit. Mindenesetre ritkán adatik meg egy írónak, hogy saját műveit rendezhesse, ez esetben az eredmény magáért beszél. Paul Auster egy zseni, akinek a létezéséről csak egy hete tudok, és ezt kicsit röstellem. Mivel a filmben sem hepiend, sem szájba rágott jelentéstartalom nincsen, ezért a szélesebb közönség előtt valószínűleg örökre ismeretlen marad. Megható film ez a magányról, mély emberi érzelmekről, az örök elbukásról, önmarcangolásról, mély fájdalmakról mindenféle giccs nélkül.

Értékelés: 100%

9. Klimt (2009-11-14 18:51.59)

Elég furcsa film volt... de így utólag tetszett... pont a film vége felé bekövetkező csavar miatt...
Kíváncsi lennék a rendező értelmezésére, mit jelentett az a film elejére való visszatérés...és az a bizonyos vég (szirénázó mentőautó, Lulu keresztet vet...
Számomra: Egyik variáció: A film közepe (a kő, Lulu...) meg sem történtek, csak a haldokló szeme előtt pergett le mindez. A dr-al való beszélgetés a teremben pedig a halandó életének mérlecskélése volt.
Másik variáció: Minden megtörtént, a dr, a halál angyala, a két nagydarab férfi pedig az ő emberei. Lulu leugrik a hídról, de mivel ez azért történt meg, mert a másik világ beavatkozott... a végén visszapergetik az időt, mert a lány számára még nem érkezett el az idő a halálra...
Kinek milyen elképzelése van? Mit jelenthetett a vége?

8. 55Bogi55 (2009-01-29 16:50.02)

Nekem sem tetszett a film. Örülök, hogy azt is látom, hogy voltak, akik nagyra értékelték, hiszen minden filmmel sokat dolgoznak, és lealacsonyitani a munkájukat nem szép dolog. Lehet, hogy én sem értettem meg teljesen, hogy mit akart üzenni. Nem tudom... Mondjuk voltak benne olyan jelenetek is, amik nagy lelki méslységekről tanúskodnak, szóval pozitivumok is vannak benne.

7. Civeto (2009-01-19 22:32.12)

Látta valaki a Lulu a hidon c. filmet? Kiváncsi lennék a véleményére.
Én már megirtam, de lehet, hogy "csak " én vagyok ilyen megátalkodott, hogy nekem tetszett???

6. Civeto (2009-01-19 13:18.47)

- (válasz Leeandra 5. hozzászólására)

Majd ird meg!!

5. Leeandra (2009-01-19 13:17.23)

- (válasz Civeto 4. hozzászólására)

Köszönöm. Nem ismerem tényleg a kódot. De időmbe belefér, szóval majd meglátjuk mire megyek Paul Austerrel:)

4. Civeto (2009-01-19 13:13.20)

- (válasz Leeandra 3. hozzászólására)

Küldök egy jó kritikát róla. Talán igy jobban
megérint...De persze, az sem baj, ha nem. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más és más tetszik, és ez igy van rendjén!

Izzy nem volt jó ember. Felületes volt, nem igazán törődött semmivel, kivéve a zenét. Magasról lesajnálta az embereket, volt egy tündöklő felesége, azt is elhanyagolta, önzőn és bután élt. Izzy szaxofonos volt, és egy koncertjén lelőtték. A golyó a tüdejét érte és már soha többé nem játszhat. Mindent elveszített, hisz a zene volt az élete. A teljesen üres magány állapotában, azért, hogy egyszerűen létezni tudjon, elkezd az addig elhanyagolt dolgokkal foglalkozni. Például az emberekkel. És egy este aztán minden megváltozik.

Hazafelé sétálva észrevesz egy testet az egyik mellékutcában. A férfit fejbe lőtték, nincs nála más, csak egy kis csomag és egy telefonszám. A csomagban egy egyszerű kődarabot talál, ami különös dolgokat művel a sötétben, a telefonszámon pedig Celiát. A kőnek varázsereje van, ez nem kétséges, felbonthatatlanul összeforrasztja Izzyt és a lányt, villámcsapásszerű, mégis magától értetődő, mindennél erősebb szerelmet bűvöl köréjük. A varázskőre azonban másoknak is szüksége van, és ki tudja, mire képesek érte. Celia és Izzy szerelmének, hatalmas erejéhez méltón, megoldhatatlanul nehéz próbát kell kiállnia.

A történetről egészében elmondható hogy meglehetősen kusza, és az austeri életmű és világkép ismerete nélkül nehezen értelmezhető. A kő vagy a bezárt szoba jelentésével nem valószínű, hogy tisztába kerül a kódot nem ismerő néző. A beavatottak viszont nem igazán tudnak mit kezdeni a sok oda nem illő üresjárattal, érzelmi dagállyal, ami eddig nem volt rendezőnk történeteinek sajátja.

Valószínűleg azok szerencsések, akik a színészekért nézik meg ezt a filmet, mert a szereplőgárda legalábbis impozáns. A főbb szerepeket Mira Sorvino, Harvey Keitel, a régen látott és tulajdonképpen önmagát alakító Vanessa Redgrave, a még soha ilyen szép nem volt Gina Gershon és a csodálatos, már-már nem evilági Willem Dafoe alakítják. Nekik, de mindenekelőtt ez utóbbi úriembernek köszönhető, hogy a néző időnként odaszegződik a székéhez. Dafoe-nál már az is elég, ha csak néz, de ha az Ének az esőben címadó dalát énekli és táncol hozzá, az mozibarátok számára minden bizonnyal többszöri kötelező látogatást és boldog perceket jelent .

Azok is jól járnak ezzel a mozival, akik (mint e sorok írója is) igazán és nagyon szeretik, a saját életük részének érzik Paul Auster írásait, mert kedvencüktől talán eme kis közjátéktól hatására sem megy el a kedvük, viszont érdekes adalékokat, fontos apróságokat találnak a vásznon, mozgó képekbe csomagolva.

3. Leeandra (2009-01-19 13:07.52)

Én a falra másztam tőle. Majd talán nekiállok megint, aztán lehet, több sikere lesz nálam.
A leírásodból nagyon jónak hangzik, de én ebből semmit nem vettem észre, miközben néztem.

2. Civeto (2009-01-19 13:01.41)

- (válasz Leeandra 1. hozzászólására)

Hát, én is pont tegnap láttam, DVD-n, mert annak idején, amikor a mozikban ment, nem tudtam megnézni.Én teljesen el voltam ragadtatva tőle! Különleges hangulatú, lebilincselően rejtélyes film!

Paul Auster, a világhírű regényíró és filmrendező (Füst, Egy füst alatt) - akárcsak regényeiben - kiválóan vegyíti a misztikumot a realizmussal. Hipnotikus erejű filmet készített napjaink egyik legkarizmatikusabb színésze, Harvey Keitel és az Oscar-díjas Mira Sorvino főszereplésével.
A film körkörösen halad, a történet végül sötét és meglepő fordulatot vesz és bejutunk Izzy lelkének mélyére. Megtudjuk milyen dolog az élet, a magány az egzisztencia egy magányos NY-i szaxofonos szemén keresztül.
Akikkel láttam,azoknak is nagyon tetszett, kár, hogy Te igy vélekedsz róla, dehát ez teljesen normális, én is voltam már úgy, hogy egekbe magasztaltak egy filmet, én meg kijöttem a vetités közepén, annnyira nem jött be!
Kiváncsi lennék még más fórumtagok véleményére is, akik látták ezt a filemt!

1. Leeandra (2009-01-19 12:37.51)

Na ezt én marhára untam. Egyszerűen baromság. Vagy csak nem értem:D Sok küszödés árán majdnem eljutottam a végéig...de aztán nem ment, ki kellett kapcsolnom.
Értelmét és lényegét tekintve nagyon kevés, a hülyeség, az értelmetlen, logikátlan, irreális történések pedig nagyon gazdagon vannak jelen...hogy má' valami normális fogalmazást biggyesszek ehez a szarhoz.